Váci Hirlap, 1913 (27. évfolyam, 1-99. szám)
1913-11-19 / 89. szám
HuszonhetediK évfolyam 89. szétm. Vác 1913. november 19. VÁCI HÍRLAP PolitiKai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak : helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptuiajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gróf Csáky Károly-út 4. sz. (lparudvar.) Nyilttér sora 50 fillér. Telefon-szám 17. Az én megyebizottsági választásom. Vác, nov. 18. A lefolyt nyolc év alaü 3 országgyűlési képviselő, — négy megyebizoítsági és 2 városi képviselőválasztáson mentem keresztül. Sok küzdelem, sok izgalom jutott osztályrészemül. Vagyont nem, de emberismeretet szereztem egy hosszú életre valót. A választások alatt sokszor használtak ellenem nemtelen fegyvereket. Megtorlással soha nem éltem, kiengesztelődésre törekedtem, azt tartottam, hogy a győztes legyen elnéző, ne keresse, ki volt vele, ki volt ellene. A sors forgandó kereke igen sokszor hozta úgy magával, hogy ellenfeleimnek a kölcsönt visszafizethettem volna, de bizony én a visszafizetéssel adós maradtam, bár minden kötelezettségemnek pontosan eleget szoktam tenni. A legutóbbi választás és az ahhoz fűzött kommentárok arra kényszerűének, hogy eddigi szokásomtól eltérjek és részben önigazolásképen, de egyúttal egy türelmét veszitett ember jogos felháborodásával és elkeseredésével is a nagy nyilvánosság elé tárjam azokat az erkölcstelen forrásokat, a melyekből a személyem elleni küzdelem fakadt. Egész életemben az elvek embere voltam és pedig nem változó elveké. Szeretem az elvi küzdelmet, el is voltam reá készülve. De nyugodt öntudattal kérdezem a város minden elfogulatlan polgárát: elvi küzdelem volt-e, amely én ellenem lefolytattatok ? És a mikor ezt a kérdést felvetem, elsősorban ellenfelemről kell megemlékeznem. Kolossváry kanonok úr Vácra a függetlenségi Félegyházáról jött, a hol Holló Lajosnak volt lelkes követője. Személyem iránt lekötelező jóindulatot tanúsított a társadalmi érintkezés minden terén és én iránta igazán nagy tisztelettel és nagyrabecsüléssel viseltettem. Tiszteletem még csak fokozódott annak a hírnek hallatára, hogy a választások előtt nagyobb úri társaságban Bucsek praelatus űr jelöltségéről elitélőleg nyilatkozott. Annál fájdalmasabban érintett a hir, hogy a mikor | Bucsek preláíus úr tiszteletreméltó indo- ! kokból a jelöltségtől visszalépett, ő vállalta a küzdelmet velem szemben. Fájdalmasan érintett, mert úgy éreztem, hogy nagy csalódás ért és fájdalmasan érintett, mert akaratom ellenére szembekerültem a káptalan egy tagjával, a mit nem kerestem s a mire okot sem szolgáltattam. A tény az, hogy Kolossváry kanonok úr a jelöltséget vállalta s hogy saját szavait használjam a „küzdelembe belefeküdt,“ csak azt nem tudom, pedig most már a választások lezajlása után szeretném tudni, hogy milyen programmal, melyik párt zászlajával ? Nem tudom, pedig a kai. gazdakörben programbeszédeí is tartott. Ebben a programbeszédben volt sok csillogó ígéret, csak éppen a jelölt úr pártállása nem tisztázódott] és ennek tulajdoníthatom azt a nagy zavart, mely az egész választás alatt uralkodott, hogy pl. Krakóban a jelölt urat, mint néppártit dicsérték, izraelita polgártársaim, mint munkapártit támogatták, mig a* reformátusok között holmi paktumot emlegetett Váró úr, mely szerint most a katolikus Kolossváry, három év múlva a református Fábián legyenek a jelöltek. Ennek a nagy bizonytalanságnak tulajdonítható az is, hogy mig Nagy Sándor űr boi- j dogan emlegette, hogy a munkapárt akart nekem a siker reménye nélkül egy forró napot