Váci Hirlap, 1913 (27. évfolyam, 1-99. szám)

1913-09-14 / 71. szám

felé ébredt az egyik gépápoló s hallotta az aknánál a vészjeleket . . . Aztán a pir- kadó napsugárra vontatta fel az iszonyúan megcsonkított szegény embereket s mig az orvos jöhetett, vagy három óra alatt szedték ki testükből az öklömnyi kődara­bokat, melyeket az askralit préselt elemi erővel a négy szerencsétlen húsába. — Rövid volt a gyújtózsinór! mondják a szerencsétlenség okát keresve. — Elbeszélgettek a munkások! mondja a fiatal Bröszler bányamérnök, a ki külön­ben Budapesten lakik s csak a szeren­csétlenség hírére jött ki Kosdra. Rövid volt a gyújtózsinór, igen, itt kell keresni az okot! Mert hát negyven kilo­méterre lakik a bányakapitány, hogy tudná, mi megy, hogy megy az erdő közepén, Kosdon? Csúnya fukarsággal dolgozik ott a francia tőke. A hogy este hat órakor eltemeti munkásait a föld mélyébe, tizenkét hosszú órán át saját sorsukra vannak bízva, úgy a munkájukban sem tanítja ki őket senki. A régi bányából, mikor még a viz nem öntötte el, maradt Kosdon egy előmunkás. Ez az egyetlen technikai ve­zető van velük. Ha velük van, mert hisz neki is kell pihenni. Más bányákban leg­alább egy szakiskolát végzett bányaaltiszt, vezeti a bányászokat. Kosdon ilyen nincs, csak egy előmunkás. Hát honnan tanulja meg a szegény kosdi földműves, ha nem a saját kárán, hogy milyen hosszúra vágja a gyújtózsinórt? Orvosa nincs se a falunak, se a bányá­nak. Mennyi emberélet fog még elpusztulni ott, mert a franciák nem tartják érdemes­nek, hogy a föld alatt és föld felett bánya­munkásaik életét óvják, becsüljék! A bá­nyakapitányság vizsgálatát még nem tar­totta meg, ezekre is ki kell terjesztenie figyelmét, ha meg akarja akadályozni, hogy a kosdi szénbánya valamikor, talán a kö­zel jövőben ne legyen ismét szomorúan nevezetes katasztrófa színhelye. HireK. Szörnyű vád: Baltával agyonverte feleségét. A rendőrségen hozzá vannak szokva a névvel ellátott, vagy névtelen feljelenté­sekhez. Naponta érkezik egynéhány s a nyomozások során legtöbbször kiderül az igazság: bizony csak pletyka 'szüleménye a feljelentés és az akták irattárba kerülnek. Most is akadt egy feljelentés, mely főleg azzal vonta magára a figyelmet, hogy teljes névaláírással érkezett és egy tisztviselőt vádolt meg kegyetlenül. A rendőrségen is izgalmat keltett, de csak addig, mig alap­talansága kiderült. Egy Vácon lakó közoktatásügyi minisz­teri irodaíiszt a napokban temette el fele­ségét. A súlyos csapás sebe még be sem heggedhetett, midőn a tisztviselő (Sziméry László a neve) megjelent a rendőrségen és egy vádoló levelet mutatott fel. A köz- oktatásügyi minisztérium segédhivatali fő­igazgatója kapta, meg van Írva benne, hogy a minisztert is értesítette Sziméryné sorsá­ról. Göndör Sándor dr. rendőrkapitány- helyettes erre ugyanattól a kéztől eredő feljelentést keresett ki az akták közül, mely már a rendőrség figyelmét is felhívta Sziméryné halálának gyanús körülményeire s megmutatta a feljelentést tevő férjnek. 2 VÁCI HÍRLAP A levél írója a közoktatásügyi minisz­tertől le a rendőrségig mindenkinek azt irta, hogy Sziméry baltával agyonverte a feleségét s ez ügyben a rendőrség nyo­mozott is. Egészben a feljelentő tanúi annyit igazoltak, hogy az assszony halálát megelőző estén Sziméry egy baltát dobott ki lakásából az udvar közepére. A méltatlanul megvádolt tisztviselő a rendőri nyomozással nem tartja befejezett­nek az ügyet: hatóság előtti rágalmazás miatt feljelentőjét a bíróság elé viszi, a hol bizonyára elveszik a kedvét az alap­talan feljelentések gyártásától. — Továbbképző tanfolyamon. Az igazságügyi, belügyi, vallás és közoktatás- ügyi minisztériumok ez idén is rendeznek közigazgatási főtisztviselők részére tovább­képző tanfolyamot. Erre a tanfolyamra a belügyminiszter Ivánka Pál váci járási fő­szolgabírót és Morlin Adorján dr. vár­megyei aljegyzőt hívta meg Pestvármegye előterjesztése alapján. — Az árvízkárosultaknak. A városi tanács felhívására az árvízkárosultak fel­segélyezésére újabban következők adakoz­tak: Izraelita leányegylet 51‘40 K, Ipar- és kereskedelmi hitelintézet 20 K, Ipar- és kereskedelmi hitelintézet tisztviselői 9 K, Iparíársulaí 5'60 K, Jótékony nőegyleí20K, Katolikus Kör 10 K, Lukácsy György 2 K, Lemezgyár 20 K, Lemezgyár tisztviselői 10 K, Szövetkezet 10 K, Donovitz Ferenc 2 K, dr. Lencso Ferenc 5 K, Pikot-gyár alkalmazottai 530 K, Löwinger József 5 K, Löwinger cég alkalmazottai 18’46 K. — Elmaradnak az ellenőrzési szemlék. A hadügyminiszter az illetékes tényezőkkel való egyetértésben elrendelte, hogy az ellenőrző szemlék az idén az egész