Váci Hirlap, 1912 (26. évfolyam, 1-100. szám)
1912-11-06 / 86. szám
HuszonhatodiK évfolyam 86. szám. Vác, 1912 november 6. VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és Dercsényi laptulajdonos: Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Gróf Csáky Károly-út 4. sz. (Iparudvar.) Nyi.lttér sora SO finér. Telefon-szám 17. A városok közélelmezése és a falusi termelők. Irta: Meskó Pál, a „Hangya“ igazgatója. Vác, nov. 5. Hogy a városok milyen intézmények utján gondoskodjanak a lakosság élelmezéséről, azt ezut al nem fejtegetem, csupán annak a megállapítására szorítkozom, hogy ma már sem a városok vezetői, sem maga a közönség nem várhatja tétlenül az élelmezési viszonyok javulását, mert igy a helyzet csak rosszabbodnék és azok a bajok, amelyek miatt a városok lakói méltán zúgolódnak, a tűrhetetlenségig fokozódnának. Célom ezúttal azon irányelvek megállapítása s azon módozatok megjelölése, amelyek segítségével a mezőgazdasági termelők szövetkezése a városi fogyasztók érdekeit is szolgálhatná. A termelőknek — nagyon természetes — szövetkezniük kell, mert máskép teljes lehetetlenség elélni azt, hogy a városi lakosság közvetlenül a termelőktől szerezze be szükségleteit. Ha a mostani szervezetlen értékesítési viszonyok között sokkal nagyobb is volna az élelmiszer termelés, a városi piacokon még sem mutatkoznék semmiféle áresés, mert a spekuláció jól érti a módját annak, miképen kell a termelőt és a fogyasztót kijátszani s minden hasznot magának megtartani. Ha azonban a városoknak is lesznek közélelmező vállalataik, akkor a spekuláció szereke az élelmiszerpiacon teljesen megszűnik, mert a termelők és a fogyasztók szervezetei egymással közvetlenül érintkezhetnek. A drágaság elleni védekezésben a falu megelőzte a várost. Körülbelül 1500 községben szervezkedtek már a fogyasztók, mégpedig sikerrel. Igen gyakran megtörténik, hogy a városi kirándulók ma már a falusi szövetkezetekben tesznek nagyobb bevásárlásokat. A városoknak tehát a falvak mutatták meg, miként kell a drágaság ellen védekezni. Ha pedig a heterogén városi fogyasztókkal bevásárló szervezeteket létesíteni nem lehet, maguk a városok keressék a termelő szövetkezetekkel való közvetlen kapcsolatot. A városok közreműködése, felügyelete mellett közélelmezési vállalatok szervezhetők s ezek gondoskodhatnak a piacok ellátásáról. Ezek azonban nem a részvényesek, hanem a fogyasztók érdekeit szolgálják. Az élelmiszerkereskedők maguk is könnyebben összegyűjthetnék a szükséges terményeket, mert nem kell szenzálokat tartaniok az áru felkutatása céljából, miután a szövetkezeti értékesítő központoktól mindig tájékozódást szerezhetnek a termelési helyekről és a vevőket váró élelmiszer készletektől. Sőt a kisebb ke- reskedők is szövetkezhetnek, hogy a szükségletüket a falusi termelő szövetkezetektől rendelhessék meg. Hogy megteszik-e ezt a városi kiskereskedők? Nem tudom. De ha nem teszik akkor továbbra is rabszolgái maradnak a nagyobb vállalkozóknak. A szövetkezeti értékesítő központok legsürgősebb feladata a már működő szövetkezetekben a termelő csoportokat szervezni, hogy egy-egy községben nagyobb mennyiségű élelmiszer termeltessék. De a termelést vaktában, minden előrelátás nélkül fejleszteni nem lehet, mert akkor cikkekben tulprodukció keletkezhetik. Bármennyire örömmel fogadnák is ezt sokan, mert káros volna a gazdákra, mégis vigyázni kell, hogy a termelés a keresletnek s az igényeknek megfelelő legyen. Ha a városok szervezve lesznek a lakosság ellátására, ha mielőbb megteremtik az élelmiszer beraktározásához szükséges nagyarányú intézményeket, akkor nem a külföld fogja elfogyasztani a magyar földön termelt legjobb falatokat, hanem a mostan leginkább panaszkodó városi fogyasztó. Ha azonban a városok úgy akarnak a panaszkodó fogyasztókon segíteni, hogy a közvetítők .sokassága valahogy meg ne haragudjék, ha az élelmiszer szenzálok és közvetítőknek nagyobb befolyásuk lesz mint néhány millió városi fogyasztónak, akkor minden marad a régiben. Szidni fogják továbbra is a gazdákat, de a táplálkozás olcsóbb nem lesz, drágább azonban könnyen lehet. Azt az erőt, amellyel némely városok a gazdák ellen küzdenek, fordítsák közélelmezési intézmények szervezésére, hogy az élelmiszerek