Váci Hirlap, 1913 (27. évfolyam, 1-99. szám)
1913-05-25 / 39. szám
Huszonhetedül évfolyam 39. szám. Vác, 1913. május 25. VÁCI HÍRLAP PolitiKai lap, megjeleni!* szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gróf Csáky Károly-út 4. sz, (Iparudvar.) Nyilttér sora 60 fillér. Telefon-szám 17. A V. J. K, E, első felolvasásai. Vác, május 24. Városunkban, mint járási központban az immár tizedik éve fenálló, csendben, céltudatosan és eredményesen munkálkodó járási közművelődési egyesület pénteken, e hó 23-án tartotta első felolvasó értekezletét. Ivánka Pál elnök üdvözölve a megjelent választmányi tagokat és vendégeket, felolvasta az egylet alapszabályainak szakaszát, mely nem zárja ki azt, hogy az egylet céljainak előmozdítására olykor felolvasásokat is ne tarthasson —felkérie tehát Sommer Gyula váci lelkészt, azután pedia Megyercsy Bélái, az ifj. keresztény egyesületek magyarországi nemzeti szövetségének titkárát, hogy tartsák meg előadásaikat. Sommer Gyula mintegy fél óráig beszélt a magyar pap és tanító szociális kötelességeiről. Azzal kezdi, hogy erről a kérdésről, mely épen a jelenlevők nagy része előtt nagyon is ismeretes — sok újat nem mondhat, de nem is ez a íulajdonképeni célja, mert vannak olyan eszmék és igazságok, melyeket nem lehet elégszer hir- j detni és hangoztatni, hogy itt-oít megsziv- lelésre találjanak. Ilyenek azok, melyekről szólni kíván — de megjegyzi, hogy bár előadása a cim után következtetve csak a papok és tanítókhoz akarna szólni, azért valójában szól az minden embernek, ki szerető szívvel viseltetik a közjó iránt, mert bármely hivatásban és munkakörben tanítóként és papként érvényesülhet az, a ki szóval, példával és nemes munkássággal igyekszik az emberiség alíruisztikus, nagy céljainak megvalósulását tőle íelheíőleg előmozdítani. Tény azonban, hogy a nemzet feníartására és erősítésére első sorban fontos tényezők a néptanítók és lelkészek, mert a szülői házon kívül az iskola ^s ezzel kapcsolatosan a templom, a vallás közegei azok, kik a fejlődésnek induló gyermeklélekre legnagyobb hatással vannak s azután és még (főleg vidéken) ezek tartják kezükben a serdülő ifjúság, sőt a meglett korú embereknek vezetését is, ezek élvezik első sorban a népnek bizalmát. Jaj annak a népnek, melynek vezetője vak, tudatlan, hanyag avagy önző célokat hajszoló és haszonleső. Az a tanító, a ki pusztán csak a tanítást s nem egyúttal a nevelést és jellemképzést is tekinti feladatának — ép úgy nem egyébb szolgalelkű bérencnél, mint az a pap, a ki csak a vallási ténykedések gépszerű elvégzésében, szorosan vett felekezete érdekeinek szolgálatában s nem egyúttal a minden emberi korlátokat leromboló szeretet nagy templomának szóval, cselekedettel való építésében is látja és ismeri hivatásának teendőit. A társadalmi éleinek számos olyan mozzanatai vannak, melyekért első sorban a néptanítóknak és lelki pásztoroknak kell lelkesedniük, sok olyan sebei vannak, melyeket első sorban nekik van alkalmuk megismerni, gyógyítani, behegeszteni; nekik van legtöbb és legjobb alkalmuk az emberi fejlődés, haladás és boldogulás magvait az emberek szivében elvetni s azután folytatva a serdülőknél és meglett komáknál is ápolni, gondozni, írtig hatalmasabb, náluknál tapasztaltabb, szélesebb láíkörrel bíró, több anyagi és erkölcsi eszközökkel rendelkező faktorok nem veszik át s folytatják megkezdett munkájukat. Melegen érző szív, nemes eszmékért hevülő, ideálisan gondolkodó egyének kellenek ilyen munkához, mert igazán nagy dolgokat csak a 'lelkesedés, a nemes ambíció szülhet. Szép a munkásság, elismerésre méltó a köteíeségtel- jesités, de magasabb szférákba még ez magában véve nem emel. A szürke átlag, a hétköznapi robotmunkásság fölé — a tökéletesedés útjára csak a nemes ambíció, a lelkesedés terel bennünket . . . azért az ilyen eszmékkel való foglalkozás buzdító, üdvös lelki táplálékul szolgálhat a lelkészeknek, tanítóknak, községi jegyzőknek, mint a nép vezetőinek s általában mindazoknak, kik szorosan vett köíeleségeiken felül is szeretnek munkálkodni. Előadó dr. Gidófalvi István és özv. dr. Schultz Józsefné munkáját ajánlja azok figyelmébe, a kik felteszik maguknak azt a kérdést: „miben lehetünk alkalomadtán mi is dajkái, elősegiíői és tovább fejlesztői az emberi társadalom boldogulását célzó nemes eszméknek és törekvéseknek.