Váci Hirlap, 1912 (26. évfolyam, 1-100. szám)
1912-12-11 / 96. szám
2 VÁ C I HÍRLAP Az alsó \2 mértfőid hosszú volt és Dunakeszi határában fekvő Csőrszdűlőnél ágazott ki a Dunából. Majd Szentjakab, Főt, Mogyoród és Gödöllő mellett találjuk nyomait, aztán Valkó, Vácszentlászló és Túra községek határában bukkaník fői és a Jászságon át a hevesmegyei Akolhát és Kiskörű pusztánál érte el a Tiszát. (Römer Jlóris, Mouvemement arch, en Hongríe Gompte rendu II. í. 64., Hor'báth Péter Comment. de ínitíís ac maíoríbus Jazygum et Cu- manorum í97. Palugyay Imre, Magyar orsz. főldír. III. 63.) Újabban Ba.rta.los Gyula dr. c. kanonok több évi forrástanulmány után megejtett helyszíni szemlék alapján kinyomozta és megállapította, hogy a Csőrsz-ároknak három ága volt. (Magyarország őnállásának és föggetlenségének kivívása Í074 és í075-ben Í02—Í03.) A felső Csőrszárkot,- melynek nyomait városunk határában a török vízvezeték romjaival kapcsolatosan Marx János államvasuti elnök- igazgató kastélyától az Isten-malmáig találta,- Nagy Csörszároknak nevezi, az alsót alsó Kís- ároknak mondja, a felső Kis-árok vonalát pedig a Naszálytól a petényi és keszegí hegyeken át Csővár, Becske, Szandavár, Buják, Ecseg, Apc, Gyöngyöskalász, Kerecsend, Kompolt, Pusztaszíkszó és Szíhalom érintéseivel Tísza- öszláríg, sőt azon túl Tíszapolgáríg viszi. A titokzatos idegen Püspökhatvan, dec. 9. A mostani feszült viszonyok közepette minden gyanús idegenben kémet lát a hatóság s vele együtt a közönség is. Nem csoda, ha Püspökhatvanban is kémnek gondoltak — s talán nem is hiába — egy titokzatos ismeretlent, a ki napok óta ott bujkált, illetve ott járt a községből ki és be anélkül, hogy az utána nyomozó csendőrség még csak legalább igazolásra is tudta volna szólítani. Az illető, a ki lázba hozta az egész falut és környékét, 30—35 év körüli bajuszos, barna felöltős, kemény kalapos vagy sapkás úri ember; kitünően beszél magyarul, tótul és valószínűleg még több idegen nyelven is. Rendkívül jó modorú, barátságos, udvarias társalgó, mindent készpénzzel fizetett s látszott rajta, hogy anyagiakban bőven el van látva mindennel. Talán föl se tűnt volna, ha nem használt volna mindig más és más nevet és foglalkozást. Vasúton érkezett ide s a szövetkezeti kocsmában, — hol evett és ivott — Mindák főtanitónak mint főorvos mutatkozott be, a ki Balassagyarmatra készül az ottani kórház hivatalos felülvizsgálásra, de útközben véletlenül Püspökhatvanban szállott le. Mindezt oly természetesen, oly szavahihetőleg mondta el, hogy senki se kételkedett volna benne. Majd máskor az állította, hogy a szomszéd falu óvónőjének bátyja, vagy hogy egy környékbeli jegyző iskolatársa, a kiket meglátogatni készül. Itt bebarangolta a falut s a körülötte fekvő hegyeket, sokat bolyongott a vasúti síneken, ahol még a szelvények számát és a töltés kanyarulatait is pontosan megjegyezte, mint ahogy ezt beszélgetés közben akaratlanul is elárulta. Végre is figyelmes lett rá a helybeli csendőrség s nyomozni kezdett utána. Kiderült, hogy másfél hét alatt, amióta felbukkant, gyakrabban fordult meg Györkön, Má- csán és Aszódon, az éjszakákat rendes Püspökhatvanban töltötte el. A midőn a esendői őrs minapában meggyőződött róla, hogy a faluban tartózkodik, megkezdte