Váci Hirlap, 1913 (27. évfolyam, 1-99. szám)

1913-09-10 / 70. szám

PolitiKai lap, megjelenik szerdán és vasárnap.

Előfizetési árak : helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér.

Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső.

Szerkesztőség és kiadóhivatal:

Gróf Csáky Karoly-út 4. sz. (lparudvai./ Nyilttér sora áO fillér. Telefon-szám 17.

Két hires piarista halála,

Az elmúlt héten a kegyesrend kél olyan neves tagjának az elhunytéról értesültünk, akik a váci főgimnáziumban is huzamosabb ideig fejtettek ki érdemes munkás- ségot. Az egyik Felel Vilmos, a ki a 90-es években volt Vácon, a másik Pachinger Alajos, aki a 80-as években és utóbb 1900—1907-ig tanított városunkban. Feld ^Vilmos 1847. jul. 5-én szül. Székesfehérváron, a piaristarendbe lépett 1864-ben, áldozópappá szentelték 1872-ben. Tanárkodását Kecskeméten kezdte, ahol szigorú, de szeretetteljes bánásmódjával, nagy tudásról tanúskodó előadásaival annyira ragasz- kodóakká tudta tenni tanítványait, hogy azok később is nagy szeretettel emlékeztek meg róla. Elegáns megjelenésével és széleskörű műveltségével a társaságoknak is szívesen látott tagja volt. Kecskemétről a marmarosszigeti gimnázium igazgatójává nevezték ki, majd tisztségéről lemondva a váci főgimnáziumhoz került. Váci tartózkodásáról szívesen emlékeznek meg tanítványai, a kiket hittanra és latin nyelvre tanított, jósága, mindig derűs kedélye nagy j hatással volt tanítványaira, a kik benne a szeretett „Vili bácsit“ tisztelték. Nagyobb j társaságokban nem igen vett részt, inkább csak meghitt barátai körében érezte jól magát. Vácról Rózsahegyre helyezték, innen nyugalomba vonult s Kisszebenben, Veszprémben töltötte utolsó éveit. Székesfehérváron halt meg rokonainál.

Pachinger Alajos egyike volt azoknak a tanároknak, a kiket szigorúságuk miatt félve emlegetnek tanítványaik, de a kikre később érett ésszel hálával emlékeznek. 1846-ban született Steffultón, Hontmegyé- ben. 1863-ban lépett a piaristarendbe, 1870-ben szentelték áldozópappá. Mint tanár működött Vácon, Kolozsváron, a hol a tudományegyetemen magántanár is volt, igazgató volt Podolinban és Nagykanizsán; nyugalmi éveit Selmecbányán, Veszprémben és Temesváron töltötte. Temesváron halt meg hirtelenül 11-én. Pachinger Alajost mint tudóst nemcsak nálunk, hanem külföldön is ismerik. Vérbeli természettudós volt, a ki nemcsak a különböző nyelveken megirt tudományos munkákból szedte ismereteit, hanem a ki a tudomány módszereivel önálló vizsgálódásokat végzett s kutatásainak eredményeit értékeseknek fo- fogadta el mindig a tudományos világ. Érdeklődése kiterjedt az egész természetre, de állandó kutatásainak köre az alsórendű lények világa volt. Ezekről tartotta előadásait a kolozsvári tudományegyetemen s ezekről irta általánosan elismert munkáit, a melyekben mint éles megfigyelőt, pontos megállapítok szabatos meghatározót ismerjük meg. Tanári működését is tudós jelleme határozta meg. Az évről-évre kijelölt anyagnak csak egy részét végezte el, de

olyan alapossággal, hogy tanítványai nem egy esetben az egyetemen is megállták helyüket a nála szerzett tudással. Tárgyát föltétlenül a legfontosabbnak tartotta a gimnáziumban s vaskövetkezetességgel rajta volt, hogy tanítványai azt lelkiismeretesen tanulják. Szigorúsága s túlköveíe- lései itt-ott egyoldalúságra vitték, de alap- természetének jósága s a szeretet, a mely- lyel tanítványai sorsa iránt viseltetett, ha rettegetten is, de igen becsültté és tiszteidé tették egyéniségét. A közélet terén jelentősebb szerepet Nagykanizsán vitt. Nyugalmi éveiben is folyton olvasott, kutatott. Vizsgálódásai közben, tudóshoz méltóan érte őt a halál.

Emléküket nemcsak a tanulók kegyelete fogja megőrizni, hanem a magyar tudományosság története is.

Szerencsétlenség a föld alatt.

(Négy bányamunkás halálosan sebesüli meg a kosdi szénbányában.)

