Váci Hirlap, 1914 (28. évfolyam, 1-98. szám)
1914-04-12 / 28. szám
Huszonnyolcadik évfolyam 28. szám. Vác 1914. április 12. VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak, helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gróf Csáky Károly-út 4. sz. (Iparudvar.) Nyilttér sora öO fillér. Telefon-szám 17. A választókerületek beosztása. Vác, ápr. 11. A belügyminiszter a választókerületek részletes beosztását tartalmazó rendeletében az önálló orsz. képviselöválasztó r. t. városok számát a választókerületek beosztására vonatkozó törvénnyel szemben tizenöttel (Újpest, Nyíregyháza, Kiskunfélegyháza, Makó, Cegléd, Szentes, Jászberény, Szolnok, Nagykörös, Nagykanizsa, Kiskunhalas, Kaposvár, Lúgos, Esztergom, Beszterce) növelte ugyan s igy a r. t. városi kerületek száma Brassó és Nagyszeben 2—2 kerületével együtt 19-re emelkedett, mindamellett ez a beosztás a városi polgárság jogos várakozását nem elégítheti ki, — mert oly mostoha elbánásban részesültek a r. t. városok, hogy az országgyü- 4 lésen nem lesz meg az a súlyúk, amely kultúrájuknál, magyarságuknál és gazda- j sági erejüknél, de főleg fejlődőképességüknél fogva őket megilletné. Ha az eddigi 31 önnálló orsz. képv. vá- . laszlójoggal felruházott r. t. városok számát szembeállítjuk a fentebb felsorolt 19-el, még mindig tizenkettővel csökkent az önálló választó r. t. városok száma. Csekély vigasztalás, hogy a belügyminiszter a gyulafehérvári, zentai, gyulai, hajdúböszörményi, hajdúnánási, egri, szászvárosi, karcagi, mezőtúri, nagybányai, dési, eperjesi, sátoraljaújhelyi, tordai, székelyudvarhelyi, szombathelyi, pápai és veszprémi kerületeket városi kerületeknek minősiti, mert az ilyen vegyes kerületekL'ceumi előadás. Dr. Károsi Sándortól. így tölti ki az archeológus cserépdarabok segítségével esetleg a művésztörténet százados hézagait. Ámde nagyíontosságűak ez edények az irodalomtörténet nézőpontjából is. Hányszor világosítanak lel bennünket hősköltemények, vagy színdarabok személyeiről, jeleneteiről, a mennyiben valóságos könyviílusztrácíóként vehetők. Hányszor mondják ki a döntő szót meddőknek bizonyult chronoíógíaí vitákban? Máskor pedig kalauzok valamely városrész felkutatásánál és a képzeletnek nélkülözhetetlen támasza örökre eltűnt, nevezetesebb épületeknek rekonstruálásában. Ugyanezt a szolgálatot teszik a híresebb festményeket, vagy szobrokat utánzó, különféle jeleneteket megörökítő íntaglíák a kámeók, melyeket rendesen aranyba foglaltak és mesés értékű ékszerként viseltek. Ilyen pl. a híres Gemma Augustea, melyet II. Rudolf császár Í2000 aranyért vásárolt meg. Hasonló célból gyűjtik a képekben beszédes érmeket és a tudományt aprópénzben áruló régi pénzdarabokat is. Ámde az őshajdan a maga üzenetét nemcsak épületben, szobrokban, képekben és a legválben a város önállósága már semmiesetre sem fog kidomborodni, sőt legtöbbször a falusi választók fogják az eredményt eldönteni. Nyilvánvaló ebből, bogy a történelmi múltat, a szerzett jogokat; a jövő fejlődést, a lélekszámot, a kulturfokot kevésbbé vette a belügyminiszter figyelembe. Nem egy meghatározott kulcs, nem általános, objektiv elvek szerint készült a kerülelbeoszíás, hanem a közvéleményei nem közölt szempontok szerint. Ha csak az objektiv igazság érvényesült volna a kerületek beosztásánál, olyan fejlődő városoknak, mint Szombathely, Zenta, Hajdúböszörmény, Mezőtúr, Gyula, Eger, Vác, Sátoraljaújhely, Veszprém, Pápa, Karcag, Nagykároly okvetlenül önálló kerületekké kellett volna lenniök. Vegyük Szombathelyt. Megyeszékhely, a Dunántúl egyik leggyönyörűbben fejlődő városa, minden izében magyar. Miért kellett ehhez a városhoz öt községei csatolni ? Vegyük Sátoraljaújhelyt. Megyeszékhely, a felvidéken a magyarság ősi gócpontja, nagy történelmi múlttal. Csak 38 községet osztott be hozzá a belügyminiszter! Vácot, Pestmegyének ezt az ősi városát, melynek lakossága a 20 ezret meghaladja, mely a főváros közelségében csak most kezd igazán