Váci Hirlap, 1914 (28. évfolyam, 1-98. szám)

1914-05-03 / 33. szám

I HuszonnyolcadiK évfolyam 33. szám. Vác 1914. május 3. VÁCI HÍRLAP PolitiKai lap, megjeleniR szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken : egv évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gróf Csáky Károly-út 4. sz, (Iparudvar.) Nyilttér sora 50 fillér. Telefon-szám 17. Teljes jóindulattal vagyunk — mondotta Tisza minisz­terelnök és Sándor belügy­miniszter Vác város kül­döttségének, de pénzt, azt nem adunk! Vác, máj. 2. A vasúti ezrednek Vácon való elhelye­zése befejezettnek tekinthető. Ezt az ügyek állásának minden ismerője tudja s ma nem is e körül forog már a beszélgetések tár­gyalások sora. Attól a perctől fogva, hogy nyilván­valóvá lett a vasúti ezrednek Vácra való megtelepülése, mig a város lakosságának nagy többsége boldog örömmel várja ipa­runk, kereskedelmünk hatalmas fellendü­lését, a város vezetőit sötét gondok fog­lalkoztatják és felelőségük tudatában aggo­dalommal várják a jövőt. Mert a vasúti ezreddel kapcsolatban nem kevesebb, mint hat milliót is meghaladó beruházásokra van szüksége Vác városának és ennek a hatalmas összegnek a mai nehéz pénz­viszonyok között való előteremtése olcsó kamatláb mellett úgyszólván teljes le­hetetlenség ! A millióktól nincs okunk megijedni. Ezek a terhek elkövetkeztek volna, ha nem ma, hát holnap. És bárcsak tegnap kelleti volna a sok millió. Mert tegnap, esztendők óta szükségünk van vízvezetékre, csatorná­zásra, kövezésre, vágóhidra, kórházra s ezek megalkotása e percben, a vasutez- red megtelepülése idején lettek aktuálissá, mert megvalósításukra a város képviselő­testülete kötelezettséget válalf. Tehát nem a katonaságnak, hanem Vác mai lakossá­gának kell megteremteni ezeket a fontos közegészségügyi intézményeket és mond­juk ki őszintén: hála a vasúti ezrednek, hogy azok megalkotására szinte formálisan rákényszerit. A város vezetői, hogy a polgárságot ne terheljék, várni akart vízvezetékkel, miegy­mással az olcsóbb kamatlábra. Katonáék azonban kimondották és a képviselőtestü­let aláírta, hogy egy év alatt vízvezeték, csatornázás, kövezés legyen, mert e nél­kül nincs vasutiezred, 2—3 ezer embert, fogyasztót Vác elveszít! Hova folyamodjon egy szegény város ebben a nehéz helyzetben máshoz, mint a kormányhoz és kéri, hogy adjon olcsó kölcsönt. És nemde előrelátható volt, hogy még ha a leghűségesebb kormánytámo- gató is lenne Vác, a kormánytól nem kap­hat pénzt beruházásaira, mert ha kapna, rögtön jelentkezne Szeged, Debrecen, Nagy­várad, Kolozsvár, száz és egy más magyar város, a melyeknek mindegyike a legna­gyobb pénzszűkében él. Ezt előre tudhat­tuk és ezt rögtön őszintén meg is mon-* dolták Vádiak, Vácon át a legmameluk­kabb városok mindegyikének : ne meré­szeljetek kormánypénzt kérni! A küldöttség tehát visszajött biztatások­kal, a jóindulat teljes hangoztatásával, a mit olcsón minden kormánytól megkaphat Turócszentmártontól Brassóig mindegyik város. Az elhangzott jóindulat-kifejezések­nek aprópénzre váltásásáí pedig várjuk, várjuk epekedve s addig kritikát sem mon­dunk. A miniszterjáráshoz a küldöttség nem vitt újságírót, úgy látszik, előre látta, hogy biztatáson kívül többet el nem ér és miért lássa azt a nagyközönséget szolgáló lap- ludósitó. Ámde egy ilyen fontos aktusról kötelessége informálni a város lakosságát és teheti-e máskép, ha a közérdeket kép­viselő három váci újság közül csak egyet is nlegbiz az események szigorú, lelkiis­meretes előadásával a nyilvánosságnak, hogy a szállongó híreszteléseknek elejét vegye. A bizottság jónak látta, hogy mellőzze a három váci újságot, melyeknek talán épen az a hibájuk, hogy önzetlenül városi érdekekért dolgoznak. Eseményt dehogy csinálunk a toll és a nyilvánosság megbecsüléséből, de itt csak arra figyel­meztetjük a város közönségét, hogy köte- lességszerűen megszereztük a miniszter­járó váci küldöttség városra érdekes eljá­rásának körülményeit és bízzon meg