Váci Hirlap, 1912 (26. évfolyam, 1-100. szám)

1912-03-13 / 21. szám

2 VÁCI HÍRLAP a legnemesebb közérdekű törekvések. Nem veszít vele semmit váci kaszinónk, ha annyi meddő kísérlet után szintén városunk fejlődése érdekében fekteti le működése irányelveit. Ne gondolkozzék hát sokáig kaszinónk vezetősége a teendőkön. Ha nem tudja maga elé tűzendő célját elérni, még bukása is dicsőséges lesz, meit a közérdekért való önzetlen harcban vér­zik el. Ha pedig vezérelveit sikerül megvaló­sítani, a mit egész lelkem melegével és ener­giájával hiszek és remélek, úgy nemcsak a kaszinó fejlődését alapozza meg megingathat- lanul, de örök időkre beírja nevét nagy múltra visszatekintő városunk történelmébe is. Föl tehát, uraim, a nagy munkára s kézbe a közérdek megszentelt lobogójával ! Lukács István. Hírek. Családi pótléK és nyugdij= törvény. Az állami alkalmazottakat mostanába a csa­ládi pótlék és a nyugdíjtörvény kérdése ér­dekli legjobban, annál is inkább, mert sokféle verzió kering a megvalósitásukról és ezért a bizonytalanság még nagyobb. Most végre a pénzügyminisztérium szakközlönye, a Pénzügy- igazgatás márciusi száma a találgatásnak vé­get vet alábbi közleményével: Az az állítás, hogy a családi pótlékot a nyugdíjba is be fogják számítani, továbbá, hogy még nős, de gyermektelen tisztviselők is részesüljenek a családi pótlékban, nem nyug­szik helyes értesülésen. A változó körülmé­nyekre alapított és az esetek túlnyomó rész­ben a nyugalombahelyezés időpontjában eset­leg már nem is létező családi pótlék ugyanis a. többé változás alá nem eső nyugdíjnak alapja nem lehet. A nős, de gyermektelen ál­lami alkalmazott, ha más családtagnak, illetve hozzátartozójának eltartásáról nem gondosko­dik, családi pótlékot nem remélhet. Úgy a családi pótlékról, mint a nyugdíjról szóló tör­vényjavaslatok beterjesztését most már csak az egyes minisztériumokkal folytatott s még be nem fejezett tárgyalások hátráltatják. A csa­ládi pótlékról szóló törvényjavaslat azonban március folyamán beterjeszthető lesz. A be­nyújtás időpontja azonban — az egyes rész­letek nyilvánosságra való hozatalának érde­kességétől eltekintve — különös fontossággal nem bir, mert reméljük, nem lesz akadálya annak, hogy a családi pótlék visszamenően 1912. január elsejétől fizettessék ki. A családi pótlékra vonatkozóan a kormánynak az a szándéka, hogy a családi pótlékot a tisztvise­lőknél a fizetési osztályra való tekintet nélkül, a gyermekek száma alapján egyenlő összegek­ben állapítsa meg, és pedig olyképpen, hogy az egy gyermekkel biró tisztviselők évi 200, a két gyermekkel birók évi 400 s a három, vagy több gyermekkel bíróknak évi 600 korona se­gítés jusson. Az alkalmazottaknál (ide tartoz­nak a dijnokok, altisztek és a szolgák) vi­szont egy gyermek után évi 100, két gyermek után évi 200 s három vagy több gyermek után évi 300 korona lesz a családi pótlék. Csak szülői hatalom és ellátás alatt levő gyerme­kek vétetnek figyelembe, még pedig a tisztvi­selőknél 24 éves koruk betöltéséig, egyéb al­kalmazottaknál pedig 16. életévük betöltéséig, a gyermek nemére való tekintet nélkül. A csa­ládi pótlék megállapításnál azonban a gyer­mekeken kívül más eltartott családtagok is fi­gyelembe jönnek. — Közgyűlés lesz. A polgármester esti- | törtök délutánra rendkívüli közgyűlésre hívta j egybe a városi képviselőket. A közgyűlés leg­érdekesebb