Váci Hirlap, 1913 (27. évfolyam, 1-99. szám)
1913-03-30 / 24. szám
Huszonhe ediK évfolyam 24. szám. Vác, 1913. március 30. VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő es Dercsényi laptulajdonos: Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gróf Csáky Károly-út 4. sz. (Iparudvar.) Nyilttér sora oO fillér. Telefon-szám 17. Megmentik=e a Kobrakot? Vác, március 29. A Kobrák cipőgyár sorsa válságosra fordult. Még nem régen biztosra vettélt, hogy kilábolhat a váratlanul jött veszedelemből, de most a nagybankok — a magyar ipar dicsőségére ! a megmentés ürügye alatt talán megfojtják a hatalmas vállalatot. Ismeretes, hogy a nagybankok akciót in- diíotlak a bajbakerülí vállalat megmentésére. Ezt úgy tessék elképzelni, hogy a nagybankok képviselői időnként tanácskozásra gyűlnek össze és miközben a gyári vállalat a csőd örvényei közt fuldoklik, a bankok delegátusai kórusban szavalják: mentsük meg, mentsük. És ezzel a dolog el is van intézve. Valami komoly segítségről, arról, hogy a veszedelmes helyzetben levő gyári vállalatnak igazán hóna alá nyúlnának szó sincs. Mindegyik nagyhitelező pénzintézet arra számit, hogy ha megnyitják majd a csődöt, olcsó pénzen megveszi a vállalatot a maga számára. Egyik-másik sietteti is csődöt. Nem megy bele egyezségbe, mert ő követelése erejéig értékpapírokkal van fedezve, baj nem érheti, hát miért várjon évekig, mig részletekben megkapja majd a járandóságát. Külön kielégítést igényel például a Leszá- mitolóbank és hogy követelésének nagyobb legyen a súlya, gyorsan be is adja a csődkérvényt a vállalat ellen. Azután várja, hogy a többi érdekelt végül mégis visszatartja ettől a szigorú lépéstől, Mikor a sorokat írjuk, ismét értekezletet tartanak a hitelezők és talán mégis megegyeznek valami alkalmas megoldási eszközben. Ha nem — úgy következik a csőd, melynek az lesz a vége, hogy ahiíelezők nagy része elveszti a pénzét, a vállalat pedig olcsó árért odakerül egyik, vagy másik nagy bank vállalatai sorába. Mert a nagy pénzintézetek nem jótékonysági egyesületek. Ők kórusban éneklik ugyan a régi operettből ismert áriát : „a gróf vízbe esett, mentsük meg őt, mentsük meg őt“, de eszük ágában sincs odamenni és segíteni a fuldoklón. Éppen úgy megy ez a dolog, mint a színpadon, abban a régi operettben. Nem vagyunk jótékonysági egyesületek ~ mondják a bankdirektorok. * Egy másik információnk így szól: Kobrák cipőgyár rt. ellen a héten több hitelezője is csődöt kért, igy a Magyar le- számitofó és pénzváltóbank egy 250.000 K-a és Kornelius Hevi cég egy 54.700 K-s követelés alapján Azonkívül a Magyar országos központi takarékpénztár is adott be egy csődkérvényt a társaság ellen. A szanálási akciót vezetők mindent elkövetnek, hogy a csődöt elkerülhessék, tekintettel azonban arra, hogy a csödkérvények tárgyalására határnapul a budapesti kereskedelmi és váltótörvényszék április 1 -ét tűzte ki, kérdés, hogy a rendelkezésre álló rövid idő alatt sikerül-e majd a csődöt kérőket leszerelésre bírni. Dr. Vincze Károly budapesti ügyvéd irodájában (az ügyvéd a gyár ügyésze) pénteken és szombaton nagyon heves hangú tárgyalások folytak. A négy nagy hitelező egymást okolja és nem tud megegyezni. Állítólag most újabban a leszámítoló bank makacskodik s tőle függ a csőd. * Mig a nagybankok titokban örülnek, hogy hátha csőd lesz és olcsó pénzen megszerezhetik a hatalmas vállalatot, mely ha kellő pénzzel folytathatja üzemét, fényes üzlet, addig a gyár tisztviselői, alkalmazottai, a budapesti fióktelepek izgalmasan várják az eredményt. Csőd, vagy nem csőd? Becsukják-e már hétfőn a gyár kapuit ? Kínzó, gyöírelmes kérdés az alkalmazottakra, munkásokra, de rémes csapás Vác városára is. Négy-ötszáz ember sorra dől el a kegyeí- lenkedő bankok tanácskozásában. És még más csődkérések mennek