Váci Hirlap, 1914 (28. évfolyam, 1-98. szám)

1914-05-10 / 35. szám

Huszonnyolcadik évfolyam

35. szám.

Vác 1914. május 10.

VÁCI HÍRLAP

Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap.

Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér.

Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső.

Szerkesztőség és kiadóhivatal:

Gróf Csáky Károly-út 4. sz. (Iparudvar.)

Nyilttér sora 50 fillér. Telefon-szám

17.

Vigyázzunk jogainkra.

Vác, máj. 9.

Megkezdődik a választók összeírása. Az uj választójogi törvény ismerete szükséges ahhoz, hogy a kit megillet, az szavazati jogához jusson. Épen ezért ismertetjük röviden a szükség tudnivalókat. Tartsa magát ehhez mindenki, mert ha nem, akkor bizony jövőre nem fog képviselőt választhatni.

Közleményünk több számra fog kiterjedni. Tegyék el ezeket a számokat, hogy annak ideién mindenki használhassa.

Kik lesznek ezentúl választók ?

1. Csak azok, a kik magyar állampolgárok.

2. A kik egy év óta ugyanegy községben lakik.

3. Azok a 24 éves egyének, a kik középiskolát végeztek.

4. Azok a harmincéves egyének, a kiknek kisebb iskolai végzettségük van a fentinél.

Szavazók lesznek a diplomás emberek közül;

1. A kik az 1913. évre érvényes választói névjegyzékben jogerősén fel voltak véve,

2. a kik sikeresen elvégezték a főgimnáziumnak, főreáliskolának, gazdasági, erdészeti, bányászati, művészeti, ipari, kereskedelmi, közlekedési szakiskolának, tanítóképző intézetnek, katonai, honvéd főreáliskolanak, vagy hadapródiskolának, vagy a tengerészeti akadémiának legfelsőbb osztályát,

3. a kiknek olyan állásuk, vagy foglalkozásuk van, vagy valamikor volt, ame- l lyekhez a törvény értelmében legalább a fentebb elősorolt intézetek valamelyikének sikeres elvégzése volt szükséges.

Ebben a csoportba jutnak tehát az ösz- szes tisztviselők, ügyvédek, orvosok, mérnökök, erdészek, tanítók, papok, bányászok, szóval a kik iskolai képesítés, vagy diploma alapján űznek valamely foglalkozást.

Nem egy évi, hanem csak bárminő rövid ideig tartó lakást kell igazolnia a választási jogosultsághoz annak, a ki:

1. az államnak, valamely törvényhatóságnak, községnek, közintézetnek, közalapítványnak, állami vagy községi üzemnek, nyilvános számadásra kötelezett vállalatnak, vagy egyletnek a tisztviselője;

2. valamennyi bevett és törvényesen elismert vallásfelekezetnek hivatalos alkalmazásban lévő lelkésze;

3. valamely nyilvános jellegű tanintézetnek tanára, vagy tanítója,

4. a ki egyetemei, vagy más főiskolát végzett, ha állandó lakása és foglalkozása van, végre azok,

5. a kik a királytól, vagy kormánytól nyert kinevezés alapján külföldön teljesítenek szolgálatot.

Az iparosok és kereskedők

a választói jog szempontjából három csoportba oszolnak.

A) Az elsőbe tartoznak azok, a kik az j elemi népiskola hatodik osztályát, vagy a | polgári iskolának második osztályát az | iparos vagy kereskedői tanonciskolának j harmadik osztályát, vagy az elemi népis- J kola negyedik osztályán felül még az ipa- j ros és kereskedői tanonciskola második i osztályát, vagy végül valamely államilag | szérvezett ipari szaktanfolyamot elvégezték. | Ezek választók lesznek, ha,

1. iparengedély, vagy iparigazolvány alapján önálló ipart űznek, vagy kereskedést folytatnak ;

2. ha valamely választónak ipari üzletében, vagy kereskedelmi vállalatában mint segítő családtagok működnek;

3. ha katonai, vagy csendőrségi szolgálatban altiszti fokozatot értek el.

B) A második csoportba tartoznak azok, a kik írni és olvasni tudnak, anélkül azon ban, hogy az A) pontban felsorolt iskolai képzettségük lenne. Az ebbe az osztályba tartozóknak választójoguk van:

1. ha iparengedély, vagy iparigazolvány alapján önálló ipart űznek, vagy kereskedést folytatnak és legalább egy segédmunkást állandóan alkalmaznak, vagy akár egy adónemből külön legalább 10 korona, akár több adónemből együttvéve legalább 20 korona egyenes állami adói fizetnek.

sA váci JSolhavár.

