Váci Hirlap, 1912 (26. évfolyam, 1-100. szám)

1912-02-21 / 15. szám

Geyer Stefi, Dienzl Oszkár, Arányi nővérek stb. után most Sebők Sári, Mosshammer Román művészetében gyönyörködhettünk. Országos, világhírű nevek. Mind kiforrott művészemberek. Nem mindenkinek juthat osztályrészül őket hallani. Kulturális, s nevezetesen zeneművészeti szempontból igen áldásos az ily művészek szerepeltetése. Ezeknek a hangján, hangszerén éri el a melódia teljes hatását. A melódia, a harmónia, a muzsika, a zene pedig igen nevelő, sőt szeliditő hatású. Erre pedig nagy szükség van a mai gyors, zaklatott, folyton sürgő-forgó, kapkodó s főleg „ideges“ világban. Kitűnő csillapitószer a harmonikus zene és a gyönyörű melódia ebben a diszharmonikus, zűrzavaros vásári lármában. Dániel az oroszlánokat is megszelídítette, megfékezte hárfája hangjaival, hát az embert nem volna képes a zene szelidebbé, nyugodtabbá tenni? Dehogy is nem ! Hisz láthattuk szombaton is. Hisz a légy röpködését is meg lehetett volna hallani! Azaz, bocsánat! Azt sem. Semmit, még azt sem hallottuk, hanem csakis — és valamennyien egy szívvel, egy lélekkel —csak a melódiát, hangot, az összhangzatot élveztük. A csend és csend között is nagy a különbség. A szombati az abszolút csend volt s valamennyien abszolút hallókká lettünk, mert semmit mást, mint a dalt, a hegedűjátékot, a hárfa hangjait, a zongora, a harmonium melódiáit hallottuk.

Sok egyében kiviil még jótékony hatással van az ily művészest városunk művészi, e legutóbbiról szólva, zenei életére. A laikus hallgatóság is megszereti, megbecsüli a zenét s ennek művelőit. A zenészeket pedig buzdítja a további művelésre, az alaposabb tanulmányra. Az egyoldaiúakat ösztönzi képességeiknek más irányba való fejlesztésére. A könnyed zene művelőit inspirálja a klasszikus muzsikára, a klasszikusokat meghódítja a nép, a nemzeti melódiáknak. Neveli a tömeget ; bennünket, a zenei analfabétákat abban az irányban sarkal, hogyha már mi őszülő, kopaszodó fejjel nem is fogunk hangszert kezeinkbe, utódainkat, gyermekeinket zenei nevelésben is részesítsük. S ez nem kicsinylendő buzdító szó.

Különben pedig az elmúlt évek líceumi liang- senyeivel együtt méltán sorozhatjuk a legutóbbit is Vác zenekrónikájában a legfényesebb lapra. Akár az érdeklődő, visszafojtott lélekzetű csendességet, akár a tapsot, akár az egyhangú szóbeli kritikát tesszük az est sikerének fokmérőjévé, mindenképen a legjobb eredmény volt konstatálható. Úgy á tálában mint részleteiben is a nagy várakozás, várakozáson felüli nívóval, kevés szereplőkkel, művészi szerepléssel nyert kielégülést. Nézzük sorjában az egyes szereplő művészeket:

Sebők Sári a m. kir. operaház művésznője hangjával, minden egyes énekével teljesen meghódította a közönséget. Meleg ünneplésben volt része az egész este. Taps köszöntötte, taps az elismerés. Szívesen énekelt, az első két műsorszáma után még ráadással is, közismert, kedvenc magyar nótákkal kedveskedett. Mint az ország első műintézetének magán énekesnőjével, elsőrangú tagjával szemben felmentve érzem magam a kritika alól, a közönségünk különben is gyönyörködve éi- -vezte kellemes, istenáldotta szopránját. Minden számával bő elismerést érdemel, mégis legnagyobb sikert ért el Verdi románcával (La Forza del Destino), Erkel La Grange Áriájával (Hunyadi Lászlóból.) A magyar műdal, továbbá Elmegyek a templom mellett ... és Sirassatok engem orgonavirágok . . . természetesen mind-mind igen-igen tetszettek. •

Mosshammer Román hárfaművész Schubert- Temecsek ábrándját adta elő tökéletes művészettel, művészi hatással. E számnál is nem mindennapi gyönyörűségben volt volt részünk. A hárfa már magában is ritka hangszer. Ilyen művelője pedig valóban ritkán akad. Az egész földkerekségén megszámlálhatjuk a Mossham- mereket. Hivatott kezekben fenséges hangszer, így láttuk ezt szombaton is. Viharzó taps volt a jutalom.

