Váci Hirlap, 1913 (27. évfolyam, 1-99. szám)
1913-06-04 / 42. szám
lm^-------------------------------------------------------p 1 "" ' ' "" HuszonhetediK évfolyam 42. szám. Vác, 1913. junius 4. PolitiKai lap, megjeleniK szerdán és vasárnap. Előfizetési árak ; helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gróf Csáky Károly-út 4. sz. (Iparudvar.) Nyilttér sora 50 fillér. Telefon-szám 17. V. S. E. labdarúgó csapata apestvidéki kerület bajnoka. Vác, jun. 3. Vác rövid idő alatt páratlanul nagy foot- ball-érdeklődő közönséget nevelt, de talán még ennél is nagyobb publikum érdeklődött vasárnap az iránt, vájjon Vác lesz-e a kerület bajnoka, vagy a vármegye legnagyobb városa, Kecskemét ? És a válasz hét óra után megjött: Vác a sport terén ismét büsz- kélkedhetik, mert a budapestvidéki kerületben legyőzte egyetlen méltó ellenfelét s a bajnokság ma már elvitathatatlan tulajdona. Ma még aránylag kevesen, inkább csak a végtelenül lelkes fiatalság értékeli ezt a nagyarányú győzelmet, mely egy egész esztendőnek fáradtságos, de egészséges és megérdemelt munkája. E helyen először a nem football-rajongóknak, (mert csak kétféle elem van: ki még ismeri a nálunk legmodernebb sportot, az football-rajongóvá válik, a ki csak hírét hallja: ellensége egész addig, mig meg nem — ismeri) akarjuk elmondani, hogy Magyarország, mely páratlanul nagy haladást tanúsított a labdarúgó sportban, csak hat vidéki kerületre van felosztva. Majd az egész Duna-Tisza köze képezi a budapestvidéki kerületet, a többi öt Győr, Kassa, Nagyvárad, Kolozsvár és Temesvár köré csoportosul. E hat kerület közül a vasárnap azt döntötte el, hogy Budapest vidékén a legelső s legjobb labdarúgó csapattal Vác városa bír! A budapesvidéki kerületet, mert nagyobb, mint a többi öt kerület bármelyike, két részre kellett osztani: a közvetlen buda- pestkörnyékire és a kecskemétire. A melyik csapat győz e két részen, az kerül a döntőbe. Budapest mellett Vác, az alsóvidéken Kecskemét volt a győztes, a magyar labdarúgó szövetség junius elsejére tűzte ki a döntő mérkőzést a két város között. Egy esztendeig kellett küzdeni azért, hogy maga előtt lássa Vác labdarúgó sportja az érett gyümölcsöt: eléri-e a bajnokságot, mely az arany plaketteken kívül hirt, nevet és dicsőséget jelent, vagy visszaesik-e az ismeretlenség homályába. A football-hivő fogja csak megérteni azt a lázas készülődést és izgalmat, mely e naphoz fűződött, a laikus néző csak álmél- kodva nézte azt a százakra menő csoportosulást, mely a városháza és a Szigvart- féle gyógyszertár közt vasárnap este megakasztotta a forgalmat. És mikor a kecskeméti telefonértesítés, majd a Váci Hírlap tudósítójának távirati értesítése után Vác győzelme lett nyilvánvalóvá, még nagyobb álmélkodással látta, hogy előbb még komoly emberek a fiatalsággal együtt boldogan, hangosan, sőí nagyon hangosan adtak kifejezést benső érzelmük őszinte megnyilatkozásának . . . A Váci Hírlap kötelességének tartotta hogy erre a nagyfoníosságű sporteseményre elküldje tudósitóját, ki a következőkben számol be: A váci fooíball-csapatot szokatlanul nagy társaság, közte dr. Zádor polgármester, dr. Galcsek prelátus-kanonok, Hübschi sportegyleti elnök, kisérte le Kecskemétre. A reggeli gyors, majd a személyvonat, délután a gyorsvonat kupéi viszhangzottak a váci ismerősök üdvözléseitől. Őszintén meg kell vallani, hogy az üdvözlések után nem éppen a rózsás hangulat volt az uralkodó. A „hirös város“ football-sportja évek óta elismerten nagy, ^reje ismert, a kezdő váci labdarúgók hogy is mertek volna szerény- telenkedni ... A kísérők nagy részét a pesszimizmus fogta el, csak a csapatban volt meg a győzelemre vezető, lelkes bi- zodalom. Még Kecskemétre sem értek, már is hallották, hogy ott viszont a büszke önbizalom oly nagy, hogy az öles plakátok hirdetik a mérkőzést, a kecskeméti csapat, a hívők és a kecskeméti lapok pedig elbizakodottan hirdetik, hogy legalább is három gól külömbséggel verik meg a váciakat. Városnézés, ismerősláíogaíás foglalta el a délelőttöt, délután elsők közi voltak künn a pályán (Kecskeméttől majd félórányira) a váciak. Majd Kecskemét érdeklődői gyülekeztek udvariasan, fojtott reménységgel, ezek közt olyanok, kik soh’ sem láttak footballí: Baki József h. polgármester, Révész prelátus-kanonok és sok százan a nagy városból. Öt óra után öt perccel jelezte mintegy másfélezer nézőközönség előtt a biró sipja Vác és Kecskemét bajnoki küzdelmének kezdetét. A helyválasztás Vácnak kedvezett, a játékot Kecskemét kezdte. A hires iram mely a kecskeméti atlétikai klubot jellemzi, elmaradt, úgy látszott, mintha félve imponálna a váci csapat. Mikor öt perc után a kecskeméti kapura az első lövés, történik, megdönbenve veszik észre a kecskemétiek, hogy méltó ellenfelekre akadtak, És valóban, egyforma ellenfelek állanak szemközt, a játék javarészt a középen folyik, mindkét oldalon egyforma erővel. A tizedik percben van alkalma az első lövést védenie Vác kapusának, Lászlónak. A hu- szonharmadik percben kornerből Hochma- jer remek beadását Schultz csodásán szép fejessel a gólba juttatja. A váciak telkén felszabadult a kínzó nyugtalanság, páratlan lelkesedésbe, tapsba törnek ki, a csapat minden tagja szeretettel ölelgeti Schultzot s mig nálunk végtelenül nagy a boldogság, az ezer és ezer főnyi Kecskemét néma ijedelemmel nézi büszke csapatának legyőzését. De ime, most már ismét Kecskemét támad, egy szép lövés úgy fest, mintha a labda a váci kapuba akadt volna meg, Kecskemét őrült örömben tört ki, de László védéséből a labda a kapu hátamögé kerül. A harmincötödik perc volt a legkritikusabb: remek kapusunk egymás után vér fagyasztó zavarodásban pillanatról-pilla- natra négy lövést védett ki, mely végül is komért eredményez. Kac-tól igazán elpártolt a szerencse, képtelen a legszebb helyzeteket kihasználni, bár a félidő végén határozottan előnyben van. A második félidő első öt percében kor- ner ellenünk s a kapu előtt nagy a kavarodás. De a tizedik percben a csatársor remek összjátékkal a kecskeméti kapu elé fut s busz méterről remek helyezéssel a labda a kapuban áll meg. A váciak köz megismétlődnek az ujjongó jelenetek és tempóra biztatják a fiúkat. Kac még egy kétszer próbál támadni, de minden támadása megtörik a kitűnő fedezeteken s nem kevésbbé kitűnő hátvédeken. A Kac jobb szélsője néhányszor megszökik a labdával, a tizenhatos vonalról szabadrúgást kapnak a kecskemétiek; mind hiába, nem tudják góllá érvényesíteni és — visszaesnek. Most már mindenütt csak váci játékost látni, de több gól nem esik. Wellisch Imre, a ki jó biró volt, sípjával a mérkőzés befejezését jelzi, a kis váci kolónia a pályára rohan és boldogan üdvözli a boldog fiúkat. Kecskemét nagy publikuma csalódva, csendben hagyja ott hires, levert csapatát. (Epizódkép meg kell említenünk, hogy a kecskemétiek győzelmükre előre megrendelték a bankettet. Persze lefújták. A büszke Kecskemét rösteli a vereséget s most uj mérkőzést kér.) Kit dicsérjünk a mi fiaink közül ? Mind egytől-egyig a legszebb dicséretet érdemelnek. Egy bizonyos: a váci footballisták soha ily szépen nem játszottak! Igazán első osztályú csapat volt öntudatos játékkal, melyben mindenki egyaránt gyönyörködött. Ha ezt a formáját megtudja tartani, a jövendő mérkőzésekben, Vácnak nincs oka félnie. Mialatt Kecskeméten a győzelem mámorát élvezte a kis váci kolónia, itthon a football-hivők százai gyűltek a városháza köré s kínos csendben várták a telefonos üzenetet. Mikor pedig az megérkezett, felszabadult a lelkek örömhangja és boldogan újságolták Vác győzelmét legnagyobb riválisa fölött. Később a Váci Hírlap távirata három helyen a városban kifüggesztve részletesen beszámolt a szép mérkőzésről. Tudósításunkat méltóbban nem fejezhetnek be, mint hogy megemlékezzünk arról a fáradhatatlan sportférfiuról, kinek ezt a legnagyobb győzelmet a sok győzelem után Vác köszönheti. Haraszti Ernő, a football- osztály páratlanul agilis, lelkes munkássága emelte Vác labdarúgóit az elsők közé, a kecskeméti győzelemből a legszebb babérág méltán őt illeti s nem hogy nem irigyli tőle senki, de lelkesen kiáltja : csak igy tovább a győzelem szép utján!
