Váci Hirlap, 1913 (27. évfolyam, 1-99. szám)
1913-02-26 / 16. szám
2 VÁCI HÍRLAP „Hass, alkoss, gyarapifs s a haza fényre derül.“ Ezzel az ügyet még egyszer támogatásába ajánlva vagyok tisztelettel és hazafias üdvözlettel: Ivánka Pál főszolgabíró. A központi magyar védőegyesület legteljesebb erkölcsi támogatást ígérte s már is tervezetet dolgoztak ki a nagy árúház létesítésére. Ebben az áruházban Budapest környékén levő iparosok árúikat szak szerint rendezve helyeznék el s ha 1500 tagja lesz ez egyesülésnek, az árúház egy millió koronát forgalmazna. Az elárúsitásról, reklámról, vásárló közönség toborzásáról a buda- pestvidéki védőegyesület gondoskodnék. Ily nagy tervek foglalkoztatják az újpestieket s velük együtt a főváros környékén mindazokat, a kik a magyar iparért tenni is akarnak, nemcsak tagdijat fizetni és banketteket enni. Minden magyar ember őszintén kívánja, hogy az ige mielőbb testté váljék! Rendőrkapitány úr: Moziba! (Levél a Szerkesztőhöz.) Ily címen egy cikk jelent meg a „Váci Hírlap“ múlt vasárnapi számában, a mely a rendőrhatóság figyelmét akarja felhívni a mozikban előforduló szabálytalanságokra, a közönség figyelmét pedig a rendőrhatóságnak arra a nemtörődömségére, hogy a mozik felügyeletével egyáltalán nem törődik, — még csak rendőröket sem rendel ki a rend fentartására, holott azokra olt gyakran nagy szükség van. De nem csak emiatt szólal fel a cikkíró, hanem az is bosszantja, hogy a hölgyek malomkerék nagyságú kalapjaikban lejtenek be a nézőtérre s ha helyet foglalnak valaki előtt, az illető azt hiszi, hogy elromlott a film, elromlott a vetítőgép, elromlott a villany, elromlottak a szemei, elromlott minden, mert a kecses kis darabok sötét homályt borítanak szemeire, — azoktól bizony nem lát semmit! S ennek is a rendőrhatóság az oka: mért nem csinál megfelelő szabályrendeletet, a mellyel elejét venné az ilyen felháborító dolgoknak? Hát az igen tisztelt cikkíró vagy nem váci ember, vagy ha igen, — akkor nem ismerős a váci viszonyokkal. Ha ismerné a váci viszonyokat, tudná azt, hogy Vác városának a lakossága csaknem husz- ezernyi, ezzel szemben rendőri létszáma, abban az esetben, ha a csekély fizetés dacára kivételesen teljes, 20 főből áll s mivel azt nem lehet kívánni még a rendőrtől sem, hogy éjjel-nappal folyton szolgálatban legyen, — minden másnap szabadnapja van : egy időben tehát csak 10 rendőr teljesít szolgálatot. Könnyen kiszámítható ezek után, hogy városunk minden 2000 lakosának vagyon és személybiztonságára csak egy rendőr ügyel fel, (ez oka annak, hogy a váci rendőrség oly jó hírnévre telt szert) s ez a szám oly csekély, hogy ebből habár csak a legkevesebbet is elvonni a mozik felügyeletére, egyenlő lenne a lakosság érdekének teljes felügyelet nélkül való hagyásával, a miért pedig azután jogosan szólalhatna fel bárki is. De mert a rendőri felügyeletre tényleg i szükség van a mozikban, nem marad más hátra, mint hogy az úgynevezett szabadnapos rendőrök teljesítsék azt, azonban szerény véleményem szerint, ha bárkinek a szabad idejét jigémybe vesszük, illik azt honorálni, ezért ha az állandó rendőri felügyelet (értve alatta, hogy az illető rendőr kizárólag a moziban és előtte ügyel fel az előadások ideje alatt) a mozikban el lesz rendelve, az a tulajdonosokat uj kiadással fogja megterhelni. De különben is Vácnak ez eddig még nincs oly szabályrendelete, sem pedig oly törvény nincs, amely elrendelné, hogy minden látványossághoz, szórakozó helyhez s mint ilyenhez, a mozikhoz is egy-egy rendőr legyen a rend fentartására kiküldve; hanem ha a nioziíulajdonosok tudják azt, hogy előadásait idejére szükségük van rendőri közegre, mért nem kérnek a hatóságtól, — természetesen megfelelő napidij fizetése mellett, — a mint azt a cirkusztulajdonosok, színigazgatók, mulatságokat rendezők teszik? S ha ismerős volna a cikkíró az itteni viszonyokkal, tudná azt is, hogy Vácon még a mozi sem aranybánya s ha a rendőrhatóság mindenféle szabályrendeletekkel korlátozná a tulajdonosokat, a hölgyeknek pedig megtiltaná a kalappal való belépést a nézzőtérre, akkor egyrészt oly költségekkel terhelné a mozisokat, hogv ezt nem bírnák el, más részt pedig annyira csökkenne a mozik látogatottsága, hogy emár- már családias jellegű szórakozó helyeket rövid idő alatt akár be is csukhatnák, mert szeretném én azt a váci úrhölgyet, de még az iparos