Váci Hirlap, 1913 (27. évfolyam, 1-99. szám)
1913-07-23 / 56. szám
2 VÁCI HÍRLAP miniszter váci látogatása. Csak egy pár napot késett volna a Váci Hirlap leleplezéseivel a diplomáról, minden rendbe jött volna! De éppen akkor kellett a kellemetlen soroknak megjelenni, mikor a kultusz- miniszter látogatóban volt a grófpüspöknél. Miért nincs már hozsanna a püspöki aula felé Hamvai Ödön István ? Mert a kultusz- miniszter a Váci Hírlapot magával vitte! És ha nem sikerült Zichy János gr. alatt valami állást szerezni, most még inkább nem fog sikerülni Jankovich miniszternél, a ki informálva van a múltról s megalkotta a képet a jövőről. Nagyon kellemetlen, pedig feldicsérte a minisztert, hátha jut valami állás és menekülhet Hamvai Ödön István ebből a pokoli városból! Nem dicső múltú férfiú, még nem lehet: előbb végig kell élvezni az égszakadást, mit a fejére zúditott, azután jönnek a sajtópörök, a melyhez előkaparják őt még Amerika mezőiről is ! A nemes ember. Lapzártakor érkezett meg a dunaföldvári rabbinátus pecsétes, bélyeges Írása, mely Hamvai Ödön nemességét hitelesen bizonyítja. Nincs már módunkban közölni az okmányt, de mindenki meggyőződhetik róla, hogy Hamvai Ödön igazat mondott, ha ma délután a városház alatt levő egyik bolthelyiséget felkeresi. Nemesnek született, joga van az öt ágú koronához, sőt a szeníirásbó! is többet idézhet az igazmondóközéleti purifikálor! Arcul ütött football bíró. Sokáig el nem felejthető szégyene lesz szépen fejlődő labdarúgó sportunknak az a jelenet, melynek vasárnap délután pirulva, röstelkedve volt szemtanúja a football iránt érdeklődő nagy közönség. Az történt, hogy Kriesner, a váci csapat egyik egyik hátvédje arcul ütötte a játékot vezető bírót, mert a rajta esett sérelmet nem torolta meg, sőt éppen a váciak ellen rendelt el büntető rúgást. Erősebb elitélő szavakat azért nem használunk, mert minden játékos és néző egyaránt egy nézeten van: nem csak meg kell torolni a főváros külterületein szokásos játékmodort, de a váci csapatnak s vezetőinek mindent el kell követniök, hogy fair játékkal a jövőben bebizonyítsák, hogy magáról megfeledkező játékos nincs közöttük. És még azért sem tudunk a súlyos bántalomról más hangon írni, mert mikor a sértett biró is megtudta, hogy bántalmazója a corstól sújtott siketnéma, a mi ugyan nem menti, de talán enyhíti a szégyenteljes esetet, könyörületes volt és nem keresett a labdarúgó szövetségben szigorú megtorlást, hanem megelégedett azzal, hogy Kriesnert hosszú időre maga az egyesülete eltiltotta a játéktól. Vasárnap a Magyar Testgyakorlók Körének kombinált csapatát várták Vácra, ezért a szokottnál nagyobb közönség volt a Pokolbeli pályán. Az M. T. K. azonban nem jött, helyette a Pannónia nálunk már járt legénysége és egy jobb cégcsapat: a Modern és Breitner cégé mérkőzött. Az előbbi 3 : 2 arányban verte a váci I. b. csapatot s a meglehetős gyenge játékból csak azt érdemes felemlíteni, hogy Schmidt Tibor biró a Pannónia középcsatárát kénytelen volt a játék utolsó perceiben kiállítani — biró iránt való tiszteletlen viselkedése miatt. És ez a játékos vezette később a Modern és Breitner cég csapata és a váci I. csapat közt a mérkőzést. Kellemetlenül hatott mindjárt, hogy a játék elején egy félórás szünet következett, mert az elszakadt labda helyet nem tudtak másikat keríteni. Végre mégis hoztak egy labdát s a játék elég változatosan folyt, bár a váciak fölényét csakhamar meg lehetett állapítani, mert a cégcsapat kapusának ugyancsak meleg munkája akadt. A félidő végén történt, hogy a budapestiek balszélsője (hatalmasan megtermett erős legény) elgáncsolta Kriesner hátvédet, a ki elesett s fekve maradt, hogy a biróí az elkövetett durvaságra figyelmeztesse. A játék azonban tovább ment s most Bozsár hasonló gáncsot vetett a balszélsőnek, mire a biró füttyje megállította a küzdőket s elkövette azt a hibát, hogy nem az első szabálytalanságot, (Kriesner felbukíatásál) hanem Bozsár gáncsát büntette és nem a budapestiek, ellenkezőleg: a váciak ellen adott szabadrúgást. A néma Kniesner dühtől kipirult arccal ugrott fel a földről, mert azt hitte, hogy a biró ő miatta' bünteti a váci csapatot. Odarohant a gyanútlanul rendelkező, elfoglalt bíróhoz és jobbról, balról hatalmasan arcul ütötte! Egy pillanat alatt felbomlott a rend. Ilyen eset még nem történt a váci pályán! A nézők nagyrésze berohant a pályára, a nagy izgalomban zűrzavaros hangokat kapkodott