tárgya: „polgármesteri jelentés a városi vízvezeték munkálatainak haladásáról s előterjesztése az elkészített tervek és költség- vetés tárgyalása ügyében,“ vagyis a város­atyák határozhatnak a vízvezetékről! A tárgy- sorozat húsz ügyről szól, ezek közül megem­lítjük a következő érdekesebbeket: A váci hen­germalom uj részvényeket bocsát ki s mert a városnak ott érdekeltsége van, határozni fog­nak az átvételről ; uj utcát neveznek el a ref. temetőbe vezető utón, Täuber Ferenc fogal­mazó lakbért kér személyes pótléka után ; Hor­nung Béla kávés kioszkot akar építtetni a Kossuth-téren, erre területei kér; özv. Mikló- sovits Sándorné kegydijért fordult a városhoz; Péteri János, a Pokol bérlője, motorcsónak­közlekedést akar a Dunán akkor, midőn a Fürge csavargőzös járatai szünetelnek. Erre a várostól kért engedélyt. — Március 15. Március idusát mint más években, úgy ez idén is szintén megíinnepli a helybeli evangélikus iskola is. Az ünnepségre, mely márc. 15-én d. e. 1/-29 órakor az iskola helyiségében (Felsődunasor 2. sz. a.) fog meg­tartatni, a szülőket és érdeklődőket ez úton hívja meg az iskolaszék elnöksége. — A felső­városi eiemi iskolák tantestülete növendékeik­kel f. hó 15-én d. e. 9 órakor a vizsgaterem­ben ünnepélyt rendeznek, melyre az érdeklődő szülőket és a tanügy barátait ez úton is meghívják. — Nem adózunK! Az agilis magyar védőegyesület ismételten tatait olyant, mivel nagy, nemzeti eszméit napirenden tartja s a közönség érdeklődését feléje fordítja. Borbély Sándor elnök és Vatter Ferenc titkár megálla­podtak az Urániával,- mely Dobieczky Sándor „Nem adózunk“ cimü három felvonásos da­rabját átengedte a váci magyar védőegyesü­letnek előadásra. Dobieczky darabját a ma­gyar iparról irta s bemutatja abban, hogy a külföld iparával szemben mennyire elmarad­tunk, a minek főoka, hogy a külföldi árú ked­vesebb a magyarnak. Nem kevesebb, mint 1100 millió koronát fizetünk évente a külföld­nek iparcikkekért ! El kell szegényednünk, mert évente 130 millióval fizetünk többet a külföld­nek, mint a mennyit tőle kapunk. Áliitsa fel tehát minden magyar ember háza küszöbén a vámsorompót: Ezt magyarázza érdekesen Do­bieczky három felvonásos darabjában, mely­ben számos mozgófénykép és 170 színesen vetített kép lesz. Az előadást csütörtökön, e hó 14-én tartják meg este nyolc órakor a Kúrián. Délután a tanulóifjúság nézi meg a darabot, este a nagy közönségnek mutatják be két és egy koronás helyárak mellett. Le­hetetlennek tartjuk, hogy csütörtök estéjén a Kúria meg ne teljen, mikor nem nyerészkedési vállalkozásról van szó. — öt község villanyvilágítása. Siersdorf, a szokolya-hutai porosz gróf, nagy- birtokos elhatározta, hogy nevét meg fogja örökíteni s éppen ezért praktikus hasznú dolgokat létesít. A nógrádverőcei nagy tégla­gyárat már megvásárolta az elhunyt Bérezel! József örököseitől s most a téglagyár területén villanyt fejleszt, a honnan Nógrádverőcét, Szokolyát, Hutát, Kismarost és Nagymarost villanyvilágítással fogja ellátni és pedig oly olcsó pausál árban, hogy a villanyt a legsze­gényebb zsellér ember is bevezettetheti majd. A nemesen gondolkodó gróf azonban nem állt meg itt, hanem egyben elhatározta, hogy Nógrádverőcét — a hol lakni is szándékozik — csinosabbá teszi. A községi elöljárósággal már megállapodott, hogy rendkívül csekély árban kikövezteti egész Nógrádverőcét, a kocsiutakat