Váci Hirlap, 1912 (26. évfolyam, 1-100. szám)
1912-06-16 / 46. szám
2 VACi HÍRLAP kásán mégse beszélhessen bele. (A rendőrök ép ezért imádkozták.) Kis Ernő és Pfeifermann Nándor ipariskolai tanítók tanfolyamra mennek a nyáron. A mit ott tanulnak, itthon hasznosítják. Valami kis segélyt kérnek. Hát utolsó tárgy volt, gondolták a városatyák : egy kicsit renitenske- dünk. No csak kicsit, mert 30—40 koronát adtak. — Kutya nagy gavallérok voltunk! mondotta Morlin Zsiga és a következő percben már türelmetlenül tolakodott az a húsz képviselő az ajtó felé, mert hogy már /égé volt a közgyűlésnek. A pécsi ünnep. Vége lett annak a szabad időnek, melyet Pécs város nevezetességeinek megtekintésére fordíthattunk. Láttuk elsősorban azt, hogy az egy nagy arányokban fejlődő, eleven, szin- magyar várossal van dolgunk, mely hivatva van arra, hogy a közel jövőben, ha majd vasúthálózatának kifejlesztésével vele nagy vidékét magához kapcsolja, a Délvidék nyugati felének metropolisa legyen s a Dráva közelében, a honnan államiságunkat, nemzetünket annyi rejtett veszedelem fenyegeti, őrt álljon s a Duna—Dráva közének nemzetiségei között átvegye azt a magyarositó szerepet, melyet a Tiszán túl Szeged s legújabban Temesvár oly gyönyörű eredménnyel — bár zajtalan és csendes munkával teljesít. A magyarságnak — ellentétben a középkori állapotokkal — a városokban rejlik ma legfőbb ereje s Pécs város monumentális középületei, fejlődésének nagyarányokban kidomborodó körvonalai, munkás és szinarany hazafiságú fényes kultúrája, lakossága, mindennél meggyőzőbben dokumentálják, hogy a vidéki kultúrvárosok nagy arányokban meginduló fejlődésében oldódik fel a közel jövőben a nemzetiségi kérdés, mely fejlődésünket valósággal megmérgezi s a magyar önálló állam kialakulásának valósággal kerékkötője. Örvendünk, hogy tanulóifjúságunk egy kicsiny hányada láthatta Pécs városát. Délután az előversenyek egy része zajlott le. Most kellett eldőlni, hogy az előcsatározás- ban kik tüntetik ki magukat annyira, hogy másnap délután a döntő küzdelembe bekerülnek. Itt lett azonban először nyilvánvalóvá, hogy a rendezés körül hibák történtek. Nem lett volna szabad ugyanis az előversenyek szinterét a várostól 7 km.-re fekvő lóversenytérre kitenni, a hová az ifjúság ötnegyed órai kemény mars után jutott ki kánikulai hőségben, mert a hőmérő 37° Celsiust mutatott. A magas fűvel benőtt, hepe-hupás, feltört pálya különben sem volt alkalmas futásra és ugrásra úgy, hogy pl. VizI váci tornatanár a váciaknak a távolugrásban való mérkőzést nem is engedte meg, mert jogosan aggódott testi épségükért. Hiányzott azonfelül a viz s a testi versenyek nélkülözhetetlen járuléka, az orvosi felügyelet. A naptól valósággal megpörkölve, holtra fáradtan ért haza a kis hadsereg — de szerencsére baj nélkül. Nem is kellett az álom tündérét csalogatni. Megjött maga-magától s hamarosan lecsukta a holtra fáradt fiatal bajnokok szemét. Szombat reggel szent misét hallgattunk a bazilikában, melyet a 34 tanintézet ifjúsága zsúfolásig megtöltött. Messze földön hires orgonájának gyönyörű hangja az egyházi énekkar régi, magyar egyházi éneke ünnepi hangulatba ringatták lelkünket és felemeltek Istenhez, kinek gondviselő keze eddig minden bajtól megóvta a gondozásunkra bízott ifjúságot. Mise után a Sport-egylet közelfekvő, szépen