utána a hajszát. A nyom a hegy alatti faluba vezetett. A lakosságnak sikerült a nyomozó hatóság elől a rejtelmes idegent az éj leple alatt eltüntetni. — Azóta itt nem látták. Legutoljára Mácsán szállt fel a vonatra, ahol püspökhatvani diákok felismerték. Aszódon szállt le s itt végleg nyo- maveszett. Ki volt a titokzatos idegen ? Nem tudja senki sem. Gyanítani lehet, hogy valami kivándorlási ügynök, esetleg leánykereskedő. Az sincs kizárva azonban, hogy pánszláv propaganda agensse, vagy szerb izgató, kém, mert felette gyanús viselkedésével ilyen mozgalmas időkben erre ugyancsak rászolgált. Az a legérdekesebb a dologban, hogy a tót ajkú lakosság mennyire rejtegette s összetar- tóan letagadta a csendőrség előtt, hogy szállást adott neki. Ki tudja, a pénzen kivid milyen rémmesével bolondította el őket. Hiszen a pétervári guruló rubel csengése hamar kedves lesz a jámbor tótok előtt, még ha onnan idáig körmöci arannyá is válik . . . P. HireK. Megszűnt a váci államfogház! Tetszett-e már megfigyelni, hogy Vácból mind szürkébb város lesz? Évről-évre, hónapról-hónapra, csak aztmond- hatjuk szomorúan, jelentjük, hogy ez és ez az intézmény ment el Vácról, ezekkel lettünk szegényebbek. Minden ment egész csendben, minden emóció nélkül. Elment a siketnémák tanár- képzöintézetétől kezdve, közben semmi mást nem említve, a hatodik váci huszárezredig, mely márciusban lesz perfekt, a mikor ezredtörzs helyett huszárezred osztállyá síilyed le Vác. Most megy, illetve megszűnik a váci államfogház. Igazán szólva ez már nem anyagi érdek, ez, ha szabad mondani, csak lukszus volt nekünk, ebből csak azt profitáltuk, hogy nem vagyunk szürke város. A fegyház és siketnémaintézet — ezeken a a címeken említ meg csak a földrajz. Mióta az ország vármegyéiben a humanizmus felbuzdult és siketnéma-intezeteket alkottak megyei jótékonykodásból, a váci megmaradt anyaintézetnek, légrégibbnek, de egyébb semmi más nak. A fegyház — nem akar ez összehasonlítás lenni — nőtt. Szomorú névtelenjei mmd inkább szaporodtak, ez maga elég lenne az országos hírre, de igazában az áliamfogház volt az, a honnan az intelligens elem Vácot ismerte. A váci államfogház! Ez jelentette a nemzetiségi intelligencia, a magyar politika és irodalom érdekes és titokzatos büntető helyét. Minden oláh, tót megfordult Vácon. Mert a magyar politika vérmessége a párbajt megkívánja, hát minden neves politikus ült a váci államfogházban, sajtószabadságunk tág, hát legnagyobb Íróktól a legkisebbekig legalább is ismerik a váci államfogházat. Szóval megnőtt nevezetességgé a váci államfogház, melynek történetéhez tartozik, hogy volt egyszer „Bőregér“- operettszerű fogház is, de általában az egész ország közvéleményében mint egyetlen nevezetes államfogház ék A másik konkurrens, a szegedi, az „csillagbörtön“ és nem államfogház. És mégis megszűnik a váci államfogház, lehet, hogy csak rövid időre, lehet, hogy örökre. Gedeon Emil fegyiintézeti igazgató felterjesztést intézett az igazságügyminiszterhez, hogy a szomszédos ipartelep, mely az államfogház közelében van, az egész épület nyugalmát zavarja. Rendes időkben egy államfogház is is elég: a szegedi. Rendkívüli időben kettő is kevés, a a váci államfogház most mellőzhető. Az igaz- ságiigyminiszter megfogadta