Koncz János zeneakadémiai művésznövendék a következőket játszotta nemes ihlettel, művészi lélekkel: D-dúr. (Paganini.) Alter Wiener Tänze. Spanyol tánco^. (Sarasaié.) Részlet Hubay csárda-jelenetéből. Koncz János Hubay Jenő, a zseniális magyar hegedűművész, világhírű zeneszerző, s a magyar művészek nagy mesterének tanítványa. Örömmel állapítjuk meg, hogy újabb fényt szerzett mesterének.

Szepessy László a tőzsgyökeres váci poétává lett költő tanár, ismét bebizonyította, hogy a jelenkori iró-gárda egyik igen jeles, számottevő tagja. Vác irodalmi történetébe is immár belevéste nevét letörülhetetlenül váci aktuális, költeményeivel. A sportegylet estéjén a Pokol-csárda című nótával ajándékozta meg városunkat, most A falu első legénye cimü verssel gazdagította irodalmunknak itt született, itt gyökeredző gyöngyeit. A falu első legénye az ugyanily cimü Bartók Lajostól származó kép versbeöntése. „A kép is remekmű, remek maga a költemény is. Az elsőt művészileg vezetett ecset, az utóbbit a múzsa által inspirált toll öltöztette remekbe. Igen tetszeti a közönségnek a Keresztlopás, a mely irodalmunk kincsesházába, a remekírók tárába való. Általános és zajos hatást ért el a Dal a muskátlis virágról és a Riport című szerzeményeivel. Hogy a hatást közismert közvetlen előadása méginkább növelte, igen természetes. Az est utolsó száma az egész miivészestély fénypontja Bach-Gounod : Ave Máriája volt. Énekelte Sebők Sári, hegedűn Koncz János, hárfán Moss- .hammer Román, harmóniumon pedig Hangay Ruperí kisérte. Hangay kisérte különben az összes ének és hegedő számokat zongorán. Úgy mint a múltban, úgy most is a tőle megszokott művészi tudással, diszkrét Ízlésességgel.

Az Ave Mária előadását, művészi hatását pedig röviden úgy tudom jellemezni, hogy e számot „szférái zenének“ minősítem. Mintha nem is emberi, gyarló mivoltunkból, hanem abból kiemelkedve, valami köznapon felül állőt, nem is emberektől, hanem az angyaloktól, a szféráktól hallottuk volna, azok égi zenéjét. A ki ehez hasonlót akar élvezni, hallgassa meg az Ember tragédiájának kisérő zenéjét.

Még egyet: a tánc reggelig tartott. Sem táncosban, még kevésbbé táncosnőben nem volt hiány. Sztinórában a hölgyeknek ibolya csokrokkal kedveskedett a buzgó rendezőség kiknek élén Meiszner János dr. fáradozott a legtöbbet.

Különben pedig azzal végzem, a mivel kezdem : mindenképen fényes siker.

Szentgyörgyi Gusztáv.

Asszonyok: Özv. Arczfalvy Gyuláné, Alfaludy Józsefné, özv. Almásy Jánosné, Aszódy Sán- dorné, Ádám Rezsőné, br. Andreánszky István né, Almásy Józsefné, Boross Andorné, Baráth Jánosné, Bartoss Pálné, Bartoss End- réné, Becsey Antalné, Benkő Sándorné, Balthás Béláné, Borbély Sándorné, Balás Gyuláné, Csorba Józsefné, Csányi Istvánné, Donovitz Viimosné, özv. Dobó Istvánné, Dorner Dezsőné, Éder Kálmánná, dr. Forgó Kálmánná, Fördöss

