Váci Hirlap, 1912 (26. évfolyam, 1-100. szám)

1912-08-14 / 63. szám

?

VÁCI HÍRLAP

szerszáma, mint a letört ág és a kő, melynek szílánkoíás által könnyebben kezelhető óriás mandola-forma alakot adott. Természetes tehát, hogy életében nagy lépést jelentett a tüzger- jesztés mesterségének s ezzel a sütésnek a megismerése, mert ez életmódját tetemesen megváltoztatta és nagy lépéssel vitte előre a művelődés felé.

Nyílván a paleolíth-kor fejlettebb civilizációjának tudhatjuk be azokat a sajátságos emlékeket, a melyekkel Francia-, Angol-, Spanyol- és északnyugati Németországon kívül még Algírban és Krímeában is találkozunk. Ezek az ti. n. menhírek, dolmenek, cromlechek és stonehengék. Felállítgatott, vagy körbe rakott kísebb-nagyobb, sokszor óriási szíklatömbőkböl álló emlékek, sírhelyek, vagy vallásos célokra emelt szerkezetek ezek, melyek úgylátszík, már az átmenetet képezik a neolíth-korba, de a melyekből a mi hazánk egyetlen egyet sem tud felmutatni. A paleolíth-kor eme átmeneti emlékei sorába kell iktatnunk végre a Dániában nagy számmal eljövő konyhahulladék-halmokat, vagy a hogy ott nevezik: a kjőkhenmőddíng-eket. A tengerpart vidéken elhúzódó dombok ezek, a melyekben részint pattogtatott, részint már csiszolt tűzkő (sííex) eszközöket találnak kagylókkal, halszálkákkal és még most is élő állatfajoknak csontjaival együtt. Edénycserepek még nincsenek ezekben a halmokban, de itt jelenik meg először a kutya, mint háziállat.

Hírek.

— KiK az esküdtek? Az esküdUépes egyének 1913. évre szóló névlajstromát már összeállította a közgyűlés által kiküldött bizottság. Az esküdtek névsorát közszemlére tette ki a városházán, a hol az e hó 15-ikéig bárki által megtekinthető s az ellen esetleg kifogások is adhatók be.

— Huszáraink hadgyakorlaton. A

váci 6. honvédhuszárezred az idén sem vesz részt a királygyakorlatokon, de a szokásos lovassági gyakorlatokra beosztották. E hó 15-én, csütörtökön reggel indul az érsekujvári és váci osztály Budapesten át a fehérmegyei Alcsutra. Itt a hónap végéig tartózkodik az ezred s azután Komárom és Kisbér tájára vonul, a hol nagy lovassági összpontosítás lesz. A komárom- megyei gyakorlaton négy ezred honvédhuszár, nyolc közös gyalogezred és tűzérezredek vesznek részt. A lefújás szeptember 5 én lesz s 6-án már hazaérkeznek a huszárok.

— Sorellenőri Kinevezés. A föld- mivelésügyi miniszter a borhamisítások és hamisított bor forgaloinbahozatalának tilalma- zásáról szóló 1908. évi XLVli, t.-c. 63. §-a alapján Sólyom Albert m. kir. szőlészeti és borászati felügyelőt (székhelye Budapest, Mu- rányi-u. 61.) a Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye területén újonnan alakitott kispesti és aszódi járásokra, továbbá Újpest r. t. város területére kiterjedő hatáskörrel, az idézett törvény rendelkezései alá eső italok ellenőrzésével bízta meg.

— A Kivételes nősülési engedélyeK Kérvényezése. A honvédelmi miniszter újabb rendelkezése szerint a kivételes nősülési engedélyek iránti kérvények, tekintettel arra, hogy a miniszter a kivételes nősülési ügyekben ezentúl a közigazgatási bizottságok véleményének meghallgatása nélkül határoz, jövőben nem a vármegyei közigazgatási bizottsághoz, hanem közvetlenül a m. kir. honvédelmi miniszterhez, vagy az illetékes közigazgatási hatóságokhoz nyújtandók be.