berendezett terepén folytak az előmérkőzések, melynek eredményei között reánk nézve a leg- örömteljesebb az volt, hogy a váciak stafétafutásban 3-ik helyen bekerültek a döntő mérkőzésbe. Tíz óra után vége is lett a versenyek eme részének. Hazajövet megnéztük még a kórházi kápolnává átalakított török mecsetet, mely karcsú minaretjével, a mtiezzin számára való torony-erkélyével bizonyára a török hódoltságnak egyik legérdekesebb emléke. Igyekeztünk haza pihenni és készülődni a délutáni nagy eseményekre. Béreltünk egy dobot, mert a mienk, dobosunk mélységes bánatára, szerencsésen berepedt, kibontottuk védőburkából szemünk fényét: intézetünknek művészi kivételű, feltűnést keltett gyönyörű zászlóját s rövid ebédünk elköltése után vártuk az indulás pillanatát. Pécs városában június 8-án, délután csak a betegek maradtak otthon. A város apraja nagyja a Sport-telephez vezető utakon gyülekezett, hogy tanúja legyen legalább az ifjúság felvonulásának, hamár a versenytérre be nem juthat. Hét óra után trombita-harsogás, dobpergés hallatszék minden utcából s az ember-sövény által szegett utakon ütemes léptekkel, lengő zászlókkal, a színek minden elképzelhető változatát feltűnhető tornadresszekben vonulnak az egyes csapatok a székesegyház terére, melyet hátul a székesegyház oldal-frontja, két oldalt a renaissance-stilusú püspöki palota és a püspöki hivatalok palotája határolt; negyedik oldalán árnyas sétaútjainál a városi park húzódik. Egymásután érkeznek az intézetek, vörössapkás rendezők sürögnek, vezényszavak hallatszanak, minden intézetnek kijelölik helyét a 15, vagy 16 oszlop valamelyikében. Vác Zalaegerszeggel és Félegyházával az ötödik oszlopot alkotja. Szinte minden talpalatínyi tér elvan már foglalva s a város még egyre ontja az ifjúságot. Egyszerre vezényszavak hallatszanak ! Heuberger Rezső tornatanár, főrendező vezényel: Jobbra nézz! Vigyázz! A zászlót jobbra hajtsd! Zichy Gyula gróf, pécsi püspök jelenik meg a palota erkélyén udvari papjaival. Neki szól a tisztelgés. Jóságos mosollyal, kitárt karokkal üdvözli az alatta sorakozó ifjúságot s harsogó éljen reá a felelet. A másik pillanatban felharsan a katona-banda hangja s az oszlopok egymásután sorakoznak s megkezdődik a felvonulás. Felejthetetlen látvány. A több mint kilométer hosszú óriási oszlopban a jövő reménye: az ifjúság! Egészségtől, erőtől, életkedvtől duzzadó fiatalság, a zászlók erdeje alatt. A jelző táblák mutatják az óriási néző közönségnek, hogy az egyes csapatok az ország melyik részéből jöttek. Az üdvözlésekből, a röpködő kedves megjegyzésekből egyformán kijut a karcsú, intelligens arcú dunántúli fiuknak épúgy, mint a napbarnitotta, zömök erős alföldi ifjaknak. Gyönyörű volt a keszthelyiek 80, 100 főnyi csapata, mely hófehér, kék galléros és sapkás matróz-kosztümben saját fúvó-zenekara indulójára lépked. A hölgyközönség műértő szemekkel vizsgálja a szebb- nél-szebb zászlókat. Nem akarunk dicsekedni s csakis Göndör Sándor dr. főjegyző kedvéért áruljuk el, hogy a mi zászlónk aratta a legtöbb dicséretet. A sport-telep tribünjeit Pécs város intelligens közönsége zsúfolásig megtöltötte élén Zichy Gyula gróf püspökkel. A tribünök előtt tisztelegve elvonuló ifjúság oszlopokba áll s a katona-banda intonálására felcsendül 2500 ifjú ajkáról a Himnusz melódiája s megkezdődnek a