Viimosné, özv. dr. Freysinger Lajosné, ifj. Fodor Imréné, Fóti Gyuláné, Gedeon Emilné, Gindrich Józsefné, Gurszky Rezsőné, özv. Gyürky Károlyné, Hangay Lászlóné, özv. Haid- fel Alajosné, Htibschl Kálmánná, özv. Hufná- gel Józsefné, Hufnágel Imréné, özv. Horváth Jánosné, Ivánka Pálné, Justh Ferencné, Kökény Ferencné, özv. Krakker Kálmánná, dr. Krakker Kálmánná, özv. Korpás Mártonná, Kovách Ernőné, Kacskovits Jenőné, özv. Krizsek Fer- dinandné, Komáromy Károlyné, dr. Karcsay Sándorné, Lukács Istvánné, Lengyel Lajosné, dr. Lencsó Ferencné, Lévay Józsefné, Lukácsy Györgyné, Matkovich Jánosné, Molnár Péterné, dr. Matisz Dezsőné, dr. Magas Árpádné, Men- zik Gyuláné, Mayer Ferencné, br. Marschall Gyuláné, Maricsek Dezsőné, özv. Meinhardt Jánosné, Nagy Sándorné, Nowottny Cornélné, Németh Péterné, özv. Nicki Ödönné, ifj. Ottó Józsefné, dr. Preszly Elemérné, Preyer Gyuláné, özv. Péts Sándorné, Plecker Lajosné, Polgár Pálné, Perlusz Mártonné, özv. Rössel Ödönné, dr. Rapcsák Imréné, Rappensberger Andorné, Rády-Katzenbach Józsefné, Schreiner Edéné, Schandl Gézáné, Schmidt Ferencné, Schumacher Jenőné, özv. Sebők Sománé, Sivó Gyuláné, özv. Szécsényi Lászlóné, Sommer Gyuláné, Tóján Károlyné, Török Sománé, Tragor Károlyné, dr. Timafalvi Nagy Jánosné, özv. Ud- vardy Kálmánná, Váró Károlyné, Velzer Alajosné, özv. Velzer Lajosné, Váczy Ambrusné, dr. Vadas Józsefné, Walla Lászlóné.

Leányok: Arczfalvy Anna, Alfaludy Katica, Ádám Emma, br. Andreánszky Lenke, Baráth Katica, Bartoss Margit, Becsey Gizella, Benkő Ilonka, Csorba Irén és Baby, Csányi Margit, Dobó Kató, Fóti Emmy, Fodor Macza, Freysinger Pancsi, Gindrich Erzsiké és Manci, Gasselseder Aranka, Guretzky Emmy, Grázer Margit és Elza, Gurszky Anki, Aranka és Nelly, Hangay Hilda, Hufnagel Vali, Intzédy Nelly és Irma, Justh Nezzi, Krott Nelly, Korpás Manci, Kacskovics Eszti, Lengyel Etus, Lencsó Beáta és Mariska, Lévay Erzsiké és Ilonka, Latkóczy Anlalka, Lukácsy Irma, Matkovich Irma, Molnár Klári, Matzenauer Tercsi, Meinhardt Etus, br. Marschall nővérek, Mayer Etus, Nagy Ilonka, Németh Irén, Pick Margit, Rössel Andri, Rappensberger Emmi, Schvoy Matild, Schreiner Lola, Schroth Irén, Tóján Etus, Tragor Ilonka, Tragor Hermin és Nóri, Tóth Ica, Törzsök Ilonka, Velzer Lili, Vadas Márta, Wizsly Margit, Winkler Paula.

Feliilfizettek: Jung János, Schmidt János 20—20 K, dr. Rapcsák Imre 14 K, dr. Forgó Kálmán, Tragor Ernő 10 — 10 K, Gindrich József, Schandi Miklós 8—8 K, Bucsek István, ifj. Intzédy Soma, Mura Fülöp, Ra- kovszky László 7—7 K, dr. Preszly Elemér 6 K, Fóti Gyula, özv. Haidfeld Alajosné, Hatvani Ede, dr. Havlicsek Antal, Késmárszky Kálmánná, Krizsek György, Kisparti János, Lukács István, Reiszmann Géza, ifj. Siráky Lajos, dr. Oberländer József, ifj. Ottó József, Wildmann "Béla 5—5 K, Balás Gyuláné, Dorner Dezső, Ivánka Pál, dr. Magas Árpád, dr. Matisz Dezső, Maricsek Dezső, dr. Meiszner János, Nowottny Cornél, Váczy Ambrus, Váró Károly 4—4 K, dr. Csongor Gergely, Hajnal Ernő, Jeremiás Pál, Lepey Emil, ifj, Meiszner Rudolf, N. N., Nitsch Artur, Pintér Zoltán 3—3 K, Elek Emil, Jelinek Ágoston, Hufnágel Imréné, Komásy Géza, Kiss József, Leopold Sándor, özv. Pesthy Lászlóné 2—2 K, Gedeon Emilné, Gosztonyi Polixéna, Horváth Miklós 1 — 1 K.