Váci Hirlap, 1913 (27. évfolyam, 1-99. szám)
1913-11-05 / 85. szám
Huszonhetedül évfolyam 85. szám. Vác 1913. november 5. VÁCI HÍRLAP PolitiKai lap, megjeleniK szerdán és vasárnap. Előfizetési árak : helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gróf Csáky Károly-út 4. sz. (Iparudvar.) Nyilttér sora 60 fillér. Telefon-szám 17. A váci színészet bajai, Kedves Szerkesztő Úr! Mielőtt szülővárosom színházi és sziné- szeti viszonyairól egy hosszabb cikksorozatban állnék becses lapja rendelkezésére, engedje meg, hogy jelen soraimmal a legutóbbi Halász-féle szégyenletes bukással foglalkozzam, a mely nem csupán Vác szűkös falai közt, hanem itt afőváros színész köreiben, különösen a Newyork kávéház vese-asztalánál keltett élénk feltűnést, mondhatnám szokatlan felháborodást. Hogyan ? Vác ? A főváros csaknem fiókja ? a melyről eddig mindig csak azt leheteti hallani, hogy szinpártolás tekintetében az elsők közt vezet, a melyről én is irói és művész körökben legendás híreket terjesztettem; a hol járásbíróság, szolgabiróság, városháza, fegyintézet, siketnémák intézete, kaszárnya, mindenféle gyárak, liberális gondolkozáséi főgimnáziumi tanári kar stb. stb. van, a hol régi, tradicionális nevű kereskedők, jómódú iparosok sorakoznak a hivatalnoki kar mellé, a hol az úri asszo- I 7 i nyok és fiatal leányok maguk is szinházdit j játszanak, ha úri kedvtelésük kielégítéséről ; és a jótékonycél megvalósításáról van szó. j A hol a Sport-egyesület országos hirt és j dicsőségeket hozott a városnak, ott, éppen j ott bukjék meg egy rövid hónapra terve- ; zett, fővárosi művészekkel beígért színi szezon? Megdöbbentő, szégyenletes dolog, a mely fölött egyszerűen napirendre térni, egy hanyag kézlegyintéssel elintézni nem csak hogy nem lehet, de nem is szabad. Én mint színész ember, de elsősorban, mint Vác város szülöttje ambicionálom magamnak azt a látszólagos luxust, hogy érdeklődjem az okok iránt, a mely miatt ez a szégyenletes kudarc bekövetkezett, a melynek bekövetkezése nem egy, igazi érdemes, nagy nevű művész embert arra a keserves tapasztalatra hangolt, hogy Vácot nemhogy megszeresse, de jogosan meg is gyűlölje. Ki a hibás ? A közhangulat a tények mind Halász Alfréd ellen vallanak. Nem tudjuk neki megbocsájtani. hogy három évvel ezelőtt nem játszotta le a bérletet s egy pár család a szelvényeket nem tudta beváltani, nem értékesíthette, szóval a befizetett bérletösszeg után nem kapta meg az ellenértéket, vagyis a beígért mennyiségű előadást' Csalással, szökéssel vádolták s már a neve is vörös posztó voií az én kedves földieim szemében, pedig nem volt szó egyébről, mint arról, hogy az igazgatónak rosszul kezdett menni és ő uj állomás helyére kellett hogy siessen s igy a három utolsó előadásra akarta beszorítani a még | esetleges 6—8 előadásra szóló bérletjegyek j számát, illetve használatát. A közönség i jogaira hivatkozott s e mellett elfeledte a a méltányosságot, jobban mondom a nagylelkűséget, mert ha igy gondolkozik: én a kikötött, megalkudott 20korona bérlet helyett 25 koronát fizettem: megértei akkor Halász nyugodtan megy el s három év óta ha nem is szívesen, de item kinyitott bicskával várják. Vác város közönsége kegyetlen leckét adott a felületesen, illetve könnyelműen gondolkozó igazgatónak, ez a lecke majdnem nyakát törte s ha Karcag város nem nyújt neki segitőkezet, menthetlenül felbomlik társulata. Hogy Halász Alfréd milyen naivul fogta fel a három év előtti váci stiklit, fényesen igazolja az a tény, hogy jövedelmezően prosperáló dunántúli kerületét felcserélte Fehér Vilmossal Váccal. Ő tehát nem félt, egész természetesnek találta, hogy ezt a csekélységet Vác kedves, intelligens, szórakozni vágyó közönsége rég elfeledte, mint a rossz álmot s ha Ő jön, friss társulattal, tele ambícióval, mindennap fővárosi vendégekkel s mégis rendes helyárakkal az anyagi siker, vagy legalább is a megélhetés nem maradhat el. Csillogó szemmel, ragyogó arccal, lelkes beszéddel ecsetelte nekem váci terveit a Newyork kávéház egyik sarok márvány- asztalánál, a mikor engem kért fel, hogy gyűjtsék neki bérlőket (szépen!) Nem fogadtam el e megbízást, mert akármi baj adta volna elő magát, csak engem ért volna a felelőség, a gáncs. Mikor kérését udvarias formában visszautasítottam, az ő ideges, izgékony lelke- sülíségében igy replikázofí: Nem kell egy fillér bérlet sem, legalább nagyobb lesz irántam a bizalom: Felviszem Vácra Kűrit, Pálmait, Hegedűst, Csortost, Góthoí, Beregit, Somlait, Királyt, Rátkai Mártont stb. Rendes helyárak mellett fognak játszani! Majd Faültetés és tenyésztés a mi vidékünkön, Irta : Horváth Sándor Vác város kertésze. 