fejlődni, gyárvárossá válni, 22 községgel áldotta meg a belügyminiszteri jóindulat, csupa olyan községgel, melyek a főváros közelsége folytán évről-évre fejlődnek, népesednek (pl. Veresegyház, Szód) tozatosabb iparcikkekben hagyományozta ránk, hanem amióta a gondolatnak írásbarögzítésé* kitalálta, teliszórt feljegyzéseivel mindent, a mi kezeügyébe akadt. Krisztus születésekor már 6 ezer éves volt az írás. S azóta ez a legbőségesebb forrás, honnan a régi világ ismeretét merítjük. De kezdetben nehezen ment az olvasás, meit a búvárnak nem állott rendelkezésre jól felszerelt könyvtár, érthető, ismert nyelven írott, vagy nyomtatott müvekkel, hanem egy- egy kőfal, vagy oszlop meredezett előtte ákom- bákommal teli vésve, melyeken csak annyit láttak, hogy majd egész állatok, növények, vagy épületek, majd ezeknek csák részei, míg végre kísüttőtték, hogy ezek nem közönséges díszítések, hanem egy ősrégi írásnak, a hieroglifeknek mesélő sorai. Elképzelhetni az ünneplést, mellyel a tudományos világ az első „híe- rogíífírástudó“-nak, Champoílyonnak adózott, mikor a nevezetes rosetteí kőről egy vad idegen nyelv teljesen ismeretlen betűit leolvasta. Nem kevesebb fejtörést okozott egy másik írásmód, mellyel az asszíríaíak hintették tele épületeiket, sőt a melyből Smith és Rassam fényes lelete óta egy egész királyi könyvtárral ajándékozta meg a modern világot. De milyen könyvtár ! Hiába keresünk benne bőrbe kötött, aranyny omással ellátott, képekkel díszített müveket, találunk a helyett egy rakás ékíratos úgy, hogy a legrövidebb időn belül a váci kerület lesz az ország egyik legnagyobb kerülete. Vegyük Zenlát, a Bácskának ezt a magyar fellegvárát! Miért kellett önálló kép- viselőküldési jogától megfosztani ? A magyar szupremácia érdekében ? Ilyen körülmények között a belügyminiszter rendeletét megnyugvással nem* fogadhatjuk és sajnálattal kell megállapítanunk, hogy a városok igaz ügyét is hatalmába kerítette a mindent elpusztító moloch : a politika. Preszly Elemér. Kisfaludy Sándor és Kossuth Lajos találkozása Vácon. Kisfaludy Sándor utolsó napjait nem valami nagy jólétben élte le. Kis badacsonyi tuszkulánumában dolgozgatott és nagy- ratörő költői tervei anyagi kamatoztatásokra kívánkoztak. Fűt-fát próbált megmozgatni Wienben, hogy az inszurekció megírását „hivatalosan“ megkapja, hozzá is fog munkájához, a melyet azután német nyelven meg is ir, de nem ért célt. Két évi keserves munkáját Becsben nem tudják és akarják honorálni és Kisfaludy kézirata a császári levéltárba vándorol, a hol még ma is porlad. Két évvel ezelőtt szó volt arról, hogy az udvar közlésre átengedi, de ez csak terv marad. Biztos tudomásom van arról, hogy Szekfű Gyula, a kinek Rákóczi-„taaranytáblát és hengert. Mikor ezek elolvasásával a német gimnáziumi tanár, Grotefend az asszír történelmet az utókorra nézve értékesít- hetővé tette, az emberi ész és tudomány újabb nagy diadalát ülte. Ha nincs baja az archeológusnak magával a nyelvvel, vagy betűivel, mert ismerőse mindkettő, akkor meg az okozza a nehézséget, hogy nem jut hozzá az írásokhoz. Egyszer sertésól hidlása alól kell elökotorászní jeles görög költő müvét, máskor dohos pincében kénytelen fürkészni Arisztotelész penészes iratait, vagy elfeledett könyvtárak rejtett zugában keresgélni ókori írások után. S hányszor kell egy régi anyagból épített ház padlásgerendázatán, vagy a vakolat alól kilátszó feljegyzéseket épennem kényelmes helyzetben gyűjtögetni, vagy pergament mosdatni, mig nagynehezen az újabb írássorok alatt egy régi írás barázdái jelentkeznek. Mind-mind keserves munka, de gyű mőlcse édes: a régi világ a romokból kikel és ölelésünkre siet. ❖ * * Azokat a gondolatokat, melyek évezredek örökségeként az életnek összevísszaságában a kífeszített vászonra surrantak, az archeológia összegezi és foglalja rendszerbe. S ez a tudomány, mely képzeletével színt, lelkesedésével életet ad minden régiségnek, városunk falai Getönt korok emlékei.
