Váci Hirlap, 1913 (27. évfolyam, 1-99. szám)

1913-09-28 / 74. szám

örökíti meg Clio papja. Ennek az egyszerű származású, költői lelkű, finom érzékű mű­vésznek egész élete csupa szeretet. Mű­vészete ott született meg az Alpesek tiszta levegőjében, ahova nem hat el a tülekedő érdekek vásári zaja, a hol semmi sem za­varja a nyugodt, csendes, elmélyedő ter­mészetszemléletet, a hol eltűnnek a szik­lás hegyek, glecserek, óriási hógörget egek az azúrkék égbolt, a kristálytiszta forrás és minden természeti jelenség dimenziói, a hol szemlélő és szemlélt eggyé lesznek. A nagy Assisi szentre gondolunk, a ki test­vérének érezte a természet lényeit, a ki bámulatba ejti a vilácoí nagy természet­szeretetével. Ilyen szeretettel fordult Segan- íini a természethez és leste el annak cso­dálatos színváltozásait. A Természet, a Természet-Élet-Halál c. képen ezt az átér- zett természetet tárja elénk. Nem másol, hanem midőn a tiszta átlátszó levegőben a napsugarainak aranyos kévéjét festi, saját lelkének derűjét vetíti vászonra s a leg­kisebb fűszálban is ott rezeg az az élet­kedv, a mely a természetben lépten-nyomon előtűnik s a melynek az ő ecsetje tudja megadni a kifejező formát. Hogy a festőművész tisztán a színek cso­portosításában, azok keverésében, fokozá­sában mennyire rabja a természetnek, de azoktól keltett lelki emócióinak kifejezé­sében egyúttal mennyire ura is, arra leg­találóbb példa festőink közül br. Med- nyánszky László. Ő is szereti a természe­tet. Minden kényelmét feláldozta természet­szeretetének. Ott érzi magát jól a természet ölén, mikor megfigyeli az égbe nyúló me­redek sziklák között a napfelkeltét és meg- füröszti lelkét annak a káprázatosán sok színnek a tengerében, a melyet e felkelő nap sugarai a sziklákon megtörve és visz- szaverve játszanak. Megfigyeli a természet szinhatásait a pusztán naplenyugíakor, az őszi tájon, a téli tájon s ezzel a sokféle színnel s azt fölemelik, a kik megértik a színek melódiáját. A művész a természet szemléletének él s műalkotásaiban örök­életűvé teszi a természet élet egy-egy je­lenségét. (Folytatjuk.) 2 csekély, hanem az idei termés is kicsiny­nek ígérkezik. Az árak alakulásáról még nem lehet véleményt mondani. Sok jel arra vall, hogy Magyarországon sok termelő nagyon meg van szorulva, nem spekulálhat és nem is mer spekulálni, han^m az első reflektáns- nak eladja a borát. Viszont azonban egyes tőkeerős kereskedők, a kiknek nagy kész­leteik vannak, arra látszanak törekedni, hogy a borárak nagyobb arányú hanyatlá­sát meggátolják. A szüret egyébiránt megkezdődött, főleg a homoki részeken a héten már szedtek. Hol­nap hétfőn már majd mindegyik váci hegyen szüretelni fognak, bár vannak, a kik még egy hetet várnak s jövő héten kezdik a termést szedetni. Áralakulás mindezideig nincs. A gazdák meglehetős jó árakat kértek s ezért a vé- i telkedv soha sem volt oly tartózkodó, mint í az idén. Telefonon érdeklődtünk Nagy- I marostól egész Szadáig s megállapíthatjuk, hogy 48 — 60, sőt 56 koronán is kötöttek eladásokat új borra. Ezek az árak felelnek meg ma körülbelül Vácon is, a hol ötven fillér alatt és fölött néhány fillérrel akadt néhány vevő, de koránt sincs oly nagy el­adás, mint más években. Nagymaroson és Nógrádverőcén még nem kezdték meg a szüretet. Egyelőre a csemegeszőlő kivágása folyik, a melyet Bécsbe szállítanak. Mustárakról mit sem tudnak. Őrszenímiklóson és Vácbottyánban a homoki terület egy hatodrészén folyik a szüret. Jobb gazdák boráért 43 koronát adtak, átlagos ár 40—43 K közt van. Szódon holnap kezdik a szüretet s már 50 korona áron van musteladás. Vácdukán és Kisnémedin nincs még szüret. Az árakban is teljes tájékozatlan­ság uralkodik. Alagon a korai fájták szedését kezdték meg, kevés eladás történt, az árak nem alakultak ki. Veresegyházán a nagy szőlőkben meg­kezdődött a szüret. Roheim 50 koronán adta el mustját. VÁCI HÍRLAP A szüret és a borüzlet Vác vidékén. A borüzlet helyzete még mindig nem tisztázódott. Még most is, közvetlenül a szüret idején úgy a termelők, mint a ke­reskedők várakozó álláspontot foglalnak el, mert még mindig nem lehet senkinek sem fogalma arról, hogy milyen lesz az idei termés minősége, de még a várható meny- nyiségrői is bajos tiszta fogalmat alkotni. Egyes helyeken sok kárt lett a sok eső­okozta rothadás és a túlságos csapadék- mennyiség a minőséget is megrontotta. Más vidékeken pedig a szőlők szépen ál­lanak és úgy mennyiségileg, mint minősé­gileg a tavalyinál jobb termést ígérnek. Múlt évi borok iránt a legtöbb helyen, különösen