Váci Hirlap, 1912 (26. évfolyam, 1-100. szám)
1912-02-07 / 11. szám
LiuszonhatodiK évfolyam 11. szám. Vác, 1912. február 7 VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak : helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken: egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gróf Csáky Károly-út 4. sz, (Iparudvar.) Nyilttér sora 60 fillér. Telefon-szám 17. Megyés püspö- kunk és az uj kórház cikkhez. Vác, febr. 6. Tisztelt szerkesztő úr, engedje meg, hogy Lukács István úr igen érdekes cikkéhez, mely a Váci Hírlap vasárnapi számában jelent meg, az én szerény nézetemet is hozzáadjam. Eszembe sincs vitatkozni, mert annak a cikknek minden sorát aláírom, én már a kifejlődés további folyamatára szeretnék néhány jóindulatú szót mondani. Ne beszéljünk tanulmányozásról, mert az a kórház kérdésénél nincs. Jobb is, mert van már példa arra, hogy mikor tanulmányozás után a végrehajtás következett, ugyancsak gyenge, valóságban nem sikerült dolgot produkáltak. Én ezért a kórházépitő bizottságnak ajánlanám a következőket: 1. Üljön össze mielőbb és határozza meg, mit akar. A teljes programot kérjük. 2. Ha ezt a tervet megállapították, kérjék fel a főváros közkórházainak gondnokságát, mert Budapesten van ma legtöbb, legnagyobb kórház, olt a muakai és előnyüket ismerik, mondjon véleményt a mi terveinkről. Hasznunkra lesz. 3. Ha ezt a véleményt megkapták, hirdessenek pályázatot a „Magyar Építőművészet'' c. folyóiratban 1000, 700, 500 koronás pályadijakkal, esetleg még két tervet 300—300 koronával meg is vehetnek. 4. Mialatt a tervpályázat készül, keresni kell két jóizlésű műépítészt (nem a modernek közül, kik szoknyanadrágot akarnak s igy szeretnének feltűnni) a kik a város megbizottaival képeznék a bíráló bizottságot. Ez a bizottság lelkiismeretesen, a pályázat letelte után, Ítéletet mondhat. 5. Ez a bizottság meg fogja mondani, melyik terv a legjobb s a mi nekünk megfelel, a többi a tervezőtől mit kell, helyeset, okosat átvenni. Ezután már hirdethet szakszerű árlejtést úgy, hogy az egész építkezés a tervek alapján teljesen kész és szabályos költségvetés szerint többe ne kerülhessen. Igaz, hogy mindezek az előmunkálatok pénzbe kerülnek. A bírálók ingyen nem dolgoznak, a tervekért, hirdetésekért pénz, honorárium jár. De tessék szem előtt tartani: a) A tervpályázat napjától számítva egy hónap alatt a tervek és költségvetés kezeink közt lehet. b) A kórházat építő bizottság tisztán láthat. c) Nem tesszük ki magunkat annak, hogy a tervezett kórház 50,000 koronával többe kerül, mint előirányozták. d) Ki lesz zárva annak lehetősége is, hogy az esetleges nagy hibákért nemcsak egymást, hanem a megholtakat is okoljuk és mindenki saját kezét mossa. Mindezek a biztosítások, melyekkel a bizottság, a város vezetői még a gyanú árnyát is elhárítják maguktól, belekerül ugyan vagy négy ezer koronába, de bizton állítom, hogy ezzel talán százezer koronányi kárt is elkerülhetünk. Ne szerénykedjünk, vagy ne vindikáljunk magunknak minden tudást, mások tapasztalatait vegyük igénybe és akkor határozottan állítom, mindenkinek meggyőződése lesz, hogy áldásosabb állapotaink lesznek minden közügyben. Nem fogják az érdekeltek egymást erkölcsi és anyagi önzésért, bosszúállásért, irigységért, vagy hanyagságért vádolni, gyű ölni, hanem mindenkinek megadják érdeme szerint a babért életében is, de holta után is. Ha tehát rövidesen összeülne a kórházépitő bizottság és az építési program összeállittat- nék, két hét alatt a főváros kórházainak vezetősége felülvizsgálná, 20 napon belül a terv- pályázat kiíratnék, két hónap alatt a pályázatok bejönnének, három hónap múlva az építésre való árlejtések kiírhatók lennének és további három hónap múlva a kórházépítést a biztosított összegért meg lehetne kezdeni. Szabályszerű, minden tekintetben jóváhagyott tervek és költségvetés alapján tisztán és gyor- sabb?n oldhatja meg nemes feladatát a kórházépitő bizottság, mint most, üres kézzel a