Váci Hirlap, 1914 (28. évfolyam, 1-98. szám)

1914-05-31 / 41. szám

VÄCIHIRLAP 0 — Nem srüniK meg a lemezgyár! Az utóbbi időben egy-néhány budapesti újság jelentése szerint Vácot ismét csapás fenyegette: az osztrák-magyar - horgany- hengerművek váci telepe, melyet köznyel­ven mi lemezgyárnak hívunk, megszűnés előtt áll. Az Osztrák-magyar horgany­hengerművek rí. felől ugyanis több lap azt a hirt közölte, hogy a Deutsche Palästina­bank válsága magával rántotta s üzemét be fogja szüntetni. Erre a váci gyár törzs­háza, az A. G. der österr.-ungar. Zinkwalz­werke Oderfuríban a következőket közli velünk •. A Deutsche Palästinabank nem volt tulajdonosa a cégünk kötelékébe tartozó hengerműnek. Hohenlohe herceg annak idején a birtokában volt társasá- gunkbeli részvényeket lombardirozta és úgy látszik, hogy most tű! kíván rajtuk adni. Az A. G. öster.-ungar. Zinkwalz­werke 1912-ben az akkoriban létesült Jinkhütten- und Bergwerks A. G. vorm. Dr. Lowitsch und Co trzebinai cég ellen és a külföldi horganylemez-üzletben folytatott heves verseny miatt fönállása óta először veszteséggel dolgozott, a mely veszteség­ben termelésének arányában a váci hen­germű is részt vett és a melyet egészen a tartalékból fedeztek. Az 1913-ban az említett trzebiniai céggel és a berlini Ver­band deutscher Zinkwalzwerke G. m. b. H. céggel — a német horgany-henger­művek karteljéve! — létrejött egyezmény a versenyt a bel- és külföldön leszerelte, a minek folytán a váci hengermű 1913-ban már 46.688 K tiszta nyereséget ért el. A váci üzem megváltoztatásának vagy éppen megszüntetésének még a gondolata sem merült fel. — LótulajdonosoKat érdeKli. Junius 4-én lesz a lóosztályozás a vásártéren. A polgármester véghatározatban ismerteti in­tézkedéseit, melyek szerint Franyó István dr. lesz az elnök, Göndör Sándor dr., Bajkó Vilmos a bizottsági tagok, becsüsök Nagy Sándor, Huber József dr. és A. Kurdi Fe­renc. A lóosztályozást reggel nyolc órakor kezdik és egész napon folyik. Minden lótartó idézést kap, hogy a nap melyik órájában jelenjék meg a bizottság előtt ál­lataival. A ki a lóosztályozáshoz lovát nem vezeti elő, azt 200 koronáig terjedhető pénzbírsággal sújtják. Nem érdektelen megemlíteni, hogy Vácon 707 ló van. — Elmarad a járási tanácsülés. Ivánka főszolgabíró értesítette a járási ta­nács tagjait, hogy a junius 4-ére kitűzött tanácsgyűlés elmarad, mert a fontosabb tárgyak a május 18-iki rendkívüli járási tiszti értekezleten elintézést nyertek. — Ünnepelt főszolgabíró. Vámosmi- koláról jelentik: Battha László főszolgabíró tiszteletére a vámosmikolai járás főszolga­bírójává történt megválasztása alkalmából Vámosmikolán bankettet rendeztek. A har­madik fogásnál elsőnek Battha László fő­szolgabíró a királyi köszöntötte fel. Würtz- ler Vilmos tb. főszolgabíró Battha Lászlóra, mint hivatalfőnökére mondott felköszöntőt, Huszár Tibor, a vámosmikolat hitbizom ny ura a járás közönsége nevében emelte poharát az ünnepedre. Felköszöntőt mond­tak még Akucs Lajos nagypeszeki ref. lel­kész, Németh Lajos körjegyző, Hellner Jó zsef vámosmikolfi, Henzel József perő- csényi községi bírók és még többen. Battha László főszolgabíró állt fel azután és fokozódó figyelem