Váci Hirlap, 1912 (26. évfolyam, 1-100. szám)
1912-03-10 / 20. szám
HuszonhatodiK évfolyam 20. szám. Vác, 1912. március 10. VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak : helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Gróf Csáky Károly-út 4. sz, (lparudvar.) Nyilttér sora 60 fillér. Telefon-szám 17. Mit mond SCHUSZTER CONSTANTIN ír. alapitó levele? Vác, márc. 9. A megyés főpásztor jóakaratéi érdeklődése és az a munkája, mellyel meglepte városát, egyik legfontosabb kérdés megoldását sürgeti: a városi közkórházét. Gróf Csáky Károly megyés püspökünk kidolgozta a közkórház létesítésének terveit, melyeket siettünk megismertetni a város közönségével s feljegyeztük, hogy őszinte örömmel, legteljesebb érdeklődéssel kisérte az egész város a nagy munkát, mely most nyomtatásban is megjelent. Természetes, hogy ezt a jóindulatot honorálni kellett és csütörtökön délután már a kórházbizottság néhány tagjával kiegészített pénzügyi bizottság tárgyalta a kórházról szóló főpásztori javaslatot. Bárha a bizottsági tárgyalások teljes egészükben nem tartoznak a nyilvánosság elé, hiszen számtalan fordulat következhetik be újabb állásfoglalásokkal, mégis erről az első és nagyfontosságú tárgyalásról számot keli adnunk, mert alighanem az a közgyűlés képében is kifog alakulni s kórház sorsára jelentős hatással lesz. Mielőtt a lapunkban ismertetett főpásztori javaslat részletes tárgyalása következett volna, felvettetett az a kérdés, vájjon a grófpüspök által említett hármas bizottság — püspökség, káptalan és város — a kórházat létesítése után is kormányozni fogja-e ? Minthogy a megyés főpásztor kimondottan városi közkórház tervezéséről szól, melyhez a város 75 ezer koronájával is hozzájárul és a melynek megépítéséhez a 200 ezer koronás kölcsönt is felveszi, lehetetlen az, hogy a város tulajdonát képező intézményben oly faktoroknak is beleszólásuk legyen, a melyek együtt a várost, mint tulajdonost majorizálhatják szavazatukkal. Ma iegteljesebb a harmónia a püspök, káptalan és város között és ma bizonyos, hogy a mit a város óhajt, annak gátat nem emel sem a főpásztor, sem a káptalan. Ámde ki garantálja, hogy változó idők folyamán változik a helyzet és a ma tapasztalt jóindulat fordul. Ez esetben a város, mint tulajdonos a másik két faktorral szemben mindig kisebbségben lesz és sohasem az ő tervei érvényesülnek a közkórház körül. Ezt már most elintézni, a jövendő esetleges viszályokat kiküszöbölni kötelességének tartja a bizottság már csak azért is, mert egyhangú volt a vélemény, hogy minden nagy munka, minden tervezés hiába való és a felsőbb fórumok : a vármegye és belügyminiszter nem fogja jóváhagyni oly városi közkórház létesítésének terveit, melyben a pénzével szereplő, kölcsönt felvevő város intézkedésre nem az egyedüli jogosított. Most azután órák hosszán át vita indult meg arról, hogy Schuszter Constantin, a nagy alapitó, ki 120 ezer forintot tett le egy váci közkórház céljaira, vájjon aiapitólevelében a hármas bizottságnak a kórház kormányzásában való részvételét is követelte-e. Nem valószínű, sőt a bizottság arra az álláspontra is helyezkedett, hogy a nagy püspök, ha olyan kisebb kérdésről, hogy a kórházban apácák alkalmazandók, intézkedett alapitó levelében, arról, hogy a kórházat hármas bizottság vezesse felépülése után is, bizonyára határozottan kifejezést adott volna kívánalmának. Az alapitó levelet több ízben fel is olvasták s ebben megtalálták, hogy a nagy püspök az alapítvány mindenkori kezelését a káptalanra bízza és az alapítvány kamatainak hova- forditásáról a püspök, káptalan