“ Ezek a szerzők is az iskolában látják az emberi lélek veteményes kertjét, a leendő ember kisvilágát és helyesen, mert a meglett ember gondolat és érzelemvilágához nehezen férkőzhetünk, ha nincs már a gyermek korban a talaj előkészítve, megmunkálva. A kis emberkével keli tehát már az iskolában a higiéna követelményeit megértetni, t. i. hogy a napfény, levegő, viz, tisztaság kell az embernek, hogy egészséges legyen. „A hova ritkán süt a nap oda gyakran jár az orvos.“ Városokban már ma is sok történik az iskolák modern és higiénikus építkezése tekintetében, de faluhelyeken bizony gyakran hallható a kis ablakú, alacsony, túlzsúfolt tantermekre nézve is ez a megjegyzés: „jó volt az apáinknak — el lesz az még gyermekeink számára is.“ A köznép ez indolenciájával szemben a vezetőknek kell hangoztatniok, hogy az az anyagi áldozat, melyet új iskola építésére fordítunk, bőségesen megtérül gyermekeik jólétéből, ha zsenge koruk napjait lehetőleg jó levegőben, tisztaságban töltik. A továbbiakban azután az előadó részletesen fejtegette az iskolai higienának főbb követelményeit és hosszasan szólt az alkohol elleni védekezésről, mint a melynek szintén az iskolából kell kiindulnia s a mi szintén csakis a nép vezetőinek egyetértő munkássága folytán vezethet sikerre. És igy valóban jótevőkként érvényesülhetnek továbbá a papok, tanítók, jegyzők s általában a nép vezetői a gyermek az anyavédelem, a ki és visszaván- dorlás kérdése, a munkásvédelem, a különféle szövetkezetek férfi és női házi ipar fejlesztése terén, de a ki mást tanítani, másnak javát előmozdítani akarja, annak elsősorban magának is tisztában kell lennie, hogy mit és hogyan kezdjen, a módokkal és eszközökkel, melyek a lélek művelésére hatalmas eszközöknek bizonyulnak. A váci járásban e tekintetben — úgymond az előadó — tudomása szerint már majdnem minden egyes községben megvalósult egyik-másik ilyen közhasznú intézmény, ennek dacára is úgy véli, talán nem végzett hiába való munkát, a mikor iparkodott arra rámutatni, hogy azok, kiket a gondviselés ilyen társadalmi pozíciókra állított, miként fogják fel hivatásukat, hogy az igazi műveltség és emberszeretet előmozdítói legyenek. E figyelemmel, érdeklődéssel és nagy éljenzéssel hallgatott előadás után í\\e- gyercsy Béla szólt az előbbi előadással kapcsolatosan, mert ő is vallja, a mit szóló említett, hogy a kié a gyermek, az ifjúság, azé a társadalom, az egyház, a haza jövője. Azért rendkívül nagy fontosságú az iskolából kikerült gyermekeknek, a serdülő ifjúságnak lelkivezetése. Erre alakult meg s erre vállalkozott az ifjúsági keresztény egyesületek világszövetsége. Világszövetségnek mondható, mert a mint az előadó példákkal illusztrálta, hogy az minden országban és földrészen el van terjedve s nem célja a feíekezeíieskedés, hanem csakis az ifjúság általános keresztény, helyesebben krisztusi szellemben való nevelése, keresztény szellemű munkásságra való szoktatása. Erre például említi, hogy ez a szövetség a tengeri kikötő városokban többféle nyelvű felhívásokat osztott szét, hogy Amerikába való megérkezésükkor forduljanak teljes bizalommal a reájuk ott már várakozó s a világszövetség jelvényéről megismerhető titkárokhoz, kik majd díjtalanul és készségesen útbaigazítják, munkához juttatják, alkalmat uyúj- tanak arra, hogy az angol nyelvet és egyéb hasznos ismereteket elsajátíthassák. Nem tartozik — úgymond az előadó — azok közé, a kik külföldön megfordulva, itthon mindent kifogásolnak s a külföldet magasztalják itthoni viszonyaink lesajnálá- sával, de e téren pl. Stuttgart, Berlin, Hamburg s több más külföldi városban hatalmas paloták, ifjúsági otthonok hirdetik az egylet tevékenységét. Az ilyen egyesületi otthonba került ifjú olt nemcsak tiszta és olcsó szállást talál, de kiképezheti magát abban, a mihez kedve, hajlandósága van
