Váci Hirlap, 1913 (27. évfolyam, 1-99. szám)

1913-04-16 / 29. szám

2 VÁCI HÍRLAP szelet, az operát, a kamarazenét, az inti­me bb festményeket, a kisebb méretű szob­rokat, síb.-í élvezze. Ide fel kel! emelni a művészi neveléssel. Az iskola csak egy- keítőjét vette fel programjába, a többit is­kolán kívül keli megismerni. Ha már meg­ismertük, egy lépés választ el attól, hogy meg is szeressük. Ha púdig megszerettük eggyel megszapodotí komoly élvezetünk. A komoly élvezet, mint a milyen a művé­szet minden fajtája csiszolja, finomítja a lelket. Erre pedig nagy szükség van, még pedig mindenütt. Hazánkban is, városunk­ban sem kevésbbé. A fiz esztendő alatt évenként nem egy­szer részesítette a Líceum a váci közönsé­get elsőrangú művészi élvezetben. A mű­vészi nevelésből is kiveszi hát a részét. Ezért ismételten köszöntjük — első jubi­láns esztendeje elmúltjával—a Líceum ve­zetőségét, s különösképen annak fáradha­tatlan érdemes elnökét. Reménykedve, bizalommal várjuk a múltból fakadó jövőt, a művészi szépet: a folytatást.--gyi­JárásúnR népdalárdái. Az Országos Magyar iskola Egyesület vasárnap délelőtt, Pestvármegye székha­zában tartotta a XXX. évi rendes közgyű­léséi. E közgyűlés egyik tárgyaként a nép­dalárdákról való jelentés szerepelt. (Mi­után járásunkban, környékünkön több ily dalárda van, időszerű ezekről tájékoztatni a közügy iránt érdeklődőket. Az O. M. I. E. által szervezett és segé­lyezett népdalárdák a közművelődés szol­gálatában állanak. Céljuk első sorban a magyarosítás. Magyar dal utján, érzésen, szivén keresztül hódítják meg az idegen nyelvűeket, a dal éneklőjét, hallgatóját a magyar dal szeretőjévé, éneklőjévé teszik. A népdalárdák oly kellemes és hasznos szervei a magyarosításnak, hogy ezek a legmesszebb menő erkölcsi és anyagi tá­mogatást érdemelnek a társadalom részé­ről. De nemcsak a nemzetiségi helyeken alakított dalárdák működése figyelemre méltó; a magyar községekben felállított dalárdák is igen fontos szervei a közmű­velődésnek. Magyar népünk, kivált a falusi földműves, még mindig durva, neveletlen szép és jó iránt kevésbbé érdeklődő, a ma­gyar dal utján szelidebb erkölcsök, jobb érzés ver gyökeret szivükben s a hazafias és a vallásos érzés istápolására is alkal­mas az ily népies daloskor. Mert az ily népdalárdák működésében szerepel a ha­zafias ünnepek megtartása s az isteni tisz­teleteken, az érdemesek temetésén való részvétel. Szóval népünk durvaságait, szögletes­ségeit csiszoló, finomító, nemesitő intéz­ményei ezek az O. M. I. E.-nek s igen fi­gyelemre méltók azok az eredmények, me­lyeket ily népdalárdák utján eddig is elér­tünk. Az O. M. I. E. anyagi helyzetéhez mérten segélyezi anyagilag és erkölcsileg az ily egyesüléseket. A dalárdáknak in­gyen harmóniumot ad, a hangjegyekről is gondoskodik, a karnagyát megjutalmazza, anyagilag és erkölcsileg fejleszti, segélyezi a dalárdákat. 1912. évi költségvetés sze­rint 2880 koronát költött O. M. 1. E. a nép dalárdákra. A népdalárdák lelkes pártolója, fejlesz­tője az O. M. I. E. igazgatója, Szundy Ká­roly, az ő lelkesedése, ügy iránti szereíete teremtette meg az eddigi népdalárdákat. Járásunkban és környékünkön a kővet­kező helyeken vannak népdalárdák. 1. Kisváci kat.‘ gazdakörben létesült 1908. évben. 2. Dunakeszi dalárda 1911. óta működik. Karnagya Bajnok Géza tanító, a ki igen fi­gyelemre méltó eredményeket ért el. A dalárda 24 tagból áll. Férfikar. 3. A fóti dalárda 1907. évben alakult, 26 tagból áll, érdemes karnagya Varga Ger­gely ref. tanító. 4. Őrszentmildóson 1912. év óta van nép­dalárda, 22 tagú. Karnagya Kovács Mihály ref. rektor. E dalárda is több ízben szere­pelt nyilvánosan és szép sikerrel. 5. A pestújhelyi dalárda 28 tagból áll, karnagya Baumann Sándor. 6. Rákospalotai dalárdában összesen buszán vannak, karnagyuk Launer Gusztáv. 