Váci Hirlap, 1913 (27. évfolyam, 1-99. szám)

1913-08-03 / 59. szám

2 VÁCI HÍRLAP Gyere csak egyszer ei, te is oda fogsz járni! És úgy is lett. Később már kanono­kok, katonatisztek, tanárok, birák, hivatal­nokok látogatták a mozit. A mikor én elő­ször voltam a moziban, sötétbe mentem be s a világításnál nem mertem széjjel nézni, féltem, hogy valaki a szemembe ne­vet, hogy már ez is a moziba szorul. Ké­sőbb aztán már alig vártam, hogy mehes­sek. Bizonyos napok egyes óráiban mindig ugyanaz a kedves, úri társaság találkozott ottan s ha egyszer véletlenül elmaradtam, már másnap a kiváncsi szemek szinte azt kérdezték: Hol volt tegnap a mozi ? Egyes embereknek még a székjük is ugyanaz volt állandóan s ha sötétben a hátuk mögé ke­rültem, bátran köszönhettem nekik, hogy jó estét biró urak, megelőztek ma és csak­ugyan ők voltak azok. Nikitits Sándor nél­kül például lehetetlen volt elképzelni egy öt órai előadást. Ott ült ő mindig hatod- heted magával, rendes megszokott társa­ságával s csak egy jó barátja nem tartott soha vele. Az eset ugyanis úgy történt, hogy a jó barát háromszor ment Ni ki tilssel a moziba s mindannyiszor elromlott a film, vagy a gép s nem volt előadás. Nikitits aztán kereken megmondta a jó ba­rátnak, hogy vele többé nem megy a mo­ziba. A peches ember pedig — bár sok­szor fájt a szive — maga sem igyekezett többé s igy történt, hogy máig sem élvezett mozi-előadást. Tudok rá esetet, hogy a táv­irat kihordó a postáról egyenesen az ál­landó moziba biciklizett s a pénztáros kis­asszonytól nem azt kérdezte, hogy itt van-e Donovifz úr? hanem, hogy van-e ma Pali? mert akkor Donovitznak is itt kell lennie. Ha Szigvárt Janit délután négy órakor a patikában nem látod, úgy családjával s a Matzenauerékkal az Állandó Moziban talá­lod. (Ha volna még álmoskönyv, ennek benne kellene lennie.) Az utcán sétál egy élíesebb úr egy magasabb férfiúval Biz­tosra nem illik fogadni. Dr. Haáz tábla- bíró igyekszik Cieleszky dr. járásbiró- val a moziba. Intzédy dr. tárgyal a patika előtt Borbély Pistával. Nem váltókról, de nem is házasságokról van köztük szó, hanem bizonyosan Ásta Nielsen forog a szőnyegen. Nyitray, Papp Pista, Kassay bácsi, Neumann ecetgyáros, Hof- hauser Pepi jönnek a Hornungból s vágnak át egyenesen a moziba. Az aula papjai itt találkoznak a káplánokkal s ha egy kis gimnazista végigsiet a mozin, bizonyos, hogy bai felé nem mer tekinteni, mert ott ülnek az igazgató úr s a tanár urak. Ha a vásznon a bolgár ágyúk lövöldöznek s előt­ted egy katonás magaíartású úr kezd izegni- mozogni, az bizonyosan egy nyugalmazott tüzérőrnagy lesz. Két széken ül, mindig fiatal emberek társaságában, de rendesen csinos hölgyek háta mögött. Nem lehet más, mint az egyik szolgabiró. A székek közötti járón két vékony úr s gyakran egy harmadik állva beszélgetnek. Éder és Ra- dich-Ollé a Ganzéktól s Dercsényi Dezső azok. Legfelül a hegyen egy kedves arcú, idősebb úr szótlanul figyel s minden képpel meg van elégedve. De mikor az ötöt el­ütötte, nézi már az óráját, mert várják a ta­rokk partnerei a Kaszinóban a tanár urat. A sógor úr pedig ballag utána félve, ne­hogy megüsse beteg lábát a sötétben. És igy tovább, igy megy ez naponkint a moziban. A fél város intelligenciáját föl lehetne sorolni, de talán egyesek megha­ragudnának érte. Hát még a hölgyek! Itt vannak még csak állandó mozi látogatók ]- Róluk majd máskor, ha nem veszik plety­kának ! EGY PICI LÁNY * . . Irta: RAJ NÁNDOR. Egy pici lány a tilosban Virágot szedett, De rajta csípte öt nyomban Egy kertész gyerek. Begbüntette jaj, szigorún A kicsi Lolót, A büntetés óh, iszonyú 1 Egy virág — egy csók. A pici lány, hogy haza ment, Helyét sem lelte, A vére mint a tűz, pezsgett, Szédült a feje. A csók az ajkát égette S a mint este lett, Mint vízre szomjas őzike, Csókért úgy epedt. Búbájos éj szállott alá Szerelmet hintvén, A pici lány azt gondolá : Virág nyílt szívén. S a hajnal alig pírkadott, Jöjjön bármi vész, A kertbe újra elfutott Rózsát lopni kész. De szertelen volt és mohó, Csófcos mámorán, Nem látta meg a kis bohó, Tövist a rózsán. Es lassan-lassan vére hullt, Sápadt, mint a hold, Fiú szerelme régen múlt . . . Maradt: csak egy folt. — Királyi Kinevezés. A király Kis- Serényi gróf Serényi Miklóst és Jánost, a Teréziánum-akadémia növendékeit, gróf Serényi János vácdukai nagybirtokos fiait nemes apródokká nevezte ki. — Előléptetés. A m. kir. Igazságügy­miniszter Maízenauer Ferenc váci kir. orsz. bünteíőiníézeti