Váci Hirlap, 1913 (27. évfolyam, 1-99. szám)

1913-03-19 / 22. szám

A rengeteg néptömeg között aiig tudtunk utat törni. Hogy egymást el ne veszítsük, egymás kezébe, ruhájába kapaszkodva nyomultunk előre, mig egy födött üvegveranda alatt találtuk magunkat. A szertartás közepén a váci dalárda énekelt. A harminckét hang ellibbent a levegőn keresztül, mintha a harmadik utcából hozta volna oda a szél.

Evva a bajuszához kapkodott, a kulcsait forgatta ujjain s holthalaványan leste az ő nyolc kóristájának fiaskóját.

Megkapjuk a jelt a koporsó mögül az énekre. Nyolc egészséges torok zárt helyről zengi Egressy Béni gyászdalát. Zúgott, búgott az udvar. Megreszketett a levegő, úgy dőlt a hang abból a kis veranda fülkéből, mintha hatvanan lettünk volna. Az egész gyászoló közönség arccal fordultfe- lénk, minket bámult, rólunk beszélt s nem volt a világon boldogabb, büszkébb ember, mint Evva Lajos.

A gyászmenet megindult a középvárosi temető felé, az öreg funerátor, Vasvári Kovács vitte a keresztet, ezt a tisztességet világért sem engedte volna át másnak.

Mi, fiatalok a gyalogúdon baktattunk atemető felé, mig az öreg Vasvári, fekete disz- magyarban, szorosan a koporsós kocsi mögött vitte a kis keresztet.

Irtóztaíó sár és pocsolya fogadott a vasúton kívül, úgy hogy a gyászolók mind visszafordultak a város felé, de Vasvári, jóllehet, már a csizma szárán folyt be a sár, csak nem akart tágítani. Csak ment, mendegélt még egy darabig, de mikor látta, hogy ennek fele sem tréfa, igy szólt át hozzánk: Gyerekek! Mind a két kezem elhalt, vigyétek ti is egy kicsit a keresztet.

Mi is ki voltunk ázva, fázva, éhezve, ránk is esteledett, egyik se nyúlt a kereszt után, hanem elbúcsúzva a kedves halottól, indultunk mi is a városba,

— Fiuk! Ne hagyjatok itt! — kiabált az öreg s csaknem szaladva ment a kocsi után, hogy a keresztet rá tehesse, mert a kocsis ugyancsak közibe vágott a lovaknak.

Végül aztán, mikor látta, hogy csaknem egyedül gyalogol a sok gyászhiníó között, igy kiáltott teli torokkal a gyorsan haladó gyászkocsi után:

— Megállj!Együd István! Állj meg.Pistikém! A kocsis azt hívén, hogy valami baj van, vagy a kocsiról esett le valami, megállította a lovakat, mire Vasvári bácsi a keresztet a kocsira téve, igy szónokolt :

— Édes Pistám! Egyedül én voltam, a ki kisértelek! De ebben az Istenverte sárban én sem bírom tovább. Isten veled! s ezzel lehajolt, egy marok sarat dobott a koporsó után.

Egy félóra múlva üresen, nyakig sárosán állított be az öreg a Csillag-vendéglőbe, a hol már vig poharazás mellett fogyasztottuk, mit a jó Isten adott.

Házi gazdánk, mint annyi más alkalomkor, Evva Lajos volt, a ki poharát emelve, meleg köszöntőt mondott az ő kedves fiaira s hogy nagyobb nyomatéba iegyen a dikciónak, három ropogós tízest nyomott az öreg Sánta bácsi markába útiköltség címén (retour-jegyünk a zsebünkben volt).

Mi még Vácon maradtunk a legutolsó vonatig, de arra most is tisztán emlékszem, hogy másnap Evva minden próbát letöröl- íetett a nagy fekete tábláról.

Pintér Imre.

2 _ _________

HireK.

AKADÁLYOK a vác—hatvani vasút

megépítése előtt.

A koalíciós kormánynál sikerült néhány év előtt kierőszakolni azt a parlamenti ígéretet, hogy az ország minden részét egyaránt érdeklő vác-hatvani vasút építésére megkezdi az előmunkálatokat. Ha lassan is, mondják, haladt azóta a munka s megint mondják, hogy állomásunk várva várt kibővítésének késése a vác-hatvani vasút kiépítésével állana összefüggésben.

Most azonban nagy a valószínűség, hogy az országos érdek ismét háttérbe szorul a mindent felfaló budapesti érdekkel szemben. A budapesti kereskedelmi és iparkamara ugyanis felterjesztést intézett a kormányhoz ebben a vasutügyben s minthogy nyíltan a haladás kerékkötőjének nem akar látszani, nem mondja ki, hogy ezt a vasutat ne építtesse meg a kormány, hanem annyi okot hoz fel eliene, hogy a kereskedelmi miniszternek gondolkodóba kell esnie s azután arra a meggyőződésre jutnia, hogy nem lesz-e helyesebb pihentetni a vasútépítés terveit, mint már eddig is tették?

