Váci Hirlap, 1911 (25. évfolyam, 1-99. szám)
1911-04-02 / 26. szám
VÁCI HÍRLAP az időtől megtépázott könyveiben. És az a sárguló lapok mögött megszólal : „Tanuljatok tőlünk. A mit láttok, olvastok, az mind útjelző, hogy külsőségekben a mi életünk is úgy folyt le, mint a hogy ti éltek. A létért való küzdelem űzött-hajtott bennünket, tettük azt, a mit az élet érdeke kívánt tőlünk. Mindebből csak a sóhajtás, a keserv maradt fönn az önfentar- tás kegyetlenül megviselt eszközein, a menedéket nyújtó helyek sokatbeszélő romjain. De közben, nyugodt pillanatainkban elmerültünk lelkünk mélységeibe s napfényre hoztuk, a mit eszünk és- szivünk termelt. Ezekből az alkotásokból ítéljetek meg, ezekből szól hozzátok, emberekhez az ember. Útjelzők vagyunk az ember szellemi fejlődésének, a kulturális ha a- dásnak beláthatatlan útján. Ilyen volt a mi leiki világunk, a milyennek itt megismertek. A tietek sokkal gazdagabb, sokkal fejlettebb, hozzátok föl mélyeiből kincseiteket, mert csak ezek emlékeztetik rátok az utókort s csak ezek jelzik a valódi haladás útját.“ A muzeális tevékenység tényleg nem merülhet ki a műit ápolásában, hanem ki kell terjednie a jelen szellemi élet igényeinek, szűk- | ségleteinek a kielégítésére. Erre legalkalmasabb mód az irodalom, közelebbről a szépirodalom megismerése és megismertetése. Ezt teszi a Muzeum-Egyesület az irodalmi gyűléseken, melyek elsejét ma tartja. Szépiróink lelki világának a megértése tesz fogékonnyá, hogy minden nemeset és szépet megkedveljünk önmagáért. Sajnálatos jelenség, hogy vidéki városokban ez a fogékonyság annyira szunnyad a lelkekben, hogy a közönséget fűzértánccal és kabaret-számokkal kell odacsalogatni, a hol művészetről és szépirodalomról van szó. A Múzeum-Egyesület ismeri azokat a nehézségeket, a melyekkel e téren meg kell küzdenie, de céltudatos törekvését ez nem bénítja s azzal a tudattal végzi munkáját, hogy ilyen módon szolgálja leghelyesebben városunk érdektelen, — tehát igazi kultúráját. P. — Felolvasó-estély a Kát. Körben. A váci kath. kör április 5-én (szerdán) saját helyiségében felolvasó-estélyt rendez. A műsort közvetlen az estély előtt fogják kiosztatni. Az estély kezdete d. u. 6 órakor. — Hát ha folt kurázsid Írni, most merj előállni, ugy-e most nem foty matyar? pattogott a brigadéros. Kivágtam a mellem s büszkén előléptem : — Én írtam azt a cikket, exellenciás ur! Még a tiszteknek is remegett a lábuk. Kaptam az esetért nyolc napi szigorított fogságot, de a magyar nevet nem hagytam! Ez volt az első politikai cikkem, ezért is megszenvedtem. * Lehelyezték zászlóaljunkat Kecskemétre. Unalmas volt az életein szörnyen, a versírásra adtam magamat. Egy színész barátom feküdt mellettem a szakasz szobában s mig ő dúdolgatott, én a verset faragtam hozzá. így született meg kettőnk jóvoltából ez a mai napig is közkedvelt kis regruta nóta: Édes anyáin ha bejön Egerbe, a kaszárnya kapuján nézzen be! stb. Később aztán már a nép igy vette át a nótámat: Édes anyám ha bejösz Egerbe, a kaszárnya ablakán tekints be! Büszke is vagyok rá, a mikor hallom énekelni ezt a nótát. Ha engem hamar el is felejtenek, de a nótám — úgy látszik — sokáig fönmarad még ! * — Királyi elismerés. A király elrendelte, hogy kitűnő szolgálatainak elismeréséül Helcz Gyulának, a nyitrai 14. honvéd gyalogezred főhadnagyának, tartósan