Váci Hirlap, 1912 (26. évfolyam, 1-100. szám)
1912-09-22 / 73. szám
HuszonhatcdiK évfolyam 73. szán). Vác. 1912. szeptember 22. Politikai lap, megjelenik szerdán és vasarnap. Előfizetési árak : helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Ny Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gróf Csáky Károíy-út 4. sz. (Iparudvar.) ilttér sora öö fillér. Telefon-szám 17. A parlamenti harc. Vác, szept. 21. A képviselőim szerdai ülésén történt. Ellenzék és munkapárt bősz haraggal rontott egymásra. Öklök emelkedtek a levegőbe, a szitkok özöne morajlott, zúgott, a dűli és elkeseredés vörösre festette az emberek arcát. Ekkor Tallián Béla volt miniszter, munkapárti képviselő könnyes szemmel, összetett kézzel könyörgöit az egymásra támadóknak: az Istenért, hisz magyarok vagyunk valamennyien !... . . . Helyes, okos nemzeti politika volt-e az, mely a magyart a magyar farkasává, ellenségévé tette ? Azt hirdette Tisza, hogy letörte az obstruk- ciót, biztosította a parlament normális, nyugodt munkálkodását. A valóság pedig az, hogy mióta ö elnököl, a magyar parlament soha nem látott botrányoknak színhelye. A közelmúlt napok meggyőzhettek mindenkit arról, hogy erőszakkal békét, nyugalmat teremteni nem lehet. Parla.mentaris kormányzást nem lehet szuronyokra építeni. Nem országgyűlés az, melynek termeiben minden ülésén a rendőrség jelenik meg. Nem képviselőházi elnök az, a ki csak az ellenzék kihurco- lásával tudja a rendet fentartani. Nevetséges farizeuskodás a botrányokért az ellenzéket tenni felelőssé. Ne gondolja senki, hogy nekünk kedvünkre van a lárma, a botrány, hisz idegeinket kívánja áldozatul tőlünk a harcnak ez a módja. És a küzdelmet mégis folytatnunk kell, mert a feldúlt jogrend helyreállítását, az elkövetett alkotmánysérelmek orvoslását csak igy remélhetjük. Hiszen ha mi eltűrnénk, hogy Tisza nyugodtan elnökölhessen, ha mi eltűrnénk, hogy Lukács alkotmányos formák között kormányozhasson, akkor az alkotmánytiprók bűntársaivá szegődnénk, akkor joggal érhetne bennünket a vád, hogy történelmi, nehéz időkben ellenzéki kötelességünket nem teljesítettük. A harc módját, fegyvereit az szabja meg, hogy mikép lehet a kitűzött célt elérni, mikép lehet a sikert biztosítani. A jelenlegi harc erősebb, eddig soha nem használt fegyverek igénybevételét is megköveteli tőlünk. És a ki látta az elmúlt napokban az ellenzék elszántságát, az egy percig sem kételkedhetett küzdelmünk sikerében. Nekünk győznünk kell, mi győzni fogunk, mert az igazság a mi oldalunkon van. Személyi és tárgyi feltételeink természetesek, mérsékeltek, könnyen elfogadhatók. Kívánjuk Lukács és Tisza távozását, a házszabályok módosítását, az elnöki jogkör korlátozását, a képviselői immunitás törvényes szabályozását és a mi a fő : a demoKratikus, széleskörű választói reformot. Ezzel szemben biztosítjuk a parlament normális működését, a békét, a nyugalmat. Vájjon Tisza elnöksége és Lukács feje üd- vösebb-e az országnak, vagy pedig a várva- várt béke ? Ha e két emberben a belátás, a hazafíság erősebb volna a dacnál, nekik kellene helyeiket elhagyni. Önkéntes száműzetéssel ekszpiál- nák elkövetett bűneiket és azt a látszatot tudnák kelteni, hogy a mit tettek, nem a hatalomért, hanem meggyőződésből tették s önmagukat feláldozva a nemzetnek akartak szolgálni. De a mikor Lukácsot a miniszterelnöki székhez görcsösen ragaszkodni, Tiszát pedig az elnökségről való lemondással taktikázni látjuk, akkor már ők nem tragikai hősök, kiknek bukása részvétünket váltja ki, hanem házalók és kufárok, a kiket seprűvel kell elűzni a nemzet templomából. Lukács és Tisza személye nemcsak a normális parlamenti rendnek akadálya, hanem akadálya a becsületes, nem pártérdekeket szolgáló demokratikus választói reform megvalósulásának is. Már pedig a közelmúlt események mindenkit meggyőzhettek arról, hogy a magyar viszonyok radikális javulását csakis Magyarország demokratizálásától remélhetjük. Uj