Váci Hirlap, 1912 (26. évfolyam, 1-100. szám)
1912-09-01 / 67. szám
HuszonhatodiK évfolyam 67. szám. Vác, 1912 szeptember 1. VÁCI HÍRLAP PolitiKai lap, megjeleniK szerdán és vasárnap. Előfizetési árak : helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Ny Szerkesztőség és kiadóhivatal : Gróf Csáky Károly-út 4. sz. (Iparudvar.) ilttér sora 80 fillér. Telefon-szám 17. Nedves lakások, piszkos udvarok! Vác, aug. 31. Nem uj felfedezés, régi tapasztalat. Az sem uj igazság, hogy mily ártalmasak ezek az általános közegészségügyre, a mely tudvalevő- Vácon elég gyenge lábon áll. Sok a tüdővészes. Sőt — s ez a szomorú — egyre több és több. De a tífusz, a skrufuia sem ritkaság. Hozzájárulnak e kórok terjedéséhez, a már százszor és ezerszer letárgyalt okokon kivül az egészségtelen, nedves lakások, a gondozatlan, piszkos udvarok. S mivel némely hírek szerint — bár megcáfolnák ! — a vízvezeték és a csatornázás ügye halasztást szenved, lépjünk fel szigorúbban a fentemlített bajok megszüntetése érdekében. Azt hiszem, a tiszti főorvos a rendőrkapitánnyal hivatott ebben eljárni. Még pedig a mostaninál szigorúbban. Nemcsak egyes, nemcsak néhány embernek érdekében tesznek, ha néhány házból kilakoltatnak, jó néhány udvart rendbe hozatnak, ha kell erőszakkal kitisztitatnak. Az egész közönség, a közegészség érdekében cselekszenek. Nehéz a helyzet az bizonyos, de alig lehet másként, mint radikális beavatkozással segíteni, mert sok mindennel szembe találja magát az illető. Szegénység, nemtörődömség, tudatlanság az esztétikai, rend- és tisztaság- érzet-hiánya. Ezekkel kell, hogy harcba álljon: a higiénia, a felvilágosultság, a tisztaság és csin szeretete. Természetesen ezeknek teljes diadalra jutását a tudomány, a higiénikus nevelésfogja valóra váltani, de ezt siettetni -■ ez idő szerint — a hatóság kötelessége. A váci nedves lakások okát az úgynevezett naszályi kővel való építkezéssel magyarázták. Ma már a rossz építkezésben és egészségtelen talajviszonyban találják meg' az igazi okot. Mindkettőn segíteni lehet és kell is. Egy ilyen nedves lakásban mindenről leri az egészségtelen állapot. A bútorok fénytelenek, a tükör homályos, a képek foltosak, a levegő nedves és dohos s ami fő: az emberek sápadtak, betegek. Ha még ehhez a lakó nem szellőztet állandóan és alaposan, úgy télen, mint nyáron“ akkor hát állandó a nyavalya, örökre befészkeli magát a kór. Generációról, generációra súlyosbodik a baj, a gyengeséget követi a vér- szegénység, ezt a görvélykór vagy a tüdővész. Közbe pedig fel-fellép az ezerféle apró baj, mely mind öli — ha lassan is ! — a szervezetet, előkészíti ezt a bacillusok melegágyává. Ugyanily bajokat idézik elő a piszkos udvarok. Ezeket jellemzi, hogy többnyire kicsinyek, fa és bokor nélküliek, keresztülfolyik a közepén s oldalt néhány moslék és szenyviz- levezető csatorna, a kút mellett közvetlenül ott van a pöcegödör meg a trágyadomb s hogy ezek együttesen mind a konyha s a hálószoba mellett találnak helyet: egészen mindennapi látvány. Ezeken is segíteni kellene, még pedig minél előbb. Igen lassú a fejlődés az egészségügyi, higiéniai szabályok alkalmazásában. Nincs belát is, nagy a korzervativizmus. Egymást köny- nyen meggyőzik a tapasztalt, a tanult emberek. Egy félmüveltet, vagy egy olyat jobb belátásra birni, a ki csak hogy éppen belekóstolt a „tudományba“, szinte lehetetlen. Itt fordítva kell eljárni. Nem : „Lásd be és tedd meg!“ hanem erőszakkal megcsináltatom s majd aztán belátja. Aztán meg itt annál nehezebb a jobb belátásra bírás, mert az eredmény nem oly hamar jelentkezik. Évek, sokszor évtizedek, nem egyszer csak egy nemzedék múltán tapasztalható a jobb eredmény, a jobb egészség, életerősebb emberanyag. Ezért kell a közegészségügyi rendeleteket mindenáron, ha kell erőszakkal is végrehajtani. A humánus eljárás ily helyen valóban álhumanizmus. Ha a laikus szemlélődő, puszta érdeklődésből, tisztán kíváncsiságból sétát tesz a városunkban és bzkukkant a házakba, csak kívülről végigszemléli ezeket, már is igazat ad a fent elmondottaknak. Hát ha még szakemberek (orvos, mérnök, rendőrtiszt) teszik meg ezt szakértelemmel és buzgó lelkiismeretességgel. Nagyon kevés lesz azoknak a száma, a hol ily egészségügyi szabályokba ütköző