monarchia területén elmaradnak. — Ki tartsa fenn az iskolát? Túra község és a r. kát. egyház között évek óta húzódó vitás ügyben most érkezett le a minisztérium döntése. A vita tárgyát az képezte, hogy köteles-e a község a r. kát. felekezeti iskolákat segélyezni, illetve fen- tartani és fejlesztene Az egyház]a kanonika vizitació alapján kéri"a községet a fentiekre kötelezni, mig a község a segély megvo­nási jogát a népoktatási törvényre, mint legerősebb jogra alapítja. A miniszter úgy határozott, hogy a vitás kérdés eldöntésére első fokon a járási főszolgabíró illetékes, ezért tárgyalás és határozat hozatal végett leadta az iratokat az aszódi járás főszol­gabírójához. — Szüreti ünnepély. A váci szerve­zett munkások vigalmi bizottsága szeptem­ber 21-én (vasárnap) a lövölde összes helyiségeiben képviselőválasztás, világ- posta, polgári házasság és tánccal egybe­kötött szüreti ünnepélyt rendez. Belépődíj: Személyjegy 1 K 20 f, családjegy 3 K. A mulatság tiszta jövedelmét a „Munkás Otthon“ javára fordítják. Gyülekezés a „Munkás Otthon“ helyiségében (Budapesti fő-út 22.). — Az első hangverseny. A „Váci Zeneiskola" vasárnap tartotta idei szezon­jának első házi hangversenyét a siket­némák intézete dísztermében. Haydn Sona- íájával kezdték a műsort Borbély Sándorné és Lázár Ottó, kik mint művész-partnerek a legtökéletesebb játékot produkálták. Nagy Margit cimbalomművésznő bravúros techni­kával játszotta el Liszt-Állaga Viharját. Ki­\ váló számai voltak az estének Várkonyi Béla apróbb művei, melyek közül, a szerző méltó interpretálásában, az Albumlap és az Emlékezés ciműek keltettek igen nagy hatást. Unghváry Eszti Sámson és Delilla nagy áriáját énekelte német szöveggel, szindús altján. Grieg, Gade és Illusioja következett Borbély Sándorné és Lázár Ottó már méltatott előadásában. A műsor további részét ismét Várkonyi Béla számai töltötték ki. A mély érzésű dalok hatását nagyban emelte Várkonyi Flóris, a Opera­ház művészének, erőtől duzzadó, szinte félelmetes ének- és játékbeli készsége. Befejezésül Várkonyi — Kiss József Rab­asszony c. melodrámáját mutatták be. Eb­ben a számban ekszcellált úgy a zene­szerző Várkonyi Béla, mint a szavaló művész, Várkonyi Flólis. — Ismét Kísért a Ganz-gyár. Mi ir­tuk meg múlt évben, hogy a Ganz-gyárat elviszik a fővárosból és lehet, hogy Vácon telepedik meg az ország egyik legnagyobb vállalata. A Váci Hírlap híradása bejárta az összes fővárosi, sőt igen sok külföldi lapot is és — nem cáfolták meg. A város a szükséges 100—Í20 holdat szívesen adná potom pénzen a Ganznak, csak jöjjön. De eddig lépések nem történtek. Most ismét kisért a Ganz-gyár és a kitelepítésről az Esti Újság tegnapi száma ad hirt a kö­vetkezőkben : — A Ganz-gyár kitelepítése. Mint érte­sülünk, a Ganz-gyár vezetőségé régi tervét megvalósítani szándékozik és a gyártele­pet a főváros területéről kitelepíti. A tár­saság tervének komolyságát mutatja az, hogy több közeleső községben és város­ban puhatolódzik megfelelő terület iránt. Először Szent-Endrén akarták fölállítani a gyárat, most azonban Vác van kombiná­cióban. A fővárosban fölszabaduló értékes területeket azután parcellázni fogják. Hát csak jöjjenek már végre a Ganz megbízottai! De legyen résen a város és most inkább, mint valaha! — A szent=háromság szobor. Pusz- tulóban van a város egyik legszebb emléke, melyről szakértők állapították meg, hogy műi történeti becscsel bir: a piaristák temploma előtt levő szent-háromság szobor. Ma már sürgős beavatkozásért kiált: szakemberek­kel állapitassák meg, hogy a szép szobor- csoportozat hogyan menthető meg. Mert a szoboralakok egymás után omlanak össze s a járdán majd mindennap találhatni a műemlékről lehullott törmelékeket. Ebből az alkalomból egyik olvasónk figyelmezteti a Váci Hírlapot, hogy Karcsú Antal Arzén, Vác történetírója megemlékezik művében Soós nevű kanonokról, ki jótékonyságáról volt hires. Karcsú megírja Soósról, hogy nagy alapítványokat tett, többek között egy alapítványát éppen kifejezetten a szent- háromság szobor jókarban tartására tette. Hol van ez a pénz? kérdi olvasónk. Hol vaii ez az alapítvány, ismételjük mi, hogy mielőbb megmenthessék a kegyeletnek a műtörténeti értékes alkotást. — MűKedvelőK a szinészeK Közt. Kegyetlenül rossz színi szezonjának végé­hez ért Halász Alfréd társulata. Nincs benne mit szépíteni: menekülnek tőlünk, a hol bizony színtársulatnak ily rossz sora talán még soha sem volt. A közönség teljes ér­zéketlenséget mutatott, sőt még egy Csor- tos, egy Somlay sem tudta {kimozdítani nemtörődömségéből és a színház üres volt.

Next

/
Thumbnails
Contents