— Irta : Kuzsinszky Bálint dr. —

Pannónia azon római provinciák közé tartozott, melyeknek határát a barbárokkal szemben egy folyó alkotta, nálunk tehát a Duna. Mert voltak provinciák a melyeket mesterséges védvonallal, sánccal, vagy fallal zártak el a barbárok földjétől. Ilyen voll a határ pld. Raetiában, Felső-Germaniá- ban s csakis ezeket a mesterséges határvonalakat illeti meg a limes elnevezés. Alsó-Germániában, hol a Rajna volt a határ, mint nálunk a Duna, nem ' volt tehát limes s a németek nem is beszélnek alsó- germaniai limesről. Azonban alkalmazzák a limes szót most már általában a halárra, tehát az olyan határra is, mely folyóból állott.

A limest nyilvánvalóan az a körülmény tette oly fontossá, hogy a római birodalom határán barbárok laktak, a kik a provinciákat betöréseikkel zaklatták s a provinciákat ezektől a betörésektől meg kellett védeni. A mi vidékünkön, főkép a quádok és sarmaták, vagy a hogy a sarmatákat Magyarországon hívták, a jazygok voltak ezek a barbárok. A két nép között a halár Vác körül leheteti, a mennyiben a quádok Eelsőmagyarország nyugoti részéi és Morvaországot, a jazygok a Duna Tisza közét akták. A quádok germánok vollak a jazy| gok uralalíáji nép, de azérl legtöbbször I együtt harcoltak a rómaiak ellen, j Ilyenformán a határok biztosítása, meg- I erősítése az egész császárság alatt mindig nagy gondot adott a római kormánynak s annak állandó feladatát végezte.

Ennek a határvédelemnek a módja azonban nem lehetett mindig ugyanaz, hanem változnia kellett a korok szerint, úgy a mint korok szerint változott a gondolkodás. A római haíárvédelem is tehát, mint a többi állami intézmények, bizonyos fejlődésen ment át, melynek több fázisát lehet és kell megkülönböztetni: Másfelől meg kell állapítani s ez is azt bizonyítja, mennyire egységes volt a római kormányzat az egész birodalomban, hogy ez a határvédelem koronként mindenütt, a birodalom minden részében nagyjában ugyanazon elvek szerint történt.

A pannoniai határvédelmel igy felfogva, még nem igen volt szó róla. Ezen alkalommal azonban csak röviden akarom a fejlődéséi vázolni és ezt is csak azért, hogy jobban lássuk azt a helyet, melyet a bolhavári burgus határvédelmünk fejlődésében elfoglal.

A legrégibb fázis s egyszersmind az, a melyről legkevesebbet tudunk, állói az időtől kezdődik, a mikor a rómaiak megszállóink a Duna vonalál és tart 1 ladrianu- sig. A rómaiak nem egyszerre hódilollák

meg az egész Dunántúlt, de az újabb adatok a mellett szólanak, hogy már az I. század közepén Claudius alatt elfoglalták a Dunának utolsó szakaszát, mely még addig szabad volt, t. i. a Carnuntumíól (Deutsch—Altenburg) a Dráva torkolatáig terjedő részt, Egyelőre azonban csak ße- gédcsapaíokat helyeztek el a Duna jobb partján. így Aquincumban (Ó-Buda) kezdetben egy segédcsapaínak volt tábora, nemkülönben Brigeíióban (Ószőny) is, hol később légiók állomásoztak. A segédcsapa- tok és légiók között nagy különbség volt. A segédcsapatokba a bensziilötteketsorozták be, a kiknek még nem volt meg a római polgárjoga, míg a légiókban csak római polgárok szolgáltak s ezek is Hadriá- nusig többnyire italiából származtak. Aztán mig egy légió körülbelül 5000 embert számlált, egy-egy segédcsapat létszáma, legfölebb 1000 emberre rúgott. Ezek a segédcsapatok egyedül persze csak addig voltak jók, mig nem volt baj s Domicianu- sig békesség is volt a határon. Ám Domi- nicianus alatt kitört a háború a quádokkal, a mikor aztán eljött a mi vidékünkre, hol a háború folyt, a segédlégio (légió II. adiu- trix). És én azl hiszem, hogy már ezóta Aquincum az állomása, de mindenesetre az volt Hadrianus alatt, a légió I. adiutrix.

Hadrianus voll azlán az a császár, a ki a határ elzárását a legteljesebben igyeke-