Váci Hirlap, 1913 (27. évfolyam, 1-99. szám)

1913-05-18 / 37. szám

HuszonhetediK évfolyam 37. szám. Vác, 1913. május 18. VÁCI HÍRLAP PolitiKai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gróf Csáky Károly-út 4. sz. (Iparudvar.) Nyilttér sora oO fillér. Telefon-szám 17. VÁRMEGYE FŐORVOSA a Hörl — fegyelmiről. Vác, május 17. Dr. Györgyi József, a vármegye tiszti fő­orvosa kedden reggel jött ki Vácra, hogy az alispán rendelkezéséből megvizsgálja a váci kórház állapotait, a szerelmes pár ismert íragédiáját, mert az ő vélekedésé­től függ, hogy Fazekas alispán elrendeli-e a fegyelmi vizsgálatot dr. Hörl Péter fő­orvos ellen. Sz razan. minden kommentár nélkül ad­juk az eseményeket, beszélnek azok elég érthetően. Előbb röviden megírjuk a vizs­gálatot, utóbb pedig azt, hogy tudósítónk felkereste a varmegyei főorvost és nézetét tudakolta. Végül összefoglalhatjuk az egész szenzációt röviden: nem lesz fegyelmi el­járás dr. Hörl Péter ellen, akárhogy kérte is. A reggeli vonattal jött a vármegye fő­orvosa és a város főorvosa, mint főnökét, kötelességének tartotta a vonatnál fogadni. A kölcsönös üdvözlés után lehajíatíak a kórházhoz (dr. Hörl kocsiján) s ott vár­megyei szaktekintély szétnézett, Korpás gondnokkal szóba ereszkedett. Azután fel­jöttek a városházára és kezdődött a kihall­gatás. A jegyzőkönyvet Täuber fogalmazó irta. A polgármesterhez azt a kérdést in­tézte, hogy ki gyakorolja a kórház fölött a felügyeletet. — A város közönsége nevében én. — Van még mondani valója ? — Nincs. Hörl Péter kihallgatása következett. Ép­pen huszonnyolc percig ismertette a vádat és tisztázta magát. Ezt jegyzőkönyvbe vet­ték. Most Korpás gondnokra jött a sor. Ő is úgy gondolta, hogy, miként felebbvalója, hosszasan védekezhetik. — Maga csak ne beszéljen sokat! — szakította félbe a vármegye főorvosa — csak azt mondja, a mit kórházban kérdez­tem : mit kaptak a betegek? Tejet és tejet! Jól van, elég, Írásba foglaljuk. Ezzel véget ért a fegyelmi eljárást meg­előző, alapos vizsgálat és kiki ment a dol­gára. Miután vonat nem volt, a vármegye főorvosa az irgalmasokhoz ment ebédre. Másnap tudósítónk a vármegyeházán fel­kereste dr. Györgyi tiszti főorvost. — Nagyon elhibázták az urak — fogadta tudósítónkat a vármegye főorvosa — nem tudom, lesz-e folytatása, de ajánlom a ki­békülést. Önök már tudják, milyen utón, módon, nekem semmi közöm hozzá. Most dolgozom a végzésen, azt megkapják talán az urak is, majd láthatják, hogy mily igaz- talanul támadták dr. Hörl főorvost. Miután itt kialakult véleménnyel találkoz­tunk, nem erőszakoltuk, de a főorvos el­mondotta magától is. — Kihallgattam a város polgármesterét és a város főorvosát, itt vannak a jegyző­könyvek s ezek alapján mondhatom, hogy a vádak nem állanak meg. — Szabadna talán olvasnom a jegyző­könyveket ? — Az alispán rendeletére adhatom csak ki, de megismerheti tartalmát az előadásom­ból. Vác város kórháza kicsiny, egyszerű, tiszta. Mondhatom olyan, a milyennel a leg­kisebb, modernebb községek is rendelkez­nek. Igazán szólva: csapnivalódé kellene rombolni, nemcsak Vácnak nem felel meg, de még sokkal kisebb városnak, falunak sem. Kik kerülnek ebbe a kórházba? Sze­gény, egyszerű emberek, a kik bizony fény­űző, modern kórházi koszihoz nem juthat­nak. Tény, hogy Gerber Imre halála nap­ján rántott leves, babfőzelék és mákos esik volt a kórházi koszt, tény, hogy Ger­ber kért is azokból, de kiderült, hogy nem evett belőle. Különben is akár eszik, akár nem — el kellett pusztulnia. Mert az a méreg, melyet az öngyilkosjelöltek bevet- tnk, lassan rombolja a szervezetet, a vége előre látható. A mint hogy Gerber Imre hulláján kékes-lila foltok jelentették, hogy a higanyméreg elvégezte romboló mun­káját. — Kihallgatott a főorvos úr mindenkit? — Nem volt szükséges. Elég