Váci Hirlap, 1914 (28. évfolyam, 1-98. szám)
1914-07-29 / 56. szám
tiuszonnyoicadiH évfolyam 56. szám. Vác, 1914. julius 29. VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak : helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gróf Csáky Károly-út 4. sz. (Iparudvar.) Nyilttér sora 50 fillér. Telefon-szám !7. A 4. hadtest mozgósítása Vácon es a járásban. Szerbek. Szerbek! Mit érez e szóra évek óta minden magyar ember? Undort, irtózatol, megvetést. Mert Sándor szerb király és Draga királyné meggyilkolásától kezdve Ferenc Ferdinánd és Choíek Zsófia 1 elö- véséig ez a náció állandóan s következe- tesen olyan mérvben, olyan hitvány lélekben s jellemben mutatkozott, a minél feketébbet, undokabbat képzelni sem lehet. S ez a romlott vérű, gyilkos náció, a melyiknél a gyilkosság a legjobb protekció a haladásra, állandóan évek 'óla kellemetlenkedik nekünk. Egyre azon van, hogy boszantson minket, állandóan ócsárol minket a világ előli. Csoda-e hál, ha a mai komoly órában elfeledünk mindent, háttérbe szorul még az egyéniségünkben benn rejlő élelösztön is és egyetlen gondolat vesz erőt rajtunk: rendezni a szerb kérdést, szemébe nézni a világ söpredékének, a minden aljasságra kapható szerbeknek. Van másik magyarázata is ennek a kérdésnek, ennek a háborútól egyáltalán nem félési jelenségek. Szerbia okveteílenkedése miatt mi esztendők óta harci készenlétben vagyunk. Hadügyi kiadásaink horribilisekké lettek. Minden fegyverre, kardra, puskaporra kellett. Nem telik semmire, a mi produktiv, a mi jövőre befektetés, a miből jövedelem eredne. így azután közgazdaság! életünk ingadozó, piacunk néptelen államkasszánk egyre üresedő lett. A tőzsde állandóan eső irányzatot mutat s az állampapírok oly alacsonyan állanak, a részvényeknél oly jelentős az árfolyam- veszteség, a gazdasági bukások oly epi- demikusak, hogy állami krach előtt állunk. Már nem sokáig bírnánk a bizonytalan helyzetet. S e nyomorúság átháramlik az állam egyes polgáraira is. Ez a második ok : miért vágyunk szemébe nézni a szerb banditáknak!? Mert nem akarunk tönkre menni. Vágyunk az energikus, a — ha kell költséges, gyászos, fájdalmas leszámolásra. Mert azután, hisz- szük, békében élünk majd s beköszönt a minden háborúk vérzivatarjait nyomonkö- velő, áldásos, fejlődést hozó béke. Vidéki lapoknak nem áll jól a külpolitika. Mindig .ezt tartottuk. De akkor, mikor már a külpolitika a legutolsó magyar falu tiszla szobájában is végrendeletirásra készteti a háborútól tarló gazdát, akkor már a külpolitika elől kitérni nem lehet az már aktualitás, a miről mindenkinek beszélni kell. A „kell“ emelteti fel szavunkat, S a hogy elgondoljuk a pillanat fnnlosságáí, akaratlanul is ég felé fordul tekintetünk s imába kezdünk: — Magyarok Istene! add, hogy békésen arassa e sokat szenvedett néped a legfényesebb diadalt! Bizzunk fohászunk meghallgatásában. De ha úgy alkuina, hogy jövő történelmünk legújabb fejezete sötét piros vérrel Íródjék, abba is meg kell nyugodnunk. Mert inkább rendezzük vérrel a függő kérdéseket, mint gazdasági válságba fojtson az állandó, a nemzeteinket tönkretevő, harcra kész állapot ! Hát akkor csak hagy zengjen a dal: Ha még egyszer azt üzeni ... A Kossuth- nótáí énekli a magyar ma, de Ferenc Józsefre és Szerbiára alkalmazva. Boldog lehet a monarchia és királya : nemzeteit s főleg a magyart egy táborban találja és népszerű köztük a háború gondolata. A rettenetes pusztításból a munka, alkotás gyönyörű fája nőhet ki! r ilMlMEfíIS Szombaton délután. Mindenki idegesen kérdezősködik a városban, hogy jött e hir Belgrádból. Néhányan tudni vélték, hogy* Basics „eltépte a demarsoí“, mások ellenkezőleg biztos forrásból azt az értesítést kapták, hogy