Váci Hirlap, 1912 (26. évfolyam, 1-100. szám)
1912-06-19 / 47. szám
Huszonhatodig évfolyam 47. szám. Vác, Í912 junius 19. VÁCI HÍRLAP PolitiKai lap, megjeleniK szerdán és vasárnap. Előfizetési árak : helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Bercsényi Dezső. Ny Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gróf Csáky Károly-út 4. sz, (Iparudvar.) ilttér sora 50 fillér. Telefon-szám 17. Tiltakozás a parlamenti erőszak ellen. Vác, jun. 18. Nem volt nagy arányaiban előkészítve, reklámozva, a falragaszokat is csak szombaton este ragasztották ki, mégis impozánsan szép volt a váci népgyűlés, mely vasárnap emelte fel tiltakozását a magyar parlament anarchiája ellen. Érdeklődéssel vártuk, vájjon a benső, igaz érzés és az elfojtott felindulás kihozza-e az utcára Vác népét minden nagyobb izgatás nélkül? Hát váratlanul nagy és lelkes volt a tömeg a Konstantin-téren, tömör sorokban gyűlt össze az egyetlen nemzeti szinti zászló aiait. Régen nem volt annyi képviselő sem Vácon. Kobek Kornél esztergommegyei birtokáról jött meg automobilján először, azután Kállay Ubul érkezett s pontosan hat órakor állt meg Károlyi József automobilja, melyZiinszky Istvánnal Erzsébetfalváról negyven perc alatt érkezett. Kis vártatva Palugyay Móric és Désy Zoltán jöttek meg a soroksári, Förster Aurél és Kovácsy Kálmán pedig az erzsébetfalvai népgyűlésről. A képviselőket folytonos éljenzés kisérte, mely legnagyobb volt a tribün elötl, a hol már kétezer főnél nagyobb tömeg várt reájuk. A gyűlést Rézész Béia nyitotta meg s elnökül Meiszner János dr.-t ajánlotta, a mit éljenzéssel fogadtak. Az elnök vázolta a népgyülés célját és Preszly Elemér képviselőnket kérte fel, hogy politikai magatartását a parlamentben indokolja. A mikor képviselőnk az emelvény élére állt, pillanatokig nem tudott szóhoz jutni; lelkes ünneplésben volt része. Azután messze hallható hangon mondotta el sokszor helyesléssel, éljenzéssel megszakított beszédét, melynek gondolatmenete körülbelül ez volt; Preszly Elemér beszédében rámutatott a parlamenti harc kiinduló pontjára : a véderő javaslatok beterjesztésére. A véderő kérdésben 15 éves küzdelem folyt nemzet és korona között. A korona a hadsereget fejleszteni, erősíteni akarta, a nemzet ezzel szemben a hadseregben meglevő sérelmek kiküszöbölését és jogos, törvényes nemzeti aspirációink meg- megvalósitását kívánta. A koalíció fegyverszünetet kötött, a munkapárt pedig olyan véderő javaslatokat terjesztett a perlement elé, melyek a nemzet erőivel nem számolnak, a régi sérelmeket nem orvosolják, sőt újabb közjogellenes rendelkezéseket tartalmaznak. E javaslatok ellen az ellenzéknek erkölcsi kötelessége volt minden törvényes, minden parlamenti fegyverrel küzdeni. A harc közben eljutottunk a rezoluciós válságig, a m.lybeii a munkapárt igen nagy erkölcsi vereséget szenvedett. Ekkor nyomult előtérbe a választójog kérdése, mert még a választójogtól idegenkedők is belátták, hogy gyönge parlamentünket uj erőkkel fel kell frissíteni, a jogtalanok százezreit jogokkal felruházva a nemzeti jogok védőivé kell tenni. Jött Lukács kormánya a választójog és béke jelszavával. S a mikor az ellenzék jóvoltából a deligáció, bemutatkozási vita, Auffenberg affér és rezoluciós válság nehézségein túl volt, már nem akart a békéről tudni, el volt már készítve a parlamenti erőszak terve. Nem fogadta el az ellenzék választójogi tervezetét, már pedig minden gondolkodó ember előtt kétségtelen, hogy az a választójogi tervezet, melyet Kossuth, Apponyi, Károlyi Mihály és Zichy Aladár elfogadnak, nem veszélyezteti a magyarságot. Csakhogy a kormány a választói reformtól nem a magyarság érdekeit félti, hanem pártjának uralmát s az erőszak nem az obstrukció letöréséért készült, hanem a választójog ellen. S megtörtént az, hogy a képviselőház törvénytelenül megválasztott elnöke keresztül gázolt a házszabályokon s megszavaztatta házszabályellenesen, a képviselők szólásjogát konfiskálva a véderőt, első második és harmadik olvasásában két rövid perc alatt. Egy percig sem volt kétséges, hogy a főrendiház az elkövetett sérelmeket orvosolni nem fogja. És nem kétséges az sem, hogy a király is szentesíti ezt a törvénytelen törvényt. A sérelmeket csak a nemzet orvosolhatja, a mint 1904 nov. 18-át is a magyar nép orvosolta meg. S azért az ellenzéknek az a kötelessége, hogy a munkapárttal nem