Váci Hirlap, 1912 (26. évfolyam, 1-100. szám)
1912-08-11 / 62. szám
m HuszonhatodiK évfolyam 62 szám. Vác, 1912 augusztus 11. \ VÁCI HÍRLAP PolitiKai lap, megjeleniK szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gróf Csáky Károly-út 4. sz, (Iparudvar.) Nyilttér sora 60 fillér. Telefon-szám 17. A Lőház felvirágoztatása. Vác, aug. 10. A Váci Hirlap vasárnapi számában megjelent „Mikép lehetne a Lőházat felvirágoztatni ? „cikkre szeretnék néhány szóval reflektálni s azt az ábrándot eltüntetni, mely mindig fel-felbukkan, de soha sem valósulhat meg : a lőházat tegyük ismét a lövősport otthonává. A mélyen tisztelt cikkíró említett cikkében sok egyéb mellékkörülmény között a lövészet sportját tartja az egyedüli remédiumnak, melynek hivatása lenne a jó öreg Lőház társas életének felvirágoztatása. Nem tudom, a lövészeti sportnak melyik ágát tartja itt meghonosithatónak, — csak sejtem abból, hogy honvédelmi minisztert, oktató tisztet említ, hogy a hadi lövészetre gondol. A hadi lövészetet kellene tehát behozni a Lőházba, hogy az újból fellendüljön ? Ez az eszme teljesen kivihetetlen. A hadi lövészetet legalább is Manlicherrel kell gyakorolni. Ez a legtökéletlenebb hadi fegyverek egyike is 600 méteres kezdő sebességű lövedékeket bocsát ki 8 mm-es torkából. Irányzéka 2800 lépésre van szabályozva — de elhord és halálosan talál még 4—5 km. távolságban is egy eltévedt lövedéke. Quid nunc ? Mit csinálunk csak ezzel a rossznak elismert fegyverrel is a Lőházban ? A Lőház „lőpályája“ — ha jól tudom — 50 és 100 m. távolságokra van „berendezve." Ekkora távolságra Manlicherrel nem lőnek. Nagyobb távolságra pedig a Lőházban nem lehet lőni ; nem pedig azért, mert lőállás nincs és nem is lehet. Ott, a hol a lövedék röppá- lyájára mérőlegesen 1500—2000 méter távolságban naponta 120 vonat robog fel-le, ebben az irányban lövöldözni nem lehet. De a vasúttól eltekintve sem lehet lövöldözni Manlicherrel a Lövöldében, mert jól tudjuk, a katonai lövöldékben is nem csak előre, hanem jobbra és balra is biztosítani kell a terepet 4—6 km-re. Hogy lenne ez keresztülvihető a Lőházban? Pedig még mindig csak a Manlichert említettem ! Hol vannak a modern céliövő fegyverek, a 800--900 m. kezdő sebességű fegyverek, a Match fegyverek? Ezeknek még tökéletesebb, még nagyobb lőpálya szükséges. Vagyis arról sem most, sem soha többet szó sem lehet, hogy a Lőházban modern hadi céllövészetet gyakorolhassunk. Marad a másik céllövészet — az úgynevezett ' iskolacéllövészet, mit a katonaságnál az úgynevezett szoba-fegyverrel, vagy szobatölténnyel lőnek. Hát noha erre a Lőház alkalmas volna ugyan, de erre katonatisztet, katonaviselt egyént, vadász embert nem igen lehet kapni. Nos aztán a hölgyek tenniszjatéka. Hát ehhez ugyan sokat nem értek, de kiváncsi vagyok azokra a báíorszivü amazonokra, (eisö sorban pedig arra a bátor lőházvezetőségre, mely megmerné a lőterülettől jobbra, 5—10 lépésnyire épitettni a teniszpályát) a kik, mialatt ott zugnak, búgnak szép hajfürtjeik körül (nagyon is körül !) a golyók, bátorkézzel ütnék a labdákat! A Lőház felvirágoztatása mindnyájunk hő vágya, mutatja ezt a szép társaság, mely legutóbb is két ízben oly kedves estét töltött ott. Szívből kívánom én is, hiszen mindkét Ízben erről tárgyaltam fecskecsicsergésig szeretett főlövészünk, Miltényi Aurél bátyánk társaságában. Lehet a Lőházban kedélyesen elbeszélgetni, tekézni, labdázni, korcsolyázni — de azt, hogy ott valaki hadi fegyverrel lövöldözni akar, — a szálló igével élve — meg ne halljam többet! Öreg baka. Hogyan lett Vácon muzeum? Most, hogy a muzeum berendezési munkálataival elkészült a vezetőség és csak napok kérdése, hogy a nagy közönség részére is hozzáférhetővé tegye, aktuálisnak tartjuk megemlékezni azokról a kísérletekről, melyek a mai muzeum alakulát megelőzték. Városunk és környékének területe mérhetetlenül gazdag archeológia! kincsekben. Véletlen leietek sokszor gazdagították Bécs és Budapest múzeumait. Mindig akadtak vállalkozók, a kik a maguk szakállára ásatásba fogtak, de ezek az ásatások minden rendszert nélkülöztek. A mikor iff, Varázséfí Gusztáv egyetemi évei leteltével í880-ban visszakerült Vácra, a Nemzeti Múzeumnál szerzett tapasztalatait itthon értékesíteni kezdte. Az általa szerkesztett Váci Közlönyben gyűjtést indított ásatásainak költségére és a Pogány- várban kémfürásokat végzett, a Hétkápolnánál pedig 48 sírt ásott fel. A közönség érdeklődését így fölkeltve, annak áldozatkészségébőltöbb régi érmet és egyéb régiséget gyűjtött össze, majd hírlapi cikkeket írt egy vácegyházmegyeí muzeum felállításának szükségességéről. 