Váci Hirlap, 1913 (27. évfolyam, 1-99. szám)
1913-07-02 / 50. szám
HuszonhetediK évfolyam 50. szám. Vác. 1913. julius 2. VÁCI HÍRLAP PolitiKai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gróf Csáky Károly-út 4. sz, (Iparudvar.) Nyilttér sora 30 fillér. Telefon-szám 17. Sok a vásár. Vác, július 1. Elmúlt a sarlós-vásár is és a váci kereskedő, iparos panaszkodik: Nem érdemes nyitva tartani a boltot. Nem érdemes az árukkal kimenni a vásárra! így szólnak és — régóta figyelem —- igy szólnak majd mindegyik váci vásár után. És ilyen gyenge váci vásárok után ismét eszébe jut mindenkinek a stereotip mondás: sok a vásár majd: hogy hány éve ígérgetik már a vásártartási jog korlátozását és e helyett hány község kap évente vásártartási jogot! Az országos vásárok korlátozására irányuló mozgalom pedig régi hibákat akar megszűntetni s végét akarja vetni annak a tarthatatlan állapotnak, mely a vidéki vásárok nyomán országszerte támadt. Mert valósággal beteges tünet mutatkozik e téren. Százszámra érkeznek fel a miniszterhez a községek kérvényei, melyek országos vásárok tartására kérnek engedélyt, pedig erre sem a kereskedelemnek, sem pedig a gazdaságnak szüksége nincs, legfeljebb arra lehet jó. hogy az illető községek vásártartási joguknál fogva bizonyos mennyiségű jövedelemhez jussanak, mely a vásáron megjelenő iparos, kereskedő és gazda helypénze fejében folyik be a község pénztárába. Vásárokra addig volt szükség, a meddig a gyors forgalom feltételei és eszközei hiányoztak. A patriarchális, ódon Magyar- ország helyi életet élt csupán, vasutak nélkül és periodikus vérkeringése nagyobb területre nézve csak a vásárok közvetítésével volt lehetséges. A gazda terményét, az iparos termékét csupán vásáros helyeken és vásárnapokon hozhatta forgalomba, mert a kínálat csakis ott és akkor találta meg a kereső közönségét. De ma a helyzet más és az életnek is ahhoz kellene alakulnia. Vasúthálózatunk, vonatjárataink megszűntették a távolságot termelők és fogyasztóik közt. Igazán kár, hogy Serényi Béla gróf ott hagyta a földmivelésügyi miniszteri széket. Neki volt érzéke az iparosok által megindított akció helyessége iránt s bemutatkozó beszédében talpraesetten foglalkozott „a nemzeti szerencsétlenséggel“. Az „ország gazdája“ is abnormisnak mondotta a rendszert, mely valósággal semmi érdeket nem szolgál s ki nem elégíthet. Az árusító felpakkolja készleteit, költ az útra, fizet helypénzt, elvesztegeti idejét s a legtöbbször csalódottan tér vissza, mert a vásári forgalom alig hoz konyhájára valamit. Ellenben a várakozással járó egyéb költekezés, fuvardijak, az elmaradhatatlan dinom-dánomok, verekedések, nem ritkán a kriminális bonyodalmak, a katzenjammer nehéz árnyékával födik el a netáni. szórványos előnyöket. Legtöbb haszon az egész vásározás révén a kocsmárosoknak, csapszékeknek s a cigányoknak jut, mert ezeket a soka- dalomban mindenki felkeresi: termelők is, fogyasztók is, hogy emezek a vétel örömét, amazok az eladás profitját az áldomáson muzsikaszóval — beigyák. Hát bizony ezért nem érdemes vásárokat tartani s nagyon is itt az ideje annak, hogy a vásártartási mániát a kormány- hatalom rövidesen megszűntesse, amit azzal az egyszerű intézkedéssel is el lehet érni, hogy újabb vásártartásra nem ad ki engedélyeket. Serényi grófnak álláspontja támogatásában bizonyára támogatója lesz az egész közvélemény s maguk a községek is rá fognak