Tisztelettel kérdjük, hol voltak a váci kereskedelmi és iparkamarai tagok, mikor a budapesti kamara ezt a határozatot meghozta? De hol voltak a nem budapesti lakos kamarai tagok is, mert ez a kérdés legkevésbbé sem váci, hanem országos ügy. A kamara Budapest érdekébe szegő- götí el rövidlátóan! Ha az ő álláspontja igaz lenne, úgy a Cegléd—szolnoki, a Szolnok—hatvani vasúti összeköttetést meg kellene szűntetni, mert a délről, keletről és északról érkező utasok és áruk elkerülhetik e vonalakon Budapestet! Az országos érdekekre szégyen ez a határozat, mely semmi mást nem lát, csak azt, hogy a főváros pályaudvarait kell tömni (tekintet nélkül arra, hogy birja-e) s a fővároson kívül álló iparra, kereskedelemre, szóval a forgalomra mi tekintettel sincs.

Bíznunk kell a kereskedelmi miniszterben, hogy ennyi önzést már nem fog megengedni. Száz és száz tanulmány áll rendelkezésére s abból kihámozható világosan, hogy a vác-hatvani vasútra szükség van: országos érdek parancsolja megépítését és olyan műakadályokat, minő a kamara felterjesztése is, az ország ipara és kereskedelme érdekében könnyű szerrel cl fogja hárítani a vasul Htjából.

Ezt a szemforgató, nagyképű felteriesz tést, mely a való igazságot el akarja burkolni, hogy a váci—hatvani vasútnak ártson vele, a következőkben ismertethetjük:

A budapesti kereskedelmi és iparkamara emlékiratot intézeti a kereskedelemügyi miniszterhez a Hatvan és Vác között tervezett összekötő vasút tárgyában. A felierjesztésben a kamara nem zárkózik el annak elismerésétől, hogy a főváros rendező pályaudvarok tehermentesítése szempontjából czélszerűnek mutatkozik a szóban forgó vonal megépítése, de csak akkor,ha az kizárólag csak összekötő vonal jellegével bir. A főváros iparára és kereskedelmére ugyanis úgy a személy-, mint az áru- lorgalom szempontjából rendkívül súlyos károkat eredményezne az, ha a szóban forgó vonal akként építtetnék, hogy az fő______VÁCI HÍR LAP ____________

vonallá kifejlesztetnék. Attól kell tartani, hogy az északi vonalak és a marcheggi vonal között mozgó, valamint az azon túl irányuló forgatmat, mely eddig Budapesten ment keresztül, a fővárostól elterelheti.

Nagyon indokolt az aggály, hogy az Ausztria és az azon túl levő külföld és az ország északi és keleti része közötti személyforgalom, nemkülönben az áruforgalom tekintetében olyan eltolódások fognak beállani, hogy azok eredménye természetszerűleg az lenne, hogy egyrészt a nyersanyagok és élelmicikkek forgalma elkerülné Budapestet, másrészt, hogy a Budapest—Szolnok—Debrecen- Kőrösmező vonaltól délre fekvő országrészek elveszítenék versenyképességüket ebben a viszonylatban.

Nem kevésbé súlyos következménye lenne a szóban forgó eltolódásoknak az, hogy az osztrák iparcikkek számára az ország északi és keleti fogyasztó piacán olyan kedvező versenyviszonyokat teremtene, a miket a hazai ipar ellensúlyozni nem lenne képes.

E megfontolások alapján a budapesti kereskedelmi és iparkamara azzal a javaslattal járult a kereskedelemügyi miniszter elé, hogy a hatvan —váci vonal kizárólag összekötő vasúti vonal jellegével, csakis az átmeneti forgalom számára építtessék meg s ez okból e vonal díjszabásokba és kiloméfermutaíókba ne is vétessék föl, hanem az e vonalon átirányított szállítmányok is a Budapesten át mutatkozó távolságok és viteldijak szerint számoltassanak el.

A személyforgalmat a kamara mellőzendőnek tartja e vonalon ; a mennyiben azonban mégis berendezteínék arra, az csak helyi forgalom lehet, s mellőzendőnek vél minden olyan íarifális és menetrendi intézkedést, mely a nyugatról keletre irányuló átmeneti személyforgalmat elterelni lenne alkalmas Budapestről.

— Március 15. Vasárnapi tudósításunk kiegészítéséül a következő tudósításokat kaptuk március tizenötödikéről:

Vácon a Petőfi-asztaltársaság igen látogatott ünnepélyt rendezett a márciusi eszmék emlékére. Sáry Pál elnöki megnyitója után a polgári dalárda a Himnuszt énekelte, melyet az egész társaság állva hallgatott meg, utána Fikó Sándor szavalta a Talpra magyart, majd Csányi Dezső alkalmi felolvasást tartott. A vacsoránál Fikó Sándor hangulatos beszédet tartott és a polgári ' dalárda elénekelte a jeligéjét. E közben megjelent dr. Preszly Elemér országgyűlési képviselő és igen lelkes beszédet mondott, melyet a közönség meleg éljenzéssel fogadott. Volt több pohárköszöntő is és közben a dalárda és cigányzene szórakoztatta a közönséget, mely igen jó hangulatban világos reggel oszlott szét.

Veresegyházán. A veresegyházi dalárda a község lakosságának bevonásával szépen sikerült március 15-iki ünnepélyt rendezett. Délelőtt a két egyház templomaiban volt ünnepi isteni tisztelet és a hazafias közönség valláskülönbség nélkül, szép egyetértésben kereste fel a templomokat, hogy hálát adjon a jó Istennek, hogy még mindig megtartotta nemzetünket. Délután a szabad ég alatt folyt le a nyilvános ünnepély, szép szavalatok, tartalmas ünnepi beszéd és a dalárdának több éneke kel