osztályhoz tartozó nőt is látni, a ki kalap nélkül, vagy pláne kendőben megy ki az utcára! Egy megoldást azonban ajánlok a mozi- tulajdonosok figyelmébe, a melyet különben úgy Budapesten, mint számtalan ná- gyobb vidéki városban eredménnyel alkalmaztak már : bocsássanak a tulajdonosok a közönség rendelkezésére ingyenes öltözőt és emeljék fel a belépőjegyek árát néhány fillérrel. Az árkülömbözetből meg fog térülni a ruhatár a ruhatáros nővel, sőt még a rendőri felügyelettel járó költség is, a fér. fiák pedig nem fogják sajnálni azt a pár fillért, mert hiszen nem lesz a moziban nagy kalap, még látni is fognak, nem kell majd két ember közé beékelten izzadniok a meleg téli kabátban; a hölgyek pedig még kevésbbé fogják sajnálni, ha a jegy drágább, mert hisz a mulatság úgy is a „kedves apa,“ vagy az „édes kis férjuram“ zsebére megy, — s ily módon mind a két kérdés meg lenne oldva úgy a mozitulajdonosok, mint a közönség előnyére. Mindezek után pedig a rendőrhatóságot nem lehet ilyen s hasonló dolgok miatt nemtörődömséggel vádolni; ellenben ha a közönség rendet akar: állítson a város képviselőtestülete (ez a közönség szószólója) megfelelő számú rendőrlegénységet, ha pedig a rend mellé még kényelmet is kíván, — ne várja ezt egy uj szabályrendelettől, hanem nyissa ki az erszényét, mert a szórakozásért és kényelemért mindenütt meg kell fizetni: ne akarjunk éppen mi lenni a kivételek! HireK. Választó lenne=e Petőfi? Vitatkoznak egy váci társaságban. Arról beszélgetnek, hogy a mostani választójogi törvényjavaslat szerint, ha törvény lesz belőle, vájjon választó és választható magyar polgár volna-e Petőfi Sándor, ha most élne ? Tudniillik az a bizonyos Petőfi Sándor, a ki 49-ben néminemű magyar szabadságért s holmi világszabadságért is küzdve halt meg a csatatéren. Hát természetes, hogy neki nem volna joga választani és megválasztafni. Hiszen nem volna 30 éves. Csak 25 és fél éves. Tacskó. Még a csikófogát sem hullatta volna el, a mint gróf Tisza István mondaná. Ez még hagyján. De hol a műveltség, az iskolai tudás? Szakképzetség? s több efféle?! Analfabéta. Igaz ugyan, hogy derék édes apja elvitte az iskolába s minden szépre, jóra akarta tanittatni: de a haszontalan kölyök megszökött, csavargó lett — kapa, kaszakerülő. Mesterséget sem tanult semmit, nemhogy a gyárakban avagy uradalmakban vezérmunkás lehetett volna. Beállott komédiásnak. Erre még volt kedve, de mi haszna? Erre meg tehetsége nem volt. Ötször állott be vándorszínésznek. Nem lehelt használni. — A választójogot még megnyerhetné, ha legalább a katonaságnál valamire vitte volna. Uramisten! mi lehetett volna, ha őrmester tudott volna lenni!? De ég és föld! Még frájter sem volt soha! Pedig két esztendeig ette a katonák, sületlen sótlan kenyerét s „kétszer élt a szép tavasz a ligetben“ az alatt. Hogy hivatalba sem járt, íudovi oklevele sem volt, iskolázatlan volt: ezt el lehet engedni. Még mindig lebetne választó, ha volna egy kis birtoka s a mellyel ezt szán- tagathatná, — legalább két tehénkéje. Az anyjának is összes vagyona egy tyuk volt. Hát persze ha volna annyi szántóföldje és érteke, mint pl. Schönborn grófnak, vagy legalább is annyi, mint Schönborn gróf cseh kertésze vezérmunkásának; akkor ö is lehetne magyar választó polgár. De igynem. Ámbár, hogy legnagyobb apostolként tanította az egyenlőségét. Csinált még valami helyes nótákat is. De nem állhat meg a két holdas gazda mellett sem. Mert mekkora darab földje volt neki ebben az általa százszor szent módon dicsőített hazájában ? Egy három lábnyi terület ? egy sirdomb nagyságú hely ? Oh nem! Ekkora hely, sem jutott neki. Egy gödörbe, összepréselve dobták be őt is oda, a hová száz, meg ezer társát dobták, “kik érted haltak, szent Világszabadság!“ B. Gy. — Kinevezés a hadosztályhoz. A most, márc. 1-én végbemenő honvédh.-ezre- dek elhelyezésének eltolódása alkalmából a pécsi dandárparancsnokságol melynek br. Nagy Gyula tábornok, a váci 6-ik honvédh.- ezrednek több éven át volt parancsnoka állt az élén, Keszthelyre helyezték át s br. Nagy tábornok Debrecenbe ment hadosztályparancsnoknak. A Debrecenben székelő hadosztályhoz Vácról is történt kinevezés: Krakker Mihály főállatorvost a váci 6 honvédhuszárezrednél, hadosztály-állatorvossá nevezték ki s igy Krakker nem megy Zalaegerszegre az ezredtörzszsel, hanem Debrecenbe a lovas hadosztályhoz.
