Váci Hirlap, 1913 (27. évfolyam, 1-99. szám)
1913-07-20 / 55. szám
Fluszonheiedih évfolyam 55. szám. Vác, 1913. julius 20. VÁCI HÍRLAP PolitiKai lap, megjeleniK szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gróf Csáky Károly-út 4. sz, (Iparudvar.) Nyilttér sora 60 fillér. Telefon-szám 17. Eb rúdon van már! Pellengéren az ország színe előtt! Vác, július 19. Beatus ille qui procul negotiis ... A nagy Horatius episztoláinak eme közszájon forgó néhány sorának igazsága tán senkinek sem vált oly szent meggyőződésévé e város falai között, mint e sorok Írójának. Hisz csak a közelmúltban történt meg, hogy egy hírlapi cikkemért, melyet azonban objektív megvilágításban, menten minden alacsony motívumtól és szenzációhajhászástól, tisztán csak azért Írtam meg, hogy az országban élő és sok-sok helyütt nyomorgó karíársam helyzetén javítsak, fegyelmit indíttatott ellenem a földmivelésügyi miniszter. A legenyhébb büntetést szabták rám. Figyelembe vették múltam intakíságát, no meg azt is, hogy a cikkben megírásánál tisztán kartársaim érdekeit tartottam szemem előtt. Mindezeket nem dicsekvésképen mondom el. Ilyennel nem szoktak dicsekedni. De megemlítem egy félig meddig analog esettel kapcsolatban. Két hónapja, hogy városunkban egy uj hetilap jelent meg „Közérdek“ címmel. A mikor még csak szó szó volt e lap megindításáról, sokan, többek között jó magam is, azt sejtettem, azt hittem, hogy ez egy komoly, higgadt, tárgyilagos újság lesz, mely nem csak egy épülettel (városháza), nem csak egy emberrel (polgármester), nem csak egy fogalommal (panama) fog majd foglalkozni, hanem más, közérdekű dolgokkal, megoldásra váró, városunkban különösen aktuális társadalmi problémákkal is. Azt hittem akkor, hogy e lap hasábjain megjelenő cikkek alapos megfigyelések után íródnak, közóhaját, egyben közmegnyugvását fogják a város polgárainak kifejezésre juttatni. Hogy az a kritika, a mit e lap gyakorolni fog, őszinte, jóakaratú lesz, menten minden perszonális vonatkozásoktól. És ha e reményemet tényleg igazolták volna, e vádoló és igaz sorok sem láttak volna napvilágot. De már akkor voltak néhányan, a kik bizonyos skrupulózitá^sal vettek tudomást a lapinditásról. Mert ismerték szerkesztőjét, annak egyéniségét, tollát, no meg a múltját is, a melyeket együttvéve egy tárgyilagos, személyeskedő motívumoktól mentes lap szerkesztésére alkalmasnak egyáltalán nem tartottak. j Az első lapszám azután igazolta is az agályoskodókat feltevésünkben. Vezető helyen tárgyalja a városi tisztviselők inkonpatibilitását kapcsolatban egyes pénzintézeteknél és vállalatoknál elfoglalt bizalmi állásukkal és . . . no és a cikke végén egyenesen felszólítja a város polgármesterét, hogy hagyja el az állását, a melyre „érdemtelenné vált“. A város képviselőtestületének e lapszámot követő első közgyűlése foglalkozott az üggyel egy olyan városatya interpellációjával kapcsolatban, a ki éppen arról nevezetes, hogy mindig az „ellenzéket“ képviselte a közgyűlésen, ki meghallgatva a polgár- mesternek aktákkal bizonyított válaszát, a ki ott pálam et publice bizonyította be, hogy a Közérdeknek részben hamis, részben nem is létezők az adatai, maga az „ellenzéki“ városatya szolgáltatott a közgyűlés plénumának zúgó tapsvihartól kísért elégtételt a polgármesternek. /Mindenki azt hitte, hogy ez a fiaskó észre téríti majd a Közérdek szerkesztőjét és a jövőben alaposabb és körültekintőbb lesz, ha vádakkal fog újból előállani. De hát „Mégis mozog a föld“, irta a kitűnő szerkesztő a II.