épúgy, mint a hogy modern járdát fog készít­tetni a házak előtt. Az erre való köveket ő maga szállíttatja saját igáival és embereivel s a lakosságnak vajmi kevésbe fog kerülni az, hogy háza előtt mindenütt járdán mehetnek az emberek. így hát egy idegen gróf jóvoltából rövid idő alatt Nógrádverőce lesz az ország legszebb és legmodernebb községe. — Halálozás. Bethlenfalvi Gengely Jó­zsef posta- és táviró főfelügyelő élete 62-ik, házassága 26-ik évében hosszas szenvedés után meghalt. Gengely nem régen jött Vácra lakni, de állandóan betegeskedett. Temetése tegnap délután ment végbe. — Mi lesz a tanitóKKal ? A róni. kát. iskolák tanítói drágasági pótlékot kértek még novemberben. Egyesek erre azt jegyezték meg : „Nem elég a drágaság, még pótlék is kell ne­kik.“ Tréfásan nem lehet ily komoly ügyet el­intézni. Az iskolaszék egy bizottságot küldött ki, a mely tárgyalta is a kérvényt, úgy hall­juk, sok jó indulattal, de azóta még nem volt iskolaszéki gyűlés. Tanítóinktól becsületes munkát kívánnak, úgy ők is elvárhatják, hogy legalább méltányosan bánjanak velük. A drá­gasági pótlékot már karácsonykor várták ta­nítóink, de azóta elmúlt egy negyedév és semmi eredmény. Beláthatná a vezetőség, hogy 1100 korona törzsfizetésből Vácon már lehe­tetlen megélni. Kérdjük az iskolaszék elnökét, mikor szándékozik az iskolaszéket összehívni és méltányolni tanítóink jogos kérelmét? — Ismét éjjeli vereKedéseR. Úgy időnkint meg szokott jelenni egy-egy ilyen hir. Pár hónapig aztán csend van a városban, mert részben a rendőrség is éberébb, részben a verekedni szeretők kedvét is letöri hoi a rendőrség, hol a járásbíróság, vagy törvény­szék. Szomorú dolog, de való, hogy pár hete ismét hatalmasan lábra kapott nálunk az éjjeli verekedés, pofozkodás és bicskázás. A szerelmi csábítások, egymásra való fogfájások, munkás összekoccanások, pletykák és becsületsértések ügyeit mind éjjel szokták elintézni nálunk a felek és pedig nem is csak úgy kettesben, al­kalomszerűen, véletlenül, de formálisan, terv­szerűen, megbeszélve és csapatosan felkészülve az éjjeli ütközetekre. Ha aztán nem akadnak a harcosok elé az ellenfelek, bizony megtámad­ják ők a békésen hazafelé igyekvő, teljesen ártatlan egyéneket is, a kikbe először minden ok nélkül belekötnek s aztán rajtuk elégítik ki bicskázási vágyukat. Szinte hihetetleneknek hangzanak e sorok azok előtt, a kiknek éjjel, különösen szombaton és vasárnapon nem kell az utcákon végigmenniök. Csak két esetet ho­zunk fel a közelmúltból. Múlt vasárnap éjjel egy négy tagból álló iparos legénycsapat min­den ok nélkül belekötött egy békésen hazafelé igyekvő fiatalemberbe, a kit bizony alaposan elláttak, most vasárnap éjjel pedig már egy szervezett földmives csapat ütközött össze egy kisebb iparos csapattal s bizony itt is egymás után szóltak a hatalmas pofonok s fénylettek a kihúzott bícskapengék a levegőben. Mindkét eset pedig közvetlen a városházával szemben, a siketnémaintézet előtt történt úgy éjfél után, egy óra felé. Nem akarjuk rendőrségünket okolni, vagy szidni azért, mert egyik esetnél sem volt közelben egy rendőr is, vagy azért sem, mert akkor magán a rendőrségen sem volt egyetlen rendőr is, mert elismerjük, hogy képtelen az a pár fegyveres erő mindenütt és minden időben jelen lenni, de megírjuk cik­künket csak azért, hogy felhívjuk rá a büntető

Next

/
Thumbnails
Contents