Váci Hirlap, 1914 (28. évfolyam, 1-98. szám)

1914-04-08 / 27. szám

Huszonnyolcadih évfolyam 27. szám. Vác 1914. április 8. VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken: egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gróf Csáky Károly-út 4. sz, (Iparudvar.) Nyilttér sora 30 fillér. Telefon-szám 17. Két hét alatt döntés jón a vasútezred letelepüléséről! Vác. ápr. 6. Tegnap, kedden a már megszokott nagy katonai bizottság ismét megjelent Vácon és most az első budapesti honvédhuszár­ezred váci osztályától hivatalosan átvette az alsóvárosi kaszárnyát a 2. számú vasút- ezred céljaira. Tudvalevő, hogy a hadügy­minisztérium intézkedéséből május elején egy zászlóalj vasutas katona jön egy őr­nagy és több tiszt vezetése alatt Vácra. Ezek a kisváci földeken mozgatható kara­kókban fognak lakni, de irodájuk, raktáraik és a pótkeretparancsnokság az alsóvarosi laktanyában lesz, melyei a honvédelmi miniszter engedett át 1915 szeptember elsejéig, mikorra a vasutas ezred kaszár­nyáinak már állam kell. Mialatt a kaszárnyaátadás hivatalos funkciója folyt, városházán a polgármes­ternél megjelen a budapesti 4. hadtest­parancsnokság kiküldött főhadbiztosa és felettes hatósága nevében informálni kívánta a város vezetőjét, a polgármestert, a ki azonban Budapestre utazott, hogy az alis­pánnál kieszközölje és az április 20-iki megyei közgyűlés tárgysorozatában utólag felvétesse a képviselőiestül. t ama határo­zatát, melyet a vasútezred képviselőivel L,etönt korok emlékei. Líceumi előadás. Dr. Károsi Sándortól. Nézzük a2 archeológust, mikor munkában van ! Egy-egy kisebbnek látszó üveget vesz észre : hamarosan gipszet önt bele s mikor a hamut, vagy kőtörmeléket eltávolitja, egy kíszenvedett férfi, nő, gyermek, vagy menekülés közben el­hullott kutyának gipszteteme van előtte. Más­kor nagyot csendül a csákány és egy-kettőre szépmüvű érc-kandaláber fürdik a napfényben. Ismét tömör fal állja az ásó útját: elő gyorsan a Baedeckert, azaz ha oly könnyen menne; megelégednek tehát egy költővel, kí versében több-kevesebb hűséggel Pompéji valamely szin­terét rajzolja; kikeresnek régi útleírásokat, ál­talános városépítő terveket és elveket s a jó ég tudja, még mi mindent, míg üggyeí-bajjal meg­állapítják, mielőtt az épület kinőne a talajból, hogy az ásatás mivel ajándékozza meg a rá­fordított fáradtságot. Különös gonddal vigyáznak az erdekes fal­freskókra, mint a régi művelt világ képírásá­nak ritka maradványaira. Bár a tudományos kritika szerint Pompéji festményei nem ihletett művészet remekei, hanem mesteremberek gyárt­mányai, mégis az ábrázolás elevenségeben, a színeknek gyakran rítkítóan változatos alkalma­zásában, a növény- és állatvilágnak művészi célokra való felhasználásában, mértani idomok­nak ügyes beleszövésében, szűk helyiségek mé­reteinek megfelelő tájkép mély távlata által való kötött, hogy a jóváhagyás és formaságok elvégzése után a város megkezdhesse napyarányú munkáját. A főhadbiztos kijelentette, hogy az ösz- szes iratok a hadtestparancsnokság részé­ről a hadügyminisztériumhoz terjesztettek fel, mely két hét alatt meghozza döntését a vasútezred letelepülése ügyében. Azért olyan sürgősen és gyorsan, mert a város képviselőtestülete csak az esetben garan­tálta a vízvezetéknek jövő év októberére való elkészülését, haja íelsőbbség a vasút- ezred elhelyezéséről még április havában dönteni fog. Ehhez a nagyfontosságú és — ismé­teljük — hivatalos helyről jött információ­hoz hozzá kell tennünk, a mit a Váci Hírlap már régen hangoztat: a vasútezred váci letelepítése bizonyos. Lehetetlen ugyanis, hogy a hadügyi kormány a váci földműves gazdákkal szóba álljon a nélkül, ha az egész jóváhagyás most már nem lenne más, mint alakszerűség. De miért hozná­nak ide egy egész zaszlóalj vasutas kato­nát, körülbelül 4—500 embert, ha nem te­lepítenék ide a vasutas ezredet, mi célja lenne a zászlóalj itt tartózkodásának? Leg­fontosabb azonban a főhadbiztos hivatalos kijelentése, melyet a hadtestparancsnokság nevében lett s mely szerint a hadügyminisz­ter