között vázolta, hogy milyennek képzeli a jó közigazgatási. Gya­kori helyesléssel kisért, alapos és szak­avatott fejtegetései után szép szavakban köszönte meg az iránta nyilvánult megtisz­telő kitüntetést. Az új vámosmikolai fő­szolgabíró váci származású és Vácon vé­gezte az iskoláit is. — A concours hippique váci sze­replői. E hó 23., 24., 25-én országos ér­deklődés mellett folytak le Budapesten azok a lovasversenyek, a melyeken az egész ország lovastiszteinek képviselői, űrlovasok és hölgyek vetlek részt. A ver­senyzők díszes sorában szépen volt kép­viselve a váci honvédhuszár tisztikar s résztvett a versenyeken Fürdős Vilmosné a ki a lovagló versenyen és az ugrató versenyen megérdemelt hosszas éljenzést és tapsokat aratott. A tisztikar tagjai közül résztvettek a versenyben: Schandl Géza százados három lóval, két versenyben, Fürdős Vilmos százados két lóval, egy versenyben. Szánthó László százados lovát Csenkey Géza hadnagy lovagolta, Rapaics Dezső főhadnagy betegsége miatt nem lovagolhatta lovát, a melylyel, mint tulaj­donos dijat nyert- Lovaglásukkal dijakat nyertek: Hirsch György és Dépold Miklós hadnagyok. — Az adóftivető bizottság szivé­hez. A szegény adófizető polgárok bizony mindent elkövetnek, hogy valahogyan a bizottság szivéhez férkőzzenek, hogy ezáltal is kevesebb adót nyomjanak rájuk. Az előleges siránkozó levelek és kérvények már egészen megszokott dolgok, éppúgy mint a ./' alatt csatolt váltók, vagy hogy az adóalany a legócskább ruháját veszi fel, az is már mindennapi eset. Egy kezdő váci kereskedő, a ki mindezekről a fogá­sokról már igen sokat halott, új módot akart hasznúin, a mivel a bizotts g szivét megpuhithassa, Egy kisebb társaságtól kért jó tanácsot erre nézve, a hol rögtön jelentkezett is egy megkent pasas, a ki már sikerrel működött már e téren. Egy szegény borbélymester volt ugyanis az adókivető „vértörvényszél^“ elé hivatva s ez állt azzal a jótanáccsal, hogy beállított ha apró, rongyos, mezitlábos, kócos gyerekét vei a konskripció elé s a mig ő maga alázatosan sirdogált az összeg leengedé­sért, addig a gyerek krajcárokért könyö­rögtek a bizottság tagjainál. Ez a tanács­adó állt elő most is s a fiatal kereskedő­nek a következőket ajánlotta: — Elmégy te is nyugodtan s keservesen panaszkodol. Amikor javában beszélsz, be fog rohanni utánad a bolti szolgád s hátul rángatva a kabátodat, lelkendezve mondja: — Főnök úr, tessék rögtön haza jönni, mert ott van az üzletben a végrehajtó úr és két másik úr, azt hiszem ügyvédek! Se erre kétségbeesetten hátra fordulsz és ezt feleled: — Kicsoda? Jézus Mária! már megint foglalni akarnak ? — Úgy látszik, most már írnak is! — Nohát, tetszik látni tisztelt bizottság, hogy hogyan megy az üzletem! Éppen most is nálam jár a végrehajtó! És ha erre nem indul meg a bizottság, hát akkor jobb tanácsot igazán nem tudok adni. — TűzoltóKnaK. A dunakeszii önk. tűzoltóteslület a Gulyás-féle vendéglőben sikerült láncmulatságot rendezett. A felülfi- zetések közlésére felkérték lapunkat. Itt következnek: Rozsnyai József 10 K,Ivánka Pál, Reiszmann Ignác, Gulyás Antal, Gózon Gyula, Réti János, Ördög Gyula, Bohunka Lajos, Alagi tűzoltótestület 5—5 K, Kovách Antal, Lendzsér