7. Veresegyházi dalárda karnagya Urhegyi István, 15 tagból áll. 8. Ácsai népdalárda népes: 34 tagból áll, karnagyuk Lipíay J. tanító. Uj dalárda alakult Püspökszilágyon. Igen népes : 58 tagú a kar, karnagya Hribál Fe­renc tanító. Van még dalárda Szódon és Püspökhatvanban is. Igen érdekes tervvel foglalkozik a Váci Járási Közművelődési Egyesület. Mindezekkel a dalárdákkal dal­versenyt tervez. Az időről a helyről (talán Vácon?) most tanácskozik az egyesület, igen érdekes és tanulságos lesz majd a a tervezett dalosverseny. Teljesség kedvéért még azt is megje­gyezzük, hogy az O. M. I. E. 9 ovodáí lé­tesített Pesímegye területén s a szomszé­dos megyékben. Jutalmazza ezenkívül a kiválóbb tanítókat, szervez analfabétákat oktató tanfolyamokat, jutalmazza a jó ta­nulókat, szóval oly működést fejt ki, mely minden magyar ember pártfogását érdek­lődését megérdemli. Örömmel üdvözöljük az O. M. I. E. har­mincadik közgyűlése alkalmából, lapunk készséges szószólója, segítője lesz nemes törekvéseinek. A portugál siketnémák dudálnak! Szélhámos a siketnémáknál. „Béla úr“ — a zsebtolvaj. Éjféli kihallgatás a rendőrségen. Hétfőn délután elegánsan öltözött fiatal ember állított be a váci siketnémaintézetbe és az igazgatót, Borbély Sándort kereste. Az igazgató szokott figyelmességével fo­gadta az idegent, a ki ékes német nyelven rögtön a tárgyra tért és érdekes leleple­zéssel szolgált: — Portugália menekültje vagyok — kez­dette, a hol a portói sikelnémaintézet- ben tanár voltam. Dürn Alfrédnek hívnak, a spanyolországi Sansebestianban szület­tem, 34 éves vagyok és kilenc nyelvet be­szélek. Amelyik nyelven óhajt az igazgató úr velem beszélni ? Hát igen, a hűséges királypártiságom rettenetes sorsot terem­tett nekem. Elvesztettem a forradalom alatt állásomat és menekülnöm kellett. Gibral­táron ál eljutottam Fiúméba, onnan Buda­pestre. Ausztriában már sikerült állási kapnom, de nem tudok Bécsig utazni, azért jöttem az igazgató úrhoz, hogy mint a magyarországi siketnémaintézeti tanárok egyesületének elnöke, legyen kegyes se­gélyalapjukból a kollegának némi segélyt utalványozni, hogy új állásomat elfoglal­hassam. A portugál siketnéma tanárral eleinte nagy részvéttel társalogtak. Később a váci intézetbeli kartársai kezdtek érdeklődni az új köztársaság viszonyai, főleg a portugál siketnémák oktatása iránt. Eleinte helyes feleleteket adott, de későbbi válaszai már azt a gyanút keltették, hogy szélhámos áll előttük. Megkérdezték tőle a növendékek számát, milyen tantárgyakat tanítanak s egyre zavarosabb lett a válasza. — Hát a zenetanilás terén hogy állanak a portugál siketnémák? — merészkedett az egyik tanár. — No olt kérem, a vonóshangszereket tanulják. — Csak a vonósakat ? — Hát a hegedűt, brácsát, nagybőgőt. Talán a magyar siketnémák más hangszert tanulnak ? — Nálunk főleg a zongorahangolás terén érünk el szép sikereket. — Pardon, elfelejtettem mondani, hogy Portugáliában rendes tantárgya siketnéma- iníézetekben a zongorahangolásían. Erre az abszurd állításra már meg volt fogva a portugál „kolléga“. Szerencséje volt mégis, mert a nagy havazás elrontotta a telefont s az intézet nem tudott a buda­pesti sikeínémaintézettel érintkezni, hogy felvilágosítást nyerjen a portugálról, a ki bizonyára ott is megpróbálta az átlátszó pumpolást. De viszont a váci rendőrséget sem felejtették el értesíteni, hogy aligha­nem szélhámos van az intézetben, jó lesz figyelni. Tényleg, mikor Dürn Alfréd kilé­pett az ősi intézet kapuján, szemközt ta­lálta magát — Kakucska rendőrrel. Nem tartóztatta le, csak előállította és ő meg­adással tűrte sorsát. Kálló rendőrkapitány a határt járta, Sze- letzky rendőrbiztos vette vallatás alá, most már változatosságból francia nyelven, a mihez Bakk Domonkos volt a tolmács. Késő estig iparkodott minden úton, módon szabadulni s végül arra kérte a rendőr- biztost, hogy, mert egy parányi igazoló irás sincs nála, a spanyol konzulátust szólítsa fel telefonon, az igazolni fogja. A spanyol konzulátust tényleg felhívták, tudni sem akart Dürn Alfrédről. Végül is késő este Kálló Antal hazajött és éjfélig hallgatta ki a portugál szélhá­most, a ki megmaradt a mellett, hogy poli­tikai menekült, de Írásai már Bécsben van­nak s igy nem tudja magát igazolni. A rendőrkapitány kijelentette a tanár úrnak, hogy szabad — elmehet. Ez viszont bátor­ságot vett magának s arra kérte Káliót, hogy az éjszakát a rendőrök közt, az őr­szobán löílhesse s a reggeli első vonattal utazzék vissza Budapestre. A rendőrkapitány még az éjszaka folya­mán a vasúti állomásról sürgönyt adott fel a budapesti rendőrségnek, hogy Dürn Alfréd az első reggeli vonattal megy a fő­városba. Egy váci rendőr civilruhában kö­vetni fogja s a kirendelt detektivnek meg­fogja mutatni a portugált, a kit tartóztas­sanak le s kutassák ki múltját, a mely nagyon zavaros lehet. A hajnali vonatnál a portugál meg is je­lent s felszállóit a kocsiba, De rögtön utána felszállt Orgoványi Mihály rendőr is s mi­kor keresni kezdte az idegent, már — nem találta. Később kiderült, hogy vasúti kocsit

Next

/
Thumbnails
Contents