Váci Hirlap, 1914 (28. évfolyam, 1-98. szám)
1914-07-19 / 53. szám
ttuszonnyolcadih évfolyam 53 szám. Vác, 1914 julius 19. VÁCI HÍRLAP PolitiRai lap. megjeleniK szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidékér.: egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és iaptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gróf Csáky Károly-út 4. sz. (Iparudvar.) Nyilttér sora SO fillér. Telefon-szám 17 A váci tanulok. Vác, jul. 18. 11. Valósággal elkoptatolt frázissá vált az a lépten-nyomon hangoztatott axióma, hogy az iskolának elsősorban nevelni kell és másodsorban oktatni.; A valóságban annyira összefüggő a tanítónak ez a kettős irányú munkája, hogy épen ő maga érezné meg legjobban, hogy ha egyik irányú tevékenységét a másik rovására túlságba vinné. Legfeljebb a gyermek korához és intelligenciájához mérten hol az egyik, hol a másik van látszólag előtérben. Akis gyermeket nevelve oktatják, a na yobbat oktatva nevelik. Ezen az elven sarkallik az a tanterv is, a mely szerint a tanítónak végeznie keli iskolai munkáját Érdekes képet mutat az elemi népiskolák értesítője a tanítótestület oktató munkájának eredményéről a tanulók előmeneteléről. A vizsgát tett 1300 tanuló közül körülbelül 1186 tanuló sikerrel végezte az osztályt, 100 tanuló közűi körülbelül kilenc tanuló bukott meg. Az értesítő szerint a leggyöngébb eredményt a kisváci tanulókkal lehetett elérni; ott buktak legtöbben. A többi iskolában megközelitően egyforma a bukott tanulók száma (21—22). Figyelemre méltó, hogy a fiúiskola VI. osztályában senki sem bukott meg, tehát mindnyájan megkapják a választói jogosultságra szóló bizonyítványt. Az oktatás eredménye egyik-másik osztályban a túlzsúfoltság miatt gyenge. Ezen segített az elmúlt évben a fenntartó hatóság a kisváci és az alsóvárosi iskolák kibővítésével. A gimnáziumba kerülő tanulók (az elemi IV. osztályt végzettek) általában jó eredményi mutatnak fel, (Kisvácon, Közép- és Alsóvárosban 1- 1 bukott) bár egyes tanulók előmenetele sem olyan fényes, mint más esztendőkben szokott lenni. A szülő!« csak hálával gondolhatnak arra a nagy munkára, amelynek eredménye az, hogy a vád népiskolákban közel 1200 tanuló jó, kielé- giíő élőm metélt tud felmutatni. A polgári leányiskolában 200 tanuló végezte a tanév végéig tanulmányait. Az előmenetelt feltüntető rovat szerint az összes tanulók közül csak mintegy 6% az ismétlő, a többi mind haladó. Az iskolában folyó oktatás gondosságáról tanúskodik az értesítőnek az a fejezete, a mely az intézet tanulmányi ügyéről szól. Egyik pontját már felemlítettük a neveléssel kapcsolatban; azt, a melyik a szülői érdeklődés hiányáról szól. Úgy látszik, hogy a szülői gondosság sok esetben csak akkor nyilvánul, mikor az utolsó percben kellemet'en hírrel lepi meg gyermeke, rendesen az értesítő, vagy bizonyítvány kiosztás előtt, mikor azonban az iskolában nyert figyelmeztetések és tanácsok segítségével állandóan ellenőrizhette volna a szülő gyermekének tanulmányait, akkor megelégedett a gyermeknek önmagáról adott (természetesen kedvező) információjával. Hogy a polgári leányiskola milyen érdeklődést tud felkelteni növendékeiben az iskolai tanulmányok iránt, misem bizonyítja fényesebben, mint az, hogy maguk a növendékek járulnak hozzá az oktatás szemlélhetővé tételéhez. Tanulmányi kiránduláson is voltak a polgári leányiskola növendékei Budapesten ; megnézték továbbá városunk tanulságos intézményeit. A polgári fiúiskola vizsgát tett 153 tanulója közül sikerrel végzett 88 tanuló, javitó vizsgát tehet 26, ismétlésre uíasiííatik 10. Különösen az 1. és III. o. bukott tanulóinak perceníje nagy. Az igazgatói jelentés is felemlíti, hogy a tanulók előmenetele nem kielégítő. Az, hogy a jobb tehetségű tanulók a gimnáziumba