1887 április hó 25-én bekövetkezett korai halála meggátolta őt eme terve megvalósításában, de azért nem vitte sírba a muzeum ügyét. CsáVolszky József kanonok kezdeményezéséből még ugyanaz év szeptember 25-én, illetve október 4-én megalakították a Váci muzeum és régészeti bizottságot a végből, hogy: városunk nevezetességeit a jövö nemzedék számára megmentse, a várost alaposan ismertesse, a közművelődést előmozdítsa és a társadalom minden rétegében fölkeltse a műérzéket. De ennek a bizottságnak tényleges működése csupán csak arra szorítkozott, hogy az addig összegyűjtött tárgyak az elkaílódás veszélyétől ügy, a hogy megóvta. Az I89Í. évi váci gazdasági kiállítással kapcsolatos történeti kiállítás ismét fölkeltette egy muzeum alapításának a vágyát. Ily kultúrintézmény létesítésének szükségét átérezték ugyan, de a vágyódás csak vágyódás maradt. Néhány évvel később — 1895-ben — Bauer Mihály, főgimnáziumunk akkori rajztanára próbálkozott a még meglevő régészeti tárgyak föl- használásával iparművészeti muzemot csinálni. Új alapszabályokat készített és a házában erre a célra emelt nagyobb szobában gyűjtötte össze a Csá'bolszky József, Fodor Imre, Freysínger Lajos dr. és Várázséfí Gyula magánlakásaiban őrzött tárgyakat. Az ifjú hév szalmalángja azonban csakhamar lelohadt. Minthogy üzleti vállalkozása miatt a város áltál bérelt helyiségre szüksége volt, télvíz idején nagy hirtelen kitelepítette a múzeumot. Néhány hónapig a város tűrt meg az épen akkor tulajdonába került Steíner-féle házban. Mikor innen is ki kellett menni, a muzeum elnöke, Csádolszky József kanonok adott hajlékot, de itt sem melegedhettünk meg, mert udvari nagy termét, melyben gyűjteményeink kiállítva voltak, a Népkonyhának engedte át. Közel egy évig ugyancsak az ö házának Görög-utcai emeletén kaptunk ingyen szállást, mert a várostól kapott 60 forint házbérért még elraktározásra alkalmas helyiséget sem lehetett kapni. A kegyelemkenyér keserű ízét akkor éreztük igazában, a mikor Í904 tavaszán minden értesítés nélkül a padlásra hordatta fel tárgyainkat, majd megüzente, hogy onnét is mihamarább távozzunk. Borbély Sándor síketnémaínté- zetí igazgató, választmányunk tagja vette ekkor pártfogó jóindulatába a sokat zaklatott egyesület ügyét és fölöttes kormányhatósága beleegyezésével átengedte a síketnémaíntézet régi tornatermét. Kálvária-járásunk azonban még ezzel nem ért véget. Uj házigazdánk szívessége sem tudta megédesíteni a kegyelemkenyér keserűségét. Evekig voltunk ugyan vendégei, de a sors mos- tohasága ügy hozta magával, hogy a nagy épületben évről-évre helyiséget kellett változtatnunk. A pínceszerű dohos rajzteremben érctár- gyaínk megrosdásodtak, metszeteink és képeink pedig erősen megrongálódtak, mert megrágta őket a penész. Szállásadó gazdánk készséggel tett eleget kívánságunknak és megengedte, hogy az első emelet egyik üres ískolatermébe helyezzük át gyűjteményünket. Alig hoztuk rendbe a jórészt raktárszerüen kezelt tárgyakat, az akkor felállított síketnéma-kísdedóvó céljaira szükséges termet ki kellett ürítenünk és egyik másodemeleti szobába költöznünk. Ez a tarthatatlan állapot csak akkor szűnt meg, a mikor Szalay Imre miniszteri tanácsos, orsz. k. főfelügyelő űr 1908. évi hivatalos látogatása alkalmával felhívta az elnökséget, hogy a tárgyak kiállítására is alkalmas helyiséget béreljen. A megejtett helyszíni szemlén a püspöki könyvtár épületére esett éles tekintete. Csodálatos véletlenkép éppen akkor üresedett meg a kántor által lakott három földszinti szoba, melyet a káptalantól évi 600 korona lakbérért nyomban kivettünk. A múzeumnak ebben a viszontagságos helyzetében valóságos mentő angyala volt Walla László takarékpénztári pénztáros, a muzeum buzgó őre, a kinek nem szegte kedvét a sok