Szerbia mindent megad. Tegyük hozzá, ez a híradás lehangoltságot okozott: ismét marad a nagy fegyveres készenlét, a nyomasztó viszonyok. Mialatt a pesti telefonos hírek a legopli- misfábban szóltak és békét hirdettek, a városházán és a főszolgabiroságon készülnek a háborúra. A polgármester a főjegyzővel, mint katonai előadóval megtelték a legszükségesebb intézkedésekét. Elsősorban is kijelölték azt a hét fuvaros gazdát, a kik rompontosoknak fognak előállani a főszolgabiró- sághoz. (A rendelet szerint a mozgósítási plakátoknak a fai vakra valószéthordásáról Vác városának Kell gondoskodni.) A fő- szolgabiróságon is Ivánka Pál vezetésével tanácskozás folyt a valószínűleg elkövetkezhető mozgósításról. Az első híradás a püspöki palotában úgy jött, hogy Budapest ki van világítva és a nép a háború mellett tűntet. Este nyolc óra tájon pedig megérkezett az első telefonértesítés, hogy Giesl báró elutazott Belgrádból, ettől a perctől kezdve már mindenki kivétel nélkül a háborúról beszélt. A vendéglők és kávéházak szokatlanul népesek lellek, a hangulat is magasra szállt, a jókedv egyre növekedett Néhol az eshetőségekről beszélgettek csendesen, az oroszról és hogy milyen mérvű lesz a mozgósítás: állalános-e, vagy részleges. Abban inkább megegyeztek, hogy 4—5 korosztályt fognak behívni minden hadtesthez, dehogy gondoltak arra, hogy a népfelkelés is mozgósítva lesz! A muzsikaszó vígan szólt a kávéházakban, mikor szokatlan időben, éjjel fél kettőkor a távirógépen Vácot hívta Budapest. A posta éjjel, nappal szolgálatban volt, már körülbelül tudták, hogy ez a mozgósítás. Két egyforma, hosszú sürgöny érkezett: az egyikkel lóhalálban siettek a városházára, a másikkal a főszoigabiróságra. Nem lelt bele félóra, Zádor polgármester, Gaicsek Györgyei megjelent a Műcsarnok- kávéházban s hatalmas embergyűrű vette körül őket. Ott voltak a huszártisztek, a vasutas ezred tisztei. Mind kérdésekkel ostromolták a jövevényeket, mert tudták, hogy hiteles híreket hoztak a mozgósításról. És mikor a polgármester kijelentette, hogy a mozgósítást a honvédelmi miniszter elrendelte a budapesti hadtestre és Vác fegyverfogó népe hadba szólitíatik, indul a huszárezred, megy a vasutas ezred, egetverő éljenzés forgatagja hallatszott. Egyik tiszt a cigánnyal elhúzatta a Kossűth-nótát, utána a Rákóczi szólt tüzesen és nagy vigságra még nagyobb következett. ... A városházán a főjegyző szobájában egy öreg vasszekrény őrzi a mozgósítás legtitkosabb Írásait. 1878. év óta csak hivatalos vizsgálatkor nyitják ki a vasajtót, de most — éjjel három órakor — megnyílt az és elővették a B. betűs (budapesti hadtest) falragaszokat, a polgármester saját kezűleg, a hogy a törvény előírja, kitöltötte és a pirkadó hajnal már a falakon találta «8 zöld és páros falragaszokat, melyek a budapesti hadtest teljes mozgósítását rendelik el, egyben a királynak azt a felhívását is, hogy a népfelkelés is katonai szolgálatra vonul be. A piac is korábban népesedett vasárnap reggel. De nem az élelmiszereket rakták most ki, hanem mind többen és többen állták körül a falragaszokat és idegesen, hangosan olvasták a mozgósítást. Az asszonyok és leányok siró jajveszékelésbe törtek ki s kora reggel Kisváctól az alsóváros utolsó házikójáig mindenki tudott a világjelentőségű eseményről. Hét váci fuvaros kocsijával pedig fő- szolgabiróság elé állóit s nemsokára megkapták az utasítást: minden községbe kocsin szállították ki a háborúba hivó felhívásokat. Igazi meglepetést városszerte csupán az keltett, hogy a népfelkelést miért hívták be. A kik már régen elfelejtették a katonáskodást, most nehezen tudtak megbékélni, hogy a komoly pillanatokban az ő polgári erejükre is szükség van még!
