Váci Hirlap, 1914 (28. évfolyam, 1-98. szám)
1914-07-05 / 49. szám
HuszonnyolcadiK évfolyam 49. szám. V&c, 1914. julius 5. VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken: egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gróf Csáky Károly-út 4. sz. (Iparudvar.) Nyilttér sora 50 fillér. Telefon-szám 17 Mint képzelik el a vásártér beépítését? Vác, jul. 4. Nagy fontosságot tulajdonítunk annak a pályázatnak, mely múlt héten dőlt el s a vásárterünk rendezéséről szól, ezért vissza kell újra és újra térnünk rá, hogy informálhassuk a város lakosságát. Ma az elsőnek jutalmazott pályaművel foglalkozunk és konstatálhatjuk, hogy ezt a praktikus munkát csak az készíthette, a ki közöttünk élt, a ki hallotta és ismerte évről, évre főleg a Váci Hírlap hasábjain felhangzó ama kívánságokat, melyeknek helyességéről meggyőződve helyet ésy teret is adtunk. Langer Béla, a volt váci diák szorgalmasan összegyűjtötte azokat és élesen látó szemekkel, praktikus kezekkel alkalmazta most azon a terven, mely Vác város első páíyadiját nyerte. Örülnünk kell, hogy a zsűri ezt a tervet fogadta el a legjobbnak és város lakosságának még nagyobb lenne az öröme, ha e pályadijazott munka nem maradna papíron, hanem iparunk és kereskedelmi forgalmunk emelésére mielőbb megvalósulna. Be kell építeni a vásárteret, mert ma már nincs akadálya. Uj várost kell teremteni, hogy új, friss lakosság kerüljön az ősi városba, melynek népe most egykét év alatt úgy is ezrekkel kell, hogy j szaporodjék. A város képviselőtestülete ne I csak lelkesedjék a sikerült pályázaton, de j rendelje el a terület parcellázását ésater- I vek szerint való beépítését így ad munkát j e nyomasztó időben építőiparunknak, igy szaporítja városunk lakosságát és ad for- j galmat már majdnem teljesen megbénult kereskedelmünknek. Ne késlekedjenek — cselekedjenek! A laikus szemnek is tetszetős a háromezer koronás első díjjal jutalmazott Barát- Kovács—Langer pályaműve. A szakértők pedig dicsérik gazdaságos elrendezését, a i modern közlekedési elvek szerint való j beosztását nagy vásárterünknek. Múlt szá- ! inunkban a bírálóbizottság szakszerű véle- I ményét közöltük, most lássuk, mit terveznek a pályadíjnyertesek, hogyan gondolják beépíteni a mi vásárterünket. Az egész terven három nagy útvonal (mindegyik fásitva és kis terekkel megszakítva) dominál. Az első útvonal a mai külső soron vonul le a siketnémaintézet uj házától le a füzesig, a második nyílegyenesen megy az evangélikus templomtól a Koda- kig, illetve az építendő uj vágóhidig, a harmadik pedig a szövőgyár előtt vonul el a honvédsorig. Ezeket több apróbb utca szeli át (a vásártérre ma torkoló utcák folytatása a vasutig,) legnagyobb út azonban a kosdi aluljárótól vezet a város központjára. Ezekben az utcák és terek állal határolt blokkokban tervezik a magánházak s középületek elhelyezését Sajnos, hogy körülbelül a vörösházig az épületek zárt sorban való építését ajánlja s csak a hol ma az állatvásártér van le a lövőházig, Jánoska. Irta : Antal Gézáné. Jánoska kis héthónapos ember volt, nyitott koporsóban feküdt négy, négy szál gyertya fényében, mindenféle tarka és szomorú élet között . . . A Vizafogó tájékán jártam, szomorú köd készült aláomlani, egy párkány-utcai régi házban befordultam, az ezernégyszáz- huszonkilencedik szám alatt és egy földszintes szobában ott volt Jánoska is, a ki éppen menni készült . . . Milyen is volt az a szoba és mi minden volt abban a szobában, a hol az ablakon piros firhan- gok merengtek és a Jánoska négy gyertya közt feküdt a középen egy kerek asztalon? . . . A szoba jobb sarkában cipészműhely van: részvénytársasági alapon; ketten ülnek a suszter-széken, éppen cipőt talpalnak az üzlettulajdonosok. Tambura és egy paletta lóg a kis padka felett, ez az egyik suszteré, a ki művész- lélek. Sújt a kalapács, pattog a tálpbőr, a mint verik, szöget szög után szedve a szájukból és dugva a pattogó talpba. Vigan megy a dolog, sietni