Váci Hirlap, 1912 (26. évfolyam, 1-100. szám)
1912-08-18 / 64. szám
9 VÁCI HÍRLAP lebb járt a paleolíth-korí ember barlanglakásához, vagy a föld felett vékonyabb fagalyakból olyformán készült, hogy az ősember a hosszú és hajlékony fagalyak vastagabb végeit a földbe sznrkálta, vékonyabb végeiket csomókba fogta és felül összekötözte, miáltal egy méhkashoz hasonló kunyhónak a vázához jutott. E függőlegesen haladó galyakat rözsével, vesszővel befonta és a fonadékot agyaggal kitapasztotta. Ezzel az eljárással készen állt az ősember lakóházának másik fajtája, mely az előbbeníhez képest minden bizonnyal már haladást jelentett. Neolíth-kori telepeken gyakran találhatók ilyen kunyhókból származó agyagtapaszok, a melyeknek testében gályák és vesszők homorú lenyomatai észlelhetők. Ezek a kunyhók tűz által pusztultak el, a tapaszok kiégetett állapota legalább erről tanúskodik. Hogy' a csiszolt kőkorszakban az ember nemcsak társasán, de huzamos időkön át is tartózkodott ezeken a telepeken, azt az azokban található terjedelmes tüzelöpadok és az egymás fölött megismétlődő vastag hamurétegek bizonyítják, Ha a tűzhelyen összegyűlt hamu, eltörött edények és eszközök áílatcsontukkal és egyébb hulladékokkal felszaporodva lehetetlenné tették a tovább tüzelést, a baj orvoslására földet hánytak a szemétre és a simára vált területen újra kezdték a tüzelést, a mi gyakran megismétlődve, egész halmot növesztett a tűzhely felé. Hogy a gabonanemüeket ismerték és művelték, azt beigazolva látjuk a telepeken található elszenesedett magvakkal; hogy lent vagy kendert termesztettek és ennek szálaiból szövetett készítettek, bizonyítják az agyagból és kőből készült orsónehezékek, a szövőszéksulyok és az a körülmény, hogy sokszor találunk olyan edénytöredékeket, a melyeknek falára durva szövet van lenyomva. Állati bőrökből álló ruházatukhoz tehát már a kender vagy a lenből durván és kezdetleges módon megszőtt vászon is hozzájárulhatott. Ebből készíthették nyári sátraikat is, míg a telet fentebb leírt kunyhókban töltötték. A íőház felvirágoztatásaVác, aug. 17. A Váci Hírlap 60. számában megjelent s a Íőház felvirágoztatásával foglalkozó cikkemre vártam a választ s örömömre szolgált, hogy cikkem viszhangra talált, mert az a reményem, hogy így a Íőház sorsát felszínen tartva a most még sokak szemében nehézségeknek látszó akadályokat köcsönös jóindulatú eszmecsere útján eloszlathatjuk s ezzel talán a Íőház sorsát egy lépéssel előbbre visszük, hogy az mindnyájunk kívánságára ismét társadalmi életünk központja lehessen. A cikkemre adott s a Váci Hírlap 62. számában megjelent választ nem hagyhatom viszonválasz nélkül. Teszem pedig ezt azért, hogy félkeltsem másokban is a Íőház sorsa iránti érdeklődést, hátha valakinek eszébe jut egy jobb megoldás, a mikor az én indítványom tárgytalanná lesz, de legalább közvetve mégis elértem végcélomat: a Íőház életrekel- tését. Viszonválaszolok továbbá azért is, hogy addig, mig jobb megoldást nem ajánl az „Öreg baka“, bebizonyítsam, hogy az én tervem nem is oly kivihetetlen. Öreg baka aláírással megjelent cikk azért tarja lehetetlennek a lövősport behozatalát, mert a katonaságnál alkalmazásban levő man- ücher rendszerű fegyverek oly távolságra visznek, hogy a Íőház lőpályája erre nem alkalmas ; az úgynevezett szobafegyverek