Magyarországra van szükségünk, a mostani gazdasági válsággal küzdő, középosztályában erőtlen, különböző érdekek szolgálatában nyögő, elvtelen, megvásárolható Magyarország helyett. Uj Magyarországra, melynek két legerősebb pillére iegyen : a jogok és kötelességek egyenlősége. Ha a jelenleg pusztító válságból főnixmadárként ez az uj Magyarország fog kiemelkedni, akkor a nemzet bőven karpótolva lesz a küzdelmes napokért. Preszly Elemér. A Könyv=ágens. (Az áldozat gondtalanul dolgozik íróasztala mellett, midőn udvarias kopogás hallatszik az ajtón.) Az áldozat: Szabad. A könyv-ágens : (belép). Van szerencsém uraságodnak jó reggelt kívánni. Az áldozat: (feláll és üdvözli a belépőt). Kihez legyen szerencsém? A könyv-ágens: Ezüstkövi Alfonz könyvügynök vagyok. A „Talpra Magyar“ könyv- kereskedési részvénytársaság megbízottja. Az áldozat: (szó nélkül leül.) A könyv-ágens: (szemtelenül.) Tessék csak ülve maradni, igy jobban tárgyalhatunk. Az áldozat: (erélyes hangon). Uram, ön könyveket jön ide eladni. Mielőtt kinyitná a száját, tudja meg a következőket: Minden szóbeszédje hiábavaló lesz én nálam, mert egyszer, de csak egyetlen egyszer hagytam magamat becsapni. Akkor fogadalmat tettem: a kenköves istennyila pusztítson el engem és azt az embert — hetediziglen, a kitől én még ez életben könyveket vásárolnék valaha. Ne legyek boldog, ha még egyszer könyveket vásárolok és utálatom, átkom kísérje azt, a ki még egyszer képes lesz engem behálózni. Most ha tetszik, beszélhet. A könyv-ágens : Mindenek előtt is hálás kö- szönetemet nyilvánítom uraságod szívélyes fogadtatásáért és jókivánataiért. És ezennel áttérek látogatásom üzleti oldalára. Az áldozat: (szörnyüködve). Hogyan, ön még ezek után merészel? A könyv-ágens: (udvarias mosollyal). Azt hiszem, bemutattam magamat. Ügynök vagyok, ügynök. Az obiigát átkoktól nem félek. Villámütött vigécet még igazán nem látott a világ. Az áldozat: De mikor nekem semmi szándékom és kedvem könyveket vásárolni. A könyv-ágens : Azért vagyok én itt. A legelőkelő cég megbízottja vagyok, a legelőnyösebb fizetési feltételek mellett szállítok. Az áldozat: Nem, nem. Nem kell. A könyv-ágens : Az én könyveim nem hiányozhatnak egy müveit asztaláról sem. Az áldozat: Nem vagyok müveit ember. A könyv-ágens: A iiazafiság . . . Az áldozat: Nem vagyok hazafi. A könyv-ágens: Nem balek, azt látom. Kezdjünk hát más húrokat pengetni. Mi uraságod kedvenc olvasmánya? Az áldozat: Semmi, nem szeretek olvasni. Azaz, hogy egyszer olvastam egy ügyes dolgot, azt esetleg meg is rendelném. Hogy is volt csak a cime? Esernyő . . . esernyője. .. valakinek az esernyője . . . igen, tudom már . . . izé . . . Szent Péter esernyője. Nagyon mulatságos dolog volt. Ohnet irta. A könyv-ágens: (fölénnyel) Pardon, azt nem Ohnet irta. Az áldozat: De igen. Ohnet, olasz szerző volt, jó! emlékszem rá. Hiába, csak az olaszok tudnak igazán jól Írni. A könyv-ágens: Pardon, Ohnet nem volt olasz. Az áldozat: Ugyan hát mi lett volna? A könyv-ágens: Izé volt . , . izé . . . Az áldozat: Na látja, maga se tudja. Csak hagyja már, én biztos vagyok benne. Hát megkaphatom azt a könyvet? A könyv-ágens: Igen. „Egyetemes regénytár“ gyűjteményében van benne; 318 kötet 15 koronás havi részletek mellett 300 korona. Parancsolja ? Az áldozat: Mit? Hogy én 318 kötetet vásároljak meg? A könyv-ágens: Máskép nem adhatom. Gyönyörű gyűjtemény. Gárdonyitól is van benne pár kötet. Az áldozat: Nem szeretem a történeti munkákat. A könyv-ágens: (ránéz, megcsóválja a fejét, de nem szól semmit). Az áldozat: Nem, nem, nem megyek bele újabb ügyletekbe. Elég volt egyszer a becsapásból: nem bízom magában sem. A könyv-ágens: Biztosítom uraságodat jobban már más sem csaphatja be uraságodat mint én. Az áldozat: Ez igaz. De mégsem. Tartom a fogadalmat. A könyv-ágens: Akkor talán parancsolna valami más gyűjteményt. Rendkívül kedvező feltételek mellett szállíthatom Rákosi Viktort. Az áldozat: Mit mond?
