Váci Hirlap, 1913 (27. évfolyam, 1-99. szám)
1913-03-23 / 23. szám
23. szám. Vác, 1913. március 23 Huszonhetedül évfolyam VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak : helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Béke. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gróf Csáky Károly-út 4. sz, (Iparudvar.) Nyilttér sora 30 fillér. Telefon-szám 17. Vác, március 22. A mikor évről-évre a kereszténység nagy hetében lelkünk elé tárul Jézus megrázó tragédiája, megihletődve állunk meg a Golgota tövében. A második évezred alkonyán, mialatt országok, népek pusztultak, hegyek, vizek tűntek el, teljes erejében él a Megváltó szenvedésének emléke. A Názárethi Jézusé, a ki hirdette, tanította, földi életében megvalósította a legfenségesebb világnézetet: a felebaráti szeretetek Szenteljük a szép húsvéti ünnepet az ő emlékének, hisz ez leikünknek pihenést, megnyugvást szerez. Máshol nyugvó pontot úgy sem találhatunk. Hisz közéletünk tele van szakadékokkal, önző korunkban a letért való harc valóságos barbár eszközökkel folyik, a háború réme nap-nap után fojtogatja a torkunkat, tönkreteszi nyugalmunkat s ugyanakkor a mngyarország maga magát marcangolja. Deák Ferenc 1863-iki húsvéti cikke a kiengesztelődésnek ügyét nagy lépéssel vitte előre. A bölcs „öreg úr“ a Botschafter cikkével vitázva klasszikus tömörséggel védte meg Magyarország közjogát és tudtára adta az uralkodónak, hogy a megértés csakis ezen közjog épségben tartásával jöhet létre a jogfolytonosság alapján. Váljon az idei husvétkor várhatunk és remélhetünk-e olyan húsvéti cikket, a mely országunkban a polgárháborút megszünteti, a jog uralmát helyreállítja, közéletünket megtisztítja, az ellenségként egymásra törő két tábornak megálljt kiált? Sajnos, az idei husvéttól nem remélhetünk semmi változást közéletünkben, mert hiszen országunk jelenlegi kormányzóinál érvekkel, a nemzet érdekére való hivatkozással eredményt elérni senkinek sem sikerül. Pedig az országnak nagy szüksége lenne a békére, a közélet megtisztítására, az erők egyesítésére. Parlamentünk tekintélye balkáni nívóra sülyedt, törvények, házszabályok rendje helyett szuronyos csendőrök kordona tartja fenn benne a rendet. A kormány elnöke ellen olyan vadakat hangoztatnak nap-nap után miniszterviselt komoly férfiak, a mely vádak súlya alatt sehol máshol a világon nem maradhatna meg egy napig sem a kormányelnöki székben. A vádakra megnyugtató feleletet senki nem ad, mert ma már ethikai becsületbe vágó kérdésekben is a mindenható többségi elv érvényesül. Mindezeken felül egy torz választói törvény jogfosztásaival a kitagadottak. Százezreiben kelt jogosult nyugtalanságot és elégedetlenséget. Csoda-e, ha ilyen közállapotok között mindenki, a kit a pártérdek el nem vakított, sóvárog a becsületes béke után. Olyan béke után, mely a jog uralmát | helyreállítja, a pártabszolutizmust megszünteti, az alkotmánysértéseket örökre lehetetlenné teszi, a parlamentből a szuronyokat eltávolítja és száműzetésbe küldi azokat, a kik a nemzet alkotmányára kezüket felemelték. Olyan béke után, mely egy becsületes választói törvénnyel jogokhoz juttatja mindazokat, a kik kellő érettséggel bírnak és a nemzet iránt húséggel viseltetnek. Olyan béke után, mely rendet, nyugalmat, megnyugvást teremt az országban. Dr. Preszly Elemér. Ifj. Pintér Imre versei. Emlékezés. Kezembe veszek egy kis levelei, olvasva: szivem újra sir, nevet . . . Eszembe jutnak rég elhalt dalok, korán elhervadt ciprus illatok . . . S mig belélegzem mindenik sorát, a lelkem edes remény járja át. S amig szememben két könycsepp ragyog : Ismét a múlté, az övé vagyok! . . . „Szeretsz, édes! . . . Nem tehetek róla. Az Isten bűnömül tán fel nem rójja . . . Gondol-e néha maga is reám? fia tudná, szegény csókos pici szám mint sorvad, szenved. Majd elég a lelkem ! Ki tudja jó-e, hogy magára leltem? Úgy érzem: maga lesz az üdvöm, átkom Maga — az én legnagyobb boldogságom ... Ha találkozunk drága, rossz fiú! . . . No, legyen vig ... ne legyen szomorú .. ." És vig leltem. Kacagtam újra. Rágyújtottam egy pajkos dalra. S midőn másodszor este lelt, kaptam tőle egy levelet. Egy édes levelet! „Nem titkolom tovább: Tied vagyok! Mindig csak rólad, veled álmodok. A testem forró hullám önti el, az ajkam csak gyönyört és bűnt lehel . . . Szűz testem vonaglik a kéj alatt. I Szenvedek érted s mégis áldalak! j A keblem piheg s majdnem széíreped. Úgy kívánom, hogy hajtsd reá fejed . . . Szeretném selymes hajad megcibálni s ha százszor rossz vagy, százszor meg[bocsátni! . . . S ha szoritsz, hogy megáll bennem a lélek, akkor imádni rajongással Téged. Fekete bajuszod ha csókolom, veled örömmel el is kárhozom! . . . Jöjj! siess! soha meg nem bánod! . . . Szakítsd le ezt a kis virágot.“ És csókoltam Kéjben fürdőit a lelkem. Érte lappangva, szűk utcákon mentem. Megbújtunk buja platánok alatt . . . Megrezzentünk, ha jött egy árnyalak. Azt hittük, mindegyik a vőlegényed, í a ki már eljött elrabolni Téged . . . És ha rágondoltunk, elszorult a lelkünk és olyan sirhatnékra állt a kedvünk. Nekem adtad a lelked, szivedet . . . S midőn harmadszor este lelt, kaptam tőled egy levelet, ■ egy csúnya levelei. „Nézze, Imre, jövőm nem hagyhatom. Pesten leszek, lesz házam, fogatom. Asszony leszek! enyém lesz a világ! . . . S cserébe maga mindezért mit ád?! . . . Legokosabb tehát szakítanunk. Ezután már többet nem találkozunk. Feledjen el! szegény bolond fiú . . . No, megbocsát? ... Ne legyen szomorú!“ E regényre pontot tett itt az élet. A sok légvár egyszerre semmivé lett . . . És mégis! — lehet rossz szokás csupán — ha nagy csapások, nagy csaták után kezembe veszek egy kis levelet, olvasva: szivem újra sir, nevet. Eszembe jutnak rég elhalt dalok, korán elhervadt ciprus illatok . . . Valahányszor elmégy . . . Valahányszor elmégy édes, kicsi párom: Szobám holdkoroskéní álmodozva járom ... Kiáltó szavam is suttogásba vész el I s mint Isten házában: Lábujjhegyen járok, megroskadó térddel. Áifogom a széket, a hol megpihentél, áldom azt a percet, midőn rám nevettél... Minden kis szögletből lágy muzsika árad s ilyenkor úgy érzem, ha még egyszer elmégy,meghalok utánad!...