— Botrány a footballpályán. A vasárnapi footbailmérkőzést ismét sajnálatos incidens zavarta meg. Több volt a pofon, mint a gól. Nem tudom, nem is kutatom, ki a hibás. A két egyesület vezetőjének a dolga ez. Az ítélet az ő dolguk, a büntetés ennek a kezébeen van. Talán néhány mérkőzésről kizárják a szereplőket s pont. Az általános spor- ügy szempontjából azonban nem zárulnak be oly hamar az akták, még egy néhány ilyen eset s a közönség, a támogató publikum a melyet a labdarúgás sem nélkülözhet — levonja a tanulságot. S akkor . . . . ! Nem célom prédikációt intézni a vasárnapi hősökhöz. Tudom, hogy könnyű elvben, de nehéz, szinte lehetetlen a valóságban : a mérkőzés a.att kapott pofont szó nélkül zsebre vágni s a mérkőzés után hideg flegmával visszaadni. Tudom más a pofon természete. Ezért nem is erről akarok beszélni, hanem csakis a általában mint oly kellemetlen tényről, a mely a közönséget is kínosan érinti, a jövőre nézve meg is változtathatja magatartását. Tudvalevő, hogy a labdarúgás is csak olyan sport, amely a nyilvánosság szeme előtt folyik le s csak ennek a támogatásával fejlődhetik naggyá. Nem tudok jobb példát említeni, mint a budape-'ti Ferenc-városi Torna klubot. Évek óta hazánk legnépszerűbb csapata, évek óta az 1. osztályú csapatok bajnoka. Saját ambíciójuk mellett a közönség szeretete eme,te őket a mai pozícióra. Ennek köszönheti elért erkölcsi cs anyagi sikereit, ennek a dicsőséget, a babért. Budapest legnagyobb sport-telepét a magukénak mondhatják s magukénak vallhatják Slózit, Borbást, Payert s még több magyar football nagyságot. De a nagy magasságból sokkal mélyebbre fog esni a Ferenc-városi klub mostani magasságáról abban s pillanatban, a mikor elveszíti közönsége szimpátiáját. Vége a népszerűségnek, sikernek, diadalnak akkor, a mikor az addig hű közönségük elfordul tőlük, nem keresi fel őket, fillérjét más helyen adja le. Igen bizony, még ha utolsó helyen említem is, a footoallnak is szüksége van arra a Montecuccolli-féle örökéltü de szükséges kellékre: pénz, pénz, pénz ... A közönség pedig pénzével nem csupán támogatni, hanem első sorban pénzéért látni akar. Még pedig szép úri, úgynevezett fairjátékot. Ezt pedig minden áron biztosítani keli, mert a mérkőzésre a közönséget meghívják, a mely érte belépő-dijat fizet. A kétszer 45 perces mérkőzéshez joga van a publikumnak, azt joggal követelheti. Ellenkező esetben visszakövetelheti a lefizetett garast. Hogy pedig mindig többen és többen keressék- fel a mérkőzéseket, ezért a lehető legszigorúbb szabályokkal egyszer és mindenkorra elejét kell venni a botrányos eseteknek. Mert úgy csökkeni fog a nézők száma, nem pedig növekedni. Vasárnap hűvös és szeles idő volt, mégis ehhez képes, — aránylag — elég szép számú közönség vett részt a mérkőzésen. De ezek is elmaradnak, ha rendszerré válik a pof. A közönségnek is izgalmas a football. Elég izgalom a gólért való vágy, vagy az ettől való félelem. Semmi szükség még egy oly izgalomra, melyet a verekedés szemlélete okoz. Ha ebben akarunk gyönyörködni, nem a footballpályát keressük fel! Nem rosszakaratú, hanem nagyon is jól indulatu a tanácsom, közös jóakarattal elejét lehet vermi a további kellemetlenségeknek. A tüzes játék jellemzi a magyar footbalistákat, az eredmény érdekében sokkal hasznosabb — a gyorsaság mellett is — a higgadtság, nyugodtság. Ez legyen úrrá rajtuk. Tréningjüket is erre az útra tereljék. Nyugodt, higgadt, csendes játék, íugni s nem beszélni! Rúgni pedig a lábbal kell, nem a kézzel, mert akkor „hands“!! A mostani utón ne tovább!

