Váci Hirlap, 1913 (27. évfolyam, 1-99. szám)

1913-03-09 / 19. szám

Huszonhetedül évfolyam

19. szám.

Vác, 1913. március 9.

VÁCI HÍRLAP

PolitiKai lap, megjelenik szerdán és vasárnap.

Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér.

Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső.

Szerkesztőség és kiadóhivatal:

Gróf Csáky Károly-út 4. sz. (Iparudvar.) Nyilttér sora 30 fillér. Telefon-szám 17.

A vásártéri egyezség megvalósításáról.

(Egy városi képviselő levele a szerkesztőhöz.)

Vác, március 8.

(Ezeket a sorokat előkelő helyről kaptuk. Nem ezt honoráljuk, midőn közre adjuk, hanem azt a jóindulatot, mely városunk iránt kicseng minden sorából. Bár nyilvánvaló, hogy téves nézőpontból Ítélkezik s Így nem fedi ez újság vélekedését, mégis közöljük, hogy felvilágosításul már a legközelehbi alkalommal a város közvéleményének megnyugtatására választ adhassunk.)

Még múlt év december 21-én írták alá elég nagy ünnepélyességgel a megyés Főpásztor, a káptalan és a város megbízottai azt az egyezségi okiratnak nevezett szerződést, mely több, a három fél közötti vitás kérdést eldöntvén, hivatva van a város fejlődésének útját egyengetni.. Az egyezség tartama közhírré is tétetett és a város lakossága megnyugvással vette tudomásul, hogy a három szerződő fél kölcsönös engedmények után, végre a függő kérdéseket megoldotta.

És miután az a nagy buzgóság, mellyel mindegyik érdekelt fél az egyezséget létesítette, azt a reményt keltette a városban, hogy a megállapítások nemcsak a papíron fognak maradni, hanem nemsokára életbe is lépnek, abban megnyugodtunk mindnyájan, hogy legkésőbb 1913. derekán az egyezség tartalma meg is lesz valósítva.

Annál kínosabb feltűnést keltett a Váci Hírlap múlt vasárnapi számának az a híradása, hogy ez. a remény egyáltalán nem fog teljesedni, sőt az egyezség megvalósítása még igen sokáig el fog húzódni és pedig azért, mert a püspöki uradalom és a város között a Vörösházra vonatkozólag tárgyalásokat kell folyamatba tenni és a meddig a Vörösházra vonatkozólag megállapodás nem jön létre, addig az egyezségi okirat felsőbb jóváhagyás alá nem is terjeszthető.

Lássuk mindenekelőtt, miben áll a Vörösház kérdésének lényege, mely a város legvitálisabb érdekeinek előmozdítását meggátolhatná. Mindenki tudja, hogy a Vörösház az a püspöki uradalomhoz tartozó, ócska nagy épület, mely a Vásártér szélén olyan területen fekszik, mely az egyezségi okirat alapján a város tulajdonát fogja képezni. Ezt az épületet a püspöki uradalom a városnak el akarja adni és a fenti híradás szerint addig nem lesz az egyezségi okiratból semmi, mig a püspöki uradalom és a város ezen eladásra nézve meg nem egyeztek. Arról, hogy mi lenne ezen épület ára, hallgat a krónika; de mi- j után ismerjük a püspöki jószágigazgatóságnak különben kötelességéhez tartozó erélyét, mellyel a püspöki javadalom vagyoni érdekeit képviseli, bizonyosak lehetünk benne, hogy ez az ár nem lesz éppen csekély, azonban a kilátás arra, hogy az egyezségi okirat addig meg nem valósítható, mig a vételárra nézve megegyezés nem jön létre, hajlandóvá fogja a várost tenni, hogy magas vételárt is fizessen.

A város vezetősége az egyezségi okirat megvalósításánál nem helyezkedhetik ezen álláspontra és reá nézve csak az lehet döntő, foglaltatik-e az egyezségi okiratban olyan intézkedés, mely tartalmának megvalósítását a Vörösház megvételének feltételéhez kötné, avagy a Vörösház megvétele nélkül az egyezségi okirat megvalósítása lehetetlen lenne, végre nem az, mi az egyes szerződő félnek külön, hanem csak az, ami mind a három fél közös érdekében van.