homályban tapogatódzva. Hát igen, most a gondolatok és tervek tö- lött homály ül. Ezt eloszlatni a bizottság kötelessége, ha tart attól, hogy nemtörődömséggel meg ne vádoltassék. Ne jöjjön egy kolera, mely talán éppen megmozdította a bizottságot, ne jöjjön egy tífuszjárvány, a mely, sajnos, a mi fertőzött talajunkban levő kutakból mindig lesekedik, mert készületlenül talál. És akkor megbizottaink gyorsan nem tudnak jó dolgot teremteni. De még rosszat sem. Cs. J. Nincs válság a nőegyletben. (A jót. nőegytet közgyűlése.) A társaságot a farsang elejétől nagy kérdés foglalkoztatta: megbénul-e a jótékony nőegylet munkássága, mely ha csendben is, negyvennégy év óta áldásosán működik és néma tétlenség nyomán sok szegény szemébe az elhagyatottság érzete nem fog-e könyekef fakasztani? A kalikó-est sikertelensége lemondásra késztette dr. Freysinger Lajosné elnöknői, mert a tagok és a választmány megvonta tőle bizalmát azzal, hogy nem támogatták a mulatság rendezésében. Szolidárisak voltak vele Gyürky Károlyné és dr. Hörl Péterné alelnökök, Lukács István igazgató és ifj. Meiszner Rudolf pénztáros. Az adott visszás helyzetben nagy reménytelenséggel néztek a kedd délutánra hirdetett közgyűlés elé s az általános óhajt, hogy az egész tisztikar megmaradjon pozíciójában, nem hitték, hogy teljesedésbe megy. Negyven tag előtt nyitotta meg a közgyűlési Gyürky Károlyné s Lukács István igazgató jelentését olvasta fel. Nem tudnak — úgymond — oly eredményt felmutatni, minőt szerettek volna. Bár a váci társadalomban él a hit, hogy a nőegylet jól dolgozik, az önkritika mást mond. Van az egyletnek 121 rendes, 13 pártoló tagja, óvodáját 140 apróság látogatja, 17 elszegényedett nőt 12 hónapon át segélyeztek, 13 gyermekei felruháztak. A bevétel 3572 korona, ezzel szemben 3458 korona a kiadás, az egylet vagyona alapítványokban 18607 korona és az egyleti ház, mely 24.000 koronát ér. Az egyesület égisze alatt műkedvelői kör működik, melynek minden berendezése, díszlete költségeit az előadások jövedelméből törlesztik, ez egyleti vagyon érintetlen. Rendezték a gyermeknapot, rendezték 25 más egyesülettel október hatodikának megünneplését. Állási foglaltak a cselédotthon és az ápolónők kiképzése ügyében. Most azután nagy figyelem közt rátért a kalikó-estre. Úgy gondolta — mondá az igazgató — hogy a nőegylet révén egységessé teszi a váci társadalmat s úgy tapasztalta, hogy maga á nőegylet sem egységes. Még nem egységes az a gondolat sem, hogy a hol a nőegylet tesz, munkál, abban együttérezve az összes tagok részt vegyenek. Nem az elnök, vagy a tisztikar személyét bántják meg, hanem azt a szép gondolatot, mely kell, hogy a nőegyesületekben éljen. Két Ízben bántották meg az egyetérzést: a nyári majálison és most a kalikón. Azután arról a kulturmunkáról szólt, melyből teljes erővel ki kell a váci nőegyletnek a részét vennie. Ezek közt első helyen áll a nevelés, melyet a nőegyleti óvodában kezdhetnek azzal, hogy nemcsak nemzeti nevelést adnak az apróságoknak, de intézetüket mintaszerűvé fejlesztik. Nagy elismeréssel szól Kiss Irma óvónőről. Végül a legszebb jeligét hangoztatja: a társadalom egységesítése és a gyermeknevelés fontossága, de ennek alapfelíétele a nőegylet tagjaiban az egységes, nemes gondolkodás. Ez a tartalma körülbelül a mélységes jóindulattal, meleg meggyőződéssel telt igazgatói beszámolónak, mely lekötötte a hölgyek figyelmét s végül nagyon szívesen megéljenezték. Ezután özv. Almássy Jánosné felhívására dr. Hörl vezetésével testületileg átvonullak a lemondott elnöknőhöz. Igen szép beszédet mondott Hörl dr. Freysingerné előtt. Többen sírtak. Különösen meghatolta mindnyájukat, midőn Freysingernét elhunyt férje szellemére kérte, hogy ne lérjen ki az egész egyesület kérelme elől. Dr. Freysinger Lajosné engedett a kérésnek és a tagok által kisérve megjelent a közgyűlésben. Igen szép, magyar asszonyokat jellemző jelenei volt, midőn a visz- szaíért elnöknőt nem a sablonos éljenek-