pedig a céllövészet gyakorlásának igazi célját nem szolgálhatják. Nem említi azonban az úgynevezett „könnyű töltényeket“, a mely a manlicher és szobafegyver között foglalja el a helyet. Ezzel a könnyű tölténnyel nem régen, néhány éve gyakorolnak s csupán a honvédségnél van használatban. Valószínűnek tartom, hogy az Öreg baka a közös hadseregben szolgált s az öreg jelzőből Ítélve, régebben szolgait, mint én s igy ez lehet az oka, hogy a könnyű töltényeket nem ismeri. A könnyű töltényeket Bruckban, a céllövő iskolában használjak és pedig rövid távolságokra, maximum 300 lépésre. A könnyű töltények ugyanolyanok, mint a manlicher fegyverhez használt éles töltények, azzal a különbséggel, hogy a golyó nincs acéllal befödve, hanem csupasz ólom s igy nem okoz oly romboló hatást, mert a kilőtt lövedék, ha tárgyat ér, azon nem hatol keresztül, hanem ellapul. S hogy ezek a könnyű töltények a gyakorlás célját megfelelően szolgálják, mutatja az, hogy Bruckban, a hová honvédtisztjeinket kiképzés végett vezényelik s a honnan a legjobb céllövő tisztek kerülnek ki, állandóan használják. Ezekkel a könnyű töltényekkel tehát elérhető lenne, hogy manlicher fegyverekkel kis távolságokra gyakorolhatnánk a céllövészetet, mert hol van az megirva, hogy nagy távolságra kelljen nekünk célba lőni. Ha a célöv ész etet mint sportot űzzük, végeredményében teljesen mindegy, hogy az nagy, vagy kis távolságra szól. Az sincs megirva, hogy hadifegyver inellett ne használhassunk esetleg vadász puskát is ; mar pedig a vadász puskával ritkán szoktunk 100 m.-néi messzebb levő vadra lőni. Szerintem tehát meg lehetne valósítani a lő- sportot a kis távú lőpálya dacára is, megfelelő golyófogó felállításával. A mi pedig a válasz-cikkből a teniszezésre vonatkozik, erre az a megjegyzésem van, hogy a cikkíró nem olvasta el figyelmesen az én előbbi cikkemet, melyben vázlatosan vagy a lőpályától jobbra, vagy a Íőház épülete előtt véltem a pályák felállítását. Ha az épület előtt lennének a teniszpályák, minden veszély ki lenne zárva, mert a fegyver csak a közmondásban szokott visszafelé sülni. De még ha a lőpályától jobbra, a kuglizó mellett állítanák is fel a tenniszpályákat, akkor sem kellene a golyóktól félni, hisz mint kis gyerekek mindig ott játszadoztunk a kuglizó melletti gesztenyefák alatt kártyázó öreg urak közelében és soha sem tévedt oda közénk golyó. Végül és pedig akként is meg lehetne oldani a kérdést, hogy meghatározott időben lehetne a lősportot űzni s más időben a tenniszt, nem kell, hogy azok egy időbe essenek, elég hosszú egy vasárnap délután, hogy pl. 2—5-ig lehessen céllőni, 5—7-ig pedig teniszezni. Honvéd. Hírek. A kőmüvesiparosok zászlószentelése. Lélekemelő szép ünnepélye volt csütörtökön, Nagyboldogasszony napján az építőiparosok váci szövetségének. A szövetség kőműves-osztálya éveken át szorgalmas gyűjtéssel akkora tőkére tett szert, hogy hatalmas, szép, selyemből készült nemzeti szinű zászlót vehetett s az uj zászlónak felavatására gyűltek össze Nagy- boldogasszonykor. Az ipartársulat házában mind több lett az érdeklődő. A szövetség tagjai, élén Hübschl Kálmán elnökkel, tizenkét fehérbe öltözött koszorús leányka : Durai Jolán Hunka Mariska, Horniczki Annuska, Jeremiás Annuska, Kovács Mariska, Medve Annuska, Müller Etelka, Pusztai