Váci Hirlap, 1912 (26. évfolyam, 1-100. szám)
1912-04-14 / 29. szám
2 VAC! H1H LAP Rövid, de annál jellemzőbb és kifejezőbb a követke/ő kis vers : Medve döndiile be, Bihaj búcsúzik el, Agyának egy tojást, Mert ha nem, mengyek el. Vagy: Ma jöttem tojásért, Holnap jövök lányért. Vájjon melyik lányos ház az, a hol ennnek a legutolsó, legrövidebb, de mégis a legtöbbet mondó kis versnek ne örülnének. A ki talán a székely népköltészet eme gyöngyvirágos hajtásai közül többet is akar ismerni, üsse fel Maionyay D : A magyar nép művészete c. könyvének a 11. kötetét, talál ott eleget. Szebb- néi-szebbek ezek, tele jámborsággal, istenfélelemmel, de megjelenik bennük a nép fiának vonzódása, a természethez, kifejezésre jutnak belső érzelmei, szerelme, családi élete, mindenütt fűszerezve egy kis humorral, a mely azonban túlzóvá nem váli« soha. Dunántúl s azt hiszem, másutt is szokás, hogy a gyermekek tojásaikat markukba szorítva, összeütik. Ezt Zalában kokázásnak hívják. Az a vesztes, akié előbb behnrpad. Krajcárt, modernebbül két fillérest is szoktak beleverni és pedig úgy, hogy az egyik tartja a tojást, rajta csak kis szabad felületet hagyva, a másik pedig erősen hozzávágja élével a pénzdarabot. Legtöbbször persze az ujja kát éri az ütés, de ez „nem ér„ csak akkor veszett el a pénz, ha a tojásról ugrik le, a mikor is a tojás tulajdonosáé lesz; ellenkező esetben, ha megáll a tojásban, a tojás birtokosáé. Az is megesik, hogy egymástól jó messze eső vidékek népszokásai, teljesen megegyeznek egymással. Dunántúl pl. Zalamegyében szokásban van, hogy nagyszombat reggelén első harangszókor (a mi glóriakor van) a fiatalok, a kik még szépek akarnak lenni, akuthoz vagy valamely csermelyhez futnak mosakodni, mert azt hiszik, hogy igy szepiőjük elmúlik, sima és tiszta arcot kapnak. Ez a szokás megvan Liptóban is. A ki érdeklődik utána, Rózsahegyen minden évben megfigyelheti a főtéren végigfolyó patak partján, bár 1908 őszén a polgármester rendeletéből, mivel télen még józan emberek is kitörték benne a lábukat, be- deszkázták. Nagyszombaton ott állnak csapatosan a patak mellett (a búr háború emlékére Tugela a neve,) misére nem mennek, hisz a szépség előbbre való. Mikor azután megkon- dul a harang, olyan veszett tülekedés van, hogy a legtöbb korsónak betörik a feje. Csak annak használ, a ki legelőször merített a vízből. Legalább az vigasztalja a város egyik nagyon jól ismert szolgáját, lehet még ö is szép, kaphat szive és szeme szerinti feleséget, a mit bizony éktelen szeplős, vörös képével nem igen remélhet. Husvét hétfőn az öntözésnél nagyon durva az eljárásuk, mert a legények a leányt a szó szoros értelmében belemártjak a Revuca patakba,|vagy legalább is csurrom vízre öntözik a kutnál. S még ezért meg is kell vendégelni a legényeket tojással és főtt pálinkával. Végezetül csak annyit, hogy a ki tud esetleg ilyen üdvözlő verseket a húsvéti piros tojásokkal, öntözködéssel kapcsolatban Vácról és vidékéről, mellette a piros tojásokhoz fűződő babonákról, népszokásokról, stb. az gyűjtse össze őket, dolgozza fel, mert csak igy menthetjük meg az utókornak a népiélek eme bajos hajtásait. Ha valaki nem tudná feldolgozni, küldje be a nyers anyagot a Váci Muzeum Egylet elnökségéhez, a ki bizonyára majd talál embert megírásukhoz. S kell is akadni, mert minden egyes ilyen vonásnak az elpusztítása, a mely a néptől származik, nemzeti bűn, mivel egyenként fosztják meg népnyelvünket attól a kellemes, bűvös költöiség- től, a mely annak egyik legszebb dísze. Hírek. Rablótámadás az országúton. A merénylő öngyilKos aKart lenni. Csütörtökön délután a vác - budapesti országúton páratlanul vakmerő rablótámadás történt. Az ország legforgalmasabb útja ez s mégis megtörténhetett, hogy ott egy fiatal merénylő revolvert el a kezében pénzt követelt. A rablás nem sikerült, sőt a támadó kézre is került s mikor fogságba jutott — öngyilkos akart lenni. Pölcz János mázoló csütörtökön délután egy óra tájon lesétált a hétkápolnához. Szép, meleg nap volt, gondolta, régen nem járt Göd felé, hát nagyobb sétát tesz. A hogy Göd alá ért, egy pelyhes állú fiatal ember toppant eléje és egy hatalmas revolvert szegezve mellének budapesti apacs-nyelven szólt : — Dohányt ! Pölcz megértette, hogy pénzt követel tőle, de bizony nem ijedt meg s felemelte kezét, hogy arcul üsse : — Pénz kell neked? majd adok ! — Én is oda tudok ám nyomni a revolveremmel ! kiáltott a fiú, de azután, mikor megértette, hogy Pölcznél nincs pénz, szépen kiegyezett egy cigarettába és aztán elballagott Vác felé, zsebre vágván fegyverét. Pölcz Janos ellenkező irányban sietett a gödi — csendőrökhöz. Itt azután leírta, hogyan fest támadója, a csendőrök pedig rögtön telefonon hívták a váci rendőrséget és