Váci Hirlap, 1913 (27. évfolyam, 1-99. szám)
1913-08-31 / 67. szám
Huszonhetedül évfolyam 67. sz&m. Vác, 1913. augusztus 31. VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken: egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gróf Csáky Károly-út 4. sz, (Iparudvar.) Nyilttér sora 50 fillér. Telefon-szám 17. Félmunkájú közgyűlések. Vác, aug. 30. Ki a város képviselőtestületi közgyűléseit nem csak felületesen figyelemmel kiséri, láthatja, hogy azoknak mindegyike szépséghibában szenved. Ez a szépséghiba pedig nem olyan, hogy egyik esztendőbe elmarad, mert már majdnem évtized óta rútit. Ez a hiba keltette életre azután két év előtt azt a mozgalmat, mely egy városi pártot akart alakítani, hogy a város minden ügyéí-baját megtárgyalva, a város elmaradását meggátolja és a város haladását előmozdítsa. Hogy ez a mozgalom jogos és szükséges volt akkor is; sőt jogos, szükséges és köíelességszerű ma is, mi sem bizonyítja jobban, mint a félhaíáro- zatú közgyűlések, melyeknek szemtanúi vagyunk. A polgármester a lefolyt képviselőtestületi tagválasztást követő, első közgyűlés nyílt szine előtt elmondott beszédében a képviselőket figyelmeztette a város iránt való kötelességükre, mondván: „a város polgársága, mint a lefolyt választási mozgalomból is látható, elvárja, hogy a képviselőtestületi tag ne csak hivalgásra alkalmas címnek tartsa a városi képviselőséget, hanem kötelességeket teljesítő, a város közügyéiért munkára kész férfiakat akar látni a közgyűlési teremben. Kérem, sőt követelem tehát, hogy a képviselőtestületi tagok a közgyűléseken pontosan és teljes számban jelenjenek meg s ide a város haladásának, fejlődésének előmozdítására, legjobb tudásukat hozzák, mert csak igy teljesíthetik ő és mindnyájan hivatásukat.“ Hová lett a tavalyi hó ! A ki figyelte a képviselők buzgóságát, az láthatta még nem rég is a közgyűlésről-közgyűlésre eltolt pl. íelekvételekeí, mert nem volt jelen a közgyűlésen a törvény által megkívánt számban képviselő. De láthatta azt is, hány képtelen határozatot hoztak ott a képviselők készületlensége, szolid osíorozással szólva : véleményhiánya miatt. Nézzük csak a legutóbbi közgyűlést. A legutóbbi közgyűlés a „Közérdek“ ügyével kezdődött és én megállapítani kívánom, hogy azok a kemény szavak, a melyek a „Közérdek“ szerkesztőjére elhangzottak a polgármester szájából, teljesen jogosak voltak. Egy becsületesen és tisztességesen a nyilvánosságot szolgáló lapnak csak a tiszta igazságot szabad közölni úgy az emberekről, mint a rendszerről. Majd a nyilvánosság, a közvélemény mondja aztán meg, ki a panamista. A képviselőtestület elégtételt szolgáltatott a polgármesternek, mert érezte, hogy még sem lehet jutalma egy 15 — 16 év óta folytonosan dolgozó köztisztviselőnek a panamista titulus. Itt ennél a pontnál meg volt az az együttműködése a közgyűlésnek, a mely eredményt is hozott. De a következőnél már láttam a közgyűlés szépséghibáját. A vörösház voltnapirenden.A polgármester bejelentette, hogy a grófpüspök kétféle ajánlatot tett a városnak. Az egyik, hogy építsenek a vörösház helyett egy másik gazdasági épületet és ő minden követelés nélkül átadja a vörösházat a város közönségének. A másik : hasítsa a város a vörösházat és telkét kétfelé a Kossuth-utca irányában. Ez alkalommal indítványt is tett a polgármester: miután a vásártér ügye nem sokára dűlőre kerül, jó lesz gondoskodni arról, hogy hogyan kell a vásártér telkeit, utcáit úgy rendezni, hogy az egy haladó városhoz illően, szépen, jól, célszerűen legyen megoldva. Ezért indítványozta, hogy a rendezésre pályázatot hirdessenek és pedig 4000, 3000, 2000 és 1000 koronás első, második, harmadik és negyedik díjazással. Nem tudom, a polgármester által előbb használt szokatlan erős szó; „országos szélhámos,“ vagy a főjegyző által használt még erősebb szó: „a [gazember,“ vagy a tízezer koronás pályadij okozta-e a közgyűlés megnémulását, de a közgyűlés tényleg néma volt, mint a sötét