Hetivásáros kocsik szürkületkor döcögtek a város felé, de mindegyiket elhagyta egy lelkedezve futó ember és hozta a szomorú hirt: a kosdi kőszénbányában robbanás történt és sok a sebesült. Orvost keresett és ráakadt Hörl Péter doktorra, a ki kora reggel iparkodott Kösd felé, hogy a szerencsétleneknek, ha még éleiben vannak, segítséget, enyhülést nyújtson.

A kosdi kőszénbányában két év előtt kezdték meg újra a munkát. A Naszál délkeleti oldalán nyitották meg a tárnákat, de csakhamar viz öntötte el azokat és az üzemet megszüntették. Hosszú ideig nem akadt pénzcsoporí, mely a bányászatot megkezdje, mig végül sikerült egy belga konzorciummal megállapodást létesíteni s a munkát folytatták. Most mintegy 60—70 kosdi

ember dolgozik a bányában, mely hetenkint 2—3 vaggon szenet fuvaroztat be tengelyen Vácra. A termelés még kicsi, mert uj területeken fúrnak s a jó kőszénrétegeket még nem érték el.

Éjjel, nappal felváltva dolgozik a mun kássereg a tárnanyitáson s itt történt pén teken hajnalban a szerencsétlenség. Askra- lit nevű robbantószerrel tágítják a tárnát 120 méter mélységben. Először 90—100 centiméteres lyukat fúrnak, a kellő meny- nyiségű askralitot belehelyezik, a lyukat eltömik s biztos távolból gyújtózsinór által robbantják a sziklákat a föld mélyében, hogy a fekete gyémántokhoz juthassanak.

A hol a szerencsétlenség történt, négy bányász dolgozott: Mravik Mihály, Tardi Gábor, Ferenc István és Turcsán Pál, mind a négyen kosdiak. Eddig még nincs megállapítva, hogyan történhetett, hogy a gyújtózsinór hamarább éghetett el s a robbaná bekövetkezett, mikor még ott állott a robbanólyuk mellett a négy ember. Az askra- lit megtette a hatását: két köbméternyi szikla darabokban robbant fel, de rettenetesen megsebezte a bányászokat is. Mravik és Tardi sebei oly súlyosak, hogy való- sz.nűleg áldozatai lesznek a robbanásnak, a másik kettő talán felépül.

Megkérdezte tudósítónk Hörl doktort a sebesülésekről s a főorvos kijelentette, hogy ily rettenetes sebeket még nem látott. A szerencsétlen emberek húsába préselte be a tojás nagyságú szikladarabokat a borzalmas robbanás és egy-egy áldozat testén 15—20 seb tátong.

A vizsgálóbizottság Rétságról ma érkezik ki a helyszínére és leereszkedik a 120 méteres tárnába, hogy a szerencsétlenség okát megállapítsa. Péntek óta ezért szünete! a munka a bányában.

HireK.

— Váci Küldöttség a belügyminiszter előtt. Schuszter Konstantin alapítványából a váci uj kórházat, mint ismeretes, a közel jövőben nem képesek felépíteni, mert a kórházépítésre csak a tőke kamatait s a városi kórházalapot lehet felhasználni. Az általános hangulat pedig az, hogy a kórházépítés nem halasztható tovább és az uj modern kórháznak mielőbb állnia kell. Ezért határozott úgy a város kórház bizottsága, hogy a belügyminisztertől építési segélyt kér s memorandumban fordul Sándor János miniszterhez. A bizottság tegnap délután gyűlt egybe és fogadta el a memorandum végleges szövegét. A miniszternek küldöttség fogja átadni Vác város kérelmét s a küldöttség bemutatására Ráday Gedeon grófot, vármegyénk főispánját kérik fel.

— Eljegyzés. Vékey Károly dr. budapesti kir. törvényszéki jegyző eljegyezte Vácon Tragor Károly vaskereskedő, városi képviselő bájos szép leányát, Ilonkát.

— SzolgabiráK áthelyezése. A vármegye főispánja Gács Rezső tb. főszolgabírót Kalocsáról Vácra, Tarajossy Ödön szolgabirót Pomázról Kalocsára, Götz Kurt Tibor szolgabirót Kispestről Pomázra, Pod- maniczky György báró szolgabirót Kun- szentmiklósról Kispestre és Holló Béla dr. szolgabirót Vácról Kunszentmiklósra helyezte át. Az átköltözködésnek e hó 20-áig kell megtörténni.

— ZeneisKolai hanverseny. A váci zeneiskola ma délután öt órakor rendezi az uj tanévben első hangversenyét a siket- némaintézet nagytermében. Borbély Sán- dorné, Lázár Ottó dr., Vendéghegyi Géza intézeti tanárokon kívül Nagy Margit' cimbalomszólóval, Várkonyi Béla zongoraszámokkal vesz részt a hangversenyen.

I