vezényelve a pozsonyi IV. honvédkerületi parancsnokságnál, a legfelsőbb megelégedés kifejezése tudtul adassék. — Kitüntetett Községi vezetőK. A váci járás gazdasági bizottsága Ivánka Pál főszolgabíró elnöklete alatt gyűlést tartott, melyen érdemeket ismertek el s dicsértek meg. Pohánka Ödön csővári tanítónak a méhészet, faültetés és baromfitenyésztés terén, Szlachányi János vácdukai körjegyzőnek az állattenyésztés terén és Trupp Antal püspökhatvani jegyzőnek szövetkezetek létesítése terén elért nagy sikereit jegyzőkönyvbe foglalták s a bizottság hálás elismerését nyilvánította nekik. Egyben felhívják a vármegye gazdasági bizottságának figyelmét a három fáradhatatlan buzgalmú férfiúra és megjutalmazásukat indítványozzák. — Csongor Gergely dr. a munKás= biztositó igazgatója. Szerdán este töltötte be a kerületi munkásbiztositó pénztár igazgatósága azokat a tisztviselői állásokat, melyekre nem régen pályázatot hirdetett. Különösen nagy harc volt az igazgató-választásnál, a hol a sok jelölt közül dr. Csongor Gergely, a pénztár fogalmazója és Andorka Károly győri pénztári igazgatóhelyettes mérkőzött. Az előbbi mellett a munkaadók, utóbbi mellett a szocialista érzelmű biztosítottak állottak. Az állásfoglalás után rögtön látható lett, hogy dr. Csongor fog győzni, a mit a biztosítottak azzal akartak parírozni, hogy — kellemetlenkedtek. így többek közt nagy vitát keltettek azzal, hogy a Váci Hiríop a pályázók névsorát közölte. Azzal érveltek, hogy lapunk hangulatot csinált, a mi hazugság, mert a ki olvasni tud, múlt vasárnapi közlésünkből láthatta, hogy tisztán a közönség érdeklődését akartuk kielégíteni. De hát ezen túl tesszük magunkat és a továbbiakban beszámolhatunk arról, hogy dr. Csongor jelölésében kifogásolták azt, hogy nincs meg a három éves praxisa. Igaz, hogy az ő jelöltjüknél sem volt meg a megkívánt három éves gyakorlat, de ettől hajlandók leltek volna eltekinteni. A választás hosszú vita után úgy végződött, hogy hét szaA boszniai okkupációban történt. Már mint tartalékos Eszti-bakakáplár voltam lent. Egyik nap heves harcunk volt a bosnyákokkal. Mi rajvonalban feküdtünk s lövöldöztünk a szemben fekvő bosnyákokra. A pogányok hátrálni kezdtek, ezt látva a rajvonal mögött a vezénylő főhadnagy, oda szól a kürtösnek, hogy fújjon „elörét.“ Csepregi századkürtös, egy hatalmas, tagbaszakadt váci földmives fia, hogy jobban tudjon belefújni a trombitájába, fölállt a rajvonalban, mire egyre sűrűbben ropogtak a bosnyákok fegyverei, alkalmas lévén nekik a fényes és a nagy célpont. Csepregi nem is gondolva, hogy őt üdvözlik a bosnyák fegyverek, egyre csak fújja az „előre, előre, csak bátran elörét.“ A kürt lassankint egyre halkabban és halkabban szólt, oda nézek Csepregire, látom, hogy a melléből patakzik a vér s egyszerre végig vágódik a hatalmas ember a sziklás talajon. Odakúszok Csepregihez, már nem volt benne élet. Leoldottam a nyakából a trombitáját, ezt hazaviszem, földi, az édesanyádnak. El is tettein a borjúmba, de a bestia osztrák fajzat visszakövetelte. A sárga-fekete cafrang- ját akarták ideadni, de az meg nekem nem kellett. Nem csúfítom vele városomat! (Befejezése szerdai számunkban.) vazattal öt ellenében dr. Csongor Gergelyt választották meg a pénztár igazgatójává. Ma, a választások után elmondhatjuk, hogy a pénztár mindenkép érdemes, fiatal munkás