Váci Hirlap, 1914 (28. évfolyam, 1-98. szám)
1914-07-22 / 54. szám
HuszonnyolcadiK évfolyam 54 síim, V ác, 1914. július 22. PolitiKai lap, megjeleniK szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gróf Csáky Károly-út 4. sz, (Iparudvar.) Nyilttér sora 30 fillér. Telefon-szám 17 A váci tanulok. Vác, jul. 21. 111. Abban az eredményben, a melyet a tanulók neveltség és a tanulmányokban való előmenetel tekintetében elérnek, nemcsak az iskolának van része, hanem a szülői háznak, a szállásadóknak s bizonyos tekintetben az egész társadalomnak. Hogy csak egy körülményt említsek: unos-unlig hallunk a példa nagy nevelői hatásáról; nos a írtig az iskola iparkodik a tanulót ellátni az életre legszükségesebb ismeretekkel, az elméleti ismeretek mellett a különböző helyzetekben megvalósult életei otthon, szállásán, az utcán, a társadalomban látja a gyermek. így van általában a nevelés terén. A mi az oktatást illeti, azt a gyermek az iskolában nyeri annyira, hogy egyes túlságos humánus paedagogusok azt hirdetik, hogy otthon nem is szabad a gyermeket iskolai munkává! terhelni; de sokkal nagyobb érdeklődéssel, kedvvel szerzi a tanuló ismereteit, ha otthon tapasztalja, hogy tanulmányai szüleit, hozzátartozóit is érdeklik, sőt élénk figyelemmel is kisérik. A mikor tanulókról beszélünk, nem hagyhatjuk figyelmen kívül a tanulók otthoni hozzátartozóit és a társadalmat. Néhány héttel ezelőtt mozgalom indult meg a városban, hogy a Gyermektanulmányi Társaságnak propagandát csináljon. A mi a mozgalom tudományos vonatkozásait illeti, különböző ^sza!<férfiak lesznek hivatva azokat itt megvalósítani ; a miért a mozgalom sikere Vácon nagyon szükséges volna, az az érdeklődés felkeltése a gyermek iránt. Úgy látszik a külsőségek, ünnepélyek, záróvizsgák, majálisok érdeklik a szülőket s általában az iskolán kívül állókat, de a gyermek iskolai viselkedése, szorgalma, előmenetele, az iskolán kívüli elfoglaltsága nem fontos addig, mig „baj“ nincsen. Igen tiszteletre méltó és dicséretes kivételek vannak, a kik jó példájukkal épen olyan kevésbbé vonzanak követőket, mint a mennyire nem rettentik vissza a gondatlanság szülte elszomorító esetek az eltévelyedetteket. A polgári leányiskola igazgatósága igen határozott szavakban fordul a szülőkhöz és helyetteseikhez, hogy közreműködjenek a növendékek nevelésében az által, hogy az iskolán kívül ügyelnek reájuk s méltán várja el, hogy a növendékek előmenetele iránt is tanúsítsanak érdeklődést. A népiskolák értesítőjében jellemző adatokat találunk e tekintetben n mulasztott órák rovatában. Valószínű, hogy sok mulasztás oka a betegség, de más okok is lehettek, mert 1300 tanuló között csak 136 volt, a ki nem mulasztott az egész tanévben. Több utánjárás, az iskolával szemben több figyelem és érdeklődés, azt hiszem, nagyon megnövelné a nem mulasztók száj mát. Kedvezőbbek e tekintetben a viszo- j nyok a főgimnáziumban, a hol 359 nyilvá- i nos tanuló közül közel 100 tanuló nem j mulasztott. I Keveset olvashatunk az értesítőkben j arról, hogy mennyire fordult a társadalom ; figyelme az elmúlt iskolai évben az isko- j Iák felé. A népiskolák és a polgári leány- j iskola értesítője bensőséges szavakkal ! emlékezik meg a megyés főpásztorról, a j ki az irgalmas nővéreknek zárdát és mel- ! léje kápolnát épilíetett. Ugyancsak a megyéspüspök költségén bővitették a felsővárosi elemi iskolát. Adott továbbá 200 K-t szegény gyermekek felruházására. A város is szépen kivette a részét a múlt évben az iskolák pártfogásából. Az alsóvárosi iskola kibővítésére 20 ezer koronát adott és telket, 200 koronával pedig a szegény gyermekek segélyezéséhez járult. A káptalan az elemi és a polgári fiúiskola építésénél mutatta ki jóindulatát azáltal, hogy kedvező kölcsönt adott A népiskoláknál a jótékonyság rovata sok kisebb-nagyobb adomány felsorolásával elég szép érdeklődésről tanúskodik. A polgári fiúiskola értesítőjében semmit sem olvasunk arról, hogy a társadalom mennyiben mutatott érdeklődést tanulói, azok munkássága iránt. Igen kevés az a figyelem, a melyben a gimnázium szegénysorsú tanulói részesülnek a társadalom részéről. Mig sok városHalászkaland. Tír.