szét a szél s már Haraszti football- intéző és Schultz játékos vitték karonra- gadva a még mindig izgatott „Némát“, nehogy nagyobb botrány következzék. Nagy nehezen a pályát megtisztították s tovább folyt a játék ugyanannak a bírónak a vezetése alatt. A második félidőben még erőszakosabb volt a játék, mint az elsőben. A biró elvesztette a higgadtságát és a budapestiek ellen megítélt egy gólt, a mi nem volt gól (a kapus ott is hagyta a csapatát) s egy gólt, a mit mindenki jól látott, csak a biró nem, nem érvényesített. Mikor 5 : 2 arányban a váci csapat állott a győzelemre, „a játékot“ megszűntette a biró. Mindenki örült, hogy vége van s a Fürge nehéz, tömött dereglyéken hozta át a váci partra a football híveit, a kik a szégyenletes botrányt szívesen elengedték volna. Kniesnert csapata három hónapra eltiltotta a játéktól. Ezzel az elégtétellel a sértett biró is megelégedett. Lapok beszélgetnek Városunkban veszedelmesen kezd elharapódzni az újságírás mestersége. Lapjaink tehát elhatározták, hogy egy közös ankéten beszélik meg, hogy miként vegyék elejét a ragályos betegségnek. Munkatársunk elleste a barátságos értekezlet lefolyását s innen közöl egy pár részletet. (Korelnök a „Váczi Közlöny“.XXXVIIéves, egyszerű reverendában, de még nem vörös övvel. A többiek mind tisztelettel néznek reá, csak a „Tel Talpios“ kancsalit egy kissé. C) különben a V. K. jegyzője, csak azért, hogy mellette ülhessen. A pad szélén foglal helyei a „Váci Hírlap“, vörös szocialista nyakkendővel, magyar nadrágban. Közvetlen mellette a „Közérdek“, mint korra harmadik (8 hetes), hátulgomboló bugyogó- ban, a kilógó kormánylapát egyik csücskén dr H. Ö. nemesi monogrammal. Hátuk mögött a rakoncállankodó „Váci Vampir“, a ki egy szalmaszállal folyton a Közérdek nyakát csiklandozza, a ki aztán mérgesen nagyokat rúg. A pad mellett egy kis sámlin a „Siketnémák Közlönye“, a ki állandóan figyel a többire, de szegényke nem hall semmit). A V. K. föláll s megnyitja az ülést: — Mielőtt azonban tárgyra térnénk, indítványozom, hogy énekeljük el uniszónó a pápai himnuszt! — Ohó ! — szól a V. H. — talán inkább a Marsaillest! — Hát még mit nem?! A „Talpra zsidó gombold be a bugyogódat“ kezdetű induló talán nem volna jó?! vágja oda a Tel Talpios. — Sőt, uraim, leghelyesebb votna a „Megverek valakit, vagy engem valaki“ szép magyar népdallal kezdeni az ülést, indítványozza a Közérdek. — Az „Uncili-smuncili“-ból én nem engedek, követeli a Vampir. — Jó, hát akkor egyiket se énekeljük! Tisztelt uraim! Laudetur J. Ch.! — Elnök úr, én ezt nem irom be a jegyzőkönyvbe, makacskodik a Talpios. — Miért, talán tiltja a Talmud? Igaz ez Közérdek úr ? A Vampir befogja az orrát s úgy röhög. Mit vigyorog maga ? kérdi a V. H. — Azt, hogy milyen jó helyre adresszálta a kérdést az ártatlan V. K. — No várjanak maguk panamisták, sikkasztok, orgazdák, gyilkosok, majd meg- tanittatom en magukat! Ügyész, börtönőr, hóhér, hol késtek az éj homályában ? prüszköl a Közérdek. Általános zűrzavar támad s csak ilyenféle szavakat lehet hallani: Hol a becsület ? Gazság! Mi van a diplomával? Meg van-e még az ólombánya? stb. Végre az elnök csendet teremt s folyik az ülés tovább. — Nagy baj van, kollégák, szörnyű módon elszaporodtunk, sőt mint hallom, az átkozott ;Tisza kormány valami „Vác és környéke“ című új lapot is akar közénk telepíteni. Ez ellen tennünk kell! — szónokol a V. K. — Nem fog ártani, vélekedik a V. H. hiszen az csak zenei téren próbálkozik majd a közönséggel, a politikáját úgy se veszik be! — Fogja be a száját, maga becsületrabló, köt belé a Közérdek. Erre aztán újra kitör a vihar, miközben a telefon el kezd csilingelni. — Hallja Közérdek úr, a telefon magát kéri, sóvárog a felszerelési díjért! piszkálja a Vampir. A Közérdek odaront a telefonhoz, kicsit fülel, majd lecsapja a kagylót s aztán felugorva az egyik padra, rikácsolja: — Tudják meg mindannyian, hogy a „Maiin“ kollégám értesít biharvármegyei birtokaimról — a hol ezidőszerint nyaral — s jelenti, hogy a királyi főügyész már vár reám ! Néhány óra s önök börtönben lesznek az egész városi magisztrátussal együtt! — Elrohan, viszi magával az előfizetési dijakat. A Vampir és V. H. utána kiáll: — Közérdek úr! a doktori diplomáját itt felejtette! A Siketnémák Közlönye halkan megszólal : — En semmit sem értek az egész gyűlésből, de úgy látom, hogy ez sem fog többé visszajönni Vácra! — Úgy éljek! vágja rá a Tel Talpios.