Egy old boy.

— AndreánszKy báró kára. Andre- ánszky István báró nyugalmazott államtitkár újabb jelentést tett a rendőrségen, hogy nem csak érdemjeleit, hanem, mint újabban felfedezték, nagy értéket képviselő ékszereit is elvitte a tolvaj. Brostük, karkötők, inggombok és más drágakövekkel kirakott ékszerek hiányzanak. A rendőrség ismét értesítést küldött a nyomozó hatóságoknak, de a tettes nyomára mindezideig nem jutottak. A Szatmárnémetiben letartóztatott tolvajnál, kiről vasárnapi számunkban irtunk, Andleánszky báró érdemrendéiből és ékszereiből mit sein találtak.

— Történet a Csángó mellől. Az

. . . i állomás főnöke szalmaözvegy. Őnagy- saga távol, a sok gyerek a.főnök úr nyakán. De ez még mind semmi. Legnagyobb bajt a kecske okoz. Nem hagyja magát reggel-este megfejni. Hozzá van szokva, hogy ezt a munkát a fönökné végezze. Ezért nem bocsajt magához senkit. Rúg, kapál, a mint valaki közeledik hozzá. A főnök úr azonban kifog rajta. Felveszi felesege szoknyáját s úgy — végre, hála Istennek! — megfeji a kecskét. E közben azonban berobog a csángó. Meghallja ezt a főnök úr s rohan a vonathoz. Persze megfeledkezik a rajta iévő szoknyáról. így ekszpe- diálja a vonatot. A vonatnál nagy röhögés, a személyzet megrökönyödik. Csak most veszi észre, éppen nem íorsriítos ruiiázatát. Szegény, majdnem a bolondok hazába került !

— A Pesti Hírlap a vidéki evezősökről. A Pesti Hírlap pénteki szamának sponrovata ismerteti az 1913. évi junior nyolcasokat. Sorra veszi az összes budapesti evezösegyleteket, részletesen ismerteti junior gárdájukat s végül a vidékiekről a következő- képen emlékezik meg: „A vidék! Sajnos, semmi hír. Csendes pihenik ki az erős (!) szezon fáradalmait, de — legalább is az eddigiek szerint — nem fognak a fővárosiak konkurenseiül szegődni. Várjuk a cáfolatot. Szeged, Temesvár, Arad, Vác, Szolnok stb., talán megerőtlenitik sorainkat. Bár úgy lenne.“

— Papir Sándorné helyett Fehér Vilmos. A váci közönség várja vissza az újpesti színtársulatot, mely mikor eltávozott, augusztus végére visszaigérkezett. De Papirék nem fognak jönni, jön helyettük Fehér Vilmos színjátszó társasága, melynek kerületébe Vác tartozik. A színházba járó közönség mit sem lat abbói a kuliszaharcból, mely az első vendégszereplés alkalmával Vácért megindult. Papimé nagy nehezen eszközölte ki az orsz. felügyelőnél és a minisztériumban, hogy két hétre bejöhessen Vacra, miután a mi varosunkra az ö koncessziója nem szól. Fehér Vilmos igazgató már akkor tiltakozott, hogy az újpestiek rontják az ő váci szezonját, de nem tehetett már az engedélyezés ellen. Később, mikor Papiréknek jól, sőt igen jól ment Vácon, elhatároztak, hogy mielőtt Újpestre bevonulnának, a siófoki szezon után két hétre ismét visszajönnek hozzánk. Igen ám, de ekkor már a kerület szinidirektora őrt állt a minisztériumban s Fehér Vilmosnak sikerült megakadályoznia, hogy az újpestiek újabb koncessziót kapjanak Vácra. Sőt mindjárt maga részére kivette az engedélyt, mely augusztus 20-ikától szól négy, esetleg hat hétre. A helyzet most az, hogy a Kúrián áll a színpad s a nagytermet csak Papirék kaphatják mxeg, mert távozásuk alkalmával gondjuk volt rá, hogy augusztus végétől szeptember közepéig maguk részére foglal-