Váci Hirlap, 1913 (27. évfolyam, 1-99. szám)
1913-12-28 / 99. szám
érdemeit az elnök külön is kiemelte, végleges titkárrá választották. Számtalan, nemes és szép eszmét vitattak még meg, melyek majd mindegyike a megalakított járási tanácsot fogja foglalkoztatni. A közgyűlést társas ebéd fejezte be a Kúrián. Fehér asztal mellett ideális lelkesedéssel Sáfár Béla, Ivánka Pál, Preszly Elemér, Kállay Ubul beszéltek az egyesület szép jövőjéről és ünnepelték meleg ragaszkodással annak fáradhatatlan vezérét. fiireli. Hivatalos nyelvünk. Nem tudom, hogy más is úgy van-e a hivatalos nyelvvel, mint én. Mert én megmondom. hogy vagyok vele. Egyszerűen: nem értem. Pedig azok közé tartoznám, a kik — uj értelmezés szerint — Írástudók. Mindig megakad a tudományom, ha valami hivatalos Írást kell átvennem és tartalmát tudomásul vennem. A környezetemtől kérdezem meg ilyenkor, hogy mit is mond az az irás. Rendesen azonban az a hivatalszolga magyarázza meg, a kitől átveszem az Írást. Mert a hivatalos nyelv tekintélyes egy nyelv. Olyan tekintélyes, mint az a pap, a kinek prédikációját nem értette meg az egyszerű anyóka, de épen ezért volt ennek szemében olyan dicséretre méltó nagytudományu és ékesen szóló az a pap. A mondatszerkezet oly szövevényes, oly hosszadalmas és bonyadalmas, hogy azon csak a jó Isten és az illető hivatalszolga tud eligazodni. Az egyes kifejezések is igen sajátságosak. Kezdetben talán műkifejezéseknek mondották azokat. Eleinte csak egyes hivatal falain belül lehettek használtosak, de később kiszivárgott a nagy közönség közé is és újszerűségükkel, meg a képtelenség varázserejével befészkelték magukat a jámbor polgár szólásába is. Így pl. ma betekintik az iratokat, betartják a szabályt, beszavatolják a hagyatékot, beveszik valakitől az esküt, néha meg kiveszik (mintha ki akarnák csikarni!), fölemelik szavukat, éberen őrzik ellen a dolgok folyamatát, tagadásba vesznek valamit, folyamatba teszik az eljárást, vagy kilátásba helyezik, hogy lemarasztalják a vádlottat, ha lemondani nem fog. Egyik fölfekteti, a másik fölüti a főkönyvet, a a harmadik pedig indíttatva érzi magát- hogy jogorvoslattal éljen és jegyzőköny, vet vegyen fel (talán az asztal alól) s miután lemérsékelte a költségeket és letegezte a segédjegyzőt és semmi kívánni valót sem hagyott hátra, következtetést von, jó arcot csinál és jó benyomással oda nyilatkozik, hogy megpályázza a jegyzői állást. Se szeri se száma ezeknek a korcs, eltorzult szólamoknak. Rabéi László, sproni árváügyi tanácsosnak az érdeme, hogy jó magyar nyelvérzékével, biztos tudásával bátran reá mutat e fatyuhajtásokra. Pellengére állítja e nyelvbeli kakuktojásokat, melyeket az idegen szellemben gondolkozó és beszélő fél és negyedmagyarok rakosgatnak bele a magyar i' ^v tiszta fészkébe. Természe- szete mden ilyen bitang jövevény szó ( fy-egy eredeti erős magyar kifejezésnek történik a kárára, elhalványulására. Mintha bizony a „tagadásba veszem“ szebb, jobb, erősebb volna: mint ez: tagadom. Mintha bizony ez a szó- „igérem“ nem rövidebben, tömörebben, erősebben, értelmesebben, azaz magasabban mondaná meg a gondolatot, mint ez a halvány, színtelen és érthetetlen szólam: kilátásba helyezem. Az nem jó az uj magyarnak, hogy „azon vitatkoztunk“. Neki ez az értelmetlen szózagyvalék keli, hogy „az képezte vitatkozásunk tárgyát.“ Mikor senki és semmi nem képezett ott semmit! Fájdalom, hogy Rábel egy egész kötetre valót gyűjthetett össze ezekből a szép germán-magyar virágokból. És dehogy gyűjtötte össze mindeniket. A nyelvét szerető és ismerni akaró magyar eiszomor- kodva látja, hogy az idegen szellemű szólásoknak mily nagy tömege fészkelődött be nyelvünkbe — nagy kárunkra. De aztán örül annak, hogy a ’tudós és lelkes szerző mily könnyedén és biztos kézzel seprüzi őket. Keze nyomán oly tiszta, oly világos lesz a levegő és a tér. A kiből még nem pusztult ki egészen édes magyar anyanyelvének szeretése és ápolni akarása, érdeklődjék e könyv iránt: vegye meg, olvassa el és tanuljon belőle, mert oly igen ránk fér a tanulás, — nem tudunk magyarul.) Borbély Sándor. Jól eső érzéssel s talán némi büszkeséggel is megjegyezünk két kis tényt. Olvasóink ugyanis emlékeznek talán arra, hogy ezelőtt négy évvel lapunk hasábjain kezdette volt meg Borbély Sándor munkatársunk azokat a nyelvbeli gyomJálásokat, melyeket egy évvel később könyvalakban „Nyelvünk védelme“ címen ki is adott Borbély György bátyjával együtt. E könyv háromezer példányban jelent meg s néhány