Váci Hirlap, 1914 (28. évfolyam, 1-98. szám)
1914-08-16 / 61. szám
2 VÁCI HÍRLAP Még csak egyet! A „Pressburger Zeitung“ 1849. február első száma a háborús hírek között, a következő napihirt közli: „Branyiszkó bevétele alkalmából nagyon sok sebesültet kerülő utakon Pozsonyba is hoztak, ezek között húsz váci önkéntes is van. Mire azonban ideérkeztek volna még az utón meghalt kilenc honvéd. Ezeket a Mühlanban temettük, anélkül, hogy nevüket tudnék.“ Held Albert. Vác asszonyai és leányai részvétteljes szivetekhez fordulnak e sorok kéréssel Azokhoz szólunk, a kikben nemcsak érző lélek, de szolgálatkészség is van. Tehát Vác minden asszonyához és leányához. A hadbavonuit katonák családjai, ártatlan gyermekei részére rendezünk gyűjtést az utcákon úgy, mint sikeresen tette eddig a gyermekvédő liga: urnákkal és könyörgő, kérő nőkkel. Országosan ezt fog- i ják tenni a király születése napján, augusz- | tus 18-án és a legelső magyar uralkodó emlékünnepén : Szent Istvánkor. Arra kérjük a város minden rangú és rendű hölgyét: vállaljanak szerepet ezen a gyűjtésen. Név szerint nem említjük a különféle jótékony nő- és leányegyesüleleket, minden egyes tagjához szól felhívásunk, sőt azokhoz is, kik nem tartoznak egy egyesülethez sem, csak érzik, hogy magyar honleányok — azok menjenek a siketnéma- iníézetbe és Borbély Sándorné úrnőnél je^ lenfsék be, hogy szívesen vállalkoznak a katonák napján gyűjtésre. Mondják meg ott, melyik napon, melyik órában van idejük’, hogy az urnák mellé álljanak, biztosítjuk a város minden egyes honleányát, hogy közremunkálása az egyszerű iparos leánynak ép oly értékes lesz, mint a jobb időkben előkelőnek mondott úrhölgyé. Mindenkinek munkásságára számit a haza megpróbáltatása óráiban, Vác hölgyei ma, rögtön itt találják meg működési terüket. Hisszük, mert igy lesz, hogy mindenki jelentkezik, mindenki felajánlja magát, egy-egy szabad óráját és jövő hét végén a hadbavonuit váci katonáknak küldhetjük azt az örvendetes értesítést, hogy újabb koronákkal járullak ártatlanaik felsegélyezéséhez és ez Vác asszonyainak és leányainak érdeme. UJ betegápolás! tanfolyam. A vöröskereszt egylet által dr. Magas Árpád vezetése alatt megindított ápolási tanfolyam iránt o'yan nagymérvű érdeklődés nyilvánult meg, hogy a legközelebbi szerdán, f. hó 19-én d. u. 5—6-ig dr. Lencsó Ferenc fegyintézeti főorvos vezetése, alatt ugyancsak a siketnémák intézetében a Il-ik tantolyamol is megkezdi, sőt a mennyiben még újabb jelentkezések történnének, a vöröskereszt egyleti elnökség megkeresésére Neumann Adolf dr. egy harmadik tanfolyam vezetésére vállalkozott. A tanfolyam maga ingyenes, az ápolói ruha azonban, melyet a hallgatók kötelesek beszerezni, mintegy 20 koronába kerül. A kik a tanfo- lyamot hallgatták, kötelesek szükség esetén az egylet kórházában a sebesült katonák ápolásában résztvenni. Jelentkezni lehet az egylet elnökségénél, vagy a fent- nevezef! orvosoknál. Hadnagy uram. „Hadnagy uram, hadnagy uram! Mi bajod van édes íiam? Piros vér foly a mentére! Ne bánd, csak az orrom vére. Hadnagy uram, hadnagy uram! El ne essék itt az útban! Bele botiám egy nagy kőbe, Szegezz szuronyt s csak előre! Megy a honvéd, áll a hadnagy, Mély sebében összeroskad. Hadnagy uram, hadnagy uram! Csak előre édes fiam!“ Kine emlékeznék Gyulai Pál eme szép költeményére. Bizonyára sokan el tudnák még szavalni, de aligha tudja valaki, hogy a nagy kritikust ennek a költeményének megírására egy váci fiú hősi halála inspirálta. Tragor Ignác dr., a város történetének fárádhatatlan kutatója csak nem régiben nyomozta ki, hogy mikor Gyulai Pál 1849- ben ezt a költeményét megírta, a váci Balázs hadnagynak az esetét örökítette meg. H. Görgey István 1848- és 1849-ből című munkája III. kötetének 6. lapján a július első napjába Komárom körül folyt véres csatározások leírása kapcsán igy mondja el Balázs hadnagy halálát: „Egyik legfiatalabb és legvitézebb hadnagyom . . . Balázs, váci fiú ... a legnagyobb elragadtatásban, könyezve és „Előre! előre!“ kiabálva, úgy tolta-verte, szinbe-sorba az ingadozó közlegényeket s ekközben két kartácsgolyőíól egyszerre lábfején ésnyak- szirten találva, melettem összerogy.