Váci Hirlap, 1914 (28. évfolyam, 1-98. szám)

1914-05-24 / 39. szám

2

VÁCI HÍRLAP

személyzet fizetését, mert a „ma“ forgalma nem a betevő falatot, de a rezsit sem keresi meg. A lateiner osztályról pedig beszélnünk sokat nem kell. Ezt ismerem én s mindannyian. Ne az általános szólamot használjuk, hogy ennek a társadalmi osztálynak minden külső nyilvánulása csak szemkápráztató csillogás, hanem mondjuk meg magunk között ismét őszintén, hogy társadalmi, egyházi és minden más téren legjobban igénybe vett polgárai városunknak, főleg pedig annyira elszaporodtak, hogy a remélhető jövedelem nem nőtt részükre, hanem kisebbedéit, szétoszlott közöttük. És a mit figyelmen kívül nem hagyhat az adókivető bizottság: nemde a legszűkebbre szabott, szinte önzőén családi életet él Vác polgársága évek óta és a koronák csak akkor hullanak és gurulnak, ha társadalmi kényszer kötelez bennünket, mindannyiunkat.

A konzekvenciák levonása reánk, az adókivető bizottságra tehát nem lehet kétséges. És nem akarom egyéni meggyőződésüket persvadeálni, de a magam vélekedése tisztán áll; általánosságban nem tárgyalhatunk adóemelésről, mint más jobb esztendőkben, hanem fel kell vetnünk sok helyen az adóleszálliíást, ha nem kívánjuk gyors leromlását iparunknak, kereskedelmünknek. Azt hiszem, hogy lelkiismeretünk pedig erre nem is kapható!

*

Ha én lennék Forgó Kálmán dr., az adókivető bizottság elnöke, a bizottsági elő- értekezletet e kis beszéddel nyitnám meg. Lehet, hogy ezt, ehhez hasonlót el is mondotta. A két nap múlva kezdődő tárgyaló- j sokon látni fogjuk hatását.

HireK.

— Kedden adókivetés. A harmadosztályú kereseti adó kivetése városunkban e

mikor az olvasottra gondol, mondja rá, igen és rá nézve látja, hogy a boszaníásig szép ez a fiatalember. Dönci a kopók szaglóérzetével látta meg az asszony szemén, hogy neki is tetszik, bátorságot vett és bemutatkozott.

Az asszony mosollyal fogadta és disku- rálni kezdtek.

ÍV.

Azután a séták mindennaposak voltak, sokat voltak együtt, de Dőlteit mindig bo- szantotta, hogy ennek az egy asszonynak mindig ő udvarol, mig a többi neki udvarolt. Mikor már egész jó barátok voltak és úgy összeszoktak, hogy szinte hiányzott egyik a másikának, Siposné is észrevette, hogy nem egészen közömbös előtte, ha Dönci távolmarad. Szinte ijedten szerzett tudomást róla ő maga is, de nem tudott lemondani a sétákról.

Dönci unta az ilyenfajta szolid udvarlást, kérte hát, engedje meg, hogy nála tiszteletét tegye. Az asszony előbb szabadkozott ugyan, hivatkozott egyedüllétére, de átvil- lámlolt valami az agyán, aztán mosolyogva beleegyezett, hogy másnap délelőtt Huszár meglátogassa.

Séta után Siposné hazament, lehevert a kerevetre és gondolkozott. Eszébe jutott ismét neki, hogy milyen szent ígéretet lett ő a férjének, hogy kerülni fogja a férfitárséi s á g o t és most még látogatást is enged. Eszébe jutott az ő édes kis fészke, otthona, aztán egyelt ugrott a kerevetről, mint

hó 26-án, kedden kezdődik és Vác város adófizatő polgársága junius ötödikéig járulnak az adókivefő bizottság elé, mely Forgó Kálmán dr. elnöklete alatt működik. Junius ötödiké után a váci kir. adóhivatalhoz tartozó községek adókivetése kezdődik, mely azután el fog tartani az egész hónapban. A pestvidéki m. kir. pénzügyigazgatóság Péter pénzügyi tanácsost küldte ki előadóul úgy a váci, mint a vác- járási adókivetéshez. Akár a kincstár képviselője, akár a felek felebbezése folytán az adótárgyalások eredménye a vármegyére kerülnek, a hol a felebbezési forum elnökévé Halász Zsigmond azt választották meg.

— Veszedelemben a KodaK=épit= Kezes! Váratlanul olyan akadályok merültek fel a Kodak-gyár váci telepének építése körül, hogy ha azok el nem háríthatok, úgy a világhírű gyártelepnek váci megtelepülése kétséges, sőt valószínű, hogy más városban keres magának területet. A Kodak-gyár munkájához ugyanis óránkint 60 hektoliter viz kell, tiz órai munkaidőt véve alapul, 600 hektoliter vizet szolgáltató kútra van szüksége. Mióta a gyár építését megkezdették, egyben a kutak fúrásához is hozzáláttak, de mig a falak rohamosan emelkedtek, addig a föld méhében való munka semmiféle eredményt nem mutatott fel. Nem kevesebb, mint hat helyen próbáltak fúrni és keresték a vizet, de százötven méteren lúl is 60—70 méternyire csak a vizet ál nem bocsátó kék agyagra találtak és a kútfúrást meg kellett szűntetni. A Kodak-gyárnak éltető eleme a viz, képzelhető, hogy ma, midőn már kész az iparvágány, az épületek majd, hogy a tető alatt vannak, ekkor kell konstatálni, hogy nincs viz! A londoni gyár igazgatósága, mely a magyarországi építkezéseket vezeti, azonnal beszüntette az építkezéseket s most az a telep, mely közel háromszáz épitőmunkás munkájától volt zajos