volt nekem a főorvos itt fekvő vallomása. Csak lenne időm feldolgozni, de én nagyon el vagyok foglalva, mindig úton vagyok. — Hát akkor ne folytassuk a Gerber- tragédiát. Lesz szives főorvos űr megmon­dani, a mit előbb érintett: a váci kórház rossz. Abban a végzésben lesz-e szó a kórházról, vagy csupán a tragikus esetre terjeszkedik ki? — A kórház-ügyet nem említem, nem ér­dekel mondotta a vármegye főorvosa, ügy hallottam, hogy van valami alapjuk s abból akarnak most^befektetéseket eszkö­zölni. Hát az én privát véleményem az, hogy minden fillérért kár, amit ebbe a kórházba be akarnak fektetni. Gyűjtsék, növeljék azt az alapot és állami, vármegyei támo­gatással iparkodjanak mielőbb az uj kór­házat, a melyik modern legyen, megépíteni. Annál is inkább, mert hallom, hogy van valami alapitványos hely is, a hova építkez­hetnek. — Hát szóval mulasztás nem terheli a város főorvosát? Az sem baj, hogy, hogy a főorvos nem tudta, hogy Gerber halála napján mit főztek a kórházban, a mint ezt a képviselőtestület közgyűlésén védekezése közben beismerte ? — Igazán beismerte? No ez érdekes. (Egy kicsit elgondolkodva, hirtelen:) Egyéb­ként mindegy, annak a méregnek az a sa­játsága, hogy nincs segítség. Mutatja a leány halála, a ki később halt meg, mint az a . . . — ... Gerber . . . — . . . igen, Gerber, attól a hogy is mondjam . . . higany-méregtől. A leány gyomrát előbb mosták ki, tovább bírta. De meghalt itt, Pesten, Gerber pedig Vácon. — Mégis, mikorra várhatjuk a fegyelmit el nem rendelő végzést ? — No azt nem tudom megmondani. Na­gyon el vagyok foglalva, lássa, nem is ta­nulmányozhattam az aktákat, holnap már megint utazom. Megköszöntem a vármegye vezető orvo­sának szakszerű felvilágosításait és tá­voztam. Azt hiszem, intervjummal örömet szereztem. EGY MULATSÁG következményei. A váci izr. nőegylet és leányegylet viszálya, melybe most készül beleszólni a siatusquo hit­község. A nagy felzúdulásnak vasárnap lesz zajos folytatása a hitközség rendkívüli gyűlésén. Máskor oly csendes, mérsékelt és nyu­godt zsidóságban a múlt hét óta nagy izgalmak tapasztalhatók. Fölényes, impo­náló nyugodtságuk elhagyta őket, pártokra szakadva vitatják: a nőegyletnek, leányegy­letnek van-e igaza s minthogy a vita nem tud eldőlni, a hitközség nagygyűlését hív­ják egybe, a hol pártok fognak ütközni és itt már a vezetők iránt való bizalomról, vagy bizalmatlanságról lesz szó. A Váci Hírlap olvasóinak a farsang fo­lyamán elmondottuk, hogy az izr. leány­egylet ez idén a nőegylet nélkül rendezte szinielőadását s e miatt a nőegylet több tagja nem is vett részt azon sem szemé­lyes jelenlétével, sem felülfizetésével. Azóta, miként hamu alatt a parázs, izzott a gyű­lölködés, melynek végre is ki kellett törnie. A mull hetekben a statusquo hitközség elöljárósága felszólította a leányletet, hogy neki, mint felettes hatóságának számoljon el a farsangi szinielőadás jövedelmeiről. A leányegylet, hivatkozva alapszabályainak első pontjára, melyben ki van mondva, hogy önálló egyesület és senkinek aláren­delve nincs, megtagadta az elszámolást, mire az előljárósági gyűlés ismét össze­ült s újabb határozatokat hozott. Ezek szerint a leányegylet részére nem szabad többé a templomban gyűjteni, a hitközség udvaráról a lányok vihetik a a szegény­konyhájukat és a templomgondnoknak megtiltják a leányegyleti nyugták behaj­tását. Ezeknek a drákói határozatoknak meg­hozatala természetesen nem ment könnyen. Sőt! Nagy volt az ellenzék, de egymásután hallgattak el, mert felmerült a gondolat, hogy a hitközség közgyűlése elé kell vinni az ügyet, az döntsön. Rögtön ivei kezdtek körözni, melyet csakhamar hetvennél több hitközségi tag irt alá. Révész Béla elnök a rendkívüli közgyűlést e hó 25-ikére, jövő vasárnapra össze is hívta.

Next

/
Thumbnails
Contents