a tanácsot és e hó 18-tól beszüntette a váci államfogházat. Ez pedig azt jelenti, hogy egyetlen államfogoly van ma a váci államfogházban, ehhez az egyhez december 18-ikaig még elfogadnak fogolytársakat, ezentúl azonban nem. Megszűnik legközelebb Vác egyik nevezetessége csendben, minden nagyobo, sőt nem is nagyobb emóció nélkül. Így rongyoiódik le hónapról, hónapra, évről-évre a nélkül, hogy eszünkbe jutna a kérés helyett a tiltakozás is ! — Városi Közgyűlés lesz. A varos képviselőtestülete csütörtökön, decemoer 12-én tartja rendes téli közgyűlését. A tárgysorozat nem hosszú, de van közte néhány érdekes ügy is. Bejelentésre kerül Babits Józsefnek a városi képviselői állásról való lemondása, a város csatornázási terveire adott belügyminiszteri észrevételek. Egy csomó illetőségi és földbérleti ügy után, a város tisztviselőinek pota- dójáról es részükre a drágasági pótlék megalkotásáról fognak határozni. Nagy Sándor évekig helyettesítette a közgyámot, ezért helyettesítési dijat kér, Jánosdeák Márton pedig segélyt. Nagy fontosságú, hogy az uj közvágóhíd építése sorra kerül: ez a közgyűlés az elő= munkálatokra bizottságot fog kiküldeni. A vasúti pályaudvar világítására szóló pótegyesség bemutatását és a kertzug csatornázását is e közgyűlés keretében vitatják meg. — Séta Vác város utcáin. Érdekes felolvasás lesz e hó 16-an, hétfőn este a Mar- kovics-féle állandó mozgószinházban. Ban Márton kegyesrendi tanár tartja „Séta Vác város utcáin“ címmel. Bán tanar a nyár folyamán több mint száz fotográfiát készített a város utcáiról, jól ismert alakjairól. Most ezeket a képeket színezve, vászonra vetíti s megfognak jelenni a nézők s haiigatók szemei eiött a Dunapart festői részletei, a regattisták evezés közben, Vác nevezetesebb épületei, utcai és piaci jelenetek, néhány sikerült pillanatfelvétel a főgimnázium udvarából stb. Mindezekhez ötletes szöveget készített s az egy személyben iró és fotográfus fel is fogja azt olvasni. Az érdekes váci témájú előadás este fél hatkor kezdődik. — A sportegylet válságban. Mintha a rossz anyagi viszonyok szele oda is elhatna, hola test kultúráját űzik. Megdöbbentően hangzik de igaz: a váci sportegyesüiet válságba került. Az az egyesület, mely felé szeretetre! és biisz- keséggel néz minden sportért lelkesedő, arra az útra került, melyen csak a legnagyobb erőfeszítés kifejtése mellett lehet megakadályozni a zuhanástól. Őszintén szólva a helyzet ez: A sportegylet nagyszámú tagjainak jó része nem tartotta kötelességének a tagdíj fizetését, ellenben jelentősen kivette részét a sporteszközök kihasználásából. Az egyesületnek, melyet semmiből teremtettek meg, jelentős az adósága s mert a tagok nem fizetnek, az egyesület sem tud fizetni. Hiibschl Kálmán ügyvezető alelnök teljesen elkeseredve el akarja hagyni a szép múltú egyesületet. Ma már arról beszélnek, hogy az egyesület értékes felszerelését, csónakokat eladják és a sportegylet megszűnik. Bizonyos, hogy ez a híresztelés gonosz és rosszindulatú túlzás, mert lehetetlen, hogy az egyesületet főleg annak alapitói a züllésnek engedjék. Legközelebb megindulnak a tanácskozások s ha az egyletnek csak húsz tagja lelkismeretesen fogja kötelességét teljesíteni, a sportegylet feutartható lesz és a válságot elkerülheti.