versenyek. A szabadgyakorlatok — széditő magas állványon két kis pécsi diák előgyakorlatai után — harangjelzésre mintaszerű rendben és precizitással folynak le s az ifjúság bátravezénylése után megkezdődnek a szergyakorlatok és versenyek. Egyszerre 15 helyen is remekelnek a kis bajnokok. A csurgóiak a Talpra magyar hangjai mellett gyönyörű botgyakorlatokkal keltenek feltűnést. A kecskemétiek korlát-mutatványait szinte szakadatlan tapsviharral kiséri a szélső tribünök közönsége. Minden intézet mutat be valami újat, szépet, meglepőt s a közönség minden lehető módon kifejezést ad elragadtatásának. A váciak nem hoináiyositották elvárosunknak a sport terén kivivőit jó hírét. Jánosdeák a rúdfüggeszkedésben első dijat (ezüst érem), Jaroska második dijat (bronz érem) nyert. A rúdmászásban Molnár első dijat, Bodonyi második dijat érdemel ki. Az egyéni futásban Szemlics a negyedik helyet vívja ki Vácnak. Szép eredmények, ha elgondoljuk, hogy 34 tanintézet válogatott tornászai küzdöttek a babérért. A ceglédiek és újvidékieknek bámulatos, szinte már a professzionátus játékkal határos füles-labda versenye képezi a versenyeknek koronáját s egyben zárópontját. A fénynek itt is volt aránya. N mi történt gondoskodás vízről s nem volt orvos s kötőszer a versenytéren, igaz, nem volt rá szükség, de lehetett volna. A keskeny futópályán pl. Krakker Bélát futótársai fellökték úgy, hogy fején kérésziül vetett bukfencet s egy szeges cipő kezét felhasitotta s nincs semmi dezin- ficiáló s kötő-szer, még viz is alig. Feltűnést keltett az is, hogy elmulasztották a verseny végén az ifjúsághoz szólani. Pedig megérdemelte volna az elismerést gyönyörű mutatványaiért, jó viseletéért s ösztönzésül szolgált volna neki a jövőre. A Hazádnak rendületlenül — volt a befejezése a versenyeknek s hét óra felé megtörtént az elvonulás. Este a vacsorázó-helyiségben kiosztották az érmeket s korán nyugvóra tért a kifáradt kis sereg, a mely győzelmesen megvívta csatáját gyilkos hőséggel, porral s erős férfit is próbára tevő fáradalmakkal. Reggeli álmát aludia még Pécs város, mikor a kiilönvonattal utazók dobszó mellett vonultunk az állomás felé. Itt viszontláttuk testvérintéze- tüiikét, meggratuláltuk győztesét s a váciak számára kijelölt kupéban elhelyezkedve elbúcsúztunk Pécstől, de felejthetetlen emlékeket vittünk magunkkal e szép és kedves magyar városból. A vonat a Mecsek lejtőin tündéri szép tájakon robogott velünk hazafelé. A szép Dunántúl legszebb, örökké mosolygó arcú arcát öltötte fel, hogy szórakoztassa a fáradt sereget s a reggeli napfénytől bearanyozott hallgató erdők, bércek, gyönyörű völgynyilások, zöldelő vetések, a ringó kalászos buzavetések, a nyíló búzavirággal, a fehér tornyok, a messze kéklő dombláncolatok mintha mindnyájan azt ismételték volna: Isten veletek fiúk! Ne felejtsétek a szép Dunántúlt! Elfogyasztjuk a magunkkal hozott tíz órait, mert bizony nagyon korán volt ma a reggeli. A hangulat emelkedett! A kecskemétiek sorából egy tárogatós akad s kocsiról-kocsira felhangzik a búcsúzó dallam : Ballag már a vén diák . . . Örvendünk, hogy minden perc közelebb visz a kedves otthon felé, mikor egyszerre szomorú epizód fújja el a jókedv aranyos ködét. Simontornya körül jár vonatunk, mikor ijedt arccal szaladó gyermekek rohannak a kocsikon végig s vízért kiabálnak.
