Váci Hirlap, 1912 (26. évfolyam, 1-100. szám)

1912-03-06 / 19. szám

Hu&zonhatodiK évfolyam 19. szám. Vác, 1912 március 6 VÁCI TJf X 1 IRLAP PolitiKai lap, megjeleniK szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Bercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gróf Csáky Károly-út 4. sz, (Iparudvar.) Nyilttér sora 60 fillér. Telefon-szám 17. Hol épüljön a körház? (Ezt a cikket, melyet idegen kéz­ből kaptunk, bár nem födi a mi vélekedésünket, szívesen közöljük, már csak azért is, hogy dokumen­táljuk, mennyire érdeklik városunk lakosságát a megoldásra váró kér­dések.) Vác, márc. 5. Fenkölt gondolkodású és nemeslelkű gróf­püspök urunk nagyarányú terveiről lapunk múlt számaiban emlékeztünk meg. A minden szép, jó, hasznos és üdvös hant érdeklődő főpap a betegek szenvedéseinek enyhítésére a váci kórház építését a megvalósításhoz segíti. Most egész önkénytelenül felszínre kerül az a kérdés : hol épüljön az új kórház ? Tudott dolog, hogy szobi Luczenbacher Jenő áldozatkészsége folytán van a városnak a kórház céljára mintegy öt holdnyi területe. Ez a terület a máv. sitiéin túl, a kosdi úttól Budapest felé eső térségen van. Ezzel az első pillanatra megoldottnak látszik a kórház he­lyének az ügye. Ez azonban csak az első pil­lanatban van igy. Gondosabban vizsgálva e hely fekvését és szomszédságát: tehető ellene egynéhány észrevétel. E terület legfőbb hátránya, hogy lapályon fekszik, a hová tavasszal, a hó olvadásakor, a szomszédos domboldalakról oda folyik a hó- viz és ott meg is reked. A tavaszi melegebb időjárás, meg a böjti szelek nem sokáig tűrik ott e vizet : csakhamar eltűntetik onnan a té­len volt hó emlékét. A nyári esőzések vize is itt gyülemlik össze. Igaz, hogy ez a viz a me­leg nyári időszakban gyorsan tűnik el. Azon­ban e temérdek viz elgőzölésének párája nem egészséges. A betegnek az üdüléshez tiszta le­vegőre van szüksége. A párákkal, a földből felszabadult miazmákkal telitett levegő kigú­nyolja az orvosok tudását, hiába valóvá teszi az ápolók fáradozását: a lábbadc-zó vissza» esik régi betegségébe. A vasút szomszédsága, illetve közelsége sem előnye az ott építendő kórháznak. A be­teg elcsigázott idegei pihenést, nyugalmat áhí­toznak, erre pedig csend, lehetőleg teljes csend kell. Jelenleg a naponta arra haladó 120 gőzösvonat dübörgése, a harmincszor közle­kedő villamos tütölése és csilingelése nem biztosítja azt a csendet és nyugalmat, a mely a kórház beteg lakóinak oly felette kívánatos. De a dübörgés, csilingelés és sípolás okozta zaj csak hagyján! (Pedig ez a tervezett vác— hatvani vasút kiépítésével csak fokozódni fog.) Nagy hátránya e közelség, illetve szomszéd­ság a szellőztetésnek. Városunkat az öreg Na­szály megóvja a zord és kellemetlen északi széltől. Kétévenkint is alig akad csak egy nap is, a mikor a szél a Naszály felől fújva friss, ózondús levegőt hoz nekünk. A Kárpátok, meg a pilisi hegyek közt folyó Duna szoro­sán át azonban annál gyakrabban látogat cl hozzánk az észak—nyugati szél. Ez a légáram a lemezgyár, a villanytelep, meg a vasúti moz­donyok füstjét mind oda viszi, a hol az épí­tendő kórház helye van. Az őszi nedves idő­ben szemlélhető az e helyet övező dombokon megakadó füst. Valószínű, hogy a füstben levő, nem látható, de annál inkább érezhető mérges gázok gyakrabban ott kóvályognak a lapos terület fölött, a mit csak a betegek gyengébb, kényesebb és igy érzékenyebb szervezete fog észrevenni. Téli időben, a mikor a magas kürtő nélküli Kobrak-gyár sok kis és alacsony kéménye ontja magából a sűrű füstöt : az is csak arrafelé veszi útját. A kórház levegőjétől eltikkadt tüdő friss' levegőre vágyva, szellőz­tetéssel cserélhetünk levegőt, de e cserében alig lesz köszönet. Még egyet! A ki ősszel nem resíel korán kelni s egy kis reggeli sétát tenni a szőlők felé, hazajövet meglepetéssel látja, hogy mig fent a szőlők között ködmentes, tiszta leve­gőben jár, addig az alatta elterülő városban s a lapályos helyeken sűrű köd imbolyog. Meg kell állapítanom még azt a tényt is, hogy nyá­ron lent a lapályon nagyobbak a nappali és esti hőmérsék közötti ingadozások. Ugyanis lent este hűvösebb van, mint a lapályt kör­nyező dombokéul, ridppaí pedig ennek ellen­kezőjét tapasztalhatjuk : fönt van hűvösebb, mint lent. Meg vagyok