Váci Hirlap, 1913 (27. évfolyam, 1-99. szám)

1913-01-26 / 7. szám

2

íóságodad azon alkalomból, amikor hazafias munkában gazdag életének. 70 évéi betöltötte.

innét a társadalom szerény kis völgyéből, — habár talán az utolsók között, — de meleg szívvel, osztatlan szeretettel és hódolattal teljes tisztelettel köszöntjük és üdvözöljük a felettünk magas hegyen álló társadalmi vezérünket, aki egymaga többet dolgozott és nagyobb eredményekre hivaí- kozhaíikf a nemzeti és fársdalmi közmunkában, mint mi együttvéve.

Kérjük, fogadja jó kivánatainkat oly jó szívvel, mint a mily jó szívből fakadnak. Tartsa meg az Isten Méltóságodat még sokáig erőben, egészségben, a haza és a nemzet javára.

Kérjük tartson meg bennünket jóindulatában.

Vagyunk

kitűnő tisztelettel és hazafias üdvözlettel

Arczfalvi Anna Ivánka Pál

titkár. főszolgabíró,

a V. J. K. E. elnöke. Budapest, 1912. dec. 19-én.

Nagyságos Ivánka Pál főszolgabíró úrnak a V. J. K. E. elnökének.

A V. J. K. E. s annak elnökének szives megemlékezését 70. születésnapom alkalmából hálásan köszönöm.

Az az elismerés, mellyel irodalmi működésemet megtisztelni méltóztattak, csak az önök nemes lelkének és hazafias érzületének visszhangja.

Amit önök bennem látnak, azzal saját magukat ékesítsék fel, mert csak a nemes előkelő, hazafias lélek látja meg másban hasonló törekvéseket.

Fogadják ismételve legforróbb köszöne- íemef.

Kiváló tisztelettel Bérezik Árpád

ny. min. tanácsos, az O. M. Sz. elnöke.

Budapest, 1912. dec. 19-én.

Kedves Pali,

vettem szives leveled kíséretében a V. J. K. E. üdvözlő sorait. Kérlek, engedd meg, hogy hozzád, mint az Egyesület elnökéhez e baráti sorokban intézzem köszönetemet a kedves megtiszteltetésért. Légy tolmácsa érzelmeimnek az Egyesület összes tagjaival szemben.

Nincs szebb koszorú, mint a melyet a katonák fonnak bajtársuk fejére. Bajtársak vagyunk, Te, Egyesületed tagjai, meg én és még sokan abban a vérleien hadjáratban, mely a magyar nyelvért és magyar nemzetért folyik, melynek végső diadala a mi álmunk és ez az álom a mi életünk célja.

Nincsen semmi, ami engemet ettől a céltól elterelni képes volna. Se külső hatalom, se belső ellenség, a minek a csalódásokat, kiábrándulásokat, ideálok elejtését és hasonlókat mondok, a mik léplen- nyomon kisérnek bennünket az élet nehéz harcaiban. AAeg nem tán torit engem egy életen át tartott hadállásomban az a gyászos visszavonás és meghasonlás sem, amelynek nemzetünk e pillanatban szomorú példája. Idegen eszmék, idegen bálványok, idegen szellembetódulás okozza ezt, de bízom a magyar géniuszban, a mely szüzén és tisztán megtudott maradni ránk egy ezeréves küzdelemben, »hogy megküzd ennek a századnak rombló, bomlasztó szellemével is és magához hódítja, magába

olvasztja az újkorból azt, a mire szüksége van, hogy új ezerévig éljen és kivesse, a mi méreg a szervezetének. Üdvözlöm az Egyesületet, elnökét, testvéri s atyafiságos szeretettel

Rákosi Jenő.

Szükségesnek tartjuk ezen leveleket az egylet tagjaival s azokkal, a kik Bercziket és Rákosit nagyra becsülik mielőbb közölni, mert a nagyoknak a szerény kis egylet vezetőségéhez intézett meleghangú és Rákosinak reményteljes sorai úgy hatnak a mai válságos közéleti viszonyok közit a csüggedő lelkekre, mint a szárazságban eltikkadt növényzetre az üdítő harmat és mert a közgyűlés, melyen az ünnepelt két nagy férfiú küszönetét tolmácsoljuk, még messze van.

Arczfalvi A. Ivánka Pál

titkár. elnök.

Magyartanára szerbek között.

Major Béla Kiszabadult.

A hét elejének az uolt a szenzációja, hogy Major Béla váci főgimnáziumi világi tanári a szabadkai kir. ügyészség megkeresésére rendőri fedezettel Szabadkára szállították. Nem kisebb szenzáció az, hogy Major tanár ellen hangoztatott vádak valótlanoknak bizonyultak és ötvenhat órai letartóztatás után visszatérhetett Vácra.

Major Béla kiszabadulása után felkereste szerkesztőségünket és egész kálváriáját elmondotta. Az ő szavaival következnek itt azoknak az eseményeknek sorozata, mely olvasóinkat érdekelni fogják s a melyekből nyilvánvalóan kifog derülni, hogy mily méltatlan vádat emeltek a meghurcolt magyar fiú ellen.