helyezkedni erre a helyes elvre. Mert nagyon is megszívlelendő mindnyájunk javára a komoly intelem, mellyel beszédének a városokra vonatkozó részét végezte, mondván a vásárokra : — Ez egy nemzeti csapás s a kár milliárdokra megy! Igen, milliárdokra. Ezt tudja mindenki, aki vásározni szokott. Éppen ezért ne vásári humbuggal tartsuk iparosainkban és kereskedőinkben a lelket, hanem helyes közigazgatási, ipari és kereskedelmi állapotok megteremtésével. Heti rigmusok. UGORKA IL (CSONGOR VERSE.) Temetőbe nem szói ének, Temelőbe kit kísérnek ? Nem ember az, se nem halott, Ember ilyet még nem hallott. Temetőben csendül harang, Nem is tudni, milyen a rang. Nincs szemfedő, nincsen kereszt, Mindenki tág szemet mereszt. Gílíng-galang, galang-gílíng, Hang szétfoszlík, szellőben ring, Rángatódzík, gílingózík, Zúgás, búgás szállingózik. Istenem, én jó Istenem, Milyen bús is az én versem, Nem is bús tán : víg nekrológ, De ísz' volt már elég prológ. (Szerkesztő : volt. Volt : szerző.) Nincs is kocsi, nincsen is ló, Pomp' funebres mire való, Nem kell ide parentálás, Nem kell annak végkiszállás. De hát mégis, kit temetnek, Tán egy modern eretneket? Dehogy, dehogy : „cugos cipő“... Meghűlt: oka cugos idő. Meghalt nem rég a „nadrágszí j“ Az levegőt többé nem szíj. Betegsége : hideglelés, Szétpattantá a sok evés. Tudják mi az, mi még nincsen, Mi nem fut a piactéren. ,,K engy elfut ó“ nem fut kengyelt, Akit minden gyermek kedvelt. ,,H ideglelés“ ő is megyen Temetőbe holt betegen, Nincs zöld gyümölcs, nincsen érzés, Nincsen többé visszatérés. Nehéz volt ezt rímbeszední, A nyomdában mind kiszedni, De mi igaz, az biz igaz, Ez a vége : itt a vigasz. STRÓFÁK az igen bátor emberről. Na ja! Vácnak van sokféle baja. Terem a panama, mint a gomba; s brrr, lecsap a bomba, férges fogakból hull a plomba, mert kiveri O, a hős bombaverő. Na jal 'sz nem ment el a haja, tudja, hogv bombának mi a jó; Naná ! Majd nem a szenzáció ! S ha nincs panama ? Csinálunk egyet hama; sárkányfogakkal jól összefűzzük, pár vénasszony-nyelwel megtetőzzük, leöntjük pletykafőzte szósszal, körítjük cukrozott gombóccal. S szentuccse 1 Hóttíg vak legyek, ha erre nem jönnek legyek! A maszlag kínefc jutna eszíbe ? S a nép, Naná, majd szépen nem veszi be! De jó lesz nem hódolni a szokásnak, hogy a síroknak, mit a bombák ásnak ne az legyen írva fejfáira : ,,Béke hamvaira!“ K. HireK. — A Karolina-Rápoina felszentel lése — csendben. A megyés főpászíor legszebb alkotásainak egyikét, a Karolina zárdát és kápolnát vasárnap fogják a legnagyobb egyszerűséggel felszentelni. Eleinte úgy volt, hogy nagy ünnepségek közt fog a felszentelés megtörténni s az aktust Csernoch János hercegprímás végzi, melyen Jankovics közoktatásügyi miniszter is részt vett volna. A kegyelmes főpásztor utóbb megmásította elhatározását s úgy a hercegprímásnak, mint a miniszternek megírta, hogy csendes, bensőséges ünnepet kivi n, ezért a felszentelés, melyet szeptemberre terveztek, már most vasárnap végbe megy. A felszentelés szertartását Jung János f. püspök fogja végezni. A kilenc óra káptalani mise után a papság és a hívők körmenetben vonulnak a kápolnába, ahol rövid szenlbeszéd lesz, utána csendes mise. Mindkettőt Jung püspök mondja s ezzel véget is ér a szertartás. Mert nagyobb ünnepélyt nem terveztek, a püspöki aula a város vezetőségét, az oltáregylel és a Szent-Antal-nőegy- let tagjait hívta meg a felszentelésre.