Ausztriából jobb érdeklődés mutatkozik, a minek részben talán az is az oka, hogy Tirolban és Dalmáciában gyönge színétre van kilátás és ott magas árakat követelnek. Hir szerint svájci és német birodalmi számlára is érdeklődnek a ná­lunk aránylag olcsón kapható 1912-es bo­rok iránt. Főleg vörös borok kerestetnek, a melyekből nemcsak a tavalyi készlet HireK. — KépviselőK Preszly Elemér be= számolóján. Ma, vasárnap délután tartja beszámolóját Preszly Elemér országgyűlési képviselőnk a Konstantin-téren, melyre a vidék is erősen készülődik. A beszámolón több országgyűlési képviselő lesz jelen, úgy értesülünk, hogy Désy Zoltán, Kállav Uhui, Benedek János, Ráth Endre, Platíhy György képviselők jönnek el, Károlyi József gr. és Hock János képviselők pedig, ha a párt más helyre nem küldi őket, szintén részt vesznek a váci beszámolón és beszé­deket mondanak. — A háború váci áldozata. Utolsó gyakorlatára hívták be Vácról Ferencsik Sándor 27 éves bádogossegédet a tavaszon. A mint felöltötte a császár ruháját, vonatra tették sok száz társával és vitték le Dal­mácia legdélibb helyőrségébe, Cirkvicébe. Négy hónapnál többet töltött a sziklás, kietlen partokon. Nehezen telt az idő, de mégis ütött a szabadulás órája s boldo­gan jött haza, a hol várta már mennyasz- szonya, a kivel csak azért maradi el az esküvője, mert katonának kellett elmennie. Ámde a szegény fiú az éjszakázásban emésztő kórt szerzett s már betegen ke­rült haza. Egyre sorvadt, ágyba került, nem is kelt fel többé: tegnap meghalt a balkán­háború váci áldozata. — Hűség a sírig. A házastársi hűség megható példáját láttuk a héten egy kis- váci öreg párnál. Szerdán hajnalban, anél­kül, hogy beteg lett volna, meghalt a 70 éves Marcsók Márton. A szomszédok úgy állítják, hogy az öreg a Liliom-utcai tűztől ijedt volna meg s ez okozta halálát. Ami­kor behunyta a szemét Marcsók bácsi, hű­séges életpárja, a 80 éves Jenei Mária sírva tett szemrehányást az urának imigyen: — Drága, jó uram, hát mért nem szóltál, hogy meghalsz, én is veled mentem volna! És az öreg asszonyka nem bírta tovább az életet hűséges férje nélkül. Egy huszon­négy órára rá, ugyanabban az időben, haj­nalban ő is elköltözött ez árnyékvilágból. Másnap már egymás mellett feküdt kite­rítve az öreg pár, a buzgó katolikus férj és vallásos református feleség. Csak a temetéskor választotta el őket a két külön­böző vallás lelkésze, de még igy is szom­szédos temetőbe kerültek az öregek. — A váci siKetnémaintézet uj gond­noka. Báthory Károly gondnokot a kul­tuszminiszter Budapestre helyezte, állására pályázatot hirdetett. Nem kevesebb, mint hatvan pályázó akadt a váci siketnémain- tézet gondnoki állására, kik közül a mi­niszter most Simon Géza közoktatásügy­miniszteri számellenőrt, ki különben is váci fiú, nevezte ki gondnoknak. — Szörnyű csapás. A jó szivű embe­reknek írjuk ezt a néma tragédiát: Veresegy­házán élt csendesen, dolgozgatva Molitor József. Egyszerű, szegény ember, a ki kétkézi munkájával tartotta fenn családját. A szegénységben is volt boldogság, mert három szép gyereke volt Molitornak, a kit a napokban a baj és bánat rohant meg. Az egyik gyerek ágynak feküdt: harmad­napra temették. Maradt még kettő — vi­gasztalta magát a szegény ember a teme­tőből jövet és mire hazaért, feküdt a másik kettő is. Nem telt bele két nap, egyszerre két halottja volt megint szegény Molitor Józsefnek. És hogy a szerencsétlenség még nagyobb legyen: a harmadnapra a harmadik gyereknek kellett koporsót venni 1 Szörnyű csapás: egy hét alatt három kis ártatlanját temette el a boldogtalan apa, a roncsoló toroklob ragadta el gyermekeit. A munkás emberi teljesen tönkre tette, nyári keresetét pedig egészben elvitte a beteg­ség, a temetés. Jószivű emberek, hozzátok fordulunk egy kis segítségért. Küldjétek filléreiteket a Váci Hirlap szerkesztőségébe, hogy segítsünk ezen a boldogtalan, vég­telenül sújtott, dolgozni képtelen szegény emberen. Gyűjtést nyitunk, bármily csekély aoomány szívesen juttatunk el a szeren­csétlennek. A Váci Hirlap ezennel felajánl öt koronát. — MegszűnneK a személyhajó- járatoK. A Dunagőzhajózási társaság köz­hírré teszi, hogy október elsejével az őszi menetrend a következőképpen lép érvénybe: A Bécs és Budapest közötti postahajójá- raíok utolsó felfelé menettel e hó 28-án, utolsó lefelé menettel pedig e hó 30-án megszűnnek. A budapesí — vác—esztergomi hajójáratokat, melyek most gyümölcs és zöldségérés idején jól kifizetődnek, még egész szeptemberben fentartják.

Next

/
Thumbnails
Contents