infor­málunk feltétlenül hitelt érdemlő elő­adásában. Hogy a kormánytól mit kapunk, ahhoz majd nem kell újságíró érzék, azt minden józanul gondolkodó polgára e városnak egy-két hónap múlva megítél­heti lelkiismerete szerint nyugodtan. A főispánnál. A pénzügyi bizottság azt az értesítést nyerte, hogy Galcsek György dr. elnöké­nek Krobatin hadügyminiszternél történt tisztelgése után a hadügyminiszter azon­nal utasítást adott, hogy gr. Tisza István miniszterelnökhöz nevében olyan megkere­sés intéztessék, mely szerint — tekintettel Vác város gyenge anyagi helyzetére — tegye a magyar kormány akár olcsó köl­csönnel, akár bankoknál való hathatós közbejárásával lehetővé a vasúti ezrednek immár elhatározott letelepítését a mi vá­rosunkban. Ezt az időpontot tartotta a bzottság a legkiválóbb alkalomnak, hogy Vác város kérvényét az állami támogatásért átnyújtsa a kormánynak s ezért gyorsan egy küldött­séget állítottak össze, mely pénteken tisz­telgett Sándor János belügyminiszternél, utána gr. Tisza István miniszterelnöknél. A küldöttségben Franyó István dr. pol­gármester-helyettes, Göndör Sánöor dr. fő­jegyző és Morlin Zsiga dr. tiszti főügyész a városi tanács, Galcsek György dr. Nagy Sándor, Miltényi Aurél és Lengyel Soma dr. a pénzügyi bizottság és Huber József dr. a gazdasági bizottság részéről vett részt. A küldöttek, (majd mindegyike egy­úttal megyebizottsági tag is) először Rá­day Gedeon gr. peslmegyei főispánt keres­ték fel, hogy Vác küldöttségéi vezesse a kormányhoz és a főispán készséggel vál­lalkozott rá, mert, úgymond, ez köteles­sége is. A belügyminiszternél. Sándor János minisztertől az az értesü­lés jött, hogy a küldöttséget azonnal fo­gadni fogja a belügyminisztériumban. A váciak azonnal automobilba ültek (Franyó keresztet vetett magára) és néhány perc múlva a miniszter előtt állottak, kihez a a főispán rövid bemutatása után Gal­csek György dr. pénzügyi bizottság elnök szólt. Kimentette a polgármestert, hogy Vác küldöttségét nem vezethette és tolmá­csolta a város közönségének tiszteletét a belügyi kormány iránt. Régi hangos vá­gya Vác város lakosságának, hogy vízve­zetéke, csatornázása és kövezése iétesit- tessék, a tervek készen is vannak, de a súlyos pénzügyi viszonyok folytán a város vezetősége a lakosság pótadójának eme­léséi úgy vélte helyesen elkerülhetni, hogy egy-két esztendőre, mig a pénzviszonyok megjavulnak, ezeket a beruházásokat, me­lyek a vágóhíd megépítésével, kórház és tiszti lakások emelésével hat millió koro­nát követelnek, elhalasztja. Ámde Vác vá­rosa fejlődésének fordulópontjához érke­zett, a vasúti ezred akar megtelepülni Vá­con, melynek iparára, kereskedelmére óriási hatással lesz az a 2 — 3 ezer ember, kikkel lakossága növekszik. Érthető tehát, hogy városunk minden lehetőt megtesz,hogy a maga részéröl a vasúti ezred elhelyezé­sét megkönnyítse, de szükség van a kor­mány támogatására és pedig abban az irányban, hogy a beruházásokból elhalaszt­ják a mi elhalasztható, de ekkor is ötödféí millió koronára van szükség, ezt az ősz- szeget könnyű kölcsön alakjában várják a kormánytól, vagy hathatós közbenjárását, hogy terhes kölcsönt a bankok ne diktál­janak rá. Mikor a miniszter meghallotta, hogy Vác legalább is négy és fél milliót vár a kor­mánytól, idegesen összerezzent, de csak­hamar uralkodott az idegein és konciliáns modorban válaszolt: — Foglalkoztam — mondotta körülbelül ezeket — az önök életbevágó kérdésével, mert a hadügyminiszter úr megkeresését a kormány feje hozzám küldötte. Tudom és ismerem, hogy Vác városa szerfölött hátra maradt fejlődésben és üdvözlöm vezetőit, kik a modern haladás elengedhe­tetlen követelményeit: a vízvezetéket, csa­tornázást és kövezést még áldozatok árán is meg akarják valósítani. Teljesen igazat adok a prelálus úr imént elhangzott véle­ményének, hogy roppant fontosságú a város forgalmára, kereskedelmére és iparára a vasúti ezred megszerzése és nemcsak mon-

Next

/
Thumbnails
Contents