és a város által alakított bizottság intézkedik. Sem többet, sem kevesebbet nem mond Schuszter Konstantin s Galcsek György dr., valamint Hörl Péter dr. kórházbízottsági előadó a bizottság összes tagjaival szemben azt vitatták, hogy a hármas bizottság a kórház minden ügyében belefolyhat. Ily körülmények között igen valószínű, hogy kórházunk rövid időn belül meg fog épülni, de nem városi közkórház, hanem „Schuszter Constantin-íéie alapítványi kornaz-1 lesz a neve. A város ugyan nem fog idegenkedni az építéshez szükséges kétszázezer koronás kölcsön felvételétől, mert ezzel közcélokat szolgál és a kórház jövedelme fogja törleszteni a kölcsönt, de a készpénzben adandó 75 ezer korona kórházalapot, a mely egyben szegényalap is, a kórház, miként a Schuszter-féle alapot, tartozik majd a városnak idők folyamán visszafizetni. A kórház építése nem fog megakadni, csupán nem lesz Vácnak közkórháza, hanem alapítványi kórháza. Hol épüljön a kórház? Ily cimü cikkünkre válaszkép kaptuk a következő sorokat: 1. Nem áll, hogy a vasút füstje a kijelölt telken (a Kálvária alatt) gyűl össze. Az uralkodó szélirány ÉNy, mely összeesik Vácnál a Duna medrének és völgyének irányával. A ki a térképre tekint és ösmeri a széljárást, rögtön látja, hogy a Kobrak-gyár füstje és a vasúté is Vác város felé húzódik. Zajról alig lehet szó, mert a vasút mentén kórházi tisztviselőházak épülhetnek. 2. Naiv állítás, hogv egy beépített területen összegyűl a felette levő hegylejtő vize. Hát a csatorna még ismeretlen fogalom ? Különben is csekély feltöltéssel az egész kórháztelek a vasút felé lejtő lesz és aránylag már is magas fekvésű. 3. A város fejlődését az érintkező részek kiépítése viszi előre, nem pedig egy-egy távoli fellegvár. 4. A kórház ablakaiból előre és felfelé lehet látni, de lefelé az alatta elterülő Kálváriára — bajosan. 5. Végül — a mi a „legfontosabb“ — a váci lanyha esteli szellőtől sokkal inkább kegyele- tes keresztényi cselekedet, ha — a helyett, hogy a magas dombon levő emeletes kórházablakokból lefelé, az alatta fekvő Kálvária kis stációihoz levinné a hála-imákat — éppen ellenkezőleg, az alacsonyabban fekvő kórháztelekről felfelé, a Kálvária dombja felé emelkedne és szállana velük, méltóan az egekbe küldött hála-imákkal. Isten. Kutatod az Istent fürkésző szemekkel, napnyugat pírjánál és hasadó reggel kutatod s hiába, nem akadsz reája. Én még, lásd, az Istent sohasem kutattam, akaratlan mégis régen ráakadtam. Mint érezni kezdtem, mindjárt megéreztem. Ne is keresd soha, ne fürkészd az Urat; csak a szív mutatja hozzá meg az utat s ha fürkészni kezdted, épen elvesztetted. ‘Biskay Dezsöné. Marasztaló. Hallgass reám, ne szállj tovább, szívem érted eped, érted huílajtok, érted én szerelmes könyeket, keblemnek lángja érted ég, teéretted dobog, jer én velem, légy az enyém, így leszünk boldogok. Az életünk olyan rövid s a sír olyan hideg, távol csapongó vágyaid élted nem éri meg. Szivárványt űzni mért szaladsz boldogságod elül, ha azt hiszed, ott rá találsz — csalódsz kegyetlenül. Ábrándjaidnak szárnya ha fői az egekbe vitt, jön a való, a főid, a lét s letépi szárnyaid s ábrándvílágod lett legyen, kápráztató, mesés, annál nagyobb a seb, mit üt a rettentő esés. Maradj a földön, lenn tovább s legyen vigasztaló, hogy ha a szép, mit itt találsz kevés is, de való s miről hiszed, hogy boldogít s itten is felleled, jutalmul érte nézz reám s csókolj meg engemet. Ratcliff (.Kökény László.) — Vidéki hátralékos előfizetőinket kérjük, hogy hátralékukat egyenlítsék ki, nehogy a lap küldését beszüntetni kénytelenek legyünk.