egyben meg fogja keresni a belügymi­nisztert, hogy tekintettel Vác város anyagi helyzetére, a váci vízvezeték mégépitésére csalóka megnövelésében, hítregeí jelenetek és képzeletszülte torzalakok légiójában mintegy gyűjteményét adják az elveknek, melyek a min­tákul szolgáló, különböző irányú festőművészet mester mű veiben érvényesültek. E leleteket csak akkor tudjuk igazán érté­kelni, ha meggondoljuk, hogy a képzőművé­szetek közül egyik sem visz bennünket oly közel egy nép gondolatvilágának, ízlésének, legízgatóbb problémáinak megismeréséhez, mint épen a képírás. Viszont egyetlen művészi alko­tás sem megy tönkre oly hamar, mint egy festmény, legyen az kövön, fán, vásznon, vagy papíron. Nem lesz tehát talán érdektelen, hogyan tudta az archeológia megszerkeszteni mégis ősidőkön kezdve a képírás történetét. Először is egykoro írók idevágó adatat után böngészett, ezeket a tudományos bírálat rostá­jába tette és ugyancsak hamarosan rájött, hogy mese az a történet, mely a képírás kezdetét egy bájos görög leánykánál keresi, kí jegyesé­nek faíraesett árnyékát körvonalaiban megörö­kíti. De míg a valóságot megtalálta, az archeo­lógus piramisok sírkamráíban bujkált, az elte­metett Khaldeát és Asszíriát turkálta fel festményeket vadászva. S mikor az úttörés di­csőségét így sikeresen elvitatja a görög nem­zettől, fájdalom, nincs módjában a jól kidolgo­zott negatív oldalnak megfelelő pozitívummal előállítani, mert nagyobbszabású képpel nem rendelkezik. — De nem volt nyugalma. Min­den áron elfogadható művészettörténetet óhaj­tott szerkeszteni. Újból az elhunytak csendes előnyös kölcsönt szerezzen városunk ré­szére. Ez utóbbi már teljes bizonyosságot szol­gáltat arra, hogy Vác lesz az uj vasutas ezred székhelye s az a döntés, mely két hét alatt elkövetkezik,, csupán formalitás, mégis érthető izgalommal várja mindenki e városban! HireK. Börtönből megszökött betörő borbélyhab alatt. Ha nem lenne olyan nagyon szomorú az eset, még nagyol is lehetne rajta nevelni, de hál mert ismét egy kép a váci rendőr­ség közismert állapotáról, inkább szomor- kodni kell, hogy a sok példa dacára még mindig nem gondolnak a városházán a váci rendőrség gyökeres átszervezésére, megtisztogatására. Igazán csodának mond­hatjuk, ha Kálió rendőrkapitány néha egy kis sikert tud felmutatni, de az bizonyos, hogy egy második rétsági rablóelfogás a váci rendőrség történetében már nem fog előfordulni mikor igy leromlott, igy tönkre­ment a mi közbiztonsági szolgálatunk. A tragikomikus eset, mely a vásár alkal­mával történt a következő: Vastag Jánosné váci asszony zsebéből tizenhat koronát loptak ki. A gyanú egy keménykalapos emberre irányult, a kit be nyugvóhelyére hatolt, de nem azért, hogy a slrrabló kegyetlen kapzsiságával a temetők bor­zalmas hiénájává legyen, hanem hogy az ott talált tárgyakból régiekről való ísmereínket ki­olvassa s ezzel irántuk a kegyeletet növelje, így jutott birtokába a csészéknek, a keramíka, vagyis agyaggyártás szebbnél szebb példányai­nak. Az a 40000 váza, mely mintegy közkézen forog s melyeknek anyaga majd terrakotta, majd fém (vas, bronz, ritkán ezüst, arany) eset­leg színes kövek, üveg, borostyánkő, elefánt- csont, körülbelül százféle alakot öltve; minden egy új fejezetet nyitott az archeológiában. Kí hitte volna, hogy mikor a képírás meg­ismerése végett valóságos hajtóvadászatot ren­deztek ez edényekre, annyi tudományos kér­dés megoldásához ad kulcsot a vázák felvonuló díszes serege! Hála a régiek abbeli törekvésének, hogy házi eszközeiknél nem érték be a célszerűség­gel, hanem műízlésüknek is hódoltak. Nincs túlzás abban az állításban, hogy az ókori élő­ké őség lakásának belső díszítésére szánt, iste­neknek fogadalmiul felajánlott, az elhunytak sír­jára tett kísebb-nagyobb vázák valósággal mü- tárlatot alkotnak, hol az egész óvílág festőmű­vészete képviselve van miniatűr kiadásban. Mert beigazolt tény, hogy sok virágdísz egy- egy hírneves festő valamelyik műremekének utánzata. (Folytatás és vége vasárapi számban.)

Next

/
Thumbnails
Contents