2 cMít jövedelmez a gyümölcsfa ? Hogy oly vidékre — mely egyik vagy másik gyümölcs termelésére kiválóan alkalmas — mily közgazdasági fontosság« a gyümölcstermelés, az az alábbi adatokból is megítélhető. Franciaország egyik kis városa: Boulbon kajszínbarackból bevesz évenkínt í 50.000 koronát ; Cavaílíon falu köves, murvás talajon termelt mandulából bevesz 20—30.000 koronát; j Németországban a mühlhausení völgyből 23 j ezer korona árú cseresznye kerül a forgalomba; Lyon vidékéről évenkínt 3 millió korona árú gesztenyét adnak el; a tírolíak Bozen vidékéről évenkínt 480.000 korona árú „Kalvill“, „Edel- rother“ és „Rozmarín“ almát küldenek szét a külföldre. Szerbia évenkínt 20 - 24 millió korona, Bosznia pedig Í4--Í3 millió korona árú aszalt szilvát állít elő és küld szét a világ minden részébe. De ne menjünk ily példákért oly messzire a külföldre! íme Kecskemét és Nagykőrös évenkínt 334.500 korona értékű kajszínbarackot, meggyet és szőlőt szállít el vasúton és böter- mésü években még többet is; Gönc, abauj-torna- megyeí kis városka cseresznyéből évenkínt tó—í3.000 koronát, Kísszeben, sárosmegyeí városka pedig kajszínbarackból 20—24,000 koronát vesz be átlagosan. Mindezekből az adatokból kiviláglik, hogy a gyümölcsfák tenyésztése igen nagy fontossággal j bír népünkre s különösen milliókat lehetne gyümölcsből bevenni oly vidékeken, melyek lejtős fekvésüek, valamint hűvösebb égaljuk miatt egyébre úgy sem igen valók, mint takarmány- és legelőgazdálkodásra s ezzel kapcsolatban állattenyésztésre. Tanítók tanítsatok ! Hogy a hazai gyümölcstermelést és egyáltalában a befásítást előmozdíthassuk, először is minden vidéken az ottani égaljí, fekvési és talajviszonyoknak megfelelő nemű, fajtájú fiatal fákra van szükségünk kíűltetés céljából. E kiültetendő fák helyes, okszerű nevelése, hasonlóan az emberéhez, iskolákban történik, a melyek faiskoláknak neveztetnek és valamint a rosszul nevelt fiúból nem válik hasznos polgára a hazának, ép úgy a rosszul nevelt fától sem sokat várhat a gyümölcstermelő. A tanítókra, a nép nevelőire, nevelési, jellem- fejlesztési és szívjavító irányban épen a pedagógusnak megfelelő hivatás vár a fatenyésztés felkarolása által. Lekötelezik ez által maguk iránt nemcsak az ískolábajáró gyermekeket, de azok szüleit is, kik benne egy jövedelmező keresetforrás alapítóját, anyagi jólétük előmozdítóját fogják látni. Hazafias feladatot teljesítenek, a midőn a fatenyésztést tanítják és előmozdítják, mert nézetem szerint a hazai főidnek fákkal való felékesítése minden beszédnél többet érő hazafias cselekedet. Gyümölcsfa a homokon. Ismeretes, hogy hazánkban --- főleg pedig Pest-Pilis-Solt-Kís-Kun,Jász-Nagy-Kun-Szolnok és Szabolcs vármegye területén, továbbá Temes- megyében a delíblatíí telepítésen — igen sok oly homok talaj van, mely a szél által tova hordatván, a szomszédos jobb talajokat is befedi és azokat értékében csökkenti. Kecskemét és Nagy-Kőrös szorgalmas népe ezen homok területek egy részéből szép és jövedelmező szigeteket varázsolt, betelepítvén szőlővel és gzümőlcsfákkal. Mindazonáltal még ma is sok futóhomok terület van hazánkban, mely még megkötésre és a kultúra részére: meghódításra vár. A homokkőtés igen jól teljesíthető befásítás által is, mely száraz homokon akác,- bálvány- és szederfával, erdei és fekete fenyővel; nedves homokon fűz,- nyír- és égerfa csemeték sűrűbb kíültetésével történik. Az ültetésnek itt sűrűnek 60 Í00 cm. sor és csemete távolságban kell történni, hogy célt érhessünk. (Folytatjuk.)