szerezni, addig mégis sikerült hathatós segítőtársul megnyerniök az erős függetlenségi érzelmeikről közismert Forgó Kálmánt és Mikuska Jánost. És folyt a harc. A kát. gazdakör felfüggesztette alapszabályait, melyek a politizálást eltiltják és vig poharazás mellett nap nap után szónokoltak ott az urak jelöltjük mellett és ellenem, tagok és nem tagok, katolikusok és reformátusok. Amellett pedig házról házra járva kértek, ígértek, fenyegettek, erőszakoskodtak. A ref. gazdakörnek pl. telket és nagy államsegélyt ígértek. Közben az iránt is érdeklődtek, hogy a választók közül ki tartozik a káptalannak és iparbanknak. Piszkolódtak is, mert hiszen „elvi küzdelem folyt.“ Adókivetésről is esett egy két szó. Egy-két bankó is akadt. A polgármester úr is élénken érdeklődött. A borbiztos és egyéb városi alkalmazottak házról házra járva korteskedtek és szavazókat gyűjtöttek. Ellenben Bárdost, Borbélyt és Bajkót, mert egyszer Kisvácon végigkocsiztak, anélkül, hogy megálltak, vagy leszálltak volna, azzal vádolták meg, hogy korteskedtek az én érdekemben. Hallom, hogy azt is hangoztatták, hogy én itattam. Vegyék tudomásul, hogy ez valótlan. Vegyék tudomásul, hogy egy pohár bori senkinek nem adtam, egy Tengerparton. Te nem is sejted, hogy messze idegenbe Valaki vágyón suttogja neved. És azt sem tudod, hogy mélyen a szivembe Elrejtve, titkon hordom képedet. Egyedül, árván csak én bolyongok itten Kacagó boldog emberek között; S ha a strandon két embert látok meghitten, Hidegen nézek el fejük felelt. De jő az alkony s tombol a bóra újra S én ismét egyedül a íerraszon! Az ég haragját s hullám csapkodását Reád gondolva busán hallgatom . . . Könnytelen, száraz szemmel nézek az éjbe, Az eső veri forró homlokom. Ó, mint szeretnék ott lenni közeledbe, Alessze túl e zúgó hullámokon. A'fásnap, a verőfényes, csodás Adrián Gúnyosan és kacagva hirdetem : „Szegény fiú, miért mondja el ezt nékem, Hiszen képzelődés a szerelem!“ Zsarnóczay Sári. Vác első Képviselője. ) Ezt a beszédet Hajnik Pál sajátkeziileg leírta s családja mindezidáig kegyelettel őrizte. Az érdekes irat most gróf Csáky Károly püspök áldozatkészségéből a városi múzeum birtokába került. Polgártársaim! Vannak az életnek percei, mellyekben a kellemesbb érzelmek rohama szót és keblet fojtólag hat az emberre. És én e pillanatban illy perceket élek; mert meghatva önök megbecsülhetetlen rokonszenve által, nem tudom egy baráti kézszoritással viszonozzam-e üdvözletüket, { vagy örömittas keblem redőit szavakban 1 tárjam ki ? A pillanat emezt parancsolja. | Engem a sors e földről, mellynek szülötte vagyok, elszakaszíoíí, de élt s él bennem a fiúi szeretet szikrája, mellyel sem hely, sem idő rohama ki nem olthatott soha; kétszeresen él, sőt lángra gyúlad, midőn magamat polgáríestvéreim által nemcsak nem felejtve, sőt a legmagasabb polgári megtiszteltetésre kijelölve s felkarolva látom. De nem tudom, ha váljon Önök polgártársaim, midőn az eszme baráti keblükben megfogamzott, számot vetettek-e akár a kor kívánalmaival s a számomra kitűzött hivatás fontosságával, akár pedig csekély személyem szerény iulajdonai felett szemlét tartottak-e ? AAert ha Önök oly fényes tehetségeket keresnek s követelnek, minőkkel a legkitűnőbb férfiakkal lehessen mérkőzni, akkor kérem Önöket, nyújtsák a borostyánt ragyogóbb homlokra s fektessék bizodalmuk terhét izmosbb és erősbb vállakra; de ha tiszta és önzéstelen haza- fisággal, a legjobb akarattal, a haza és Önök javát szivén hordó határozott férfiú- sággal megelégesznek, úgy én szív s lélekkel röpülök Önök karjai közé. S ezen