fogalmazót a XI. fizetési osztályból a X-be léptette elő, a mivel az előlépettnek már két rozetta dukál. — Búcsú a szent Ferenc=rendieK= né!. A helybeli szent Ferenc-rendi barátok tegnap, Porcinkula napján tartották évi rendes búcsújokaí. Délelőtt ünnepélyes szent mise volt a barátoknál szent beszéd­del, délután pedig vecsernyére jöttek össze a hívek. Délben Schmiedí Fulgenc házfő­nök asztalánál ünnepélyes ebéd volt. — Az Áll. Tisztviselőd Országos EgyesületéneK váci köre csütörtökön tartotta meg a Kaszinóban évi rendes köz­gyűlését Zádory Lajos adótárnok elnök­lete melleik Az elnöki beszámolót és a titkári jelentést helyesléssel fogadta a köz­gyűlés, a mely a számvizsgálók jelentése alapján a választmánynak és a pénztáros­nak a felmentvényt megadta. A pénztári jelentés kedvező az egyesületre, készpénz­maradvánnyal zárult az év. A tisztviselők mandátuma lejárván, általános tisztújitás is szerepelt a napirenden. S bár az egész tisztikar a felváltását kérte, mégis közfel­kiáltással a régi tisztikart választották meg újra, a kik az egyhangú bizalomnyilvánitás elől nem is térhetlek ki s igy továbbra is megtartották állásaikat. Elnök lett Zádory Lajos, társelnök Lázár Ottó dr., titkár Hor­váth Kálmán, jegyző Lakaly Vilmos. Csak a pénztáros lett új ember, Szegő Pál he­i lyett — a ki már régebben mondott le — ! Geréb Ármin adóhivatali főtisztet válasz­tották meg szintén egyhangúlag. A szám- vizsgálók is a régiek választattak meg, úgyszintén a kisorsolt egyharmad v. tag, újra megválasztatott. A győri orsz. tiszt­viselői kongresszust szivvel-lélekkel támo­gatja, a váci kör képviselőiül az elnököt, a társelnököt és a titkárt küldi ki. Wolkó- ber indítványára a kongresszuson egy ön­álló indítvánnyal is szerepel a váci kör. Kérni, sürgetni fogja az áll. tisztviselők családtagjainak számára az arcképes vasúti igazolványok kiadását.-- Uj gyár Vácon. Egy angol rész­vénytársaság komolyan tárgyal városunkkal, hogy egy mozgószinházhoz szükséges film­gyárat létesíthessen. A filmgyár 20 hold területet kér a várostól, melyen 100 mun­káson felül akar személyzetet alkalmazni. Mint halljuk a gyár létesítésének kérdése a befejezés útján áll s igy valószínűleg lesz belőle valami. — Illusztris áSlamfogoly náiunK. Az újságírói gárda egyik legelőkelőbbje, az újabbkori magyarországi irók kitűnő­sége, a világhírű színműíró, Molnár Ferenc fővárosi bizottsági tag, az „Ördög“, a „Testőr“ stb. szerzője, a Pesti Hírlap „Vasárnapi Króniká“-jának Írója pénteken megjelent városunkban s egyenesen a fegyintézetbe tartott. Ezen a napon kezdte meg ugyanis 14 napi áilamfogház-büníeíé- sét, melyet az 1911. évben Szécsivel, Var­sányi írén színművésznő férjével való párviadala miatt kell leülnie. — FootbailistáinK Esztergomban. Az Esztergomi Testgyakorlók Köre vasár­nap délutánra meghívta a V. S. E. footbal- listáit propaganda mérkőzésre. Az E. T. K. ugyanis nem régen alakult s egy jóhirnevű vidéki csapattal akarja bemutatni az esz­tergomi publikumnak a football-sportot. A váci csapat készséggel tesz eleget a meg- hivásnak s igy ma délután I. csapatunkat nélkülöznünk kell. Itthon I. B) csapatunk fog mérkőzni délután öt órakor a Pokol­ban az Óbudai Torna-Egylet ifijúsági csa­patával. — Vandalizmus. Kaptuk az alábbi szomorú hangú levelet: Tek. Szerkesztő Úr! Szíveskedjék b. lapjában helyet adni pár sorban szemrehányó, szomorú levelemnek, talán majd okul rajta az illető ismeretlen tettes s legalább máskor, a jövőben óva­kodni fog hasonló, barbár tettektől. — AJin- denkor büszkesége volt Vác városának a piaristák temploma előtt levő remek, műtör­ténelmi emlék, a művésziesen faragott kő Szentháromság-szobor számos mellékalak­jával. Ha idegenek jöttek ősi városunkba, mindig boldogan mutogattuk e nevezetessé­get s gyakran láttunk a szép szobor előtt tudós külsejű régészeket, tanulmányi kirán­dulókat, a kik rajzolgatták, fotografálták e műkincset, melyről nálunk a legtöbben nem is tudják, hogy milyen nagy értékű művészi szobor az. Pár hónappal ezelőtt a szobor elején az egyik mellékalak irtózatosan megcsonkítva hevert a földön. Akkor az a hir járta, hogy a nagy szélvihar verte le a kis szobrot. Lehet, hogy úgy történt, de nehezen elhihető. Hétfőn reggel a szép szobor előtt vitt az utam. Sohasem mu­lasztom el, hogy meg ne álljak előtte, mert mindig találok rajta újabb s újabb szépséget. Igazán mondom, hogy majdnem sírva fakad­tam. Most meg a másik kis mellékalakot

Next

/
Thumbnails
Contents