Váci Hirlap, 1913 (27. évfolyam, 1-99. szám)
1913-08-24 / 65. szám
Huszonhetedül évfolyam 65. szám. Vác, 1913. augusztus 24. Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gróf Csáky Károly-út 4. sz, (Iparudvar.) Nyilttér sora 50 fillér. Ttlefon-szám 17. VÁC — Budapest íejszállitója. Vác, aug. 23. Zádor János dr. polgármester olyanról beszél a város állattartó gazdáinak, a mi még nincs, de kevés kitartással és munkával a boldogulás anyagi eszközeit szerezhetik meg. Vácot a főváros egyik tejellátó központjának kell megtenni! mondja a polgármester s mi örömmel jegyezzük fel, hogy a város vezetősége ezt a Ko- lumbus-tojást odakinálja a gazdáknak és Vác erkölcsi támogatása Vác gazdáinak ma még meg nem mérhető anyagi hasznot jelent! A város fejlesztésére új irány alakul ki s kezdődik a munka a gazdaságnál, mely rövid idő alatt — a főváros közelsége folytán — eredménnyel kecsegtet. Az állat- feljavitás, utána a tejszövetkezet és állatbiztosító megalkotása, néhány év múlva a tenyészállatvásár, mind oly lépések, melyeket a váci gazdáknak örömmel kell fogadni. És rajtuk múlik, hogy azok valóra is váljanak. A város meghozta anyagi áldozatát, a jövőben sem fukarkodik, most már Vác gazdáinak munkája kell, hogy eredményt is tudjanak felmutatni. Kiváncsi érdeklődéssel várjuk, önmaga boldogitá- sára megmozdul-e Vác gazdatársadaima? A polgármester közérdeklődésre számot tartó körlevele a gazdákhoz igy szól: Vác város szarvasmarha tenyésztő gazdaközönségéhez. A városi hatóság a mezőgazdaságról stb. szóló 1894. XII. t.-c. rendelkezései alapján 1913. évi május hó 1-től kezdve az anyaállatok számarányához képest tenyészbikákat szerzett be és azokat házi kezelésben tartja. Nem csupán a körülmények és a törvény kényszerítő ereje teremtették meg ezt az elhatározást, hanem a város gazdaközönségének jól felfogott érdeke is. Vác a székesfőváros közvetlen szomszédságában van, melybe lehetetlenség annyi tejet szállítani, a mennyi ott el ne fogyna. De maga Vác városa is több tejet igényel, mint a menynyit a városban lakó tehéntartó, tejtermelő gazdák piacra tudnak bocsátani. Tudjuk valamennyien, hogy a környékbeli községek lakosai és birtokosai mennyi tejet szállítanak és értékesítenek Vácon. Indokolt tehát, hogy gazdaközönségünk fokozottabb mértékben foglalkozzék állat- tenyésztéssel s tejtermeléssel. Semmit se agasszon az, hogy sokat találunk termelni ! Ha annyi tej lesz, hogy a váci piac nem tudja elfogyasztani, itt a főváros ; ott fogunk termékeinknek piacot keresni és minden bizonnyal találni is. A legelőhiány nem akadálya annak, hogy szép külsejű, jól tejelő, egészséges marhát ne tudjunk nevelni. Követendő példa erre a Moson vármegyében levő Levél község, melynek egy talpalattnyi legelője sincs s szarvasmarhái mégis szépek, jók, sőt kiválóak. Ez az 1600 lakossal biró község 1912. évben a háznál elhasznált tejen kivül 231738 liter tejet értékesített s ezért, továbbá vaj- és túróért 97056 korona jövedelme volt. Természetes dolog, hogy tejszövetkezettel dolgoznak. Azonkívül igen tekintélyes összegre rúgott az a jövedelem, melyet az egyes gazdák a saját nevelésű üszőik és bikáik után kaptak. Egy-egy egy és fél, két éves bika 800—2600 koronáért kel el. Igaz, hogy meg is látszik a jólét, a gazdagság a falun. Csinos, tiszta kőházak. Tágas, világos istállók 8—16 drb tehénnel, borjúk, malacok, szárnyasok egész raja. S mindez 14 évi céltudatos munkásságnak a gyümölcse. Levél község nyomdokain jár itt a szomszédban Püspökhatvan. Még csak két éves munka van a hátuk mögött, de már náluk is van látni való. Mindezek előre bocsátása után felhívom a gazdaközönséget arra, hogy a város által beszerzett szimmentháli bikák s jó tejelő tehenei ivadékait lehetőleg mind nevelje fel, még pedig úgy az üszőket, mint a bikákat. Az üszők a gazda anyaállatainak a számát