kell. Klipp-klapp, klipp-klapp . . . A másik sarokban üveges tót lakik az az üzletével; az üzlet nem sok: háton hordott léces szekrény, zöld üveglapokkal. Levelet olvas, görhes, bús arca a betűk fölé hajlik, a bozótos hegyekre gondol talán, a hol már hull a hó . . . Mellette egy koffer hátán három facér munkás máriásozik: — Tökből negyven! Makkból húsz! — Aci azt a tízest! — Elfogtam a makkdisznót, ugy-e ? Odébb két fiatal leány. Övék a szoba egyik sarka és a*, ágy, melynek fája ott feketéink a piros takaró alatt. Kis francia leány az egyik. Anyaságának nyolcadik hónapjában van. Idegenből jött, megesett. Most itt van; a nyelvét nem értik, ő sem a többiét. Csak itt van. A többit tudja az Úristen. És éjszaka a közös takaró alatt összemelegszik a két leányteste, azé, a ki négy hét múlva anya lesz és azé, a ki nem tudja a maga igazi valóságában mi a szerelem . . . A konyhában asszonyok főznek. Az asztalon meg selyempapirból készült művirágok közt egy koporsó. Egy egész parányi koporsó. A sok pihegő, verejtékező elet között csendesen, megbékélten fekszik egy kis ember, alig látszik ki dermett szőkefürtös fejecske az olcsó művirágok és az aranyhimes szemfödő alól. Ez a Jánoska, a ki elmegy. Szomszédságbeli gyermekraj csicsereg körülötte és ijedős kíváncsisággal fel-fellebbenti a szemfedőt. gondol arra, hogy az annyira egészséges és praktikus kisebb kertek közepén épülő házak, villák emeltessenek. Most nézzük részleteiben, hogyan képzelik el a pályadíjnyertesek a mi uj városrészünket : A Szent-István-téren lakóknak bizonyára i örömhírt hozunk, mikor közöljük, hogy az elsődijat nyert terv szerint a teret nem építik be, hanem teljesen parkká alakítják, középen a mai gödröknél a vízvezetékből táplált kis tóval. Beépítésre a területből csak annyit vesznek el, mely a Széchényi- utca vasutig vezető folytatására kell. Hatalmas és szép megoldás a vasutig vonuló Széchényi-uíca. A mai útvonal elfog tűnni, helyette az út szélesen közvetlenül az evangélikus templom előtt vonul el, pontosan keresztülvágja a Rókus-kápolnát (ezt más helyen fogja felépittetni a város) s a pályaudvar előtt, mely a mai mélyebben fekvő kert helyén lesz, egy parkkal övezett nagyobb térbe torkol be. Ezzel a megoldással a Széchényi-utca a vasúttól a Konstantin-térig nyílegyenes lesz. A siketnémaintézet uj épülete és az evangélikus templom közé parkot terveznek, mig a templom vasút felé eső oldalán állana az annyira szükséges modern postapalota, a hol az előbb említett utak is összefutnának, mint egy forgalmi középpontba. A pályamű készítői a vörösházat nem kívánják lebontani, csak a Kossuth-utca tengelyében átvágják és a rendbehozott két épületben a város gazdasági hivatalát, (vízvezeték, villamosvilágitás központi irodáját) és a tűzőrséget helyezi el. A vörösház előtt a Kossuth-utcáig mindkét oldalon egy-egy kisebb parkot terveznek. Azonban dél van. Hazajön az ember; éhes. De a mindennapi kenyér helyét elvette Jánoska. Megfogják tehát csendesen Jánoskát és koporsóstul leteszik a földre. Az asztalon ég a négy gyertya, a család krumpli-paprikást ebédel és négy kandeláber világit apára, anyára, a kitől való a Jánoska és a lányra, a ki még nem tudja, mi a szerelem, mert tizenkét éves és a franciára, a ki nem sokára anya lesz. No de azt is meg kell hányni-vetni, ki menjen a temetőbe? Mert hat hely van a határban, egy a kocsis mellett, az a hét úgyis meg lesz fizetve és utóvégre egy kis kocsizás nem árt. — Ha addig besvercelem ezt a cipőtalpat, nem bánom elmegyek én is; — igy a suszter. — Én szeretem a temetést nézni! — az egyik facér kártyázó. — No mi a trompf ? — a másik. Az üveges tót nem tud ezen a nyelven; borovicskába mártott kenyeret ebédel. — Én csak a katona-temetést szeretem, mert ott muzsika van: — a harmadik kártyázó. És nem jön sehonnan az a különös hang, a mely megszólalna és mondaná nekik : — Csendesebben! Valaki alszik . . . Valaki alszik, a ki nagy ulra megy. Csen-
