Váci Hirlap, 1914 (28. évfolyam, 1-98. szám)
1914-05-03 / 33. szám
I HuszonnyolcadiK évfolyam 33. szám. Vác 1914. május 3. VÁCI HÍRLAP PolitiKai lap, megjeleniR szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken : egv évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gróf Csáky Károly-út 4. sz, (Iparudvar.) Nyilttér sora 50 fillér. Telefon-szám 17. Teljes jóindulattal vagyunk — mondotta Tisza miniszterelnök és Sándor belügyminiszter Vác város küldöttségének, de pénzt, azt nem adunk! Vác, máj. 2. A vasúti ezrednek Vácon való elhelyezése befejezettnek tekinthető. Ezt az ügyek állásának minden ismerője tudja s ma nem is e körül forog már a beszélgetések tárgyalások sora. Attól a perctől fogva, hogy nyilvánvalóvá lett a vasúti ezrednek Vácra való megtelepülése, mig a város lakosságának nagy többsége boldog örömmel várja iparunk, kereskedelmünk hatalmas fellendülését, a város vezetőit sötét gondok foglalkoztatják és felelőségük tudatában aggodalommal várják a jövőt. Mert a vasúti ezreddel kapcsolatban nem kevesebb, mint hat milliót is meghaladó beruházásokra van szüksége Vác városának és ennek a hatalmas összegnek a mai nehéz pénzviszonyok között való előteremtése olcsó kamatláb mellett úgyszólván teljes lehetetlenség ! A millióktól nincs okunk megijedni. Ezek a terhek elkövetkeztek volna, ha nem ma, hát holnap. És bárcsak tegnap kelleti volna a sok millió. Mert tegnap, esztendők óta szükségünk van vízvezetékre, csatornázásra, kövezésre, vágóhidra, kórházra s ezek megalkotása e percben, a vasutez- red megtelepülése idején lettek aktuálissá, mert megvalósításukra a város képviselőtestülete kötelezettséget válalf. Tehát nem a katonaságnak, hanem Vác mai lakosságának kell megteremteni ezeket a fontos közegészségügyi intézményeket és mondjuk ki őszintén: hála a vasúti ezrednek, hogy azok megalkotására szinte formálisan rákényszerit. A város vezetői, hogy a polgárságot ne terheljék, várni akart vízvezetékkel, miegymással az olcsóbb kamatlábra. Katonáék azonban kimondották és a képviselőtestület aláírta, hogy egy év alatt vízvezeték, csatornázás, kövezés legyen, mert e nélkül nincs vasutiezred, 2—3 ezer embert, fogyasztót Vác elveszít! Hova folyamodjon egy szegény város ebben a nehéz helyzetben máshoz, mint a kormányhoz és kéri, hogy adjon olcsó kölcsönt. És nemde előrelátható volt, hogy még ha a leghűségesebb kormánytámo- gató is lenne Vác, a kormánytól nem kaphat pénzt beruházásaira, mert ha kapna, rögtön jelentkezne Szeged, Debrecen, Nagyvárad, Kolozsvár, száz és egy más magyar város, a melyeknek mindegyike a legnagyobb pénzszűkében él. Ezt előre tudhattuk és ezt rögtön őszintén meg is mon-* dolták Vádiak, Vácon át a legmamelukkabb városok mindegyikének : ne merészeljetek kormánypénzt kérni! A küldöttség tehát visszajött biztatásokkal, a jóindulat teljes hangoztatásával, a mit olcsón minden kormánytól megkaphat Turócszentmártontól Brassóig mindegyik város. Az elhangzott jóindulat-kifejezéseknek aprópénzre váltásásáí pedig várjuk, várjuk epekedve s addig kritikát sem mondunk. A miniszterjáráshoz a küldöttség nem vitt újságírót, úgy látszik, előre látta, hogy biztatáson kívül többet el nem ér és miért lássa azt a nagyközönséget szolgáló lap- ludósitó. Ámde egy ilyen fontos aktusról kötelessége informálni a város lakosságát és teheti-e máskép, ha a közérdeket képviselő három váci újság közül csak egyet is nlegbiz az események szigorú, lelkiismeretes előadásával a nyilvánosságnak, hogy a szállongó híreszteléseknek elejét vegye. A bizottság jónak látta, hogy mellőzze a három váci újságot, melyeknek talán épen az a hibájuk, hogy önzetlenül városi érdekekért dolgoznak. Eseményt dehogy csinálunk a toll és a nyilvánosság megbecsüléséből, de itt csak arra figyelmeztetjük a város közönségét, hogy köte- lességszerűen megszereztük a miniszterjáró váci küldöttség városra érdekes eljárásának körülményeit