egyenes és rövid úton jussanak a termelőtől a fogyasztóhoz. Szükség volna a mezőgazdasági postacsomag intézmény behozatalára is. Ehelyett azonban felemelték a vasúti tarifákat. Végeredményben is az a felfogásom, hogy a városi fogyasztók érdekében akkor teszünk a legtöbbet, ha megvalósítjuk mindazokat a kívánságokat, amelyeknek a különböző gazdakongresszusok már annyiszor kifejezést adtak. Végre kell hajtani tehát teljes egészében mielőbb az agrárprogramot ! A váci 0. huszárok utolsó Hubertusa. Kis társaság, nagyobbára a huszártisztek és hozzátartozóik és kevés meghívott vendég előtt ment végbe huszárezredünk tisztikarának utolsó hubertusi versenye. Jövő évben, ha ismét Hubertust tartanak, azt már nem a váci 6., hanem a budapesti 1. honvédhuszárezred fogja rendezni. És valószínűleg nem is Vácon, hanem Budapesten. Az időjárás nem kedvezett a versenyeknek. A Naszál a Vértesek az éjszakán először öltöztek fehérbe, onnan metsző hideg szél száguldott keresztül versenyt a daliás lovasokkal. Az előre látó rendezők azonban sátort emeltek a legmagasabb dombon, a mi azután kettőre volt jó : északról zárt sátor alatt meghúzódhatott a nézők serege és innen a lovas versenyek minden szépségében gyönyörködhettek is. A rendezők élén Csorba József ezredparancsnok állt, a ki tőle megszokott előzékenységgel fogadta a kocsin, lóháton, automobilon érkező vendégeket és szives készséggel adott tiszteivel együtt a laikus kérdezősködőknek felvilágosítást a versenyek propozicióiról. Az első versenyszám a 15 kilométeres tereplovaglás volt. A feltétel az, hogy a lovas különböző, előre kijelölt utón, akadályokon át minél előbb érkezzék vissza a kiindulás helyére. Énben a versenyben tiz huszártiszt és két hölgy : Fö'rdős Vi.mosné és Csorba Bella vettek részt. A lovasokat 3 — 5 percenkint bocsátotta útnak Baintner Ernő őrnagy, ugyanekkor stopper órával kezében Rapaics hadnagy lemérte a pontos indulási időt. Negyvenöt perc alatt indultak el az összes versenyzők s az utolsók indítása közben az elsőknek indítottak habos, c^atakos lovakon már vissza is érkeztek a tizenöt kilométeres útról. Igen érdekes volt, hogy már öt huszártiszt tért visz- sza, mikor Csorba B 11a is megérkezett és egyszerre az ö ideje lett a legjobb. A tisztek 31—35 perc alatt lovagolták be a terepet, Csorba B lla 29 perc alatt ! Kis pánik ütött be és kezdtek tartani attól, hogy a fiatal leány idejével veri a versenyben résztvevő lovas tiszteket. De nem sokkig tartott a félellem: megjött Fördős százados és rekord időt teremtett : 26 p. 2 mp. alatt győztes lett. A verseny eredmenye ez : Első Fördős Vilmos százados D.odó nevű lován 26 p. 2 mp. alatt. Második Szánthó László százados Bella nevű lován 28 p. alatt. Harmadik Rapaics Dezső hadnagy Holló nevű lován Scnandl Géza százados 28 p. 9 mp. alatt. Versenyen kívül Csorba József ezredes Nord- stár lován Csorba Bella 29 p. 41 mp. alatt. Negyed,k Kocsis György hadnagy Barack nevű lován 29 p. 53 mp. alatt. Versenyen Kívül Fördős Vilmosné Fördős' Vilmos Rudi nevű lován 30 p. 22 mp. alatt. Ötödik Elek Emil főhadnagy Eminovszky nevű lován 31 p. 5 mp. alatt. Hatodik M-dvec ky Aladár főhadnagy Pi- púr nevű lován Illéssy Ferenc fönadnagy 32 p. 50 mp. alatL Hetedik Kovács János hadnagy Muki nevű lován 32 p. 52 mp. alatt. Nyolcadik Rakovszky László százados Rózsaszirom nevű lován 35 p. 1 mp. alatt. Kilencedik Honti Béla hadnagy Marci nevű lován 35 p. 25 mp. alatt. Tizedik Tallián Zsigmond főhadnagy Gyöngyvirág nevű lován 35 p. 56 mp. alatt. Gratulalások, örvendezések, a lovaglás leiró elbeszélése, kö/ben az értékes és szép versenydíjaknak megtekintése következett most, de csakhamar felhangzott a kürt : Schandl Géza százados a vadászversenylovaglásra hívta fel a résztvevőket. Mintegy ötven lovas tiszt vett részt ebben a versenyben, köztük dr. Floch-Reyhersberg Alfréd és Förster Lajos piros frakkjukkal tarkították az amúgy is szép látványosságot. Elől Schandl Géza lovagolt, körülötte a csaholó, ugráló tiz kopó, két o dalon a kopokra vigyázó piros frakkos huszárok hosszú ostoraikkal. Azután jött nagyobb távolságra Csorba József ezredparancsnok utána az ezred tisztei és a vendégek, majd Bűntner Ernő őrnagy vezetése alatt az ekvitáció tisztikara.