a nem sokára Vácra érkező alak letartóztatását kérték. A rendőrségről Kakucska rendörszakaszve- zető ment eléje. A hétkápolnánál a bokorban lapult meg, úgy várta Pölcz János támadóját. Nem sokára jött is. A mint Kakucska búvó helye előtt el akart menni, a rendőrszakaszve- zető kiugrott a bokorból és a legényt nyakon csípte. Dulakodás keletkezett közöttük. A legény revolverét akarta zsebéből kivenni, a mi szerencsére nem sikerült, mert kabátja végig be volt gombolva. De volt annyi ideje, hogy nadrágja zsebébe benyúljon és aztán valamit a szájába vett. — No, legalább élve nem kerülök a rendőrségre! mondotta fenyegetőleg, mikor már vitték a város felé. Azután elmondotta egész nyugodtan, hogy megmérgezte magát. Két darab szublimát-pasztilla volt nála s azt vette be. Kakucska rendőrszakaszvezető sem volt rest, éppen arra hajtott egy fiakker, beültette delikvensét és nem a rendőségre, hanem dr. Hörl Péter főorvos lakására hajtatott. A főorvos gyorsan segített és gyomormosással megmentette a legény életét. Néhány perc múlva már Kálló Antal rendőrkapitány előtt állott. Elmondotta, hogy ifj. Kopa Józsefnek hívják, 17 éves, famintatok- készitő. Minthogy nem volt munkája, Budapestről Pozsonyba akart jutni gyalogosan. Természetesen tagadta, hogy Pölczöt ki akarta rabolni, mert csak segítséget kért tőle (revolverrel!) Mikor váratlanul lefogta őt Kakucska, agyon akarta magát lőni, de a rendőr megakadályozta s ezért szublimáttal, melyet előző estén egyik fényképészsegédtől, kinél aludt, lopott, akarta magát megmérgezni, de ez sem sikerült. — Félek a bántalmazástól és a büntetéstől, ezért akartam öngyilkos lenni — fejezte be vallomását Kopa József. A rendőrkapitány a fiatal bűnöst Budapestre, az ügyészségre kísértette. — Désy Zoltán a Kerületben. Dr. Preszly Elemér orsz. képviselőnk ma délután beszámolót tart Szadán. A beszámolóra elkíséri őt Désy Zoltán ny. államtitkár, a Kossuth- párt alelnöke is, a ki ott nagy beszédet mond. A képviselőkkel több váci függetlenségi polgár is elmegy Szadára. — Nemes Endre halála. Szerdán hozta a táviró a hirt, hogy Nemes Endre kolozsvári piarista házfőnök és igazgató meghalt. Négy év előtt hagyta el főgimnáziumunk vezetését, melyet csak egy évig viselt. Nagy ambícióval és lelkesen töltötte be szép tisztét, sok újításba fogott, a melyeket utódai fejeztek be. Nemes Endre Orkután, Sáros megyében született 1868-ban. A kegyes-rendnek 1887 óta tagja. Tanár volt Nagybecskereken, Veszprémben, Kolozsvárt, Kecskeméten, utóbbi helyen mint prefektus, innen Budapestre helyezték a tanárjelöltek elöljárójának, a honnan városunkba jött igazgatónak és házfőnöknek. Vácról Kolozsvárra nevezte ki a rendkormány házfőnöknek és igazgatónak. Kolozsvárt nagy érdemeket szerzett a leánygimnázium felállításával, melynek igazgatója volt. Temetése pénteken délelőtt ment végbe óriási részvét mellett. A váci gimnáziumot Kisparti János és Bán Márton tanárok képviselték a temetésen. Ny. b! — A csónahda elmerülése. Csütörtökön hozták a szomorú hirt, hogy a váci sportegyesület csónakdája a nagy vihar következtében elsülyedt. Azok, a kik érdekességet és látványosságot szaglásznak, azok kik rokonszenveznek a sportegyesülettel, de főkép a sporttagok rohantak a Dunára és szomorúan látták, hogy a szép alkotmány féloldalt dűlve nem a Dunán, de a Dunában fekszik. A végzetes szerencsétlenséget a nagy viz és a szokatlanul is állandó nagy viharok okozták. A viz most is a kőfalig ér és a vihara kőfalhoz veri a hullámokat, melyek visszafordulva rettenetes erővel omlottak rá a közelben álló sportegyleti csónakházra. Nem is a külső oldalon álló ponton sülyedt el, hanem a váci oldalon álló ép ezektől a hullámoktól. Igazán megható nézni, hogy a sportegylet és a társadalom rokonszenvező tagjai mily szeretettel és érdeklődéssel nézik a mentési munkálatokat. Hübschl Kálmán ügyvezető elnök vezetése alatt folyik a munka és igazán éjjel is nappallá van téve, hogy az értékes alkotmányt megmentsék. Hatala Péter vizmester praktikus megoldást ajánlott a csónakda kiemelése és ezt a munkát meg is kezdték, ámde ezt a munkálatokat a folyton tartó vihar akadályozza és ma már ott tartunk, hogy teljesen a viz áldozata lesz a szép csónakház, melyben annyi kellemes napot és estét töltöttek el sportegyesületünk nemcsak a férfi, de hölgy tagjai is. Ha a vihar tovább tart, a csónakda teljesen elpusztul s ezzel végét kell jelentenünk a sportegyletnek is. Annyi dicsőséget szerzett városának, annyi lelkesedést szerzett szerető híveinek és egy tavaszi vihar tönkre teszi a jövő legszebb reményeit! Lehetetlen, hogy társadalmunk meg ne mozduljon és legagilisabb egyesületünknek, mely eddig is a páratlanul szép rokonszenv- ből is élt, ne siessen megmentésére !