sir. Hiába volt a polgármester felszólítása, kérése, sőt könyörgése, hogy szóljon a tárgyhoz a közgyűlés. Nem szólt az, mert megnémulí. És ezzel megmutatták a városatyák, hogy készületlenül, terv, eszme nélkül jöttek a közgyűlésre. Ha a városi képviselők tudták volna, vagy tudnák azt, hogy a költségvetésben van egy tétel, a mely 1909-ben 6516 K 66 fillér volt és a mely kamatkamatokkal 1910-ben 6776 K 64 f, 1911-ben 7047 K 71 f, 1912-ben 7339 K 62 f és 1913-ban 7633 K 20 f-re növekedett. És ha tudnák, hogy ez az összeg a város rendezése, szépítése címen van felvével De még a költségvetést sem nézik meg! Ha ezt a nem épen vaskos füzetet ismernék, felvilágosították volna a közgyűlést, hogy ezt a tízezer koronát nem kell a pótadóból megszavazni, mert nem négy, de három pályadijra itt van az összeg. íme a város egy állapotban való maradásáért még sem egyedül a polgármester a hibás, hanem nagyobb mértékben a félmunkájú közgyűlések. Mert nincs módja a polgármesternek a képviselőket arra kényszeríteni, hogy a képviselők ott legyenek teljes számban a közgyűlésen, hogy őket a közgyűlésre elkészülve jelentesse meg, hogy őket felszólalásra, a polgárság terveinek megvalósítására kényszerítse. Ez eredményezi, nézetem szerint, a város elmaradását és — mintha a lelkébev látnék — a polgármesternek elkedvellenedését is. A harmadik tárgy volt az árvízkárosultak segélye. Itt sem állt a közgyűlés feladata magaslatán, adott volna a közgyűlés minden megjegyzés nélkül a város közönsége nevében egy nagyobb összeget az előre nem látott kiadások terhére és hagyta volna a közönség adakozását nyitva. A negyedik határozata sem helyes. A 20000 koronát nem vette el a város képviselőtestületének határozata a róm. kát. iskolától és nem adta a városi iskolának. A polgári fiúiskola segélyét is meg kellett volna kétszerezni és azt rendszeresíteni, hogy az iskola gyorsabban virágozzék fel. A felsővárosi csatornázás is félmunka és szomorú jelenség, hogy majd félmilliós költségvetéssel dolgozó város nem képes 38000 K-ás csatornázást keresztülvinni fedezethiány miatt, holott a költségvetésben erre 28,320 korona van előirányozva. Nem folytatom, bárha szomorú a dologban, hogy az ilyen félhaíározatú közgyűlések csak folytatódni fognak és kilátás sincs a változásra, az érdeklődés fokozására. Minden kritika a közgyűlésen kívül, utcán, vendéglőkben, rosszakaratúan és nem a közgyűlésben hangzik el, a hol pedig a polgármestertől lefelé az összes tisztviselőkig nemcsak felvilágosítani, de mindenért és mindenre felelni is kell. Ismétlem : ez az oka elmaradottságunknak és polgármesterünk eíkedvetlenedésének, mert nem tud lelkesedő, alkotásra képes, kötelességét teljesítő közgyűléseket összehozni. Volt a régi öregeknek goromba, de igaz szállóigéjük : „Eszeveszett vármegyének bolond a vicispánja.“ A mai szójárással pedig ez a íalálója: „Néma képviselőtestületnek tehetetlen a feje.“ B. HireR. A Dalegyesület az árvízkárosultaknak, Néhány lelkes dalárdisía indítványára a Váci Dalegyesület elhatározta, hogy a magyarországi árvízkárosultak javára egy nagyszabású ~ táncmulatsággal egybekötött — hangversenyt rendez. De . . . miután a kezdeményezők tudják, hogy a mióta oly nagy a drágaság, mulatságot rendezni nagy pénzt jelent s a nagy rizikó mellett a jövedelem esetleg igen csekély lehet, no meg természetesen s főként azért, hogy a nemes célra mentői több, tehát jelentékeny összeg^ jusson: úgy képzelték a rendezendő mulatságot, hogy azon a teremért, cigánynak, meghívóért csak önköltségi árakat fizetnek, a villamos áramot ingyen kérik, mindenféle borravalót, csokrot, tiszteletjegyet elhagynak. Hát egy kicsit furcsa a gondolat! Mert miért járuljanak hozzá ezek az érdekeltek kétszeresen is ? AAert ugy-e a legtöbbje megváltja jegyét, talán felül is fizet és ennek tetejébe lemond az őt megillető keresményéről. Ez már többé-kevésbbé az önzetlenség túlhaj- tása — pardon a kifejezésért! — talán elfajulása.