hónap alatt elfogyott. Ez az egyik megjegyzésünk. A másik pedig az, hogy Rábel László nem ítéli magára nézve megkisebbitőnek, sőt be is vallotta Borbély Sándor munkatársunkhoz intézett levelében azt, hogy a két Borbély példáján fellelkesülve nyomukat követte: haszonnal olvasta könyvüket és tanult is belőle. A szerkesztő. Váltsuk meg az újévi üdvözleteket! Szívesen figyelmeztetünk mindenkit arra a jó szokásra, mely már évek óta otthonos városunk falai közöttis: váltsa meg azujévi üdvözletei, ha, agy gondolja: koronákkal, vagy néhány fillérrel. Lassan ki fog menni a divatból az újévi névjegykártyák küldözgetése, mert a modern kor fiánál az ily apró figyelmességeknek nincs értelme s helyéi elfoglalja az a jótékonyság, melyre tél,viz idején kétszeresen van szükség. Azokat a koronákat, melyeket bélyegre, borítékokéra, névjegyekre költenének, küldjék el a jószivűek a Váci Hírlap szerkesztőségébe s váltsák meg a nyilvánosság elölt az újévi üdvözleteiket. Szívesen fogadjuk, lapunk újévi számában nyugtázni fogjuk s azután az összeget átadjuk a város polgármesteri hivatalának, hogy korra és vallásra való tekintet, nélkül ossza szél a szemérmes szegények között. Múlt évben kétszáz koronánál több jött össze, sok szegény most is epekedve várja: az újév hoz-e nekik meleg ételre, tüzelőre néhány koronát, ? A szemérmes szegényeknek akarjuk megnyerni a jó sziveket: Váltsuk meg az újévi üdvözleteket! — RendKivüli Közgyűlés a városházán. Az év utolsó előtti napjára, kedd délután négy órájára rendkívüli közgyűlést hirdet a polgármester. A tárgysorozaton következő ügyek szerepelnek: Városi bizottságok választása, a tisztviselők- segéd- és kezelőszemélyzet illetményeit és nyugdiját rendező szabályrendelet tárgyalása, Jánosdeák közgyám óvadéka, a felsőváros lakóinak szemétlerakodó helye, néhány il- illetőségi ügy, Kakucska János volt rendőrnek kérvénye, a községi választók névjegyzékének egybeállítása és a választó- kerületek megalakítása. Nagy érdeklődéssel fog találkozni, hogy a polgármester ezen a közgyűlésen jelenti be a mészárosokkal és a hentesekkel tegnap tartott tárgyalásainak eredményét a hús árának leszállításáról. Ez a közgyűlés határozza el, hogy Fóti Gyula állását főszámvevői állássá szervezi át, az uj alkapitányi állás betöltésére pedig pályázatot hirdet. — Vác vasúti és távíró ezredet Kap ? Szebb karácsonyi ajándékkal egy várost sem lehet megörvendeztetni, mint azzal a hírrel, hogy lakossága meg fog növekedni s uj fogyasztókat kap ipara és kereskedelme. Ilyesféle tudósítást közölhet a Váci Hírlap Vác város közönségével és hisszük, hogy mindenütt a legnagyobb rokonszenvvei és örömmel fogják fogadni híradásunkat. Arról van ugyanis szó, hogy a közöshadügyminiszterium két vasúti és táviró ezreddel szaporította a hadsereg ezredeit s ezekből egyet Magyarországon, közel Budapesthez akar elhelyezni. A minisztériumnak azonban a helyre nézve jelentős kívánalmai vannak az ezred a fővonalon ievő városban, a Duna mellett feküdjék, hogy a gyakorlatokra kellő területe legyen. Ezért szemlélték ki az uj vasúti és táviróezred székhelyéül Vácot, melynek topográfiái fekvése teljesen megfelel a hadvezetőség által hangoztatott kivánalmaknak. Karácsony előtti napon meg is jelent Záclor János dr. polgármesternél egy főhadbizíos, a ki közölte a város vezetőjével a hadügyminisztérium terveit. Rögtön beható tárgyalásokat is kezdett a polgármesterrel, a melyből azonban kevés hir szivárgott ki. A mit megtudtunk, az városunkra nézve igen kedvező. A hadsereg képviselője ugyanis rendkívül alkalmasnak mondotta a vasúti és táviróezred elhelyezésére Vácot, melynek szigetekkel benépesített Dunája a gyakorlatokra feltétlenül szükséges. Az uj ezred kaszárnyájának céljaira tizenkét hold kell, a melyet a főhadbiztos Kisvácon, a felsővárosi szérűk környékén, a hol a város nagyobb területtel is rendelkezik, gondol elhelyezni. A polgármester és a hadsereg képviselője abban egyeztek meg, hogy a nagy fontosságú tárgyalásokat az ünnepek után folytatni fogják. — Szinte félve irtuk le azt az örömhírt, félve, hátha a szép remények szétfoszlanak! Vác a hadsereg egyik legintelligensebb fegyverneméből egy egész ezredet kapna: még álomnak is szép! Reméljük, hogy nem álom lesz, hanem valóság. Éppen ezért ha valaha, úgy most van az ideje, hogy minden jóakarója, ez ősi városnak fogjon össze s támogassa a város vezetőit, hogy ha kell, a legnagyobb kedvezményekkel is Vácra telepítsék az uj cs. és kir. vasúti és táviróez-, redet.