lenn a kőkert} és a vasút között, teljesen kihalt. Lanczensberger János, a Kodak- gyár jövendőbeli igazgatója tegnap felkereste Zádor János polgármestert és tudatta vele őszintén a veszedelmet, hogyha nem sikerül vizet találni, az egész Kodak- gyár nekünk csak álom és a gyár itt hagy épü etet, telket, mindent, más városba költözik! A polgármester természetesen legnagyobb előzékenységgel engedélyt adott, hogy a város szomszédos telkein is kutasson viz után a Kodak s ha ez sikerül, úgy nincs baj. De ha nem lesz viz, akkor . . . nem lesz Vácon Kodak-gyár!

— Egy Kulturegvesület jubileuma városunKban. A Váci járási közművelődési egyesület a jövő hónap közepén ünnepli meg fennállása tiz éves évfordulóját Az ünnepség nagyszabásúnak Ígérkezik, most folynak a tanácskozások annak rendezéséről. A junius 14-iki jubileumnak egyik fénypontja a járás községeiben levő népdalárdák hangversenye, melyet a nagy nyilvánosság előtt, a szabadban fognak megtartani. A kik a múlt évi alagi dalos versenyre emlékeznek, a váci hangversenytől sok szépei várnak. Az ünnepség költségeinek fedezésére a váci takarékpénztár húsz, az orsz. magyar iskolaegyesület százötven koronát küldőit, amit ezen az utón köszön meg a V. J. K. E. elnöksége.

— Váci ember egyetemi Katedrán. A kultuszminiszter megbízásából budapesti és kolozsvári egyetemi tanárokból álló bizottság ej tette meg a jelöléseket az uj egyetemi tanári állásokra. A pozsonyi bölcsészeti tanszékre első helyen dr. Kornis Gyulát, néhai Kremmer Gyula Vác város orvosának fiát, budapesti piarista főgimnáziumi tanárt jelölték. A fiatal piarista tanár egyike a legnagyobb szorgalmú és készültségi! bölcsészeknek Magyarországon. Kinevezését tudományos körök biztosra veszik.

a kinek hirtelen ötlete támad és rakosgatni kezdett.

V.

Nagyon örült Dönci az engedelemnek. Föltette magában, hogy nem sok gondolkodási időt enged neki, hanem az első kínálkozó alkalommal learatja ajkáról a mézet, már csa : azért is, mert ez az asz- szony többet tart a csókjáról, mint a többi. Pedig ez is csak asszonycsók, csak neki azért kell okvetlenül learatni, mert az asszony nem akarja. Már pedig csak nem lehet, hogy ő nem ott arat, a hol akar? Előbb feküdt le a szokottnál, azt hitte, akkor előbb lesz reggel. Álmában már vizitelt Siposnénál és végig álmodta, a mit nappalra lervezett. Már derékon kapta az asszonyt és szívta ajkáról a mézet. Érezte az ölelő karját és a mint ellágyulva viszonozza neki a csókját, mig a fülébe súgja: „édes!“

Az „édes“ szóra fölébredt. Hajnali fél négy. Haragudott a napra, hogy éppen most oly lusta, máskor előbb kel, mint ő, ma meg éppen fordítva van. Szerette volna jól lehordani, mint az inasát szokta. Végre ha lassan sietett is az idő, mint a csiga, csak eljött. Dönci jobban sietett nála. Útközben találkozik egy régi jó cimborával, kivel együtt verték valamikor az időt agyon, most ő is otl nyaral.

— Szervusz! szervusz! hova ilyen szokatlan sietésben? Dönci gondolta magában: léged se a menybéli angyalkák vezéreltek ide, hogy épen most jösz. Látogatóba barátom egy szép asszonyhoz és hunyorít egyet jelentőségteljesen a szemével.

— Potya ? — kérdi a társ.

— Nem, ezt az egyet úgy kellett meghódítanom, ez nem tálalta a nyakamba magát magát, de azért csak úgy, mint a többi, csak beadta ő is a derekát. (Viost meg már fülig van belém, bár a kis csipisz elég jól adja a közönyöst. Az éjjel, azt hiszem nem sokat aludt. Tudod, az asszony- hódítás terén már igen nagy a praxisom és legyen olyan vastag törzsön, mint egy erdei tölgy, mégis derékon hajlítom. De ezt már félig állva, félig futva kiabálta neki vissza, el is felejtett köszönni, no meg ma még úgyis találkoznak egy kis ártatlan garatöntésre.

Mire befejezte, azt vette észre, hogy már olt is van, A zsebéből egy kis tükröt húzóit elő és megnézte a nyakkendőjét, hogy jól van-e?

Kopog az ajtón, semmi válasz, ejnye a nagyságos asszony, úgylátszik, elaludt! — gondolta magában. Nézi az ablakot, erősen lerollózva. Ismét kopog és lélegzetét visz- szaíojva haílgatódzik, mire egy cselédleányka jön ki.

— Kit tetszik keresni ?

— Siposné önagyságát.

— Kérem még az este elutazott.

Dönci a füllövéhez kapott.

— 1-g-e-n ?

}