Margitka, Sujánszki Irmuska, Steidi Erzsiké, Szinai Juliska, Termán Mariska itt fogadták a zászlóanyát, dr. Zádor Jánosnét, kinek hatalmas világcsokrot nyújtottak át. Ezután a menet megindult a felsővárosi templom felé három zászló alatt. Az ősi zászlót, mely másfélszázadnál tovább teljesítette hivatását, vitték elől, ezt követte a nemrégen felavatott iparosok Mária-kongregációjának zászlaja, majd a remek uj zászlója következett, melynek Saári Pál az őre. A fehérek temploma zsúfolásig megtelt. A A szószékre teljes ornáíusában Schmidt János preiátus-kanonok lépett s nagy beszédben méltatta a zászlóavatást, a zászló hivatását. Ezután mise következett, mely alatt megáldotta a zás. lót. Dél volt már, mikor a nagy menet elérkezett a városháza udvarára, a hol a zászlót és a nagy társaságot lefényképezték s azután a közgyűlési teremben megkezdődhetett az avató ünnep, melyet a Szózattal vezetett be az ipartársulat dalárdája Érti Gábor dirigálása mellett. Az ünnepi beszédet Preszly' Elemér orsz. képviselő mondotta. A zászlóavató beszédben gyönyörűen szólaltatta meg az öreg zászlót, mely az újhoz szól a hivatásáról. A nagy közönség élvezettel hallgatta a szép szónoklatot s lelkes ünneplésben részesítette befejezése után a képviselőt. Ezután megható jelenet következett. Hübsch! Kálmán elnök búcsút vett a szövetség nevében a régi zászlótól, melyet örök megőrzésre a muzeum-egyesület nevében Donovitz Vilmos beszéd kíséretében vett át. És a mint vitték az öreg zászlót, felcsendült a karzaton az iparos dalárda ajkán a Himnusz. A szép és megható jelenet nemsokára feledésbe ment, mert az uj zászlót fokták körül s az elnök felkérte a zászlóanyát, hogy a szalagját helyezze helyezze el rajta s az első zászlószöget. Hatalmas fehér selyem szallag, rajta ujjnyi vastag aranyhimzéssel a zászlóanya neve és dedikációja került a zászló hegyébe, majd megszólalt a kis kalapács s egymásután szaporodnak ajényes kis szögek a zászlórudon. Elsőnek a zászlóanya illesztette be a zászlószöget a következő szavakkal: Isten áldása és bő siker kisérje e zászló követőinek tisztes munkálkodását! Egymás után verték be a szögeket az egyházi méltóságok, a város és más hivatalok képviselői és még sokan, a kiket zászlószöggel megtiszteltek. A kis fakalapács jól működött: ott a helyszínen 1060 korona gyűlt egybe s még hatszáz koronát küldtek be a zászlóavatás után a zászlószöget megváltók. Majd két óra volt már délután, mikorra a zászlószögek beverésével elkészültek s átmehettek a Kúriára a társasebédre. A nagy teremben volt teritve, a főhelyet a zászlóanya foglalta el. Mintegy nyolcvanan vettek részt a a banketten s Hübschl Kálmán, Zádor János dr., Schworcz Pál mondottak kasztokat. A szép ünnepély befejezője az esti tánc- mulatság volt, mely a lövőházban zajlott le. Nyolc órára már népes volt a lövőház, mindjárt meg is kezdődött a tánc, mely reggelig jó kedvvel tartott is. Másnap, Rókus-nápján a kőműves=iparosok uj zászlójuk alatt vettek részt a körmenetben. A mulatságon részt vettek: Leányok: Boltos Mariska, Csízek Rozika, Horniczki Annus, Hunka Mariska, Jeremiás Annus, Kovács Mariska, Krizsek Erzsi, Medve Annus, Müller Etus, Nyári Rózsi, Neisz Juliska, Pusztát Etelka, Pariszek Mariska, Pariszek Annus, Sujánszki Irmus, Steidi Mariska, Szinai Juliska, Termán Mariska.