a maguk során, a nagybankok szerepe ellen a Kob- rak-ügyben felhangzik az érdekeitek tiltakozása. Csütörtökön este az alkalmazottak és a fiókok személyzete Budapesten tiltakozó gyűlést tartott. Tiltakoztak az ellen, hogy csődbe kergessék ezt a reális vállalatot, a melytől annyi százan kapják a kenyerüket. Küldöttséget menesztettek a kereskedelmi minisztériumba, hogy a miniszter parancsoljon rá a bankokra, mentsék meg a magyar iparnak ezt a hatalmas vállalkozását. Mennyit tett a minisztérium a magyar iparért, még nem tudni. Ha csőd lesz: semmit. A cipőkészítő gyári munkások lapja szolgál azzal a hírrel, hogy Guttentag Cipót igazgatónak felmondott a gyár ügyeit ideiglenesen vezető szindikátus. Guttentag egyik fővezetője volt a Kobráknak. Teljesen a gyár műszaki vezetésének élt. Mint Köbrak Mór közeli rokona, nagy részvényese volt a vállalatnak s a műszaki vezetésben szavával, intézkedéseivel dominált. Neugebauer Sándor ebbe soha sem szólt bele. Néhány hónap múlva ott hagyja sikereinek színhelyét. Állítólag Frankfurtból már szerződtetve is lenne egy szak- tekintély a gyár élére, Guttentag utódjául. De ha a bankok végveszedelembe sodorják a Kobrakot — erre sem lesz szükség. Az új fiú. Irta ; Castiglione Henrik. Az árvaház növendékei hazajöttek az iskolákból s már a kapuban értesültek arról a nagy újságról, hogy egy jóképű gyerekkel ismét többen vannak. Sietve rakták le könyveiket a tágas nappali szobában, hogy a következő pillanatban már a folyosó nyitott ablakából letekintsenek az udvar sarkában álló jövevényre. — Ni .. . az új fiú! — Hangzott el újból és újból, a szerint, a mint egy-egy később érkezettet is az ablakhoz v ezetíe a kíváncsiság Az új fiú pedig ott állt az udvar sarkában és zsebkendőjét arcához szorítva, zokogott. — Nem mentek a nappaliba? — Hangzott hirtelen a folyosó végéről az intézeti tanifó, a „bácsi“ ajkairól s ‘az előbb még duruzsoló csoport hangos nevetéssel kámforszerűen tűnt el az ablakból, hogy a vacsoráig elkészüljenek leckéikkel. A bácsi, egy 24—25 év körüli fiatal ember, ki a képzőből egyenesen az árvaházba került nevelőnek, sietős léptekkel az ablaknak tart, majd mélyen kihajolva, lekiált: — Degan Antonio, gyere fel . . .! Az új fiú összerázkódik. Megrémülve tekint hátra s kissé csillapodott zokogása újból kitör. Lassan megindul s a lépcsők felé tart. A tanító eléje megy s azzal a buzgó- sággal, mely csak a kezdők tulajdonsága, átkarolja az új árvaházistát: — Gyere és ne sírj! Majd megmutatom új pajtásaidat, kik most jöttek haza. Ott ülsz közöttük, velük jársz iskolába, együtt fogsz velük tanulni. A kis Antonio csak szepegetí. Nem tudta beleélni magát új helyzetébe. Kicsiny kis lakásból, valahol Padova egyik kieső helyén, egy nagy bérház legfelső emeletéről került ebbe a palotába, hol annyiannyi idegen kis iskolás gyerek kiváncsi érdeklődéssel nézte végig érkezése óta, A következő percben már bent voltak a nappaliban. A fiuk felálltak s a még a i folyosóra is kihalló zsibongásuk csöndbe fúlt: mindenik a bácsira és az új gyerekre tekintett. — Fiuk! — kezdi a tanító — ez a kis Degan Antonio, ki mától kezdve a pajtástok; üdvözöljétek. A következő pillanatban kissé éneklő hangon hetven torokból csendült fel a legszebb köszöntési mód: — Is-ten ho-zott! Degan Antonio, még rövid idővel ezelőt a kis Tonio, úgy érezte, hogy a fájdalomtól összehuzódó kis szive egy picikét felenged. Könnyein keresztül kissé mosolyogva nézett körül, hogy annyi katonaruhás gyermek láttán, ijedten simuljon vezetőjéhez. A tanító tovább vonszolta egynéhány gyermek felé, kik az elemi iskola negyedik osztályába jártak. — Gullin — szólt az egyikhez -- reád bízom Deganí, mert veletek jár majd iskolába. Melletted fog ülni, oktasd ki mindenre, reggel pedig jelentkezzél vele ruha és fehérneműért.