És itt mindjárt meg kell állapítani, hogy az egyezségi okiratban egy árva betű sincs arról, hogy a város az egyezségi okiratban foglaltak megvalósítása előtt köteles lenne a püspöki uradalommal a Vörösházra nézve megegyezni. Az egyezségi okiratban foglalt különféle intézkedések egynek kivételével, a Vörösházzal a legtávolabbi összefüggésben sincsenek és ilyenbe nem is hozhatók. Egyedül a Vásártér átengedése a város tulajdonába vonatkozik olyan megállapodásra, melynél a Vörösház szóba hozható. Miután azonban az egyezségi okirat ezt nem teszi és Vörösházat nem is említi, világos, hogy egyik szerződő fél sem akarta a vásártér átengedését a Vörösház megvételével kapcsolatba hozni. A Vörösház által elfoglalt terület a Vásártér egész területéhez képest oly elenyészően kicsiny és hozzá még az egész terület szélén van, hogy a vásártér szabályozható, parcellázható, kiépíthető, anélkül, hogy a Vörösházra a legkisebb ügyet kellene vetni. A dolog természete sem kívánja tehát, hogy az egyezségi okiratban foglalt bármely intézkedés megvalósítása csak a Vörösház kérdésének megoldása után lenne helyesen keresztülvihető.

Azt olvassuk a Váci Hírlap vasárnapi számában, hogy a megyés főpásztor kívánná, hogy az egyezségi okiratban foglaltak a Vörösház kérdésének rendezésével egyidejűleg legyenek foganatosítva. Ez nem valószínű, meri nem lehet feltenni, hogy a grófpüspök most új feltételek felállítása által kerülő úton akarná azon egyezségnek megvalósítását késleltetni, vagy megakadályozni, melyhez ő két hónappal ezelőtt igen nagy ünnepélyességgel hozzájárult. De még akkor is, ha olyat mondott volna, a mi esetleg odamagyarázható, hogy ő azt szeretné, ha ez a két ügy egyszerre oldatnék meg, még akkor is fel kellene a kegyelmes ural világosítani, hogy ez az óhaj az egyezségi okiratban támaszt nem talál, az egyszerre való megoldás a dolog természete szerint nem kívánatos és az egyezségi okiratban foglalt összes intézkedések mielőbbi megvalósítása az egyház érdekében is fekszik. Abban az egyezségi okiratban ugyanis a város közönsége nemcsak jogokat nyer, ha nem a róm. kát. egyház javára súlyos vagyoni kötelezettségeket is vállal, sőt lehet mondani, áldozatokat is hoz. így kötelezi magát a város a kát. felekezeti iskolák fentarthatására évenkénti ezrekre menő fizetések teljesítésére, anélkül, hogy az ösz- szegek hovaforditása iránt beavatkozási vagy ellenőrzési jogokat fentartott volna. A jelenlegi körülmények között remélni lehet, hogy úgy a város képviselőtestülete mint a felsőbb hatóságok ezen nem fognak fenakaoni. De ha 1—2 évig várunk még az egyezségi okirat jóváhagyásával, akkor nagyon könnyen felülkerekedhetik egy oly áramlat, mely nem helyeselné, hogy a város tisztán felekezeti iskolákra ezreket áldozzon, úgy, hogy a püspökség és a káptalan vagy kénytelen lenne, a kát. iskolákat saját jövedelmeiből fentartani, vagy pedig az iskolák államosítását eltűrni. Van még néhány ilyen intézkedés az egyezségi okiratban, a melyeknek mielőbbi megvalósítása az egyház érdekében fekszik, de ezeknek további fejtegetésével úgy is kissé hosszúra nyúlt ezen felszólalásomban már nem akarok foglalkozni.

Mindegyik faktornak égető szüksége van arra, hogy az egyezségi okiratban foglaltak mielőbb testet öltsenek. Tegyék tehát meg mind a hárman mindazt, a mi az okirat jóváhagyásához szükséges és pedig mielőbb, nehogy a halogatás a város fejr lődését megakadályozza.

Nagy Ármin dr. búcsúztatása.

Meglepően szép és meleg búcsúztatót rendezett a váci járás hivataltviselő és azon kívül álló társadalma Nagy Ármin dr. járási főorvos tiszteletére abból az alkalomból, hogy harmincnégy évi munkálkodás után nyugalomba vonult. Ünnepi díszbe öltözötten iparkodtak csütörtökön délelőtt a főszolgabírói hivatal felé, a hol tizenegy órára zsúfolásig megtöltötte a tisztelők serege az összes helyiségeket. Többen már el se fértek volna, pedig most a járás búcsúzott a kötelességtudó, nagy szorgalmú orvosától.

Az ünnepélyt járási tiszti értekezlet keretében rendezték, mely a hivatalos formák dacára is bensőséges és igaz volt, megható és minden jelenlevőnek kedves és sokáig emlékezetes.

Ivánka Pál főszolgabíró nyitotta meg az ünnepi járási értekezletei, melyen hölgyek is megjelentek. Dr. Nagy Árminért küldöttség ment s a nem sokára megjelenő járási orvost szívélyes ovációkban részesítették. Az éljenzés lecsillapultával a járás feje, Ivánka Pál intézett hozzá szives elismerő szavakat. A búcsúzás órájában, úgymond, midőn Nagy Ármin dr. a jól megérdemelt nyugalomba vonul, nem a fájdal-