jönnek, természetes következménye annak a közfelfogásnak, a mely a gimnázium elvégzéséhez kötött hivatalnoki pályákban láíja a majdan az „intelligens“ osztályhoz tartozó gyermek ideálját. Mindenesetre ez a közfelfogás a helytelen s a mig ez meg nem változik, oiyan helyeken, a hol gimnázium és polgári iskola van, a polgári iskolát csak ultima raíio-nak tekintik. A tantestület nagyon behatóan foglalkozott a tanulói« ügyeivel. Ugyanis 11 gyűlésen folytatott megbeszéléseket tanulmányi dolgokról s mindannyiszor értesítették a szülőket is s közölték észrevételeiket. A tauulók egy része aldunai, a másik része környékbeli kiránduláson vett részt. A főgimnáziumban 294 tanuló végezte eredményesen az osztályt, 51 tanuló javitó virsgálatot tehet, 34 tanuló ismétlésre utaLeffentyűmről. ■Mig mások a nagy hidegben szőrbundába bújnak, addig én egy leffentyüben vágok bátran útnak. Napsütésben. Vasárnap délután, nyári napsütésben A hullámzó korzót elmerengve nézem ; Vidám ifjú párok, roskadozó vének, Nyújtanak a szemnek káprázatos képet. Vidám ifjú párok, roskadozó vének Egymásra nevetve, mosolyogva néznek . . . Andris. A felemelt zászló. Nincs bekecsem, nincs kamáslim. igaz másom sincsen, mindössze a leffentyücském az én összes kincsem.' A mi bűn és mocsok e világon terem, Az mind itt ordít e tarka néptengeren ; Pompázó nyomortól gyilkos őriilésig Bűnök ezrei a tömeget kisérik . . . Bosznia-határban a csata harcterén Megtépett zászló fekszik a föld peremén. Sokat küzd Lettek érte, kevesen alatta, Mert hármas színének csak nyoma v_m rajta. Mikor a szél legjobban fúj s dönt ki öreg fákat, nekem mindegy, bárki megnéz leffentyüben láthat. Álnokság itt minden, nem való e pompa; Nincs mit bele tömni az éhes gyomorba, De azért peckesen, kényeskedve lépnek A kifent ficsurok, a kipingált szépek . . . Megsebzett katonák és csonka vitézek E zászlóra soká, szomorúan néztek, A harci riadó, mit alattuk fújtak : Most csendes imaként a fülükbe jutnak. Avagy nyáron, ha a nap tűz s mások pőrén járnak, le nem vetném féivilágért, fütyülök a nyárnak. A merre a szem lát, diszpombában minden . . . Mese ország ez itt, csaknem el kell hinnem, Pedig nyomorúság, szörnyű nehéz átok Várakozik népek nemsokára rátok ! . . , Sokat évelődtek, sokat tanakodtak, Hogy vesztett csatája mért volt a magyarnak? Mert az egyik szerint nem magyar az már ma, Ki saját zászlaját föld sarába mártja. Arcomat bár verejtékcsepp kétoldalról szántja, uramisten, hogy néznék ki kincsemtől megválva ! Látom a haragvó eget háborogni, Látlak kényeskedők sírva térdre rogyni, De már késő minden! hiába a könnyek, Akármilyen dúsan s bárha szívből jönnek . . . — Igazad van pajtás! — hadja rá a másik (Szeme az örömtől, mint a tűz szikrázik) És miként a szélvész, tán annál gyorsabban Fölugrik helyéből s zászló mellé toppan. Majd ha egyszer e sárgolyót meguntam már járni, meglátjátok leffentyűmben fogok égbe szállni. A kipingált orcák könny-paiakban úsznak, Lesz majd nagy melege minden vig ficsurnak, A haragvó Isten súlyos keze nyomán Irtó vihar támad, bősz, pusztító orkán. Elő a zászlóval! A trombita hangja Uj életet öntsön most minden magyarba ! Reszkessen az ellen, ha lobogónk látja ! Bajtársai közé e szókat kiáltja. Jön egy szélvész, kidagasztja, bekapom a végit, s mintha ülnék luftballonban repülök az égig. P. A. Ez a hangos tömeg, de csendes lesz megint, Ha az Urnák ujja jól közibük legyint! Ez a sok cifraság mind, mind ronggyá válik, Ha majd elérkezik az a szörnyű pánik . . . Vasárnap délután, nyári napsütésben, A hullámzó korzót elmerengve nézem ; A megtépett zászló kibontva karjában, Hangja messze röpül szerte az országban. Minden igaz magyart büszkén hiv alája, Hogy ne legyen ismét vesztett a csatája. Bánffy Gyula.