A bajai kir. tanítóképző intézel gondnoka voltam — kezdette Major tanár kálváriájának elbeszélését. — Ennek az intézetnek messze földön kiváló hire van, nem csoda tehát, hogy szakemberek érdeklődését felkelti is. Novemberben levelet kapott a tanítóképző igazgatója, hogy a zombori tanítóképző vezetői látogatóba jönnek, mert hasonló, benlakással egybekapcsolt intézetet akarnak ők is létesíteni. Az igazgató a kalauzolást reám bízta.

Nem tartozik ide erről a látogatásról szólni, csak a fejleményeket mondom el. A zombori igazgató végül azt kérte tőlem, hogy most már (este volt) mutassam meg nekik Baját éjjel. Elvezettem őket az akkor megnyílt uj kávéházba, másutt is jártunk, végül éjfél után megszöktem tőlük. Az utón [találkoztam azokkal a cigányokkal, a kik nekünk muzsikáltak. Azí kérték tőlem, hogy fizessek nekik néhány pohár sört. Hol ? kérdeztem tőlük (mert nem igen ismertem Baja vendéglőit lévén mint az intézet gondnoka, bennlakó.) itt a Koronában — mondották és bevezettek egy helyiségbe.

A'iindjárt feltűnt, hogy egy bűzös, össze- piszkolt helyiségbe kerültem. Egy-két pohár sör volt, a mit megittam, de ez alatt a társaságból többen asztalomhoz ültek. A „Magyarország“ az napi vezércikkéről volt szó, a melyben Holló Lajos azt irta, hogy nem érdemes vért ontani nekünk idegen érdekekért s ha a szerbek Durazzót elfoglaltak, ne a mi vérünkkel kergessék ki

onnan a győzteseket. Erre jegyeztem meg, hogy teljes igaza van Holló Lajosnak. A következő pillanatban az egész társaság felugrott, zsiviózott és egy adótiszt nekem rohant, ölelgetett, testvérnek nevezett. Nagy volt a boldogságuk, pedig én se többet, se kevesebbet, mint három-négy szóban helyeseltem a legsovinisztább lap Írásának, a mint hogy mást tőlem, igazi magyar embertől nem is várhat senki.

A lármára, zsiviózásra csendőrök jöttek a helyiségbe és a megvadult szerbek nekik rohantak, elvették fegyverükét, kidobták őket az utcára. A nagy zavarban nem tudtam fizetni, odaadtam a névjegyemet a pincérnek és egy mellékajtón menekültem. Rövid néhány perc múlva az uj kávéházban találkoztam az én társaságommal, mert nem mehettem már haza: az intézet tizenegy órától reggel ötig nem nyitja fel kapuit senkinek.

Nem igaz, hogy tudtam volna arról, miszerint engem hűtlenség miatt pörbe fogtak. Ebben a hónapban jöttem Vácra s múlt pénteken kaptam idézői az itteni rendőrségre. Maíkovich rendőrbiztos itt azt kérdezte tőlem, hogy nincs-e kifogásom az ellen, ha feltűnés nélkül, messze távolban rendőr követ, mert a szabadkai ügyészség megkeresésére Szabadkára kell mennem, hogy tisztázzam magamat az ellenem felhozott vádak alól. Aznap még a városban jártam, a rendőr jó messze, feltűnés nélkül követett, éjjel Szabadkára utaztunk. Három óra után érkeztünk meg.

Az ügyész előtt én jelentkeztem, de mert oly hangon beszélt velem, mely sem nem illett az úri emberhez, sem igazam tudatában nem tűrhettem el, követeltem a vizsgálóbíró végzését, mire kijelentette, hogy letartóztat.

A vizsgáló biró előtt én diktáltam jegyzőkönyvbe vallomásomat s az ügyész (mert jelen volt) minduntalan beleszólt szavaimba. A bírótól határozottan követeltem az ügyész eltávolítását, mire az dühösen elhagyta a helyiséget. És igazoltam negyven tanúval, hogy többet nem mondottam, mint a menynyit előbb a Holló-vezércikkről szóltam és bár a felbőszült szerbek talán gyilkolni is képesek lettek volna, tőlem, magyar embertől semmi mást nem hallhattak a maguk álláspontjuk megerősítésére. Ugyancsak ezekkel a tanukkal igazoltam, hogy nem vagyok bűnös a másik vádban sem. Ez pedig arról szólt, hogy én, a ki zászlós vagyok az első honvédgyalogezredben, azt mondottam volna, hogy első leszek, a ki azt a tisztemet lelövöm, a ki a szerbek ellen vezet minket.

Teljesen tisztázva magamat, a vizsgáló biró megszűntette fogságomat, szabad leszek — mondotta csak be kell várnom, hogy az ügyész a vádtanácshoz nem felebbezi-e meg a határozatát. A kihallgatásom néhány óra alatt végbe ment, de az ügyészhez nem tudtam eljutni. Végre az ötvenharmadik órában letartóztatásom után láthattam őt s akkor jelentette ki, hogy el- bocsájl. Kikötötte azonban, hogy feljelentőim ellen, a kiket ma sem ismerek, rágalmazás miatt port indítsak.

Minthogy pedig az ügyész engem törvény ellenesen, jogtalanul tartott fogva, szabadulásom után egyik szabadkai ügyvéd állal hivatalos hatalommal'való visszaélés miatt ellene feljelentést tettem.

Lelkiismeretemen és hivatalos elöljárói