Mihály 4—4 K, Lőwi Izidor, Márkus János, Bognár István, Kalmár Sán­dor, Hamacsek Ferenc 2 — 2 K, Grósz Szi­lárd, Makkai Lajos, Kadók Mihály, Legindi János, Szabó Ferenc 1-1 K. — A „Magyar Kultúra“ Szentgyör= gyi művéről. Nem tartjuk érdektelennek leközölni azt a méltatást, a mely a „Ma­gyar Kultúra“ legutóbbi számának hasáb­jain látott napvilágot Szentgyörgyi Gusztáv siketnémaintézeti tanárnak, lapunk munka­társának „A Siralomházban" című mun­kájáról: „A milyen régi rendezkedő, vagy berendezkedett állami és társadalmi élet, olyan régi a halálbüntetés, de bizonnyára ugyanolyan régi a törekvés is, mely az igazságszolgáltatás megtorló eszközei kö­zül ki akarja küszöbölni ezt a szörnyű büntetést. Nem is beszélve arról, hogy a jogi irodalomban és a legtöbb állam törvényhozásában lankadatlan küzdelem folyik a halálbüntetés eltörléséért (mely itt-ott eredménnyel is járt, az aboiieionista mozgalom a szépirodalomban is helyet kér. Mindenfelé olvasott munka a Victor Hugo „Les derniers jours d'un condamné“ (Egy halálraítélt utolsó napjai) című kis iránymunkája és kevésbbé ismeretes a Claude Onent, melyet szintén azért irt Hugo, hogy olvasóközönségét a halálbün­tetés ellen hangolja. És — nyilván olvasható a sorok között — ez a célja Szentgyörgyi Gusztávnak is „A Siralomházban“ című, nem érdektelen munkájával. A siralomház szomorú hősé­nek tepelődéseiben, iszonyú lelkitusájában, feljajdulásaiban, vízióiban sorra megvan­nak azok az érvek, melyek az abolicionis- ták harcvonalának első soraiban szoktak szerepelni. Egy parasztlegény, Vörös Jóska nagyon súlyos összeütközésbe kerül az igazság­szolgáltatással. Meggyilkolja a falubeli zsidó korcsmáros-párt s a rabolt pénzzel megugrik. Hamarosan elfogják, törvény elé állítják és halálra Ítélik. Hiába kér kegyelmet: a király aláírja a halálos Ítéletet, melynek végrehajtását is ki tűzik. És ennek az utolsó napnak borzalmait irja meg Szentgyörgyi Gusztáv nem közönséges képzelőtehetséggel. Mint mikor valami nagy udvarház kapuját megnyitják és mó­dunk van bepillantani a tágas belsőségre: úgy nyitja meg annak a szerencsétlennek a lelkét az iró. Sokat meglátunk, de nem mindent. Jórészt csak elgondoljuk, mert szinte elképzelni is lehetetlen azt a lelki- állapotot, melybe a 28 éves Dosztojevszky (a ki az akasztófa alatt kapott kegyelmet) egy nap alatt beleőszült. Vörös Jóska is a legszertelenebbül hányódik a hiú remény és a hátborzon­gató valóság között; majd dühöngő fél­őrült, majd kezes bárány. Agyában a leg­képtelenebb gondolatok kergetőznek s mire 24 órás haldoklása után a hóhér kezébe kerül, „nem fáj semmije . . . megtört a teste . . . összetört a lelke: megérett a halálra“. A Szentgyörgyi könyvét, mely általában becsületes magyar nyelvezetű, bizonyára örömmel veszik a halálbüntetés ellenesei. A nagy valószerűséggel kigondolt és kidolgozott munkának véleményünk sze­rint csak egy a hibája: szomorú hősének magánbeszédei, víziói s egész gondolko­zása nem paraszti sorra vallanak, hanem szinte az átlagon felül levő művelt embere. A csinos könyv különben a Pestvidéki Nyomdában készült Vácon, a szerző kia­dása és ára 2 korona 50 fillér. fíreznay Imre ■*

Next

/
Thumbnails
Contents