ember ültetett a vezetői helyre. Irodalmi és társadalmi működésével dr. Csongor nemcsak nevet, de tiszteletet szerzett és bizonyára lelkes ambíciója lesz, hogy a vezetése alatt álló pénztárt mielőbb a minta-pénztárak so;aiban emlegessék. A kisebbség, hogy tovább folytassa kellemetlenkedését, elhatározta, hogy a választás megsemmisítése iránt lépéseket tesz. A többi választás már nem ment oly nagy hevességgel. Szentéi Bélát nyolc szavazattal kettő ellenében (két szavazólap üres volt) második kezelőtisztté választották, Boschan Blanka tiz szavazattal egy ellen harmadik kezelőtiszt lett, kiilellenőrré Kaposi Józsefet kilenc szavazattal kettő ellenében választották, végül a szolgai állásra Jakab József hét szavazatot kapott. — FogynaK a KépviselöválasztóK ! Egy bizottság dr. Göndör Sándor elnöklete most állította össze a jövő évben szavazati joggal biró képviselőválasztók névjegyzékét. Ez idén 1442 választója volt Vácnak, a jövőre adóalap csökkenése miatt 266-ot kihagytak a lajstromból, de 119 uj választó polgár nevét felvették. E szerint 1295 szavazója lesz Vácnak, a mi 147 választóval kevesebb az idei végérvényes névjegyzékben felvett számnál. — Muzslay Gyula mandátuma. Hires választás volt a szomszédban az általános választások idején, Muzslay Gyula győzedelmeskedett Kálosy József felett. A függetlenségi párt megpeticionálta a választást s a vizsgálatot teljesítő táblai biró sok száz tanút hallgatott ki. A bizonyítást a Kúria hat abszolút érvénytelenségi okra^ rendelte el. Az első az volt, hogy igaz-e, hogy a képviselő tavaly május 10-én Szátok község választóinak, a kik eddig Kálosy József függetlenségi párti képviselő hívei voltak, megígérte, hogy ha rá szavaznak, visszaperh disznólegelőjüket s a költségeket a sajátjából fedezi. A vizsgálat során annyi derült ki, hogy a földmivelési miniszter kiküldött egy mérnököt, hogy egy elfoglalt községi utat felmérjen, munkáját azonban a hiányos régi térkép miatt nem fejezhette be. A második semmiségi ok az volt, hogy Muzslay Glatz Nándor kántortanitónak, aki eddig Kálosi legbuzgóbb főkortese volt, azt a kötelező Ígéreteit tette, hogy fiának, ifjú Glatz Nándor rétsági fűszeresnek korlátolt pálinkamérést jár ki. A két Glatz tagadta az esetet, annál is inkább, mert az Ígért engedelmet máig sem kapták meg. A kántortanitó beismerte azt, hogy ezzel eldicsekedett többeknek, köztük Wimmer plébánosnak is, de a korteskedés hevében eljárt a szája. Azért pártolt el Kálositól, mert az uralomra jutott kormány mit sem tett a nép érdekében. A harmadik ok az állitólágos etetésitatás volt, mely Nógrádon Sámuel Mór korcsmájában Muzslay részvételével folyt volna le tavaly május 17-én. A korcsmáros annyit ismert be, hogy a programbeszéd után az elfogyasztott ital és ételek ára fejében Hauser Gyula főkortestől 120 koronát kapott. A többi tanú vallomása szerint nem volt etetés-itatás. Gábor Illés dr. a képviselő védője a kiküldött vizsgálóbíró előtt okmányokkal igazolta, hogy a programbeszéd nem májusban, hanem április 19-én volt, amikor a választást elrendelő miniszteri rendelet még nem volt közzétéve. A többi semmiségi ok a diósjenöi s rádi etetésitatás volt, melyet a tanuk megcáfoltak. A pe- ticionálók ügyvédjének beszédje foglalta le a tárgyalás második napját. A peticionálók meghatalmazottja a becsatolt okmányokat cáfolni
