Váci Hirlap, 1914 (28. évfolyam, 1-98. szám)

1914-05-06 / 34. szám

2

VÁCI HÍRLAP

nek kalocsai érsekké való kinevezése után az a híradás következik, hogy a király Szemerád Alajos váci rendőrnek hosszú szolgálata elismeréséül a koronás ezüstérdem keresztet adományozta.

Vác város legöregebb rendőrét mindenki ismeri. Ha máshelyről nem, a vasútról. Ott posztolt évek óta, most, mióta béna a keze- feje, a rendőrkapitány előszobájában tart rendet a tárgyalásra váró sok türelmetlen közt. Nagyon boldog a kitüntetés hírére és melle dagad, pedig már négy kisebb elismerés rajta díszük.

— A szabadságharc esztendejében születtem — mondotta tudósítónknak — Prágában. Mint gyerek kerültem a harmadik számú mezei vadászok zenekarába és az ezredrt Vácra tették. A pisztont fújtam, de később az első trombitás lettem. Sokat hangversenyeztünk a váci polgári körben!

— Tehát szintén zenész. . .

— igen, akkor ment az ezred az olasz hadjáratba, én is velük. 1866-ban már Königrécnél voltunk és mi tagadás benne, bizony én szökni akartam. A weiskircheni templomban találkoztam édesapámmal, a ki a 24-ik gyalogezredben volt káplár. Súlyos sebével feküdt ott és rábeszélt, hogy térjek vissza. Vissza is mentem és a csatában is részt vettem. Itt a metália! (A mellére mutatott büszkén )

— A porosz háború után Esztergomba kerültünk az ezreddel, de felosztatták a bandát és én a Sembory-uradalomhoz kerültem vadásznak, majd a váci fegyház- nál őr lettem. Valami talpbőr csempészése miatt baj zúdult rám, de mentem még a királyhoz is és kiderült az ártatlanságom. Haza mentem Prágába, ott a feleségemmel, a ki váci leány, megesküdtünk, de tetszik tudni, engedtem a gyöngébbnek, hát visszajöttünk hazájába, Vácra. Itt Kre- nedits siketnémaintézeti igazgató városi tűzoltónak fogadott fel és tizenkét évig szolgáltam a tűzoltóságot. Emerich kapitány

semmi sincs. A vasúti síneket, a villamos világítás drótjait, a világhírű bazár kincset érő díszmunkáit, mindent, a mit csak lehetett és elbírtak, elvitték a montenegróiak. A régi üzleti élet a török uralommal együtt tűnt le.

A török uralom alatt ugyanis Skutlariban állandóan több ezer török katona állomásozott, — a kik előtt Skuttari a ny igatot jelképezte, a kik ott vettek mindent és itt költötték el minden pénzüket. Meséket hallani arról, hogy mily forgalmat csináltak akkor a bazár aranyművesei és összes kereskedői. Ma már elmentek a török katonák, elköltözött a vagyonos török lakosság s a kik helyettük jöttek, a nyugati nagyhatalmak katonái, a nyugateurópai tisztek és az az egy pár konzulátusi hivatalnok, más ruhát hordanak, más dísztárgyakat viselnek, mint a törökök, más az Ízlésük is és nekik Skuttari mindenkép — kelet.

Úgy ill, mint Durazzóban és Valonában, a régi albán ipar teljesen pusztuló félben van. A földek is megmunkálatlanul hevernek, még vetőmagra való sincs. A mi kereskedelem van, az majdnem kizárólag az olasz gyári árukat közvetíti és az is jórészt idegenek, olaszok kezében van.

Elnéztem, mennyi árut visz egy-egy olasz hajó Skuttariba és a többi albán városba. Láttam olasz hajót San Giovani

azután 77-ben rendőrnek vett fel s azóta szolgálom a várost. Nincs már öregebb szolga nálam, csak az öreg Drapkó bácsi. Különben három ember életet is megmentettem, egy asszonyért a Dunába is ugrottam és kihúztam.

Megérdemeltem — fejezte be előadását a kitüntetett rendőr és mi is mondjuk: hosszú szolgálatért ezt várni kellett. Mihelyt a kitüntetés megjön, Kát ló kapitány ünnepélyesen fogja feltűzni a csehből lett magyar ember mellére a király elismerését.

— A főispán a püspöKnél. Ráday Gedeon gr. Pestvármegye főispánja, mióta a vármegye élén áll, bár több Ízben ígérte, elfoglaltsága miatt nem tudott tisztelegni megyés főpásztorunknál. Régi Ígéretét azonban hétfőn beváltotta és a délelőtti bécsi vonattal Vácra érkezett. A grófpüspök vendége volt egész nap. Déltájon néhány magáníátogatást tett és délután az öt órai vonattal utazott vissza Budapestre.