rendellenességeket ne .találnának. Nagyon kevés azoknak a lakásoknak, udvaroknak a száma, a hol okszerű tanácsokkal, bölcs útmutatásokkal nem szükséges a lakót, a tulajdonost úgy a saját maga, mint az egész város érdekében belátásra és okszerű cselekvésre birni. Több ilyen séta, egy kis nyugtalanitás, többszöri számonkérés, egy kis zaklatás, ha kell szigorú rendszabály s nem marad el az eredmény. Mégpedig nem kicsinylendő végeredmény: száraz, jó levegőjű lakás, tiszta, higiénikus berendezkedésű udvar. Hát ha még ezt az ösz- szes, vagy legalább is legtöbb lakóházról elmondhatjuk, a mint most az ellenkezőjét mondhatjuk a túlnyomó többségről. —gyíKöKori leletek Vácon. 2 Ifj. Varázséjí Gusztáv és Szinte Gábor Í88Í. évi ápr. hó I9-én néhány munkással próbaásatást rendezett. Mindjárt a felső gyöpréteg alatt a föld hamuval s égetett agyagdarabokkal volt telve. Előfordultak azután nagy kődarabok, edénytöredékek, állatcsontok és nagy mennyiségben békateknő. Legérdekesebb egy agyagkúp, orsógombok, obszídíán- és kovaszílánkok, csontvéső és kezdetleges díszítésű agyagedény töredékek, köztük egy meander vonalakkal ékes cserépdarab, melynek egyik vége át van fúrva, hihetőleg a nyakba akasztva amulettként használták. A halom Duna felőli lejtős oldalán a víz által elmosott partoldalban egy úrnát találtak. Ebben egy kisebb urna volt, benne kevés embercsont és hamumaradvány. Az urna durva szemcsés szénnel kevert fekete agyagból van durván égetve, kezdetleges újj benyomásokkal készült díszítéssel. (Arch. Ért. Uj folyam II. VIII. és Váci Közlöny í 88 í. április 24-íkí Í7. szám. Ezeket a tárgyakat ifj Varazséjí Gusztáv az Országos régészeti és embertani társulat 1881. április 26-án tartott gyűlésén mutatta be a tudományos világnak és múzeumunk az első szoba I. szekrényében 7—25—62 és szabadon 4. szám alatt tette közszemlére. A Pogányvár szakszerű főiásatását egyesületünk már fennállása óta tervezi. Előbb a szükséges anyagi eszközök hiányoztak. A Múzeumok és Könyvtárak országos főfelügyelőségének jóvoltából néhány év óta több száz korona gyűlt össze erre a célra az államsegélyből, de a ju- talmazónak ígérkező ásatásba még sem foghattunk, mert tavaly őszig tilalmat vont a kísvácí telkesgazdák szűkkeblüsége. Újabban ez az akadály is elhárult, de másik támadt. A kír. ígazságügymíníszteríum Í907. évi november 26-án kelt 64/VII. B. szám alatti rendeletével megengedte, hogy az ásatások eszközlésére a fegyintézet igazgatója 30 napnal tovább nem terjedő időre öt-tiz közvetítő intézeti foglyot adhasson a szükséghez képest egy vagy két fegyőr felügyelete mellett. A letartóztatottak után fejenként és naponként 50 fillér munkadíjat, az őrök után fejenként 2 korona napi- díjat kellene az intézet pénztárába befizetni. Csakhogy a közvetítő intézetben letartóztatottakat az ígazságügymíníszteríum kct év óta Aszódra rendelte, hogy az ottani javítóintézet főldmunkálataít végezzék. A mai drága munkabér viszonyok mellett tanácsosabbnak tartjuk azt az időpontot megvárni, amikor a kedvező fegyenc munkaerőt vehetjük igénybe. A másik két őstelepünk teljesen hasonló a Pogányvárhoz. Keletkezésük is hasonló volt: az ősember alkalmas helyet keresett, az ott talált dombon megtelepedett és sáncot vont védelmére. Az Í849. évi hadi események során is szerepet játszó Csörög piramis alakjával tűnik fel. Tetejének dukaí old alán találjuk az ősi telepítés nyomait. Rendszeres ásatást ezen sem végeztek, csak alkalomszerűen kerül elő innét különböző kőeszköz és különösen sok cserép- töredék. A Bángor hegy tetején állott telephely erős sáncokkal van körülvéve. Ez sínes még fölkutatva, de szakszerű főiásatása tervben van. (Úgy a vagyonkezelő bizottság, mint a bérlő kézséggel megadták az ásatásra az engedelmet.) Itt szántás közben egy csonttüt, egy szarvas- agancs-eszközt, egy obszídán késpengét, több orsógombot és kőgyőngyőt, valamint sok edénytőredéket találtak. De nem is kell a határba menni a kőkori régiségek után. A múlt század hatvanas éveiben a város kellő közepén, a fehérek temploma környékén találtak egy szerpentin baltát, mely Zábodszky Isfbán őrszentmíklósí jegyző gyűjteményéből 1896-ban a M. Nemzeti Múzeumba került. ( Zábodszky Naplója í869. év 20 sz. a Rég. Iratt. 60/í896.)