-ik számú Közérdekben. És ebben igaza is volt. A föld csakugyan j mozog, de az emberek is mozogni kezdtek, különösen itt Vácon. Vájjon ki lehet ez a tisztelt dr. Hamvay Ödön úr, a lei ilyen csúf vereség után is tovább merészel belegázolni egy olyan köztisztviselőnek makulátlan becsületébe, a kinek egyéni iníaktsága a városban a püspöktől kezdve le az .utolsó bukisori íaligásig közismert. Ki ez a dicső férfiú ? Ki ez a kiváló közéleti purifikátor ? Ki ő és merre van hazája ? Mondhatom, furcsa dolgok derültek ki. De a mik azután kiderültek, azok világosan magyaráznak meg mindent. Ennek az embernek nincs veszteni valója. AAert a mije volt, azt már elveszítette. Elvesztette az állását, a melyet a magyar kir. Iparművészeti /Múzeumnál töltött be. Fegyelmi utján csapták el. A sok közül csak két dolgát tárgyalta le a fegyelmi bíróság. A többire már nem is volt szükség. Ez a két dolog is untig elég volt. íme: 700 korona értékű sorsjegyet csalt ki az intézet szolgájától, a derék, jőravaló Kámán Józseftől a „tisztviselő“, sőt „köztisztviselő“ ur, hogy azt azonnal elzálogosíthassa. Egy budapesti, úgynevezett „Fővárosi Gyűjtő Szövetkezettől“ pénzt vett fel, a mely pénz fedezetére átadta fizetési könyvét és áprilistól augusztusig terjedő havi nyugtáit. Eddig rendben volna a dolog. Mással is megesett már az ilyen. De a „Doktor“ úr becsapta a szövetkezetei, mert hatóságánál bejelentette, hogy fizetési könyve elveszett és uj könyvet állíttatott ki, a mellyel a szövetkezetei megelőzve, — felvette a fizetését. íme tisztelt Közérdek barátaim! A piszkos dolga miatt elcsapolt köztisztviselő akarja megtanítani Vác város első köz- tisztviselőjét, hogy mi a becsület, mi a köztisztviselői tisztesség. Panamákról ir a kiváló férfiú! Jól lessék megérteni! Panamákról. írhat is róluk. Kitűnő példát statuál jó maga. Itt van például a doktori címe! Minthogy sem a budapesti, sem a kolozsvári egyetem nem ajándékozta meg vele, gondolt egy merészet és nagyot és megajándékozta enmagát vele. Na ja, mert van szive. Olcsón jutott hozzá! Nem került sem fáradságába, sem pénzbe. Csak egy kis (Isten bocsáss) csak egy kis panamácskába. Éppen úgy mint a neve végén ott fityegő „y“, a mivel azt akarja elhitetni, hogy született hétszilvafás. Pedig hát őt is, mint sok mást, állva keresztelték. íme a purifikátor! íme a mitológiai Herkules, kezében a nagy seprővel, a mellyel az Augiás istállóját fogja kitakarítani. íme itt a képmása, illetve a vázrajza, az is csak főbb kontúrban. (A teljes kép az árnyékolással együtt a V. FF következő számában 1930-ig már talán kész lesz.) És ez az igazán vakmerő ember még a Közérdek legutóbbi számában is azt Írja, hogy ő tisztán áll, múltja nyitott könyv (fekete lapokkal, szedő), neki nincs vaj a fején (na ja, mert már leolvadf, a szedő). Elő fog állni az okmányaival! A doktori diplomájával és az y-os nemesi oklevelével! Vederemo! És ez az ember állt összeköttetésben a püspöki aulával, a város sok-sok számottevő egyéniségével, bár kétségtelen, hogy az utóbbi időben el is fordultak tőle. Ez az ember érintkezik miniszterekkel (tárgyal!) És hoz ide két hónap óta he- tenkint átlag két királyi biztost és három vizsgálóbírót. Ez fog polgármestert buktatni, új polgármestert installálni. (Lehet, hogy magát gondolta! Doktorátusa már van hozzá.) Ez az ember nem engedi meg, hogy a „panamás“ polgármester a kultusz- minisztert a vasútnál várhassa a város képviseletében. Talán akadnak olyanok, a kik soraimban személyeskedő tendenciát látnak, a kiket megtéveszt a „Doktor“ úrnak, úgylátszik vesztét sejtve, az az újabban kolportált felfogása, mely szerint nem az a fő, hogy ki ir, hanem hogy mit ir. Erre azonban válaszom is van. Azért, a mit irt a tisztelt „Doktor“ úr, majd felelni fog a sajtóbiróság előtt azoknak, a kik őt odaállítják. De azt, a ki ezeket a förmed- vényeket Írja, be kellett mutatnunk a város polgárságának, mert arra a csúnya személyeskedő támadásokra, a melyek jóformán teljesen csak a polgármester személye ellen irányulnak, nem válaszolhatok méltóbban, ha a támadó személyét összehasonlítom a megtámadottéval. A morálprédikátoroktól, a közéleti puri- fikáíoroktól a társadalom megköveteli, hogy maguk is becsületes, intakt, tiszta múltú emberek legyenek. Hogy azok, a kik panamák irtására vállalkoznak, maguk ne panamázzanak.