és bízzon meg informálunk feltétlenül hitelt érdemlő előadásában. Hogy a kormánytól mit kapunk, ahhoz majd nem kell újságíró érzék, azt minden józanul gondolkodó polgára e városnak egy-két hónap múlva megítélheti lelkiismerete szerint nyugodtan. A főispánnál. A pénzügyi bizottság azt az értesítést nyerte, hogy Galcsek György dr. elnökének Krobatin hadügyminiszternél történt tisztelgése után a hadügyminiszter azonnal utasítást adott, hogy gr. Tisza István miniszterelnökhöz nevében olyan megkeresés intéztessék, mely szerint — tekintettel Vác város gyenge anyagi helyzetére — tegye a magyar kormány akár olcsó kölcsönnel, akár bankoknál való hathatós közbejárásával lehetővé a vasúti ezrednek immár elhatározott letelepítését a mi városunkban. Ezt az időpontot tartotta a bzottság a legkiválóbb alkalomnak, hogy Vác város kérvényét az állami támogatásért átnyújtsa a kormánynak s ezért gyorsan egy küldöttséget állítottak össze, mely pénteken tisztelgett Sándor János belügyminiszternél, utána gr. Tisza István miniszterelnöknél. A küldöttségben Franyó István dr. polgármester-helyettes, Göndör Sánöor dr. főjegyző és Morlin Zsiga dr. tiszti főügyész a városi tanács, Galcsek György dr. Nagy Sándor, Miltényi Aurél és Lengyel Soma dr. a pénzügyi bizottság és Huber József dr. a gazdasági bizottság részéről vett részt. A küldöttek, (majd mindegyike egyúttal megyebizottsági tag is) először Ráday Gedeon gr. peslmegyei főispánt keresték fel, hogy Vác küldöttségéi vezesse a kormányhoz és a főispán készséggel vállalkozott rá, mert, úgymond, ez kötelessége is. A belügyminiszternél. Sándor János minisztertől az az értesülés jött, hogy a küldöttséget azonnal fogadni fogja a belügyminisztériumban. A váciak azonnal automobilba ültek (Franyó keresztet vetett magára) és néhány perc múlva a miniszter előtt állottak, kihez a a főispán rövid bemutatása után Galcsek György dr. pénzügyi bizottság elnök szólt. Kimentette a polgármestert, hogy Vác küldöttségét nem vezethette és tolmácsolta a város közönségének tiszteletét a belügyi kormány iránt. Régi hangos vágya Vác város lakosságának, hogy vízvezetéke, csatornázása és kövezése iétesit- tessék, a tervek készen is vannak, de a súlyos pénzügyi viszonyok folytán a város vezetősége a lakosság pótadójának emeléséi úgy vélte helyesen elkerülhetni, hogy egy-két esztendőre, mig a pénzviszonyok megjavulnak, ezeket a beruházásokat, melyek a vágóhíd megépítésével, kórház és tiszti lakások emelésével hat millió koronát követelnek, elhalasztja. Ámde Vác városa fejlődésének fordulópontjához érkezett, a vasúti ezred akar megtelepülni Vácon, melynek iparára, kereskedelmére óriási hatással lesz az a 2 — 3 ezer ember, kikkel lakossága növekszik. Érthető tehát, hogy városunk minden lehetőt megtesz,hogy a maga részéröl a vasúti ezred elhelyezését megkönnyítse, de szükség van a kormány támogatására és pedig abban az irányban, hogy a beruházásokból elhalasztják a mi elhalasztható, de ekkor is ötödféí millió koronára van szükség, ezt az ősz- szeget könnyű kölcsön alakjában várják a kormánytól, vagy hathatós közbenjárását, hogy terhes kölcsönt a bankok ne diktáljanak rá. Mikor a miniszter meghallotta, hogy Vác legalább is négy és fél milliót vár a kormánytól, idegesen összerezzent, de csakhamar uralkodott az idegein és konciliáns modorban válaszolt: — Foglalkoztam — mondotta körülbelül ezeket — az önök életbevágó kérdésével, mert a hadügyminiszter úr megkeresését a kormány feje hozzám küldötte. Tudom és ismerem, hogy Vác városa szerfölött hátra maradt fejlődésben és üdvözlöm vezetőit, kik a modern haladás elengedhetetlen követelményeit: a vízvezetéket, csatornázást és kövezést még áldozatok árán is meg akarják valósítani. Teljesen igazat adok a prelálus úr imént elhangzott véleményének, hogy roppant fontosságú a város forgalmára, kereskedelmére és iparára a vasúti ezred megszerzése és nemcsak mon-