óiia. Vác város aljában, a híres kőkertben Vidám társaság van aranyos jó kedvben. Régi jó cimborák, fiatalok, vének, Minden fajából Vác úri rétegének. Hangos a szó köztük, röpködnek a tervek, Hogy vegyék erejét a cudar melegnek. Végre megegyeznek egy jó ideában: Halászat lesz holnap a hűvös Dunában. No$za megkezdődik a nagy készülődés, Egész alkonyaiig tart a forgás-sürgés, Előkerül rendre a sokféle szerszám, Mert nem közönséges, nagy halászat lesz ám. Előkészítik a hálót, horgot, botot, Jól megrakják borral a nagy píncetokot. Erre a munkára akadnak vagy tízen, Hiszen a hal is csak egyszer hal a vízben. Korán hazamennek, mikor minden készen, Mert az indulás már reggel négykor lészen. Le is fekszik mindjárt közölök vagy három, Elringatja őket az üdítő álom; De az ifjú többség — egy negyedórára — Együtt marad szépen kis elővítára: Hogy lesz, mint lesz holnap? Megbeszélik újból, S előkerül közben az ó- meg az ujbor. A negyedórácska egy kissé megnyulott, Mert mire kész vannak, három óra múlott: Éjfél után három . . . Pírkad az ég alja, De az ő szemüket félhomály takarja. Lefeküdni most már igazán kár volna, Ha elaludnának, a „Papa“ mit szólna! Elindulnak szépen ki a levegőre, Kettőt lépnek oldalt, míg egyet előre. Reggel négykor aztán minden utrakészen, Az egész karaván kocsi tetejében. Az éji vitézek csendesebbek lesznek, Kiszáradt torkukra uj cseppeket vesznek. Hüs reggeli szélben elrepül a mámor, Országút porában elmerül a tábor. Víg kacagás s dal közt a vízpartra érnek, S neki látnak tüstént a — sátorverésnek. Akadnak közöttük tartalékos tisztek, Ezek most mind ponyvát, sátorkarót visznek. „Irány: kelet-nyugot! A nyílás lesz délnek!“ Hull a verejtékük, a míg így beszélnek. De bár egész éjjel tervezték előre, S*le is rajzolták az asztalterítőre: Nem akart a sátor sehogy talpra állni: Civileknek kellett ősszeeszkábální. Neki látnak most már a nehéz munkának: — A boros poharak kézröl-kézre járnak. Felköszőntík szépen az ébredő napot, Mely a föld széléről ép most kípíslogott. Olyan fáradt, vörös szemmel nézett fájuk, Mint a kiknek rövid volt az éjszakájuk. Pedig könnyű annak reggel korán kelni, A ki este nyolckor tud nyugvóra menni. Éltetik ezután a Duna habjait. S külön a társaság érdemes tagjait, Éltetik a harcsát, süllőt, csukát, pontyot, Éltetik a hálót, éltetik a horgot. Reggeltől napestig folyton éltetnének, Ha közben a jégre szemet nem vetnének. De bíz ott a palack erősen megfogyott S helyükbe halakat még egyik sem fogott. Horgászó botot vesz most mind a kezébe, Dideregve másznak kötésig a vízbe. Süti a hátukat az ég forró napja, De a legyet a hal alíg-alíg kapja. A mulató tagok a partról halásznak, Horgot ki a vízből hébe-hóba rántnak. Gyanús csendben vannak, már nem is beszélnek, Csak mély horkolásuk mutatja, hogy élnek. Két órás csend után riadalom támad, Áldozata akadt az egyik horgának. Össze sereglenek meglátni a csudát: Négy-öt kilós pontyot fognak-e vagy csukát? Hát egy kis — paptüske — akadt a horogra, Csillog a napfényben, búsan ficánkolva. Nézegetik, nézik, kézről, kézre adják, De a nagy örömbe azt is elszalasztják. „Erre már inni kell!“ Felhangzik most karban. „Lesz még bőven részűnk napestig a halban!“ Friss szalonna, kolbász előkerül sorra, Kívánja az étket a sok éhes gyomra. Evés-ívás közben repülnek a percek, Néhányan közölök hamar kész is lesznek. S mint ki sokat fáradt izzasztó munkában, Lepihentek sorba a fa árnyékában.