“ Hogy a költő nem nevezi meg a hadnagyot, hanem csak az általánosságban beszél, az a zsánerszerűség divatával j együtt jár, mert a költők, mondja Vojno- vich Géza, mindig általánosságban maradnak, meg ha valóban megtörtént eseteket is vesznek tárgyul, mint Gyulai a Hadnagy uramban. Azt, hogy Balázs hadnagy özvegy édesanyja Vácon lakott és hogy a sipeki Balázs családból származott, Tragor Ignác dr. még 1848/49. évi szabadságharc történetéről irt könyvében megállapította. A váci fiukra a most kiütött háborúban is dicső szerep vár. Hogy milyen lelkesedéssel mentek a hadba, arról lapunk már nem egy esetei közölt. Most csak a Budapesti Hírlapé hó nyolcadiki számában leír! epizódot adjuk szintén egy váci fiúról, inámi Bolgár Géza honvédszázadosról, néhai Bolgár Lajos dr. városi főorvosunk fiáról: „A vitéz kapitány. A 29-ik kecskeméti honvédgyalogezred napbarnított, lobogó kedvű, verekedni vágyó jász fiú valameny- nyi, a kik ma délben indultak dalolva csatába. Kedves kapitányukat, Bolgár századost, felsőbb parancsra, más századhoz akarták rendelni. A fiuk, mert mint az édes apjukat, úgy szeretik a kapitányukat valamennyien, tégnap este összebeszéltek s a hányán, valamennyien, mentek az ezredeshez: ne vegyék el tőlünk, maradjon mi velünk, együtt akarunk küzdeni s ha kell, meghalni is együtt akarunk a mi kapitányunkkal, Bolgár kapitánnyal! ... A szivünkből visznek el, kedvünket szomo- ritják, ha nem adják vélünk a mi kapitányunkat, Bolgár kapitányt! ... A óbester, hiszen magyar ember ő is, ismeri ezt a bolond jó fajtát, a ki meghalni is köny- nyebben hal meg, ha szerel, az óbester visszaadta kapitányukat a fiuknak. Hogy milyen boldog lett egyszeriben valamennyi! Csak egy lett még boldogabb maga a kapitány: Bolgár kapitány : Mentek érte, vállukon hozták el a front elé. És jött utána, a katonák közé, a kapitány felesége és hozta két gyermekét: az egyiket ölben, a másik anyja szoknyájába kapaszkodva jött mellette. A kapitány megmutatta a harcbainduló fiainak feleségét s ezt a két kicsit s a katonák könyörögtek, vinnék azokat is magukkal! Ezt már nem lehet. De egy-egy koronát adott a kapitány felesége tegnap este a lénung mellé s az a nemzeti színű pántlika, mely ma reggel a hadba induló fiuk keblén volt átkötve, az is kapitányáé ajándéka. Tizenegy órakor glédába álltak a Rökk Szilárd-utcában. Bolgár kapitány előttük s igy szólt hozzájuk: — Fiaim! Katonák! Ellenség elé megyünk Egy életünk, egy halálunk! Megmutatjuk, hogy magyarok vagyunk. Éljen a király! És igy mentek el az imént, most tizenegy órakor, itt a Rökk Szilárd-utcán végig, az ablakunk alatt, boldogan dalolva valameny- nyien : — Megállj kutya Szerbia! . . . Ragyogó szemmel elől a kapitány s s utána boldogan dalolva az ő fiai. Zubovich Fedor most éli világát. Az ő természetéhez nem illik a nyugalom s ezért eddig ei-eltűnt azokban az országokba, a hol harc és háború voll. Most azonban Komárom, Vác és Budapest közt jár, miután Bécsben Kroba- lin hadügyminiszterrel elvégezte a dolgát. Karján hatalmas vörös karszallag, azon fényes rézből készült bomba mutatja, hogy a messzeföldön hires kapitány mire készül. A hadügyminiszter a vitéz kapitányt ugyanis kinevezte a bombavető és aknázó sereg kiképző parancsnokának. Reá bízta csapatának kiválogatását, mely nemcsak a hadsereg tagjaiból, de minden lelkes, elszánt, fegyverben nem állók tömegéből rekruíálódik. Éppen 17 esztendeje, hogy Zubovich kapitány az egész hadvezetőséget s később Vácot lázba hozta. Felfedezte a „szárazföldi torpedót“, a'melyet a mi városunk katonai gyakorlóterén mutatott be a szakértőknek. Akkor minden újság irt a találmányról, melyre a hadveze- iőség telte rá a kezét. Most azután Zubovich a hadügyminiszternél járt Bécsben, a ki okiratot adott neki csapálának szervezésére és alkalmazására. Komáromot jelölte ki, hogy ott képezze ki összeválogatott embereit, de a kapitány kivitte, hogy gyakorló leiepe Vác legyen, a hol először mulatta be ellenségpusztitó eszközét másfélévtized előtt Zubovich néhány nap múlva összeállítja vitéz seregét és nemcsak a gyakorlást kezdi meg velük Vácon, de a veszedelmes torpedók gyártását is, melyhez asztalosokra és bádogosiparosokra van szüksége, a kikel azonban a hadvezetőség ad rendelkezésére. Ezeket mondotta a kiváló neves kapitány ismerőseinek és hozzátette : — Az én csapatomban csak intelligens ember kell, nem feltétlen szükséges, hogy katona lett légyen. De ezenkívül még egyet követelek meg: az életével leszámoljon, mert munkánk olyan, hogy aligha kerülhet vissza egyik is a polgári életbe!