vannak hivatva növelni, a bikákat pedig a jövőben Vácon is meghonosítandó tenyészbika-vásárokon fogjuk értékesíteni. A borjúknak szép, erős, formás s igy külsőre is értékesebb állattá neveléséhez okvetlen szükséges, miként Levélen és Püspökliatvanban cselekszik, hogy a borjú 8—10 hétig anyatejjel táplálkozzék. A tehén összedöfölésének s csecsei meg- harapásának megakadályozása végett a kifejt tej itatására kell azonnal szoktatni a borjút s 3 hetes korától kezdve jászlában zúzott zabot és száraz szálas takarmányt kell tenni, hogy hozzászokjék ezek fogyasztásához s hogy igy a tejtáplálék elvonása észrevétlenül, satnyulás bekövetkezte nélkül történhessék meg. Bikaborjúnak zöld takarmányt soha sem szabad adni. Az egészséges fejlődéshez okvetlenül szükséges, hogy a borjú a levegőn naponként s eleget mozogjon. E végből minden borjút nevelő gazda 5—8 n-öl területű udvarrészt korlátokkal alakítson karámmá át, melyben a borjú, vagy borjak 2—4 egyszerre, kedvük szerint kitáncolhassák, kilevegőzhessék magukat. Nyári meleg eső sem árt a borjúknak, sőt jó hatást gyakorol rájuk. Az árnyéktalan nagy forróság azonban káros. Ily módon testre és nagy igavonó vagy vágómarhaként is értékesebb állatot neveltünk. Az istállóink rosszak, szűkek, sötétek, levegő nélküliek. Természetesen ezek azonnal nem alakíthatók át, vagy na- gyobbithatók meg, mert hiányzik a hozzávaló költség. De egy kis takarékossággal, jó áron értékesített állatok eladása árából 1—2 év alatt pótolni, vagy legalább is enyhíteni lehet a hiányokat. Állattenyésztésünk fejlesztése és tejtermelésünk fokozása céljából hivatalos úton lépéseket tettem az iránt, hogy gazdaközönségünk Levél és Püspökhatvan mintájára állatbiztosító és tejszövetkezet keretében tömörittessék s vagyonosodása előmozdittassék. A szövetkezet alakítására vonatkozó javaslatomat későbben fogom közölni, de már most kérem a gazdaközönséget, hogy a fent elmondottakkal és a szövetkezet eszméjével foglalkozzék s barátkozzék meg, engemet pedig anyagi érdekeik előmozdítását célzó törekvésemben támogatni szíveskedjenek. Miért van nálunk rossz idő ? (Jelenet a menyországból.) Az Úr egy amerikai Íróasztalnál ül, mellette szent Péter óriási aktacsomóval s referálja: — Következnek Vác város lakosainak kérvényei! — Soknak találom, édes szolgám, nem lehetne őket foglalkozás szerint szortírozni? — A mennyire lehetett Jánossal már rendeztük, Uram! — Helyes, fiam, de hol is van az a Vác? — Lent, Magyarországon, olt a káromkodó népek hazájában! — Igen, igen, de melyik részében ? — Az a bűnfészek, Budapest szomszédságában ! — Miről nevezetes, Péterkém ? — Ott vannak legtöbben elzárva a sárga házban. — Ahá, ahá, kapiskálom már, de mond csak szolgám, jó emberek talán nem is laknak abban a városban? — Oh dehogynem, Uram! Többet ne is említsek, épen az imént hozott Gábor arkangyal egy kis lapocskát, valami Közérdek címűt, abban olvasom Krisztus Urunk legszebb igéit, szerencse, hogy ott nem egészen ismerik, mert még szószerint se tudja idézni. Hát igen, Mindenható! ezek a váciak is mind az időjárás ügyében kérelmeznek. — Jó, jó, csak gyorsan referálj! — Először is itt vannak a kisváci kát. gazdakör és a ref. gazdakör kérvényéi. Az előbbi M'ikuska János szignálásával. Száraz, meleg időt kérnek soron kívüli elintézéssel. Indokok: Sok az adójuk, cseresznyéjük nem termett semmi és valami Docs- kal nevű nagyszerű végrehajtójuk van, a ki hires a szigoráról. — Tedd csak fiam 30 napig skonlróba, rájuk fér egy kis megpróbáltatás! Olyan szép tágas templomaik vannak s folyton jön a panasz ellenük, hogy még se látogatják ! — Következik külön a szőlősgazdák közös instenciája, dr. Hörl Péter, Streiter József, Kunszf Márton aláírásával. Molyról, zöld roíhadásról, peronoszporáról panaszkodnak. Indokuk: Nem lesz boruk! — Ne is legyen! Az a Hörl, úgy tudom,