győződve, hogy a fel­sorolt körülmények alapján mindenki velem fogja mondani: csak fel a várost övező dom­bokra a kórházzal. Akár Deákváron, akár a Deákvárral szem­közt levő emelkedettebb helyen találhatni az építendő kórház céljaira alkalmas területet. E hely ellen legfeljebb az az egy ellenvetés le­hetne, hogy távol van a várostól. Hát ez igaz, de még ez a hátrány is előny. Mert az ujonan épült kórházak legtöbbje (igy az uj szt. János kórház Budapesten) messze esik a város za­jától. S a nagyobb távolság okozta fáradtság, a melyet el kell szenvedni a betegnek, mig a messzebb levő kórházba jut, avagy a melyet el kell tűrnie a beteget látogató hozzátartozó­nak : bőven kárpótolva van az említett elő­nyökkel. Tehát semmi akadálya sincs annak, hogy a kórház a várost övező dombokon épüljön. A kosdi út mindkét oldalán levő szőlők alatti rész bármelyikéről jól látható a Kálvária. El lehet-e képzelni, mily magasztos érzelmek járják át a kétségbeesés és remény között levő beteg lelkét, mikör a nyitott ablakból látja a szent kegyhelyre zarándoklókat. A mint lelke elmerül a Mindenhatónak adandó hála-imában a lanyha esti szellő elkapja és-odaviszi az aj- tatos hívők zsolozsmáját. A csüggedő lelkét megtölti ’a remény s a beteg gyógyul nemcsak testben, de lélekben is. Ha más nem, maga ez az utoljára említett körülmény tenné indokolttá a kórháznak a Kálvária fölé való elhelyezését. — A Váci Hírlap mai száma hat oldal terjedelemben jelent meg. Divat önagysága. Ez idő szerint mintha csak egyetlen fontos kérdés foglalkoztatná a divattal nagyon so­kat lörődő nők világát: szükebb, vagy bővebb lesz-e a szoknya ; hozzávágott, vagy külön sza­bott lesz-e az ujj; rövidített, vagy rendes lesz-e a derék vonala. „Divat önagyságáról“ senki sem tételez fel álíhatatósságot: mindenki tudja, hogy szeszé­lyes és bármi áron, de változatosságot akar és igy a nyári divattól bizonyosan elvárjuk az újat, a minél a meglepőbbet úgy formában, mint vonalban. És mintha ez a sok újság már hirdetné is valamiképpen a maga jövetelét. A ki alaposabban nézi az újabb modeleket, fel­fedezhet már egyelőre csekélyebb, de minden­esetre már észlelhető eltéréseket, melyek mind a nyári divatnak az előhírnökei. Lássuk már most, mivel felelhetnénk arra a legelső kérdésre, hogy szűkebb lesz-e a szoknya, vagy rövidebb ? Annyit már most megmond­hatunk, hogy szükebb ugyan nem lesz, de bő­vebb se igen. Csak legfeljebb, hogy nem lesz annyira szűk, mint volt eddig. Az ujjak is na­gyobb részt hozzávágottak maradnak, de azért már gyakori a külön szabott ujj is és éppen úgy divatos a rövidített, mint a rendes hosz- szúságú derékvonal. Tehát itt csak részben való változásokról számolhatunk be. A várható, változásokban talán az a legér­dekesebb, hogy az új divatban nagyon sok régi hagyományra fogunk ismerhetni, termé­szetesen kiválogatva a régi dolgokból mind azt, a mit fejlett ízléssel újjá alakíthatunk a régiből, a nélkül, hogy ezzel valami „merész“ divatnak hódolnánk. A legjobban bizonyítják a sok réginek a feltámadását az uj modellek. Itt vannak pél­dául mindjárt a felszedett tunikájú aljak: a sok fodor és különösen a bodordisz, a mely leginkább tafotából készül. Csak hogy ne gon­doljunk ám arra a régi tafotára, amelyet olyan nagyon nehezen lehetett megfékezni. Az uj ta­fota teljesen lágy, nem suhog és akár mintás, akár sem, feltétlenül simuíékony, mint a leg- lágyabb libertiselyem. Az uj tafotából készülnek a legszebb kabá­tos ruhák ruhák és van sima tafota : kétszínű, a melynek „taft cameleon“ a neve. A tafotakabátos ruhákhoz derekat is varr­nak, a mi különösen látogatásokra nagyon al­kalmas. Ugyanilyen ruhának nagyon szép az úgynevezett dainasztos tafota ; a dupla olda­las nehéz libertiselyem és egy „íleur de soie glacé“-nak nevezett szövedék. Meg kell még jegyeznünk, hogy úgy a két-, mint a három- szinű tafotánál az „ósdi“ szinösszeállitásokat kedvelik, mint például: bronzszint zölddel ugyanazt lilával stb. elvegyitve, ami jelenté­kenyen növeli a régi stil benyomását. A szoknya meglehetősen háttérbe szorult \> maga egyszerűségével. Most annál változato­sabb a formája és külön figyelmet kíván. A féloldali! disz, a mely a téli divatot olyan jel­legzetessé tette, mind kedveltebbé leszen. Fél-

Next

/
Thumbnails
Contents