— Fagy a határban, fagy az or= szágban. Mióta teljes pontossággal elkövetkezik a későtavaszi fagy, városunk és a falvak gazdalakossága remegve várja április végét és május elejét. És a félelemre volt ok az idén is: szombatról vasárnap reggelre n pusztító fagy végigvonult határunkon. A fővárosi lapok a földművelésügyi minisztérium jelentései alapján már közük, hogy ez a fagy az ország nagy részén pusztított. Vác határában a homoki, mélyebb fekvésű talaj növényzete meg, sőt a szőlő nagy része el is pusztult az idei gyümölcsterméssel egyetemben. Csörög alsó részéről nagy pusztulást jelentenek, ellenben a hegyi szőlőkben igen kevés a kár. Annál nagyobb a környéken. Nagymaroson és Verőcén a fagykár nagyobb, mint a múlt évben s a fagy körülbelül Esztergomtól kezdve majd minden szőlőt tönkre tett. Telefonon érdeklődtünk az alsóvidék iránt és Őrszenídi Meduában és Durazzóban két-három gőzdaruval éjjel-nappal kirakodni s láttam, hogy megérkezett ugyanoda az osztrák Llyod, vagy a magyar-horvát tengerhajózási társaság egy-egy hajója és más küldeménye nem volt, mint egy postás zsák, eszembe jutott, hogy mért dobált ki a monarchia milliókat a mozgósításokra és eszembe jutott a mese a forró gesztenyéidéről. Az olaszoknak mi kapartuk ki.

Skutlariban ma látszólag minden nyugodt, de esti sétánk alkalmával igen sok j ember súgta, hogy senki más meg ne hallja, „nem maradhat ez igy soká“.

És ebbe a városba akarja áttenni székhelyét Wied herceg, a mostani 1. Vilmos fejedelem Durazzóból, mert ez Skutlarihoz képest kis város. Szegény fejedelem, nem maradnak ott mindig az idegen katonák!

Durazzóban a hadihajók végzik azt az őrző szerepet, a mit Skutlariban a hatóság. Magáról a városról nem sokat lehel írni. Fekvése szerencsésebb ugyan, mint Skuttarié, mert a tenger mellett emelkedik, Skutíarit csupán a Bojána folyón lehel megközelíteni, az pedig nyáron alig hajózható, mégis meglátszik Durazzzón, hogy soha sem volt nagy török város.

A fejedelem palotája a kikötőben, a tenger mellett fekszik. A kert végén levő kőfal mellett a tenger hord össze hatalmas tengeri fű-hegyek, a kert pedig gondozott

miklósról, Dunakesziről, Fótról, Gödöllőről az a szomorú értesítés jött, hogy sem gyümölcs, sem szőlőtermés nem lesz határuk ban, sőt a vasárnap hajnali fagy még az ő határukon túl is, messze a nagy alföldön óriási károkat tett. Országos szerencsétlenségnek mondható a május harmadiki fagy, mély sok község határában száz percentes károkat okozott.

— TűzoltóinH ünnepe. Vasárnap délután tartotta önkéntes tűzoltótestületünk ez idei első gyakorlatát az őrtanya udvarán. A gyakorlatot megelőzőleg teljes csendben és szerényen szép ünnepség folyt le a szertár helyiségében. Az önkéntes tűzoltó legénység ugyanis mindjárt Csányi István szakaszparancsnok halála után összeadta koronáit s anélkül, hogy bárki is — de legfőképp a parancsnokság — tudta volna, a meghalt parancsnok iránt érzett hálájuk és szeretetük jeléül megfestették Csányi István arcképét. Csak nem régen adták tudtul a tűzoltók parancsnokaiknak ezt az eseményt s tegnap történt az arckép leleplezése, melyen a tűzoltóságon kívül csak az elhaltnak hozzátartozói voltak jelen. Az ünnepi beszédet Csányi Dezső önkéntes tűzoltó tartotta bajtársai felkérésére, a kik teljes díszben állottak sorfalat a kép előtt. A megindító beszéd végén a szónok a parancsnokságnak adta át a képet, hogy őrizzék a testület díszére, emlékére. Täuber Ferenc köszönte meg a paranbonokság nevében a legénységnek e meglepő íiszteletnyilvánitását. Csányi arcképe sikerült munka, melynek mestere egy egyszerű festő, Talpas János váci ember.

Hétfőn reggel nyolc órakor önkéntes tűzoltóink zászló alatt és kürtszó mellett vonultak a Konstantin-tér felé. A fehérek templomába mentek, a hol - lévén véd- szentjüknek, szent Flóriánnak névünnepe — Schmidt Jánosprelátus-kanonok énekes misét mondott. A misén jelen voltak a

park, a hőségnek megfelelő hatalmas, árnyas fákkal. Lenn a tengeren, a park végében egy kis gőznaszád. Könnyen el lehet érni vele az ott álló hatalmas hadihajókat. . .

Itt él Albánia uj fejedelme családjával, a kertben játszadoznak a kis fenségek, a fejedelem uralma sem terjed sokkal túl a kert rácsain. . .

Ritkán is hagyja el a palotát, talán mert nem tartja valami megbízhatónak a népét, talán, mert olykor, mikor kilép a palotából és végiglovagol kíséretével a Ír elet szűk utcáin, eszébe jut az a boldog idő, amikor még csak porosz gárdakapitány volt, nem volt a felség címe, de megvolt a boldog, nyugodt élete.

S a mig a mostani fejedelem összeköttetéseivel és saját magán vagyonával is országát széppé és kulturállamá akarja tenni, a mig I. Vilmos magán vagyonából fegyverzi az albán csendőrséget is és iparkodik az ország déli részén levő lázadást elnyomni, addig Durazzótól lovon egy órajárásra lakik Essad pasa fenséges tündérlakában és gondtalan időtöltések között várja, hogy mikor teljesül be az a jóslata, hogy lehet Albánia első fejedelme Vilmos, de a második,' az — Eszad pasa lesz.

Csányi László ár.

MM-