tárgyalva, a házfeloszlatást kierőszakolja s reméli, hogy a választásokon a magyar nép elsöpri azt a pártot, mely minden erkölcsi alap nélkül keresztül gázolt a törvényeken és házszabályokon. Ugyanaz a nagy érdeklődés és éljenzés fogadta Károlyi József grófot, a ki előbb az egyesült ellenzéki pártok feladatáról szólt. Elmondotta, hogy Preszly Elemér az első sorokban küzdött a törvénytelenségek ellen s bárha az elnöki önkény szuronyok közt hur- coltatta el a nép házából, lelkesedése, törhetetlen szeretete a nemzeti eszmék iránt nem lankadt s az egész küzdő ellenzék méltó elismerését érdemelte ki. A nagy lelkesedéssel fogadott beszéd után Kállay Uhui képviselő szólt Tisza erőszakjáról és Lukács törvénytelenségeiről. (Meg kell jegyezni, hogy valahányszor Tisza, Lukács nevét ejtették ki a szónokok, a tömeg egyszer sem felejtett el a gyűlöletének kifejezést adni. A gyalázó szavak röpködtek a levegőben, de enyhítésül nem egy jó ötletes közbeszólás derítette nevetésre a nagy hallgatóságot.) Ezután Désy Zoltán beszélt. A Kossuth-párt alelnökének súlyos szavai vitázás volt Tiszával s beigazolta, hogy a parlament törvénytelen elnöke egyedül a munkapárt hatalmának megtartásáért követte el súlyos házszabály- és törvénysértéseket. Nem a népszónok könnyű, csillogó szavával szólt, de nagyon mélyen járó gondolatait, argumentumait a hova adresz- szalva voltak, a Tisza-Lukács gárdához, észre fogják venni. Förster Aurél, a monoriak képviselője következett most és bár ma már a harmadik szónoklatát mondja el,, kicsit be van rekedve, nagy a figyelem. Kevés szónok tudja annyi jóízű hasonlattal és adomával fűszerezni beszédét, mint Förster s találó tréfái soha sem tévesztik el hálásukat. Most is igy volt. A hogy a munkapártot, Tiszát, Lukácsot megfestette, folytonos derültség kisérte szavait. A szocialista-párt Rózsa Józsefet küldötte a váci népgyűlésre, a ki hosszabb beszédben megismételte a magyar proletárságfogadalmát: a törvénytelenségeket nem tűrik! Nagy éljenzéssel fogadott beszéde után, bár már nyolc óra felé járt az idő és a szónokokat te’jes két órán át hallgatták, Kovácsy Kálmánt akarta a gyűlés hallani. A pap-képviselő nem kérette magát és viribus unitisről, mely kell, hogy nemcsak a hatalmasokat, de a népet is összetartsa, mondott hazafias, helyeslésekkel fogadott beszédet. Végül Meiszner János elnök terjesztette elő a határozati javaslatot, mellyel a váci népgyülés is megbélyegzi a parlamenti erőszakosságokat. Ezzel vége is volt a gyűlésnek s a képviselőket több száz főnyi tömeg kisérte el Preszly Elemér lakására, a hol addig éljenezték, ünnepelték őket, mig külön-külön meg nem köszönték a lelkes ovációt. Nemsokára néhány képviselő eltávozott, a Koronán Preszlyvel Kállay és Kovácsi képviselők jelentek meg. Befejezésül ugyanis 200-nál több terítékű társas vacsora volt s a vidékről érkezett, valamint a váci párthivek még az udvart is elfoglalták. A vacsorán először Meiszner János dr. szólt, majd mind a három képviselő beszélt, Rózsa József pedig nagy tetszés között magyarázta meg, hogy a szocialisták nemzetköziségét mint keli érteni. Több felszólalás volt még s a társaság körülbelül éjfélig ült együtt. Ssketríémáiok a középiskolai tanulók tornaversenyén. A testnevelés s különösképen a testgyakorlás a siketnémaoktatás történetében is a kezdettől fogva körülbelül párhuzamosan haladt a többi tárgyak, tanítási ágak fejlődésével. A mint általában eleinte a beszédtanitásban s a reáltárgyaknál is sokkal kevesebb volt a kivánalom, kisebb volt az igény, úgy a tornánál is — nem számítva ide a higiéniai intézkedéseket — a múltban a kevesebbel is beérték, a szerényebb eredménuyek is bámulatot nyertek. Újabban nagyot fejlődött általában az oktatásügy, a testnevelésnél is magasabbra helyeztettek az elérhető célok, eredmények. A beszédtanitás eredménye: a beszéd visszaadja a siketnémát a halló társadalomnak, a modern testnevelés a siketnémáknál is azokat az eredményeket akarja elérni, a melyeket a halló, épérzékü ifjúság tömege, nagyrésze elérhet. E kettőnek az erőpróbája a közvetlen összehasonlítás, a verseny a halló és a süket között. S bár — a pécsi tornaversenyen — kétezer hallóval szemben csak 16 siket ifjú vette fel a versen) t, mégis, jobban mondva ennek dacára is, megállották helyüket. Tehát ez úton is visszaadhatok a társadalomnak, ebben is kiképezhetők oly fokra, mint az
